A mai nap meditációs fogalma:
Bocsánat...
A mai nap imádsága:
URam! Bocsánatod nélkül nem tudok továbbmenni az úton. Segíts, hogy segíteni tudjak én is másoknak! Ámen
Bocsásd meg vétkeinket.
Mt 6,12
Vannak, akik földi vándorlásuk egész ideje alatt sem képesek megtanulni, hogy az élet lényege az együttműködés. A kooperáció azonban olykor meglehetősen bonyolult, s eközben akaratlanul is hibázunk, amivel megnemértettséget és/vagy fájdalmat okozunk nemcsak 'felebarátainknak', de azoknak is, akiket nagyon szeretünk. Ezért a keresztény ember életének egyik alappillére a megbocsájtás, melyet hatásosan - azaz megnyugvásthozóan - csak Istennel együtt vagyunk képesek megtenni.
Nemcsak másnak nehéz megbocsájtani az ellenünk elkövetett szeretetlenségeiket, de vannak az életben olyan dolgaink - tegyük őszintén a kezünket a szívünkre, s sóhajtsunk egy nagyot(!) -, melyeket (bármennyire is nagyvonalúak vagyunk önmagunkhoz), nem tudunk megbocsájtani magunknak - gyakorlatilag soha. Életünk végéig - ha nem is azonos intenzitással -, de végigkísérnek minket ezek az "élményeink".
Isten nem a "baba-bűnök" miatt noszogat minket, hanem az olyan istentelenségeink miatt nem hagyja, hogy lelkiismeretünk megnyugodjék, amire csak Őnála van/lehet bocsánat: pl. "kényelemből" elkövett abortusz, szándékos emberölés, nyereségvágyból elkövetett, mások életét megrövidítő delictumok... Ha valaki életében legalább egyszer emberként néz a tükörbe, akkor az ilyen bűnök savként kezdik el marni lelkét. Isten törvénye ez is.
Elmondani tehát: "URam, bocsásd meg vétkeinket!" azt jelenti, tisztában vagyunk helyzetünkkel. Ismerjük készségünket a rossz megcselekvésére, s elismerjük restségünket a jónak elmulasztására. Ezért folyamodunk naponta Őhozzá, hogy képesek legyünk legyőzni önmagunkat, s Isten kegyelméből olyan életet éljünk, ami nemcsak hasznos nekünk és felebarátainknak, de még az Örökkévalónak is kedve telik benne, mert azt tesszük, amire teremtett minket... azaz szeretünk.
Bocsánat...
A mai nap imádsága:
URam! Bocsánatod nélkül nem tudok továbbmenni az úton. Segíts, hogy segíteni tudjak én is másoknak! Ámen
Bocsásd meg vétkeinket.
Mt 6,12
Vannak, akik földi vándorlásuk egész ideje alatt sem képesek megtanulni, hogy az élet lényege az együttműködés. A kooperáció azonban olykor meglehetősen bonyolult, s eközben akaratlanul is hibázunk, amivel megnemértettséget és/vagy fájdalmat okozunk nemcsak 'felebarátainknak', de azoknak is, akiket nagyon szeretünk. Ezért a keresztény ember életének egyik alappillére a megbocsájtás, melyet hatásosan - azaz megnyugvásthozóan - csak Istennel együtt vagyunk képesek megtenni.
Nemcsak másnak nehéz megbocsájtani az ellenünk elkövetett szeretetlenségeiket, de vannak az életben olyan dolgaink - tegyük őszintén a kezünket a szívünkre, s sóhajtsunk egy nagyot(!) -, melyeket (bármennyire is nagyvonalúak vagyunk önmagunkhoz), nem tudunk megbocsájtani magunknak - gyakorlatilag soha. Életünk végéig - ha nem is azonos intenzitással -, de végigkísérnek minket ezek az "élményeink".
Isten nem a "baba-bűnök" miatt noszogat minket, hanem az olyan istentelenségeink miatt nem hagyja, hogy lelkiismeretünk megnyugodjék, amire csak Őnála van/lehet bocsánat: pl. "kényelemből" elkövett abortusz, szándékos emberölés, nyereségvágyból elkövetett, mások életét megrövidítő delictumok... Ha valaki életében legalább egyszer emberként néz a tükörbe, akkor az ilyen bűnök savként kezdik el marni lelkét. Isten törvénye ez is.
Elmondani tehát: "URam, bocsásd meg vétkeinket!" azt jelenti, tisztában vagyunk helyzetünkkel. Ismerjük készségünket a rossz megcselekvésére, s elismerjük restségünket a jónak elmulasztására. Ezért folyamodunk naponta Őhozzá, hogy képesek legyünk legyőzni önmagunkat, s Isten kegyelméből olyan életet éljünk, ami nemcsak hasznos nekünk és felebarátainknak, de még az Örökkévalónak is kedve telik benne, mert azt tesszük, amire teremtett minket... azaz szeretünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése