János 4,37
Uram! Apostolod - Pál - ezt tanította: "Amit vet az ember, azt aratja is" (Efezus 6,7). Évek szűk forgásában ez így igaz. Mindenekfölött azonban igaz a Te szavad: "Más a vető és más az arató" - ha emberöltőkben vagy évszázadokban gondolkozunk. Tanítványaidat ilyen gondolkozásra nevelted. Ők a próféták vetésének aratói, de ugyanakkor vetőmunkásai késő nemzedékek aratásának. Ha valaki ezt a szavadat szívében forgatja, akkor ennek a szónak nyomán igen komolyan értékeli a múltat, és a jövőre gondoló lelke felelősségre ébred. A múlttól sokat kaptunk. Nemcsak nehéz küzdelmeinket, hanem sok kincset is. Köztük a legfőbbet: hitünket. A jövő iránt fölébredt felelősségünk pedig megszabadít az örökös önzés kötelékeiből. Megtanulunk messze nézni.
Uram! Színed előtt hálával gondolok azokra, akik előttem jártak. Akik megkereszteltettek, hitben neveltek, szolgáló szeretetükkel egyengették utamat és földiekben, lelkiekben oly sok mindent átruháztak reám. És könyörgéssel szólok hozzád: taníts meg úgy élnem, mint aki jól tudja, hogy mai szavaim és tetteim nyomán is megterem valami. Átok, vagy áldás. Engedj áldást vetnem.
Uram! Színed előtt hálával gondolok azokra, akik előttem jártak. Akik megkereszteltettek, hitben neveltek, szolgáló szeretetükkel egyengették utamat és földiekben, lelkiekben oly sok mindent átruháztak reám. És könyörgéssel szólok hozzád: taníts meg úgy élnem, mint aki jól tudja, hogy mai szavaim és tetteim nyomán is megterem valami. Átok, vagy áldás. Engedj áldást vetnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése