| A cél szentesíti az eszközt - gondolta Jákób tévesen, amikor cselszövéshez folyamodva megszerezte Ézsautól az elsőszülöttségi jogát. Ez az elv azt a téves elgondolást hordozza magában, miszerint elfogadható rosszat tenni akkor, ha abból valami jó származhat. De bármennyire vonzónak is tűnik, mégis ez egy gonosz és álnok alapelv. Azért is veszélyes, mert a jó szándék leple alatt a rossz és a bűn terjedését támogatja és segíti elő. Jákób részéről nemes és jó cél volt az elsőszülöttségi jog birtoklása, hiszen ennek folytán nemcsak anyagi előnyökben részesülhetett, hanem lelki áldásokban is. De bármilyen jó vagy kívánatos egy cél, nem kényszeríthet minket arra, hogy azt álnok módon érjük el. A sötét eszközök besötétítik magát a célt is! Ha úgy látjuk, hogy egy célt csak gonosz eszközökkel lehet elérni, akkor az a cél nem igazán jó. Ez azt jelenti, hogy szentségtelen eszközökkel nem lehet az embereket a szentség és az igazság útjára vezetni. Ha a cél szent és tiszta, akkor ennek elérése érdekében minden egyes eszköznek is szentnek és tisztának kell lennie. Ahhoz, aki az út, igazság és élet, csakis igaz és egyenes utakon lehet eljutni. /PF/
Áldott, aki adni tud |
| "7Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, 8hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. 9Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az ÚRhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged. 10Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet. 11Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez." (5Mózes 15,7-11) |
| Hívő életünk legalább három területét érinti az, ahogyan viszonyulunk a szegények megsegítéséhez. Először - imáink meghiúsulhatnak, ha nem adunk a szegényeknek: "Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált" (Péld 21,13). Másodjára - a mi javaink és áldott állapotunk a rászorulók és a szegények megsegítésétől is függ: "mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden szerzeményedet" (10. v.). Harmadjára pedig - aki nem adakozik a szegényeknek, az nem ismerheti közelről az Urat: "Jogához segítette... a szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem - így szól az Úr!" (Jer 22,16).
Egy elszegényedett misszionárius levelet küldött haza a gyülekezetének, amiben valahogy ki akarta fejezni, hogy nagy szükségben van. Az írásában ez állt: Isten embere kéri Isten népét arra, hogy Isten pénzét küldjék az Isten munkájába. És igaza volt! Imádkozzunk azért, hogy az Úr hozzon egy szegény embert az életünkbe, hogy segíthessünk rajta, és Jóbbal együtt mondhassuk: "Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője" (Jób 29,12)! /PF/ |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése