AZ IGAZI SZERETET BIZONYSÁGAI
      

  "A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala." (ApCsel 4:32)
 
  Az Írás azt mondja: "Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki", és azután felsorolja, hogyan segítettek a szűkölködőkön. Azok a hívők, akiknek házuk vagy birtokuk volt, szívesen áldozták fel az ínségesek megsegítésére. Házukat, vagy földjeiket eladták és a pénzt elhozták "és letevék az apostolok lábainál; aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala".
  A hívőknek ez az adakozó készsége a Szentlélek kitöltésének volt a következménye. Akik elfogadták az evangéliumot, azoknak "szívük-lelkük egy vala". Egyetlen közös érdek uralta őket: a rájuk bízott misszió eredményessége. A haszonlesést nem ismerték. Szeretetük hittestvéreik és az ügy iránt, melynek hívei lettek, nagyobb volt, mint a pénz és a vagyon iránti szeretetük. Eljárásuk bizonyította, hogy az emberi lelkeket többre becsülték a földi jólétnél.
  Ez ismétlődik meg mindannyiszor, valahányszor Isten Lelke hatja át az ember életét. Akinek szívét Krisztus szeretete tölti be, híven követi Annak példáját, Aki érettük szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által gazdagok legyünk. Isten kezéből nyert minden adományt - pénzt, időt, befolyást - az evangélium művének fejlesztésére szolgáló eszköznek tekint. Így volt ez az első keresztény gyülekezetben; így van ma is. Mélységes benyomást gyakorol a hallgatóságra a gyülekezet által hirdetett igazság, ha észrevehető a tagokon, hogy a Lélek ereje által elfordultak a világ dolgaitól, és áldozatot hoznak, hogy embertársaik is hallhassák az evangéliumot. (The Acts of the Apostles, 70-71. oldal)

AZ ÚR SZAVA SZERINT

"És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Je- rikót és királyát a sereg vitézeivel együtt." Józsué 6,2

Isten nem jogtalanul és ok nélkül ítél egy be- és elzárkózott várost, egy embert, egy szívet. Ha átmentél a Jordánon, kérdezd nagy vággyal a szívedben: Uram, mi az enyém, nem vonakodom elfoglalni. Vigyázz, mert az ígéretek földjén nincsenek jó ötletek, elképzelések. Józsué könyvének központi üzenete: csak az koronáztatik meg, aki szabályszerűen küzd. Jerikó elfoglalásának megvolt a szabálya. A másik városnál már más szabály volt. Itt nincs sablon. Ahhoz kell hűnek lennem, amit az Úr mondott, és abban őhozzá. Ez volt a parancs: "Járjátok körül a várost mind, ti hadakozó emberek... Így csekedjél hat napon át." Azt mondta Józsué: "Hét pap hordozzon hét kosszarvból való kürtöt a láda előtt." "A fegyveresek pedig előttük mennek a kürtölő papoknak, és a köznép követi a ládát." Most a fegyveresek mentek elöl, azután a láda, majd a köznép. Egy darabig azt hittem, csak a papoknál voltak kürtök. Kiderült, hogy a népnél is volt. Minden kicsi hívőnek megvolt a maga kürtje. Te hogyan kürtölsz? "A népnek pedig parancsolt Józsué." Örültem, hogy ezeknek lehetett parancsolni, mert a legtöbb embernek nem lehet. A Jordánon túli életnek ismertetőjele, hogy tudok engedelmeskedni. Aki nem képes erre, az parancsolni sem tud. Olyan nincs, hogy csak parancsolásra születtem. A kürt szava az Úr szava. Ha egyszer valaki igazán az Úré, benne van a harcos természet, akkor egy vágya van - benne lenni Isten dolgában, a hit útján járni, csodákat tapasztalni, és mindent átélni, ami Isten gyermekének és Isten szolgájának a kiváltsága.

  

Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak a világosságát. Aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

János 11,9-10

Uram! Semmi kétség: magad úgy értetted, követőid pedig minden időben vallották - aki téged követ, az világosságban jár, aki téged életéből kizár, az a sötétségben jár. Ennek sokan élesen ellene mondanak. Indoklás: az emberi elme meghódítja a világ legtávolabbi pontjait is. Föltárja a legparányibb erőket. A történelmi múlt homályát meghátrálásra kényszeríti, és szellemével a messzi jövőbe vet fénycsóvát. A világ a benned való hitet nevezi sötétségnek.

Uram! Én hozzád tartom magamat. Nem hangulatból. De nem tudok ma egy könyvet elolvasni, sőt egyetlen napilapot sem, amelyből felém ne kiáltana a szorongó kérdés: nem rohan-e a világ a pusztulás sötétsége felé? Nem papok kérdezik ezt szószékeken, hanem olyan emberek gondja ez, akik rólad tudni nem akarnak. Sokszor kapom rajta magamat álmodozáson. Szépséges álmon. Benne a fényre vágyó ember megtalál téged. Tudását, akaratát, jövő reményeit a Te világosságod fényébe állítja. Taníts meg ezért mindennap buzgón imádkoznom és érte dolgoznom.

Nem kárhoztat

?Azokban a napokban, abban az időben - így szól az Úr - keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok" (Jer 50,20).

