2011. január 11., kedd

Az ige kőszálként megáll,
Megszégyenül, ki bántja;
Velünk az Úr táborba száll,
Szentlelkét ránk bocsátja.
Kincsünk, életünk,
Nőnk és gyermekünk
Mind elvehetik,
Mit ér az őnekik!
Mienk a menny örökre.


Az Írás istene a Szentírás szavain keresztül jön el hozzánk.
A Szentlélek világítsa meg elmémet és szívemet, hogy válaszoljak az evangélium tanítására.
Hogy úgy szeressem a szomszédomat, mint saját magamat..
Hogy figyeljek minden testvéremre Krisztusban.


Az ő kegyelmének és irgalmának köszönhetek mindent, ami vagyok, és amim van, igen, az ő drága vérének és verejtékének. Szolgálja tehát, ha Isten is úgy akarja, minden az ő dicsőségét, örömmel, tiszta szívvel. (Luther)


Az önzés olyan primitív!
A szerzés vágya oly kegyetlen!
Akit ISTEN megigazít,
az mindkettőtől visszaretten.
/Füle Lajos: A szerzés vágya/


Az Úr az én kősziklám, váram és megmentőm. (2Sám 22,2)


Az Úr életben tartott bennünket,
és nem engedte, hogy meginogjunk.
Istenünk, te megpróbáltál minket,
megtisztítottál, mint tűz az ezüstöt.
Kerítőhálóval ejtettél csapdába,
de kivezettél, és felüdültünk.
Áldjátok, népek, a mi Istenünket,
fennen hirdessétek dicsőségét!


Az Úr legszentebb gondviselése, bízunk Benned bajainkban!



Az ÚR szeretete betölti az egész földet! Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése