Átmégy rajta, de nem nyel el

?Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak  el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg"  (Ézs 43,2).

   Nincs híd, mégis át kell mennünk a vízen, és éreznünk kell a folyó sodrását. De Isten jelenléte a sodrásban többet ér számunkra, mintha egy komphajó vinne át bennünket a másik partra. Meg kell próbáltatnunk, de diadalmaskodhatunk, mert maga az Úr lesz velünk, és Ő hatalmasabb, mint a vízáradat. Még ha máskor távol is lenne tőlünk, a nehézségek és veszedelmek között bizonyosan velünk van. Bár csapjanak magasra az élet bajainak hullámai körülöttünk, az Úr minden alkalommal átsegít rajtuk.
   Isten ellenségei kiagyalhatnak sok mindent a vesztünkre, és kegyetlen csúfolódásaik hasonlók lehetnek a tüzes kemencéhez, de mit árt ez nekünk? Átmegyünk a tűzön. Ha Isten velünk van, nem perzselődünk meg; még a tűz szaga sem érződik meg rajtunk.
   Milyen csodálatos biztonságban van a felülről született és a menny  felé tartó zarándok! Az áradatba nem fullad bele, a tűz nem égeti meg.
   Ó Uram, a Te jelenléted a legjobb védelem utunk számtalan  veszedelme között. Íme, hittel rád bízom magam, és szellemem  nyugalomra talál benned.

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE
       
  "Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." (Ef 6:10)
 

  Mint nép, mi az Úr eljövetelét kémleljük az ég felhőiben. Gondosan meg kellene vizsgálnunk szívünket, hogy hitben vagyunk-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy sokak szemei elé köd ereszkedett, mert nem tudnak a lelki dolgokban helyesen ítélni, és nem veszik észre, hogy Sátán csapdákat állított lelküknek. A keresztény nem lehet a szenvedélyek rabja; őt a Szentléleknek kell irányítania. De sokan lettek az ellenség játékszerévé, mert a kísértések alkalmával nem találnak Jézusban menedéket, hanem tőle távol aggodalmaskodnak, és zavartságukban teljesen elveszítik hitüket és bátorságukat. Nem jut eszükbe, hogy a múltban Jézus már sok nehézségből kimentette őket, hogy kegyelme elégséges a napi megpróbáltatások elviselésére, és hogy a jelen próbáiban is képes segíteni.

  Összezavarodunk mindennapos kis próbáinkban, és megengedjük, hogy ezek sértsenek és háborgassanak minket; elbukunk alattuk, és így botránykővé válunk magunk és mások részére. Pedig a legfontosabb áldások a mindennapi háborgatások türelmes hordozásából származnak. Erőt kell gyűjtenünk a nagyobb próbák elviseléséhez. Sátán legádázabb kísértéseivel gyakorol reánk nyomást, és nekünk meg kell tanulnunk mindig és minden szükségünkben Istenhez jönni.
  Mi azt valljuk, hogy bibliai keresztények vagyunk, és nem élünk sötétségben, ahol lépést lépés után a bizonytalanságban kellene megtennünk. Nekünk tudnunk kell, hová megyünk. Ha Krisztust vezérünkként követjük, nem lehetünk a sötétségben, mert ő azt mondja: "aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8:12) Amikor úgy tűnik, hogy az utat nehézségek szegélyezik, és sötétség takarja, hinnünk kell, hogy elől fény világít, és ne forduljunk se jobbra, se balra, ne tartsanak vissza próbáink és kísértéseink, hanem nekidőlve, célegyenesen igyekezzünk előre. (Review and Herald, 1891. május 19.)

 

    AZ ÚR KÉRÉSE

"És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt." Ézsaiás 40,5

Nem jöhet addig Jézus az életedbe, nem lehet addig igazi advented, amíg az igazságod, az a nagy hegy, útjában áll Isten dicsősége megjelenésének. Jézus világosan elmondja: "Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre" (Mt 9,13b). Egy karácsonyestén együtt voltam öt kicsi gyerekkel. Megkérdeztem, tudjátok-e, hogy miért ünneplünk karácsonyt? Az egyik megszólalt: az Úr Jézus születésnapját ünnepeljük. Aztán megszólalt a másik: Tessék mondani, hogy lehet az, hogy a születésnapomon én kapok ajándékot, és az Úr Jézus születésnapján is? Azt mondtam - tökéletesen igazad van. Karácsonykor Jézusnak kellene ajándékot adni. Ez a gyermek figyelmeztetett arra, hogy minden adventben megkérdezzem: Úr Jézus, mit kérsz tőlem krácsonyra? Tavaly emberek mondták: Szeretnénk hozzád jönni karácsonyra. Azt mondtam - nem lehet. Míg édesanyám él, a karácsony a családomé. Amikor pár nappal karácsony előtt ott álltam a kórházban édesanyám ágya mellett, megértettem, hogy aki az egész életét az Úrnak adta, az nem vehet vissza egyetlen napot sem. Akkor mondtam Jézusnak - Tied a karácsonyom. Azóta olyan emberek jönnek hozzánk, akiknek nincs hol lenni karácsonykor. Kicsit beleszakadt a szívem, amikor megmondtam: Édesanyám, nem leszek itt karácsony este. Az idén az igazamat kéri, hogy tegyem oda jászola mellé. Hiszen az Egyetlen, akinek igaza volt, magára vette bűneimet. Add oda te is! Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akiken át "megjelenik az Úr dicsősége".

Én azért születtem és jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.János 18,37
Uram!

Pilátus következtetése egyszerű volt: akinek nincsen birodalma és nincsenek alattvalói - az nem király! Amikor megfeszíttetésre kiadott ellenfeleidnek és jelentést kapott a kivégzés végrehajtásáról, úgy gondolta: végzett veled is, igazságoddal is. Ez volt Pilátus végzetes tévedése. Ugyanis Isten igazságának nincsen szüksége támaszra. Sem a trón, sem a szavazó milliók támogatására. Önmagában teljes hatalom. Nem tiszta igazság az, amely a teljes lemeztelenítést nem bírja ki. Te kibírtad. Föltámadásod után kitűnt: országhatárok nélkül is vannak alattvalóid. Nem csupán néhány rajongó ember, hanem milliók, akiknek a csöndes bizonyságtévő élete nyomán Pilátus császárának világgyőző csapatokkal fölszerelt birodalma összeomlott.

Uram!

Neked mindig volt és mindig lesz néped. Amíg ember él a földön - itt miközöttünk is -, akinek fájnak a bűnei, amíg valakinek a lelkéből fölsír a vágy az igazság után, amíg valakinek a szívében visszhangja támad a Te szavadnak, addig mindig lesz néped a világban. Szeretnék mindig a Te alattvalód lenni.

Köszönöm, hogy oltalmazol, Uram!

Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal. (Zsolt 5,13)

Kosztümös filmekben, különösen is azokban, amelyek a középkorban játszódnak, nélkülözhetetlen kellék a pajzs, hiszen a lovag mindig ennek segítségével menekül ki az életveszélyes helyzetekből. A menekülés azonban soha nem csupán a pajzson múlik. Lehet az bármilyen erős és stabil, mégsem képes magától ott teremni, ahol éppen szükséges. Kell egy biztos kéz, amely felemeli, és mindig az ellenség kardja elé teszi. Kell egy ügyes lovag, aki nem csak a kardját, hanem a pajzsát is jól forgatja. A zsoltáros egy különleges védelemről tanúskodik. Az Isten kegyelme körülvesz, mint egy pajzs. Nem én emelgetem, nem én fáradozom megmenekülésemen, hanem ő már lép felém. Kegyelme Krisztusban jött közel, aki áldozatával győzelmet aratott bűneim felett. Magához hívott, és átformálta az életemet, és tudom, hogy bármi történik, az ő akarata szerint van. Akkor is, ha nem értem, miért így és miért most, de tudom, hogy ő velem van.

A veszélyek persze továbbra sem szűnnek meg, hiszen a pajzs nem jelent csendes, krízisektől, konfliktusoktól mentes életet. Áldás és kegyelem azonban, ha az ő segítségével tudok szembenézni a kihívásokkal, és rádöbbenek, hogy bár nem én emelem fel a pajzsot, ami megoltalmaz, de Istenre hagyatkozó életemnek az az alapja, hogy elfogadom és kérem az ő kegyelmét. Ez a védelem pedig sokkal biztonságosabb lesz, mint bármely emberi találmány.

Aki tudni akarja, hogy mi az élet, az tanulmányozza behatóan Isten kegyelmét! (Spurgeon)

Uram, érdemtelen vagyok kegyelmedre, te mégis körülveszel és oltalmazol. Köszönöm, hogy szent Fiad adtad, hogy nekem is életem legyen. Ámen.

VILÁGÍTÉLET

                                                

                        Lukács 21, 25-36.

    

     Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban.
     Thessalonikai első levél 4, 16.
   Ha majd az Isten harsonája végső riadóra zendül, akkor a nap, a hold és minden teremtmény kiáltozni kezd: Sújts le Úr Isten, sújts le csak! Ihol az istentelenek, akik nem ismertek és a hamis keresztyének, kik a Krisztus evangéliomának nem engedelmeskedtek, hanem egyetemben káromolták nevedet, üldözték s megölték szentjeidet: sujts le rájuk! Legfőbb ideje, hogy véget vess ennek az állapotnak. Irtóztató és hallatlan égiháború lesz akkor, melyhez hasonló világkezdet óta sohsem volt még s valamennyi teremtmény fölkészül, hogy ím itt a vég.
     A mennydörgés, ahogy ma halljuk, csak ízelítő előhírnöke amaz utolsó dördülésnek. Az valóban lsten harsonája lesz majd, amely végez a mindenséggel. A teremtettség pedig ráfelel: igen és ámen. Harc lesz az, igazi ütközet, melyet Krisztus vezet a pokol minden ördöge és a föld istentelenei ellen. E csatában minden ellenségét mennydörgő villámmal zúzza szét. Akkor teljesedik be az ige: "Hatalmat ada a Fiúnak ítéletré is, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát. És kijőnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására."

Ments meg engem, Uram,
          Az örök haláltól,
          Ama végső napon
          Minden kíntól, bajtól.
          Midőn az ég s a föld
          Meg fognak rendülni
          S eljössz a világot
          Lángokban ítélni.