A karácsonyi magányosság ellenszere

De az Úr mellém állt (2 Tim.4:17 MBT)

Karácsony ünnepe sokszor felnagyítja a magányosság érzetét, amit a szeretteinktől való távollét okoz. Sokan elveszítettük már gyökereinket, vagy talán nem is voltak gyökereink, és ez bizony egyedülléthez vezethet. Átélhetjük az elválás okozta magányt katonai szolgálat, karrier vagy betegségek miatt is.

De a Szentírás beszél arról, hogy mit kezdhetünk a magánnyal:

Figyelj mások szükségeire. Vedd le a tekinteted önmagadról és figyelj kifelé. Keresd a módját, hogy hogyan szolgálhatnál másokat. Pál apostol arra fókuszált, hogy hogyan beszélhetne még több embernek Jézusról: "De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt." (2 Tim.4:17)

Irányítsd a figyelmedet a célodra. Annak ellenére, hogy Pál apostol el volt zárva a börtönben, soha nem felejtette el, hogy betöltse a küldetését. Arra vágyott, hogy mindenki tudjon Isten szeretetéről.

Amikor egyedül vagy, ne falakat építs hanem kezdj el hidakat létrehozni! Ne azt mondd, hogy „Olyan egyedül vagyok”, mondd ezt: „Atyám, segíts nekem, hogy olyan emberek barátja lehessek, akiknek szükségük van barátra. Segíts, hogy segíteni tudjak az egyedül levőknek.” Ez a magányosság ellenszere.


Képes vagy segíteni másoknak, hogy gazdagabbá váljanak az emberi kapcsolataikban azzal, hogy magadat adod nekik.


Beszéljünk róla:
• Milyen lehetőségeid vannak arra, hogy más emberek felé szolgálj ezen a karácsonyon?
• Kit tudsz elérni ezen a Karácsonyon, hogy elkezdj, megjavíts, vagy megerősíts egy kapcsolatot?

A megbízásod magától Istentől jön

"Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba."

(János 17:18)

Ha te Krisztus követője vagy, Istentől kaptál egy küldetést ebben a világban. Nem csak azért vagy itt, hogy helyet foglalj el, és nem is csak azért, hogy a saját személyes céljaidért küzdj.

Megbízásod van, amit személyesen Istentől kapsz. Ha az ő családjába bekerülsz, megváltozik az életed. Új életcélt kapsz. Az életed már nem rólad szól többé, hanem az Istentől kapott küldetésről.



A saját küldetésed illeszkedik abba a misszióba, amit Isten az egész történelem idejére adott. Mindent, ami létezik, azért teremtett, mert akart egy családot. Nem volt szüksége sem a Földre, se más bolygókra, se a csillagokra. Azért teremtette őket, mert tudta, hogy lesznek olyanok, akik úgy döntenek majd, hogy a családja része szeretnének lenni.

A küldetést, amit Isten egykor Jézusnak adott, most az Ő Testének, az Egyháznak adja. Arra vágyik, hogy segítsünk másoknak a családja részévé válni. Jézus ezt így fogalmazta meg: "Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba." (János 17:18)

Ha ismerjük Jézust, akkor ez ránk is igaz! Mennünk kell, beszélnünk kell a barátainknak, a családunknak Róla. De nem állhatunk meg ennyinél. Isten nem teremtett olyan embert, akit ne akarna megváltani. Mindenkit szeret, aki csak a földön él.

Isten arra vágyik, hogy ezt a küldetést mindenhol megéljük: a családunkban, a közösségeinkben, az egész világon. Az ő missziója egyszerre lokális és globális. A Biblia így ír egy helyen: "Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig." (Ézsaiás 49:6)

Ez Isten terve a világra. és ez a küldetése is – számodra. Azt akarja, hogy a földön mindenki ismerje az ő nevét; és ahhoz, hogy ez megtörténjen, használni akar téged. Isten ezt a feladatot nem csak a lelkészeknek és a misszionáriusoknak adta. Ha te a családja része vagy, akkor ez a te küldetésed is!

Elképzelhető, hogy változtatnod kéne az életmódodon ahhoz, hogy követhesd Istennek ezt a tervét? Ha igen, hogy kell kinéznie ennek a változásnak? Hogy fogsz szolgálni Istennek ezen a karácsonyon?

Jézus magához hív bennünket

Nem mindenki fog bemenni a mennyek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az, aki megteszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7:21)



Jézus tanítványának lenni nem csupán azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy, hogy úgy általánosságban ugyanarra megyünk, mint ő. Nem arra lettünk elhívva, hogy Jézust, mint valamilyen elméletet kövessük. Ez nem olyan, mintha egy szerződésről egyezkednénk, aminek a végén megállapodunk egy alapelvben. Gondolj rá például így: Egyetérthetsz vele elméletben, hogy a dohányzás káros az egészségedre, de ez a gyakorlatban semmit nem jelent, amíg le nem szoksz a dohányzásról.

Jézus elhívása magához Krisztushoz hív. Egy kapcsolatba lettünk behívva. Követjük őt, engedelmeskedünk neki: az egyszülött Fiúnak, hitünk szerzőjének és tökéletesítőjének.

Jézus egy olyan bizalmi szintre hív, amely csak az Ő állandó jelenlétével tartható fenn az életünkben. A tanítványság Jézus nélkül egyáltalán nem tanítványság. Talán nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mivel jár a tanítványság, mibe is kerül nekünk; de Jézus hív, hogy tegyük meg az első lépést, és ezáltal az engedelmesség által fejlesztjük ki magunkban a hitet a következő lépés megtételére.

Az Ő elhívása egy parancs számodra, hogy teljességgel és feltétlenül hagyd el az életed eddig követett módját, hogy Őt követhesd egy teljességgel rád szabott ösvényen, mely a keskeny kapun át a mennyek országába vezet.

Jézus azt akarja, hogy megismerd őt, és ezen a kapcsolaton keresztül Ő képessé fog tenni arra, hogy rendkívüli életet élhess, tele kegyelemmel és igazsággal. Egy csodákkal teli életre hív, mely állandóan készenlétben álló hitet igényel, és amelyben azt az örömteli kérdést teszed fel, hogy „Mi lesz a következő, Jézus? Hogyan használsz ma engem?”