Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,18-21)
Isten azt mondja ebben az Igében, hogy most kezd kibontakozni az új. Még nem látjuk az újat, nem mutatja meg Isten. Egykor népének is hitből kellett elindulni a babiloni fogságból hazafelé és azt sem tudták mi vár rájuk 70 évvel azelőtt látott hazájukban. Lehet romokban az ország, lehet, mások lakják egykori házaikat. Minden bizonytalan volt előttük, Isten pedig ennyit mond: most kezd kibontakozni. Ezt érezzük, csak hitben lehet elvenni. Többszöri deportálás volt hazafelé, de a legnagyobb jutalmát azok látták, akik először indultak el. Mire a második része elindult a népnek, akik arra akartak építeni, ami már biztos, azok azt írja a Biblia azt látták, hogy az elsők már elefántcsontházakban laknak. Jegyezzük meg: mindig a hitben első lépést megtevőké a jutalom! Ez most a kérdés az újév küszöbén is: azokkal tartunk, azokra hallgatunk, akik a biztosra indulnak el, vagy az Úrra hagyatkozunk és arra az ígéretre alapozunk, amit Ő mondd nekünk? Ő azt mondja ebben az Igében, hogy megitatja a szomjúhozó szíveket, folyókat fakasztva, s magáénak formálja, hogy dicsérje nevét. Isten nem titkolja el a célt sem: a maga dicséretére hív el bennünket, hogy hirdessük Őt az embervilágban. Azért cselekszik csodát velünk, hogy az Ő dolgai nyilvánvalóvá legyenek rajtunk. Mert tudja Isten, hogy akkor leszünk mi magunk is a legboldogabbak, mert teremtésében, megváltói tervében is a helyünkre kerülünk. Mint egy alkatrész egy gépezetben, amire teremtett, úgy funkcionálunk, és létünknek ez ad értelmet. Ezért induljunk el Vele együtt, bízzuk rá életünket! Várjuk, mit akar Ő cselekedni velünk.
Isten azt mondja ebben az Igében, hogy most kezd kibontakozni az új. Még nem látjuk az újat, nem mutatja meg Isten. Egykor népének is hitből kellett elindulni a babiloni fogságból hazafelé és azt sem tudták mi vár rájuk 70 évvel azelőtt látott hazájukban. Lehet romokban az ország, lehet, mások lakják egykori házaikat. Minden bizonytalan volt előttük, Isten pedig ennyit mond: most kezd kibontakozni. Ezt érezzük, csak hitben lehet elvenni. Többszöri deportálás volt hazafelé, de a legnagyobb jutalmát azok látták, akik először indultak el. Mire a második része elindult a népnek, akik arra akartak építeni, ami már biztos, azok azt írja a Biblia azt látták, hogy az elsők már elefántcsontházakban laknak. Jegyezzük meg: mindig a hitben első lépést megtevőké a jutalom! Ez most a kérdés az újév küszöbén is: azokkal tartunk, azokra hallgatunk, akik a biztosra indulnak el, vagy az Úrra hagyatkozunk és arra az ígéretre alapozunk, amit Ő mondd nekünk? Ő azt mondja ebben az Igében, hogy megitatja a szomjúhozó szíveket, folyókat fakasztva, s magáénak formálja, hogy dicsérje nevét. Isten nem titkolja el a célt sem: a maga dicséretére hív el bennünket, hogy hirdessük Őt az embervilágban. Azért cselekszik csodát velünk, hogy az Ő dolgai nyilvánvalóvá legyenek rajtunk. Mert tudja Isten, hogy akkor leszünk mi magunk is a legboldogabbak, mert teremtésében, megváltói tervében is a helyünkre kerülünk. Mint egy alkatrész egy gépezetben, amire teremtett, úgy funkcionálunk, és létünknek ez ad értelmet. Ezért induljunk el Vele együtt, bízzuk rá életünket! Várjuk, mit akar Ő cselekedni velünk.
/Berencsi Balázs/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése