A cél

…hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.             — 1Timótheus 2,2–4.
Isten nem azért mondja, hogy tegyünk meg valamit, hogy kitöltse valamivel az üres helyeket a Bibliában. Célja van vele. Azért kell imádkoznunk a hatalomban lévőkért, hogy a keresztények csendes és nyugodalmas életet élhessenek. Isten törődik velünk, és munkálkodni fog az érdekünkben, még akkor is, ha azok, akik a hatalomban vannak nem keresztények. Isten alapvető célja az, hogy mi szabadon terjesszük az Evangéliumot. Ha a kormány nem stabil, az Evangélium terjesztése akadályoztatva van. A politikai felfordulások, a háború, az utazási korlátozások és más megszorítások akadályozzák az Evangélium terjesztését. Jézus azt mondta: „És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mát. 24,14.) Az ördög mindent el fog majd követni, hogy ez ne menjen végbe.
Ezért int minket arra, hogy ajánljunk fel közbenjáró imákat, imádságokat és hálaadásokat azokért, akik vezetik az országunkat.

Amikor valaki valóban imádkozni kezd

Íme, ő imádkozik ...
(Cselekedetek 9, 11)

Az Úr Jézus mondja ezt Saulról, miután a damaskusi úton rátalált és megragadta őt. Most imádkozik először életében. Hát azelőtt nem imádkozott Saul nagyon is sokat? Igen, imádkozott, de farizeusmódra. Imádkozott és közben dühtől tajtékozva támadt Isten igazi imádóira, akik Jézus nevében és lélekben imádkoztak. A példázatbeli farizeus imádsága, könyörgése önmagára irányult. Imádsága nem felfelé szállt, önmagára korlátozódott s alapjában véve önmagát imádta. Önbizalommal, önistenítéssel volt tele. Nem Istent kereste, hanem önmagát.

Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus. Az Úr megragadta őt, most ő is meg akarja ragadni Jézust. Óembere berzenkedik közben: „Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom? A főpapok, a főtanács kegyeit játszom el, barátaim elfordulnak tőlem!" - Ezeket az önmagával kapcsolatos gondolatait győzte le imádságában. Éjjel-nappal kitartott és meghallgatásra talált. Szinte beleimádkozta magát Isten szívébe. Most már egészen az Úrra összpontosult az élete. Minden más kicsúszott a lába alól. Egyedül Istenre szorult. Csak Őreá van szüksége, nem nélkülözheti Őt tovább. Imádságával most a közelébe jut. Csak egy érzés uralkodik benne: őutána és az őbenne való élet után vágyódik. Most már belelát Isten atyai szívébe, imádsága eljut fülébe. És az Atya szívét öröm tölti el ennek az összetört embernek az imádságára: „Íme, ő imádkozik!" Végre eljutott vele Jézus idáig.

Attól fogva imádkozó ember Pál. Azelőtt halott volt az imádsága, mert ő maga is halott volt. Azelőtt sokra tartotta imádságait és dicsekedett velük, mint minden farizeus. Most már nem ő maga, hanem Jézus Lelke imádkozott benne. Jöttek közben órák, amikor gyengeségében nem is tudta, mit kérjen és hogyan kérjen. Ilyenkor sóhajtásszerű felfohászkodásaiban rábízta magát a Lélek vezetésére.

Ennyire megváltozhat valaki! Bárcsak rólunk is kiállítanák ezt a bizonyítványt odafent: „Íme, imádkozik!" És bárcsak ne azért imádkoznánk, hogy éppen csak imádkozzunk, hanem valóban és kizárólag Istent keresnénk imádságunkkal!

FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG

"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).

Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.

A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).

A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.

Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.

?Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.?
(Rm. 12:18)

?Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a ťbékesség FejedelméŤ-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: ťDicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön pedig békesség és jóakarat az emberek irántŤ (Lk. 2:14). Látszólag ellentmondás van e prófétikus kinyilatkoztatások és Krisztus eme szavai között: ťNem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy fegyvertŤ (Mt. 10:34). Ha azonban igazán megértjük ezeket a kijelentéseket, akkor tökéletes összhangot találunk a kettő között.

Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely ? ha elfogadják és követik ? békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embereket Istennel, és egymással. A világ Sátánnak, Krisztus legelkeseredettebb ellenségének hódol. Az evangélium olyan életelveket kínál az embereknek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a szokásaikkal és vágyaikkal. Ezért szembefordulnak az evangéliummal. Gyűlölik a tisztaságot, amely leleplezi és elítéli bűneiket. Üldözik és pusztítják azokat, akik hangoztatják az evangélium jogos és szent követelményeit. Az evangélium tehát azért nevezhető kardnak, mert az általa hirdetett magasztos igazságok gyűlöletet és ellenségeskedést váltanak ki az üzenet képviselőivel szemben.?

(Nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)

Nyerd vissza az érzékenységedet

Minden keserűség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban.
– Efézus 4:31-32

 Néhány évvel ezelőtt Detroitban találkoztam egy asszonnyal, aki a régi kommunista blokk egyik országában növekedett fel. Amikor nála jártam, éppen híreket mondtak. Ahogy ott ültünk, és figyeltük a híreket, hirtelen könnyezni kezdett.

„Mi a baj?” kérdeztem.

Bár én nem vettem észre, a bemondó valami derogáló dolgot mondott az elnökről. „Nem szeretem, ha valaki így beszél erről az országról,” mondta. „Nem érdekel, hogy igaz vagy nem. Én nem akarom hallani.”

A bemondó kommentárját én elengedtem a fülem mellett. De az ő szemébe mégis könnyeket csalt. Miért? Mert érzékeny volt a szíve, ha erről az országról esett szó.

Nekünk is hasonlítanunk kellene erre a drága asszonyra, ha a pásztorainkról, tanítóinkról, evangélistáinkról vagy a hittestvéreinkről van szó.

Ismerjük fel, hogy a saját érzéketlenségünk űzte el a Szent Szellem kenetét sokunk életéből és számos gyülekezetéből. Ismerjük fel, hogy mivel megengedtük magunknak, hogy kritizáljuk Krisztus Testének tagjait, mindannyian meggyengültünk.

Mi tesz bennünket újra erőssé?

A Szent Szellem ereje és kenete, amely minden érzékeny és kereső szívet betölt.

Legyen újra olyan gyengéd szíved, amilyen egykor volt. Távolítsd el az érzéketlenséget a szívedből azáltal, hogy megtérsz [a hibádból]. Kötelezd el magad, hogy a szeretet törvényében jársz, szánd magad újra oda az Igének, és légy bensőséges közösségben az Atyával.

Ne engedd meg, hogy a szíved állapota távol tartsa tőled a Szent Szellemet. Légy újra érzékeny!

Igei olvasmány:  Efézus 4:1-13