Február 3.

Ne hozzatok többé hazug áldozatot!

"13Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!" (Ézsaiás 1,13)

Egy Jehova tanújával való beszélgetésben ennél az igénél nem tudtunk sehogyan sem továbblépni, mert szerinte (vagyis a tanítói szerint) nem lehet hívő ember az, aki ünnepel, hiszen Isten gyűlöli az ünnepi összejövetelt. Hallottam egy hasonló felekezetű anyukáról, aki gyermekét az óvodába vive elmondta az óvó néninek, időnként milyen lelkiismeret-furdalása van a fia miatt, hogy minden ünnepet megtagad tőle - de ezt tanítja a Biblia, és ő nem akar engedetlen lenni. Sajnálkozunk, amikor ilyen eseteket hallunk. Érvelni nem lehet, a tanítóikon kívül mástól nem fogadnak el tanítást. (Azért próbálkozni kell, hiszen honnét tudnák meg az igazat, ha senki se mondja nekik? Ha egyszer hallották, majd dolgozik bennük.) Innen nézve olyan egyértelmű a tévedésük: Isten nem az ünneplést utálja (ugyan miért rendelt volna el anynyi ünnepet éppen ő maga?), hanem a bűnt, amit elkövettünk, és aminek megbánása nélkül jövünk elé ünnepelgetni. Na és ha valaki bennünket néz, vajon nem lát egy hasonlóan egyértelmű tévedést nálunk: hogy azt hisszük, tetszik Istennek az ünneplésünk, miközben tele vagyunk bűnnel? /SzH/ Szommer Hajnalka

Elhívása visszavonhatatlan "25Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, 27és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." 28Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön." (Róma 11,25-32) Istennek van ideje. Őt nem lehet megkárosítani azzal, ha engedetlenek vagyunk. Az ő ígéretei nem csorbulnak, csak magunkat zárhatjuk ki belőlük. De miért tennénk ilyet? Gondoljuk, hogy a mi megoldásaink előnyösebbek, mint az Isten útja? Feltételezzük, hogy jobban ismerjük, vagy éppen jobban tudjuk befolyásolni a körülményeket, a dolgok alakulását, mint ő? Vagy csupán jó szándékkal (véletlenül se vallanánk be, hogy türelmetlenségből) szeretnénk őt hozzásegíteni ígéretének teljesítéséhez? Ezzel már Ábrahám is évezredes galibát okozott. Valójában ezek mögött a gondolatok mögött az húzódik meg - tudatosan vagy kevésbé -, hogy bölcsebbnek gondoljuk magunkat Istennél. Így leírva ugye milyen nevetségesen hangzik? Mert az is. Inkább ne ötleteljünk, fondorlatoskodjunk! Istent nem lehet rászedni. Ha megígért valamit, az olyan, mintha már meg is történt volna. De nincs olyan ígéret, aminek ne lenne feltétele. Nem Istenben kell hát bizonytalankodnunk, ellenben jó lesz magunkat ellenőrizni! Az engedetlenek elesnek az ígérettől, csak az irgalom helyezheti őket oda vissza, azt pedig kérni kell. /SzH/ Szommer Hajnalka