2011. január 5. szerda

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek melyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. (Ézs 43,18-21)


Az új esztendő egyik üzenete az, hogy újat kezdhet ilyenkor az ember. Ez mindig reményt ad, mert benne van az újrakezdés lehetősége. Amit elrontottunk, helyrehozhatjuk, vagy egészen új dolgokba kezdhetünk bele. Sokszor újévi fogadalmakat is tesz ilyenkor az ember. De ha megnézzük a valóságot, akkor azt látjuk, hogy sokszor ezek a nagy elhatározások, fogadkozások, milyen hamar szertefoszlanak. Egyébként semmi egyebet nem bizonyít ez, mint hogy sok ember kerget egy ideát, egy jobb életet, de évről évre meg kell látnia az embernek, hogy ennek megvalósítására mi erőtlenek vagyunk. Ez is aláhúzza azt, hogy mennyire szükségünk is van arra, hogy valaki utat mutasson nekünk… Kegyelem, hogy Isten kész erre. A dolog másik fele, hogy készek vagyunk-e ebben az esztendőben mi magunk is Őreá alapozni? Készek vagyunk-e követni, járni a nyomában?

/Berencsi Balázs/