A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT
?Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.?
(II.Kor. 4:8, 10)
"Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).
Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).
Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. — Filippi 2,6–8.
Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: Ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből — majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. (Zsid. 10,5)
Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!
Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felol állni.
(Cselekedetek 7, 56)
Dicső halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsőség előízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. Nem ülve látta Őt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. Ilyen tiszteletadással fogadja első vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Ő kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtől égő arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsőségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. Aki így hal meg, jól hal meg.
Persze, külsőleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. Gyűlölettől izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. Mégis boldog és derűsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött. - Jézus engesztelő halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, akár más nehéz halállal hal meg. - Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensőséges kapcsolata köti vele össze.
Néha még a hívők is nehéz harcokat vívnak a halál előtt. A Sátán okozza ezeket a belső viharokat és tusákat. Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog előízét és elköltözése előtt bepillanthat a mennyei világba. Ez elveszi a halál keserűségét. A hívő ember szívesen hagyja itt a földet. Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.
De amikor a mi üdvözítő Istenünknek jósága és az emberekhez való szeretete megjelent… Amit kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus által; Hogy az Ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
– Titus 3:4,6-7
A kegyelem szövetsége. Ez a szövetségünk a Mindenható Istennel. Ha egyszer igazán megérted ennek a jelentőségét, többé nem leszel ugyanaz.
Mi is pontosan a kegyelem szövetsége? Ez egy kegyeltségi kapcsolat, amely révén hozzáférésed van valaki más erejéhez.
A kegyelem szövetségére egy példa az a szövetség, amellyel a régi szicíliai „családok” rendelkeznek a „család keresztapjával”.
Abban a csoportban egy gyenge ember kérheti a Don pártfogását (kegyelmét). A Don azt mondja: „Biztosítalak pártfogásomról, cserébe kérek tőled egy szívességet, és amikor eljön az ideje, eljövök érte.”
Ha egyszer ezt kimondták, a gyenge ember izgatottá vált. Hirtelen tudta, hogy többé nem lesz problémája, mert ezen túl, ha valaki szembe akar vele szállni, annak a keresztapával gyűlik meg a baja, akinél minden hatalom van. Hirtelen a srác hozzáállása megváltozott. Azzal a szilárd bizonyossággal távozott el a család fejétől, hogy semmi oka nincs az aggodalomra. Többé nem tekintette magát kicsinek és gyengének. Kegyeltséget (kegyelmet) kapott az erős embertől.
Azt gondolta: „Minden rendben van. Ezen túl annyi a dolgom, hogy amit a Don kér tőlem, azt megtegyem – és a Don tudja, hogy nincs semmim, ezért ha kér tőlem valamit, ahhoz megadja a hozzávalót is.”
Ez a kegyelem. Isten hajlandósága arra, hogy vérszövetségre lépjen veled, és megadjon neked mindent, ami Neki van, cserébe azért, ami neked van.
Elvette a bűnödet, hogy az Ő megigazultságát adja cserébe. Elvette a betegségedet, hogy az Ő egészségét adja neked. Elvette a szegénységedet, hogy betöltse minden szükségedet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen. Amikor kér tőled valamit, akkor megad neked mindent, hogy teljesíteni tudd a kérését.
A hatalmas Jehova, a menny és föld Istene a te Atyád. Érted ezt? Ha Jézus vére alatt vagy, akkor a világegyetem legerősebb lényének lettél a szövetséges gyermeke.
Merd elfoglalni a helyedet a családban!
Igei olvasmány: Lukács 4:14-21
Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek? Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását". Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.
"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. "Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).
Alázatosság
Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. — Filippi 2,6–8.
Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: Ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből — majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. (Zsid. 10,5)
Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!
Dicsőséges halál
Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felol állni.
(Cselekedetek 7, 56)
Dicső halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsőség előízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. Nem ülve látta Őt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. Ilyen tiszteletadással fogadja első vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Ő kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtől égő arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsőségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. Aki így hal meg, jól hal meg.
Persze, külsőleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. Gyűlölettől izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. Mégis boldog és derűsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött. - Jézus engesztelő halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, akár más nehéz halállal hal meg. - Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensőséges kapcsolata köti vele össze.
Néha még a hívők is nehéz harcokat vívnak a halál előtt. A Sátán okozza ezeket a belső viharokat és tusákat. Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog előízét és elköltözése előtt bepillanthat a mennyei világba. Ez elveszi a halál keserűségét. A hívő ember szívesen hagyja itt a földet. Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.
„Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!"
Merd elfoglalni a helyedet
De amikor a mi üdvözítő Istenünknek jósága és az emberekhez való szeretete megjelent… Amit kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus által; Hogy az Ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
– Titus 3:4,6-7
A kegyelem szövetsége. Ez a szövetségünk a Mindenható Istennel. Ha egyszer igazán megérted ennek a jelentőségét, többé nem leszel ugyanaz.
Mi is pontosan a kegyelem szövetsége? Ez egy kegyeltségi kapcsolat, amely révén hozzáférésed van valaki más erejéhez.
A kegyelem szövetségére egy példa az a szövetség, amellyel a régi szicíliai „családok” rendelkeznek a „család keresztapjával”.
Abban a csoportban egy gyenge ember kérheti a Don pártfogását (kegyelmét). A Don azt mondja: „Biztosítalak pártfogásomról, cserébe kérek tőled egy szívességet, és amikor eljön az ideje, eljövök érte.”
Ha egyszer ezt kimondták, a gyenge ember izgatottá vált. Hirtelen tudta, hogy többé nem lesz problémája, mert ezen túl, ha valaki szembe akar vele szállni, annak a keresztapával gyűlik meg a baja, akinél minden hatalom van. Hirtelen a srác hozzáállása megváltozott. Azzal a szilárd bizonyossággal távozott el a család fejétől, hogy semmi oka nincs az aggodalomra. Többé nem tekintette magát kicsinek és gyengének. Kegyeltséget (kegyelmet) kapott az erős embertől.
Azt gondolta: „Minden rendben van. Ezen túl annyi a dolgom, hogy amit a Don kér tőlem, azt megtegyem – és a Don tudja, hogy nincs semmim, ezért ha kér tőlem valamit, ahhoz megadja a hozzávalót is.”
Ez a kegyelem. Isten hajlandósága arra, hogy vérszövetségre lépjen veled, és megadjon neked mindent, ami Neki van, cserébe azért, ami neked van.
Elvette a bűnödet, hogy az Ő megigazultságát adja cserébe. Elvette a betegségedet, hogy az Ő egészségét adja neked. Elvette a szegénységedet, hogy betöltse minden szükségedet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen. Amikor kér tőled valamit, akkor megad neked mindent, hogy teljesíteni tudd a kérését.
A hatalmas Jehova, a menny és föld Istene a te Atyád. Érted ezt? Ha Jézus vére alatt vagy, akkor a világegyetem legerősebb lényének lettél a szövetséges gyermeke.
Merd elfoglalni a helyedet a családban!
Igei olvasmány: Lukács 4:14-21
?Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.?
?Kétéves fogságának* [jegyzet: Az apostol első római fogságáról van szó] vége előtt ezt mondhatta Pál apostol: ťHíressé lett az én fogságom a Krisztusban a testőrség egész házában és mindenki más előttŤ. Azok közül, akik üdvözleteket küldtek a filippibelieknek, kiemelte a ťcsászár udvarából valókatŤ (Fil. 1:13; 4:22). Miként a bátorság, úgy a türelem is diadalt arat. A megpróbáltatások közepette tanúsított türelmes kitartás éppúgy nyerhet lelkeket Krisztus számára, mint a bátor kiállás. Az a keresztény hívő, aki a veszteségek és szenvedések idején türelmet tanúsít, sőt, a tántoríthatatlan hit békességével néz szembe a halállal, többet tehet az evangéliumért, mint amennyit egy hosszú élet hűséges munkájával elérhetett volna...
Nem megpróbáltatásoktól mentes életben fejlődik ki a keresztény jellem. A támadás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, és még komolyabb imára készteti Krisztus követőjét. Az erős kísértés ? ha Isten kegyelme által kitartunk benne és elviseljük ? türelmet, állhatatosságot, valamint mélységes és maradandó bizalmat eredményez. Szenvedni, de egyszersmind erősnek maradni, megalázkodni, de éppen az alázatosság által győzni ? ez a keresztény feladata, amit hit által teljesít. Egész nap öldöklik, de mégis él, hordozza a keresztet, és így nyeri el a dicsőség koronáját.?
Nem megpróbáltatásoktól mentes életben fejlődik ki a keresztény jellem. A támadás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, és még komolyabb imára készteti Krisztus követőjét. Az erős kísértés ? ha Isten kegyelme által kitartunk benne és elviseljük ? türelmet, állhatatosságot, valamint mélységes és maradandó bizalmat eredményez. Szenvedni, de egyszersmind erősnek maradni, megalázkodni, de éppen az alázatosság által győzni ? ez a keresztény feladata, amit hit által teljesít. Egész nap öldöklik, de mégis él, hordozza a keresztet, és így nyeri el a dicsőség koronáját.?
(Apostolok története, A császár házából c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése