A bölcsesség végső forrása

„A felülről való bölcsesség…” (Jakab 3:17)

Ahogy éled az életed, rájössz, hogy sokféle módon szerezhetsz bölcsességet, mint például: 1) Leírod mindazt, amit tapasztalataid által tanultál, és elgondolkodsz rajta. 2) A mások által összegyűjtött kollektív tudásból szemezgetsz. „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van” (Példabeszédek 13:10). 3) Megpróbálod kívülről nézni a dolgokat. Az olyan állításokat, mint: „Errefelé így mennek a dolgok”, érdemes alaposan megvizsgálni, ha olyan módszerek védelmére használják, melyek már nem működnek. 4) Ne siettesd a befejezést! A növekedés mindig folyamat. A kreativitás sokszor rendetlen és elbátortalanító. Ha a változások közepette is képes vagy összpontosítani, és nem veszted el a hited, az az érettség jele. A bölcsesség végső forrása azonban Isten! Egyszer egy vezető beosztásban lévő fiatalember azt mondta a titkárnőjének, hogy fontos találkozója van, ezért senki ne zavarja. A főnöke azonban beszélni akart vele, és bement az irodájába. Fiatal munkatársát térden állva és imádkozva találta, ezért csendesen kihátrált, és megkérdezte a titkárnőtől: „Ez megszokott dolog nála?” „Igen” – válaszolta a titkárnő – „minden reggel így tesz.” „Nem csoda, hogy hozzá fordultam tanácsért!” mondta erre a főnök. Ha bölcsességre van szükséged, beszélj Istennel: „Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik” (Példabeszédek 2:6 Károli). „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8).

AHHOZ, HOGY JÓL MENJENEK A DOLGOK

„…akkor jó dolguk lenne..." (5Mózes 5:29)

Amikor Isten valami olyat akar tőled, ami túl nehéznek vagy kellemetlennek tűnik, nem az életedet próbálja megnehezíteni, és nem kényszerzubbonyt akar adni rád. Legtöbbször csupán ezzel akar eljuttatni arra a helyre, ahol megáldhat. „Bárcsak... félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor" (5Mózes 5:29). Bármit kér is tőled Isten, az mindig magában hordozza a következő gondolatot: „akkor jó dolgod lenne". Remélhetőleg ez segít ab­ban, hogy másként kezdd látni a dolgokat. Békességben élni ahelyett, hogy folyton min­den darabokra hullana, könnyebb úgy, ha megtanulod, hogy azonnal engedelmeskedj Istennek. Ne tétovázz! Ne alkudozz! Ne próbálj ésszerűsíteni! És bármit is teszel, ne fuss el! Egyetlen dolog rosszabb annál, mint elfutni Isten elől: együtt élni ennek fájdal­mas következményeivel. Az engedetlenség nagyon mélyre vihet. Ha nem hiszed, állj meg, és olvasd el Jónás történetét! Sámuel próféta azt mondta: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál..." (1Sámuel 15:22). Az igazság az, hogy időnként fel kell áldoznod bizonyos dolgokat az Istennek való engedelmesség érdekében. De jobb ezt megtenni, mint figyelmen kívül hagyni az Ő szavát, agyonhajszoltan és az áldásoktól megfosztva élni, és végül sehová sem jutni. Néha úgy tűnik, Isten olyasmit vár el tőled, amit másoktól nem, nem magyarázza el, és nem is érted; és amikor engedelmeskedsz neki, nem fogod rögtön meglátni a hasznát. De ha meg vagy győződve arról, hogy Isten szeret téged, és terve van az életeddel, akkor bizalommal megadod magad neki, tudva, hogy a végén „jó dolgod lesz".

EGYÜTT TUDOK ÉREZNI MÁSOKKAL?

„...amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." (Lukács 10:33)

Az irgalmas samaritánus történetében szereplő pap és lévita látta, hogy a haldokló ember bajban van, de csak az irgalmas samaritánus érzett együtt vele, és tett is valamit. Tedd fel tehát magadnak a kérdést: „Talán túl érzéketlenné váltam ahhoz, hogy törődjek mások bajával, vagy túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel bajlódjak?" Olyan sok szükség van körülöttünk, és - Isten tudja - nem tudjuk mindet betölteni. De mi az a szükség, aminek betöltésére téged szólított? Ha legközelebb látod, amint az Üdvhadsereg adományokat gyűjt, emlékezz rá, hogyan kezdődött. Élt egy házaspár Londonban 155 évvel ezelőtt. Házasságuk első tíz évében William Booth nem volt biztos abban, hogy mire hívta el őt Isten. Egy napon feleségét, Catherine-t, aki bibliatanító volt, meghívták, hogy beszéljen egy helyi eseményen. Amíg az alkalom tartott, William tett egy késő esti sétát az East End szegénynegyedében. Minden ötödik épület kocsma volt. A legtöbbjénél lépcsők voltak a pult előtt, hogy még a kisgyermekek is fel tudjanak mászni, hogy gint rendelhessenek. Azon az éjszakán William ezt mondta Catherine-nek: „Úgy érzem, egy hang szól hozzám egyre: »Hol találnál ilyen nagy pogányságot, és hol van ennél nagyobb szükség munkásokra?" Kedvesem, megtaláltam a rendeltetésem!" Még ugyanabban az évben, 1865-ben, a házaspár megnyitotta a Kelet-Londoni Keresztyén Missziót London szegénynegyedében. A küldetésük ez volt: lehajolni a szegényekért, akiket más keresztyének észre sem vesznek. Ennek a két embernek az egyszerű látomása nőtte ki magát az Üdvhadsereggé, melynek hárommilliónyi tagja szolgál ma 91 országban. Most állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Együtt tudok érezni másokkal?"

Választások

„Válasszatok magatoknak!” (Józsué 24:15 Károli)

Az életünk olyan, mint a jéghegyek. Csak 15% látható, ez a jó hírnevünk. A többi, a jellemünk, a felszín alatt van elrejtve. A jellem az, amit gondolunk, de soha nem mondunk ki. Amit akkor teszünk, amikor senki sem lát. Az, ahogy a mindennapi bosszúságokra reagálunk. Az, ahogy a kudarcot és a sikert kezeljük. A döntéseink tesznek azzá, amik vagyunk. Egy sikeres életpálya végén Józsué felszólítja Izráel népét: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Tehát a döntés a tiéd!

A francia író, Francois de la Rochefoucauld a következőt állította: „Csaknem minden hibánk megbocsáthatóbb, mint azok a módszerek, amelyeket a leplezésükre kiötlünk.” Észrevetted már, hogy a gyenge jellemű emberek mennyire hajlamosak arra, hogy a körülményeiket hibáztassák? Ecsetelik gyermekkoruk szegénységét, pénzügyi nehézségeiket és mások szívtelenségét, vagy éppen egyéb körülményeket, melyeknek az áldozataivá váltak. Lehet, hogy a körülményeid felett nincs hatalmad, de a jellemed felett van! Nem hibáztathatod jobban a körülményeidet a jellemedért, mint a tükröt a kinézetedért. A jellemformálás mindig a te döntésed. Minden alkalommal, amikor helyes döntést hozol, újabb lépést teszel előre a lelki növekedésben.

Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!