   Valóban dicsőséges szózat ez! Tökéletes bűnbocsánatot ígér a bűnös Izráelnek és Júdának. Úgy eltörli bűnüket ?mint a felleget" (Ézs 44,22), nem találják, nem lesz többé. Dicsőség legyen a kegyelem Istenének!
   A Sátán keresi vétkeinket, hogy vádolhasson, ellenségeink is ezt teszik, hogy megterhelhessenek, sőt még saját lelkiismeretünk is beteges igyekezettel keresi, hol marasztalhatja el magát. De amikor az Úr minden bűnünket elfedezi Jézus Krisztus vérével, nem kell tartanunk többé semmiféle vádaskodástól, ?nem lesz", ?nem fogják találni". Isten gondoskodott arról, hogy elvegye népe vétkeit, megváltotta népét bűneiből. Jézus Krisztus áldozata ?a tenger mélyére dobja minden vétkünket" (Mik 7,19). Micsoda ujjongással tölti ez el a szívünket!
   Bűneink eltörlése azért lehetséges, mert Isten megbocsát választottainak. Kegyelmének szava nemcsak királyi, hanem isteni szó. Kegyelmet hirdet, és mi szabadok vagyunk. Elvégezte értünk az engesztelést, és ettől kezdve népének nem kell félnie a kárhoztatástól.

   Áldott legyen szent neved, bűnöket eltörlő Isten!


Tedd szívünket alázatossá, befogadóvá, hogy lelki békével hordozhassuk keresztünket, és hogy mások felé mindig nyitott szívvel fordulhassunk!
    

          "Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,29)

    

     Jézus azt tanítja a Hegyi beszédben: "Boldogok a szelídek". A szelídek... Akikről azt hinnénk, hogy a leghamarabb tapossák el őket a mindennapok kíméletlen létharcában, a világ sokszor kegyetlen farkastörvényei közepette. A világ, amelyben élünk, úgy tűnik, az erőseknek, a bátraknak és a rámenősöknek kedvez. De ha Jézus tanításának tükrében nézünk világi sikereik mögé, kiderül, hogy erejük valójában erőtlenséget pótló erőszakosság, bátorságuk gyáva menekülés saját keresztjük elől, rámenősségük pedig gátlástalan gaztettek táptalaja. Jutalmuk a világi sikerek talmi és üres csillogása, állandó lelki bizonytalanság, nyugtalanság - és boldogtalanság. A szelídek nem lehetnek sikeresek ebben a világban. De látszólagos gyengeségük a leghatalmasabb erőt és bátorságot takarja: mert ők az alázatosak, akik képesek odatartani a másik arcukat is, akik nem állnak ellen a gonosznak, hanem saját szívükben néznek szembe vele, de magukban át is minősítik azt Krisztus erejével.

    

          Akik Jézust mint Királyt akarják szolgálni, az alázat köntösét kell viselniük, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát-díszét. (...) A Krisztus által nekünk adományozott köntös mindaddig nem tündökölhet rajtunk, míg róla az egyéni érdem éktelenítő foltjai el nem tűnnek. (C. H. Spurgeon)

    
     Urunk, Jézus! Teremts szívünkben békét, hogy mindig békességet áraszthassunk magunk körül. Add, hogy képesek legyünk végigjárni és megélni a teremtett világ ellentéteit és szélsőségeit, hogy ezáltal rátérhessünk a hiteles keresztény élet "arany középútjára", és az Isten fényével világíthassuk be az ember - Jézus által megmutatott - Útját, Igazságát és Életét. Ámen.


Vendégek és jövevények.

... vallást tévén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
     Zsidókhoz irt levél 11, 13.

    

     Úgy nézzünk hát jelenvaló életünkre, ahogy az idegen vándor tekint arra a földre, amelyen ő külföldi és vendég csupán. A vándor nem mondhatja: ez az én hazám. Hiszen nem odavaló. A vándor nem telepszik meg azon a földön, melyen zarándokol, sem szállásán, ahol éjszakára lepihen. Szíve s gondolata másutt jár. A vendégfogadóban csupán étkezik és megszáll, aztán tovább vándorol - hazafelé. Ezen a földön idegenek és vándorok vagytok csak ti is.
     Mostani éltetek idegen ország és vendégfogadó. Ne vegyetek tőle mást, csak ételt, italt, ruhát, sarut s ami még kell e rövid éjjeli szállásra. Hamarosan továbbmentek úgyis hazátok felé, melynek polgárai vagytok.

     Jól jegyezzük ezt meg. Nem minthogyha ezen a földön kellene örök életünket felépíteni, égi kincsünket megtalálni, hanem, hogy míg Isten akaratából e földön kell élnünk, úgy viselkedjünk, Atyánk ajándékaival úgy éljünk, mint vendégfogadó vendégei, idegenország vándorai, akik idegen földről, megbízhatatlan vendégfogadóból igazi hazájukba vándorolnak, - biztonságra, békességre s örökkévaló örömre.

    

          Hazavágyom,
          Ottan boldogságom
          Szép napja felragyog;
          Ott van nekem
          Örökös lakásom,
          Itt csak vándor vagyok.
          Ősszel a költöző madárka,
          Elszáll messze enyhébb hazába,
          Hazavágyom.