Jézus erre ezt mondta: Aki engem lát, látja az Atyát. (János 14:9)
Mekkora vágy van bennünk arra nézve, hogy lássuk az Urat? És arra, hogy Vele járjuk életünk útját? Az alábbi történet gondolkodtasson el bennünket e témában:
A remete éppen meditált a folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:
- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.
- Miért? - kérdezte a remete.
A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.
- Mert szeretném látni az Istent!
A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.
Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.
- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?
- Levegőt! - válaszolta a férfi.
- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester, és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb...
Ady Endre sorai jutnak eszembe: Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva. Sem élő, sem halott.
Aki nem látja Istent, annak azt tanácsoljuk: nézzen Jézusra és meglátja Őt!
Mekkora vágy van bennünk arra nézve, hogy lássuk az Urat? És arra, hogy Vele járjuk életünk útját? Az alábbi történet gondolkodtasson el bennünket e témában:
A remete éppen meditált a folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:
- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.
- Miért? - kérdezte a remete.
A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.
- Mert szeretném látni az Istent!
A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.
Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.
- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?
- Levegőt! - válaszolta a férfi.
- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester, és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb...
Ady Endre sorai jutnak eszembe: Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva. Sem élő, sem halott.
Aki nem látja Istent, annak azt tanácsoljuk: nézzen Jézusra és meglátja Őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése