BŰNBÁNAT

"Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre..." (2Kor 7,10).

A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:

"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez,
Minden bűnöm téged sebez."

A legritkább tapasztalat az ember életében, hogy meggyőződött bűnösségéről. Ez a küszöb Isten megértésénél. Jézus Krisztus mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, meggyőzi a világot bűn tekintetében. Ha a Szent Szellem rázza fel az ember lelkiismeretét és Isten jelenlétébe viszi, akkor már nem az emberekhez való viszonya bántja, hanem Istenhez való viszonya: "...Te ellened, egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeid előtt..." (Zsolt 51,6). A bűnömről való meggyőzés, a bűnbocsánat és a szentség csodája úgy egybefonódik, hogy csak az lehet szent, aki bocsánatot kapott, s ezáltal Isten kegyelméből ellentéte lett annak, aki volt. A bűnbánat mindig eljuttat erre a pontra: Vétkeztem! A legbiztosabb jele annak, hogy Isten munkálkodik az emberben az, amikor egy ember ezt látja és valóban elismeri. Bármi legyen, ami ennél kevesebb, az legfeljebb csak lelkiismeret-furdalás az elkövetett rossz miatt, visszahatása annak, hogy az ember megundorodott önmagától.

Isten királyságába a bűnbánat keserves fájdalmain át jutunk be, amelyek összetörik az ember jóságát. A Szent Szellem az, aki ezt a halálos harcot elindítja benne, és elkezdi kialakítani Isten Fiának életét ettől kezdve. Az új életet mindig a tudatos bűnbánat és az öntudatlan szentség bizonyítja, nem megfordítva. A bűnbánat az a szikla, amelyre a keresztyénség felépül. Az igazat megvallva, az ember nem akkor bánja meg a bűneit, amikor akarja. A bűnbánat is Isten ajándéka. A régi puritánoknak az volt a szokásuk, hogy imádkoztak a "könnyek ajándékáért". Amikor már nem tartod értékesnek a bűnbánatot, akkor a sötétségben vagy. Vizsgáld meg magad és lásd meg, nem felejtetted-e el a bűnbánat szomorúságát, az Isten szerint való szomorúságot.

Hosszú élet

    Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Hosszú élettel elégítem meg őt…     — Zsoltárok 91,14–16.

„Igen, Hagin testvér” — mondta valaki —, „de én ismertem egy szolgálót, aki csodálatos elhívottja volt Istennek, és mégis meghalt negyvenkét éves korában.”

Ez nem jelenti azt, hogy neked, vagy nekem is meg kellene halnunk fiatalon. Én nem tudom, hogy az a szolgáló miben hitt — de azt tudom, hogy én miben hiszek. És tudom, hogy az Isten, aki több mint elegendő, azt mondta: „Hosszú élettel elégítem meg őt.” Más meg azt mondja erre: „Ez csak azt jelenti, hogy örökké fogunk élni a mennyben.”
Nem, a bűnösök is örökké fognak élni. Ők is élnek majd egy bizonyos helyen, és mi is élni fogunk, egy másik helyen. Ez az Ige azt mondja, hogy mi hosszú életet élvezhetünk itt, ezen a földön.
A Példabeszédek értelmezése felfedi, hogy Isten Igéje szerint ha bizonyos dolgokat cselekszünk, az meghosszabbítja, más dolgok viszont lerövidítik az életünket. Az Efézus 6,1–3 azt mondja a gyermekeknek: tiszteld a szüleidet, hogy „…jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.”
Péter idézi a Zsoltárokat, és biztosít bennünket, hogy ezek az ígéretek minket illetnek. (1Pét. 3,10. Zsolt. 34,13)

Megígért élettartamunk hetven vagy nyolcvan esztendő. (Zsolt. 90,10) Ne köss kompromisszumot. Ennél kevesebbel semmiképpen se érd be.

És vesd a hitedet Istenbe mindenben, amiben csak tudod!

Húzódj közel az Úrhoz

A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon…

– Kolossé 3:16

 Ebben a világban a dolgok nem mennek jó irányba, és az utóbbi időben a Szent Szellem egy aktuális üzenetet szólt a szívemhez. Azt mondta: „Húzódj közel az Úrhoz. Kerülj bensőségesebb kapcsolatba a mennyei Atyáddal. Ha nem teszel így, nem fogsz boldogulni. De ha megteszed, akkor Isten olyan dicsőséges kiáradását fogod megtapasztalni, amit el sem tudsz képzelni.”

Ez az üzenet nem csak nekem szól, hanem neked is – és a földön minden hívőnek a mai napon. Az utolsó idők utolsó napjait éljük. Jézus hamarosan eljön. Izgalmas idő ez, de veszélyes is. Akik nem teszik meg, amit a Szellem mond, akik nem közelednek az Úrhoz, azokat egyik katasztrófa éri a másik után. Azonban akik közelítenek Hozzá, legyőzik a katasztrófákat, és dicsőséggé változtatják azokat, Jézus nevében!

Az Istenhez való közeledésed első lépése az, hogy rájössz: Istent elsősorban az Igéből ismered meg. Ha időt töltünk az Újszövetségen való elmélkedéssel, akkor Jézussal töltünk időt.

A legtöbben nem ismerik ezt fel, és ahelyett, hogy az Igén keresztül ismernék meg az Urat, az érzéseik révén próbálják Őt megismerni – ez pedig egyszerűen nem működik.

Ha az Ige irányítja a gondolkodásodat, az azt jelenti, hogy a Szellem uralja az elmédet, és akkor az érzéseid is a helyükre kerülnek.

Ne felejtsd el: a János 1 szerint Jézus az Ige. Ez azt jelenti, hogy amikor időt töltesz az Igében, akkor Jézussal töltesz időt. Ha az Ő Igéje gazdagon lakozik benned, akkor Jézus is gazdagon lakozik benned!

Ne sodródj egyik katasztrófától a másikig. Inkább változtasd azokat dicsőséggé, Jézus nevében. Kerülj bensőségesebb kapcsolatba Jézussal, mélyedj bele az Igébe, és nagyszerűen fogsz boldogulni ezekben a veszélyes időkben!

Igei olvasmány:  János 1:1-14

Mindenkor és mindenért hála

Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében!
(Ef 5, 20)

Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla. Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz, akik könyörületért Jézushoz kiáltottak, de a hálaadást már elfelejtették. Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr! Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére tesz velünk. A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek valóban örömet szerezhetünk. Csak ennyit kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak vagyunk.

A hála egyúttal Isten új kegyelmének megtapasztalására is módot nyújt. „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását" (Zsolt 50, 23). Csodálatos erő rejlik a hálaadásban és dicsőítésben (2 Krón 20, 21-26). Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és gonosz gondolatok eltunnek, ha elkezdjük dicsérni Őt és hálát adunk neki. A hálátlanság útján megszegényedünk, a hálaadásban mindig gazdagabbak leszünk. - „Hálát adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus Krisztus által lehetséges ez. Csak őáltala ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben is az áldásokat. Ezek mind mélyebbre visznek az Atyával és a Fiúval való közösségbe. Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal a hálaadás. A veszély pillanatában is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy éppen a fájdalmas tapasztalatok útján nyertünk jó gyümölcsöket. Az örökkévalóságban mindenképpen hálát adunk majd a nehéz idokért. A hála és imádat mennyei foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása hallatszik. Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást, hogy majd az örökkévalóságban teljes és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent dicsőítő kórusba. Ha a lelkünket nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval: „Ébredj fel lant és hárfa!" Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy hálát tudjunk adni neki mindenért.

?Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaid ölben hozatnak.?

(Ésa. 60:3?4)

?Isten sok olyan embert vonz művéhez, mint amilyen Kornélius* [jegyzet: A történetet lásd Ap.csel. 10. fejezetében] is volt. Az ilyen emberek rokonszenveznek Isten népével, de a világban betöltött állásuk megakadályozza őket abban, hogy nyíltan Krisztus mellé álljanak. Különösen fáradoznunk kellene az ilyen lelkek megnyeréséért. Isten komoly és alázatos munkásokat keres, hogy hirdessék az evangéliumot a társadalom magasabb osztályainak. Az igazi megtérés csodáit várhatjuk még, olyan csodákat, amilyeneket még nem láttunk! A föld legmagasabb pozícióit betöltő emberek sem esnek kívül Isten csodatévő hatalmán. Ha az Úr munkatársai bátran és híven teljesítenék kötelességeiket, akkor Isten művelt, befolyásos, felelős állásokat betöltő embereket téríthetne meg. Sokan fogadnák el a mennyei alapelveket a Szentlélek ereje által, és az igazságot felismerve, jó eszközökké válnának a világosság terjesztésére. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére a gyülekezet pedig új erőt és lendületet nyerne...

Napjainkban is sokan közelebb állnak Isten országához, mint ahogy azt mi feltételezzük. Istennek sok becses drágaköve van ebben a sötét, bűnös világban, akikhez szeretné elküldeni hírnökeit. Mindenütt vannak lelkek, akikben megvan a hajlandóság arra, hogy Krisztus mellé álljanak...?

(Apostolok története, Igazságot szomjazólélek c. fejezetből)