Isten, irgalmában szívesen segít az emberen, de Őt nem sürgeti az idő múlása, mivel örökkévaló. Feltétlen hitet és bizalmat követel tőlünk és állhatatos imát. Ez a hitből fakadó bizalom és imádság tesz kedvessé Isten előtt és alkalmassá ajándékaira.
A törvény teljessége a szeretet, egymásra talál irgalom és hűség, az igazságosság és béke. Testvér, csendesedj el, találj magad körül egy csöpp nyugalmat, -hallgass! Nehogy a zajban ne halld meg: Isten szól! Fülelj, figyelj vágyakozó szeretettel! ”Csak legyél több szeretet, ki szeret meg nem fárad!”- énekelik Taize holdudvarának fiataljai. Az ima: meghallás! S ha most e csendben újra felidézzük a ferenci kérdést:-„Uram, mit tegyek?”, már mellé is fűzhetjük mai saját fohászunkat:- Add, hogy szándékodat szolgáljuk minden cselekedetünkkel!
Zsid 2,5-12
Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: ,,Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lábai alá vetettél'' [Zsolt 8,5-7]. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: ,,Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged'' [Zsolt 22,23].
Mk 1,21-28
Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ,,Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!'' Jézus megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle.'' A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: ,,Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?'' Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
A törvény teljessége a szeretet, egymásra talál irgalom és hűség, az igazságosság és béke. Testvér, csendesedj el, találj magad körül egy csöpp nyugalmat, -hallgass! Nehogy a zajban ne halld meg: Isten szól! Fülelj, figyelj vágyakozó szeretettel! ”Csak legyél több szeretet, ki szeret meg nem fárad!”- énekelik Taize holdudvarának fiataljai. Az ima: meghallás! S ha most e csendben újra felidézzük a ferenci kérdést:-„Uram, mit tegyek?”, már mellé is fűzhetjük mai saját fohászunkat:- Add, hogy szándékodat szolgáljuk minden cselekedetünkkel!
Zsid 2,5-12
Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: ,,Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lábai alá vetettél'' [Zsolt 8,5-7]. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: ,,Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged'' [Zsolt 22,23].
Mk 1,21-28
Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ,,Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!'' Jézus megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle.'' A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: ,,Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?'' Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése