A közösség Isten megoldása a vereségre

„és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Filippi 2:4.

Mindegyikünknek szüksége van másokra, hogy figyeljenek ránk – hogy óvjanak, védjenek és segítsenek az úton maradni. A Filippiekhez írt levélben Pál apostol azt mondja, hogy mások érdekeit kell szem előtt tartanunk, nem csak a sajátunk. Micsoda ellenkultúra! Ma Amerikában minden csak rólam szól – az én szükségeim, az én érdekeim, amit én akarok és az én céljaim. Pál viszont azt tanítja, hogy figyeljünk másokra is.

Tudtad, hogy van egy olyan ellenséged, aki sokkal pusztítóbb mint bármelyik terrorista? Van egy személyes ellenséged, aki le akar győzni téged. A neve: Sátán. Problémákat akar hozni az életedbe, hogy lerombolja a kapcsolataid és úgy bántson ahogy csak tud.

Miért akar bántani téged? Mert Istent akarja bántani, de nem tudja, úgy hogy Isten gyermekei után jár. Egyedül sosem győzhetsz a Sátán ellen, de ha vannak mások, akik figyelnek rád és segítenek neked, akkor lehetsz győztes.

Itt egy jó tanácsa a Prédikátorok könyve 4:12.-ből: „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.”


Fedez valaki? Óv valaki, figyel a lelki jólétedre? Szükséged van olyan emberek közösségére, akik azt mondják neked: „Veled leszünk, amikor nehéz időszakokon mész keresztül. Nem engedünk elbátortalanodni vagy depresszióssá válni.”

A közösség Isten megoldása a vereségre. A Prédikátor 4:10. azt mondja: „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.”

Emlékezz: Próbálkozhatsz, de nem élheted jól az életet egyedül. Mindegyikünknek szüksége van másokra, hogy velünk sétáljanak, velünk dolgozzanak és figyeljenek ránk.

Fontold meg a prioritásaidat

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11:28)



Legtöbbőtök túl sok mindent csinál éppen most. Az időbeosztásotok túl zsúfolt. Olyan sok vasat tartotok a tűzben, hogy mindjárt elalszik a tűz. Lassan eloltjátok velük a tüzet.

Honnan tudhatod, hogy túl sok mindent csinálsz? Honnan tudod, mikor nem élsz épp Isten akarata szerint? Honnan tudod, hogy a dolgok, amiket teszel, azokat Isten várja el tőled vagy te várod el azokat saját magadtól?

A válasz egyszerű: mindig fáradt vagy. Az nem Isten terve az életedre, hogy folyton fáradt légy. Isten soha nem szánta neked azt, hogy egy ilyen súlyos teherrel kelljen rónod a köröket.

A Máté 11:28-30-ban Jézus ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek."

Mi terhelt le ennyire? Legtöbbünk olyan igát visel, amit mi raktunk magunkra rendezetlen bűnök és irreális elvárások miatt. Próbáljuk bizonygatni, hogy fontosak vagyunk.

Istennek fontos vagy! Nem kell semmit csinálnod ahhoz, hogy neki fontos légy! Ezeket a terheket csak mi tesszük magunkra.


Beszéljétek meg:

* Mi terhelt le? Hogy kellene ezt kezelned?
* Isten igája nem könnyű, de Isten akaratában élni sokkal kevésbé terhelő, mint az Ő akaratán kívül élni. Szerinted hogy van ez?

Isten rád vár a csoda előtt

Amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai. „Távoli, lakatlan hely ez” mondták, „és az idő már későre jár. Küldd el az embereket, hogy a környező településekre és falvakba menve vegyenek valami ennivalót maguknak.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Mire ők ezt mondták neki: „Ez több, mint fél évnyi bérbe kerülne. Talán mi menjünk el, és költsünk ilyen sokat kenyérre, hogy enni adhassunk nekik?”  (Márk 6:35-37 – NIV fordítás)

A Márk 6-ban mielőtt bármit tett volna, Jézus várt, míg a tanítványokat is megérintette a helyzet, és foglalkozni kezdenek vele.

Lehet, hogy problémáid vannak a házasságodban vagy a pénzügyeidben. Isten látja a problémát, és felismeri, elismeri azt. Mielőtt azonban bármit is tenne, vár, míg téged is foglalkoztatni kezd, és elfogadod a felelősségedet a problémával kapcsolatosan.

Mint a tanítványok is tették, az emberek általában háromféleképpen reagálnak a problémákra.

Halogatják. „Az idő már későre járt.” (35. vers) A tanítványok félreették, halogatták a problémát egészen a nap végéig. Nem tettek semmit, és Jézus várt rájuk.

Továbbadják. „Küldd el az embereket!” (36. vers) Alapjában véve a tanítványok ezt mondták: „Ez nem a mi problémánk. Ha éhesek, hadd vegyenek maguknak élelmet.”

Aggódnak. „Ez több, mint fél évnyi bérbe kerülne. Talán mi menjünk el, és költsünk ilyen sokat kenyérre, hogy enni adhassunk nekik?” (37. vers) A tanítványok túlreagálták a helyzetet és elkezdtek aggódni.

Az aggodalom a hit ellentéte. Soha, semmit nem old meg. Csak még rosszabbá teszi a problémát. Isten azt akarja, hogy mutasd meg, elfogadod a felelősséged, és várod, hogy ő megtegye azt a csodát, amire szükséged van.

Beszéljetek róla:

• Milyen felelősséget kell felvállalnod abban a problémában, amit Istennek akarsz átadni?
• Mi az, amit félretettél, pedig ha megteszed, hozzájárulna Isten csodájához az életedben?