A mai nap meditációs fogalma:
Isten...
A mai nap imádsága:
URam! Rólad elmélkedem nappal, s Rólad álmodom éjjel, kimeríteni ismereted kútját mégsem tudom. Add, hogy bűneimmel ne rövidítsem meg a kötelet, s hogy életem végéig bőséggel tudjak meríteni Belőled! Ámen
Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Róma 1,20-21
Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1700-1755) rabbi, a haszidizmus megalapítója 1698-ban született, és később Medzsibozs-ban (Miedzyboz, ma Ukrajna) telepedett le. Ő volt az akinek tanításai alapján összefoglalták 4 alapeszméjüket, melyek a következők: 1.) Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jócselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, egyszóval az emberszeretet. 2.) Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. 3.) A dvekut - vagyis a teremtőhöz való ragaszkodás fontossága: feltétel és kérdés nélküli Isten felé irányuló teljes szeretet és hűség. 4.) A zsidó ember nem csak a Tóra 613 kifejezett parancsolatának teljesítésével szolgálja az urat, hanem minden hétköznapi cselekedetével is - azzal is, ha eszik, azzal is, ahogyan jár.
Baál Sém Tóvnak számos misztikus története ismert, melyek között egyszerű hétköznapi tanulságos történetek is akadnak. Az egyik ilyen történetben utazótársával beszélgetnek - természetesen az Istenről -, mire a fuvart vállaló fiatal kocsis megszólal paraszti józanságával: "Rabbi, adok én magának egy rúbelt, ha megmondja, hol van az Isten!?" Mire a bölcs öreg rabbi csak ennyit válaszolt: "Édes fiam, én meg adok neked rögtön kettőt, ha megmondod, hol nincs ott az Isten!"...
Isten istensége - legalábbis így emberileg, a fogalmaink segítségével okoskodva -, mindenhatóságában, ebből kifolyólag mindenkor és mindenben jelen-valóságában fogható meg. Aki egyszer is feltekintett az égre úgy, hogy a csillagok végtelenjeivel szembeállította homokszem-életének múlandóságát, az nem kerülhette ki a kérdéseket: "Ki vagyok én, s kicsoda Az, aki ezt az egész mindenséget létrehozta? Honnan jöttem, s hová megyek? S leginkább izgató kérdésünk így hangzik: Mi az értelme ennek az egésznek?"... De nemcsak odafönn vannak ámulatbaejtő dolgok, a Teremtő mikroszkópikus alkotásait nézegetve is egyik csodálatból eshetünk a másikba! S ha a mikro- és makrokozmoszban megtalálható az Isten "ujjlenyomata", akkor miért ne lenne bennünk is?
Bizony bennünk is lakozik az Isten! Misztikusan és csöndesen, fenntartva életünket addig a percig, amíg tetszésére van, hogy legyünk. Isten a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén tehát meglátható! Ha valakinek az Isten csak keresztényként, muzulmánként vagy zsidóként elképzelhető, akkor nem Istenről gondolkodik, hanem csak egy tanítás-tolmácsolta/festette istenképről. Az Isten istensége nem állítható meg etnikai- és kulturális határoknál, Ő Isten a Napban, a Tejútrendszeren túl, sőt a világ számunkra ismeretlen túlsó végében is! Isten teremtő hatalmának korlátokat csak az Istent nem ismerő szűkkeblű ember szab, amikor kijelenti: a Föld lapos, s hogy élet csakis a Földön létezhet, mert ez a világegyetem közepe... De talán érdemes lenne csöndben és szerényen hozzátenni: Uram, Istenem! Én ezt most egyelőre így gondolom, de tudom, hogy igazán Te vagy mindennek tudója!"
Isten...
A mai nap imádsága:
URam! Rólad elmélkedem nappal, s Rólad álmodom éjjel, kimeríteni ismereted kútját mégsem tudom. Add, hogy bűneimmel ne rövidítsem meg a kötelet, s hogy életem végéig bőséggel tudjak meríteni Belőled! Ámen
Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Róma 1,20-21
Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1700-1755) rabbi, a haszidizmus megalapítója 1698-ban született, és később Medzsibozs-ban (Miedzyboz, ma Ukrajna) telepedett le. Ő volt az akinek tanításai alapján összefoglalták 4 alapeszméjüket, melyek a következők: 1.) Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jócselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, egyszóval az emberszeretet. 2.) Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. 3.) A dvekut - vagyis a teremtőhöz való ragaszkodás fontossága: feltétel és kérdés nélküli Isten felé irányuló teljes szeretet és hűség. 4.) A zsidó ember nem csak a Tóra 613 kifejezett parancsolatának teljesítésével szolgálja az urat, hanem minden hétköznapi cselekedetével is - azzal is, ha eszik, azzal is, ahogyan jár.
Baál Sém Tóvnak számos misztikus története ismert, melyek között egyszerű hétköznapi tanulságos történetek is akadnak. Az egyik ilyen történetben utazótársával beszélgetnek - természetesen az Istenről -, mire a fuvart vállaló fiatal kocsis megszólal paraszti józanságával: "Rabbi, adok én magának egy rúbelt, ha megmondja, hol van az Isten!?" Mire a bölcs öreg rabbi csak ennyit válaszolt: "Édes fiam, én meg adok neked rögtön kettőt, ha megmondod, hol nincs ott az Isten!"...
Isten istensége - legalábbis így emberileg, a fogalmaink segítségével okoskodva -, mindenhatóságában, ebből kifolyólag mindenkor és mindenben jelen-valóságában fogható meg. Aki egyszer is feltekintett az égre úgy, hogy a csillagok végtelenjeivel szembeállította homokszem-életének múlandóságát, az nem kerülhette ki a kérdéseket: "Ki vagyok én, s kicsoda Az, aki ezt az egész mindenséget létrehozta? Honnan jöttem, s hová megyek? S leginkább izgató kérdésünk így hangzik: Mi az értelme ennek az egésznek?"... De nemcsak odafönn vannak ámulatbaejtő dolgok, a Teremtő mikroszkópikus alkotásait nézegetve is egyik csodálatból eshetünk a másikba! S ha a mikro- és makrokozmoszban megtalálható az Isten "ujjlenyomata", akkor miért ne lenne bennünk is?
Bizony bennünk is lakozik az Isten! Misztikusan és csöndesen, fenntartva életünket addig a percig, amíg tetszésére van, hogy legyünk. Isten a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén tehát meglátható! Ha valakinek az Isten csak keresztényként, muzulmánként vagy zsidóként elképzelhető, akkor nem Istenről gondolkodik, hanem csak egy tanítás-tolmácsolta/festette istenképről. Az Isten istensége nem állítható meg etnikai- és kulturális határoknál, Ő Isten a Napban, a Tejútrendszeren túl, sőt a világ számunkra ismeretlen túlsó végében is! Isten teremtő hatalmának korlátokat csak az Istent nem ismerő szűkkeblű ember szab, amikor kijelenti: a Föld lapos, s hogy élet csakis a Földön létezhet, mert ez a világegyetem közepe... De talán érdemes lenne csöndben és szerényen hozzátenni: Uram, Istenem! Én ezt most egyelőre így gondolom, de tudom, hogy igazán Te vagy mindennek tudója!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése