AMIKOR ISTEN LÁTÁST AD NEKED
„...nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt." (ApCsel 26:19)
Pál apostolnak mennyei látomása volt, de vannak olyanok is, akik „...saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott" (Jeremiás 23:16). Ezért biztosnak kell lenned abban, hogy Isten terve szerint dolgozol, és nem a saját akaratod vagy valaki más tervei szerint. Bábel tornyának története két dolgot tanít nekünk. Először: ha az emberek eltökélnek valamit, abban gyakran sikerre jutnak; és másodszor: az, hogy valami sikerült, még nem biztos, hogy az az Isten akarata. A Bábel (zavar) szó azt jelenti, hogy mások azt gondolhatják, igazad van, mégis tévedsz. Azt kérdezed: „Akkor hát nem helyes, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki?" Dehogynem, ám a terveidnek és céljaidnak abból a látásból kell kiindulniuk, melyet Istentől kaptál.
Amikor Pál azt mondta: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt", úgy értette, hogy egyetlen elfogadható válasz van Isten tervére - az engedelmesség! A részleges engedelmesség, a válogatós engedelmesség vagy késlekedő engedelmesség mind engedetlenség. William Carey, akit a modem misszió atyjának tartanak, feladta a kényelmes életet és a vagyonát, hogy Indiába vigye az evangéliumot. Az egyik emlékezetes mondása ez volt: „Várj nagy dolgokat Istentől, próbálj meg nagy dolgokat Istenért!" De csak akkor mondhatod ezt meggyőződéssel, ha tudod, mire hívott el Isten. Amit Ő rendelt el, azt támogatja! Ha saját célokat tűzöl ki, hiányozni fog belőled az a szívbéli bizonyosság, hogy Isten végzi a munkát, így aztán kimerülsz attól a tudattól, hogy minden rajtad múlik. Ha viszont tudod, hogy Isten adott neked látást az életedre, bízol Benne, akkor is, ha nem látod semmi módját annak, hogy mindez valóra válik.
Amikor Isten látást ad neked, az: 1) bele fog szólni az életedbe. Néha Isten olyan hangon szól, amit nem tudsz elhallgattatni. Máskor, mint ahogy Jónással történt, engedi, hogy a mélyre juss, azért, hogy végre Rá figyelj. Bárhogy is történik, a dolgok nem fognak rendben menni addig, amíg igent nem mondasz Neki. 2) Világosságot fog adni. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit Isten mond. Anániásnak sem tetszett az ötlet, hogy elmenjen imádkozni a tarzuszi Saulért, akinek hatalmában volta keresztyéneket halálba küldeni. De Isten azt mondta: „Menj el, mert választott eszközöm ő... én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (ApCsel 9:15-16). Figyeld meg ezt a szót: „szenvednie". Az ördög nem fog gratuláló dísztáviratot küldeni neked, mert úgy döntöttél, hogy Isten akaratát fogod tenni, tehát készülj fel a támadásra! 3) Megihlet. Olyan dolgokat fogsz véghezvinni, amelyekről azelőtt soha nem is álmodtál. Nézd csak meg Gedeont! Amikor Isten rátalált, éppen egy présházban bujkált (ld. Bírák 6:11); nem valami ígéretes kezdet. Amikor az angyal „erős vitéznek" szólította (12. v.), ő így felelt „én a legkisebb vagyok atyám házában" (15. v.). Amikor az angyal ezt mondta: „az Úr veled van", ő így válaszolt: „ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?" (12-13. v.). Amikor végre elvállalta a munkát, azon tűnődött: „Hogyan győzhet le ilyen kevés ember ekkora túlerőt?" De ugyanabban a pillanatban az ellenségnek rémálmai voltak miatta (ld. Bírák 7:13-15). A győzelem titka abban van, hogy tudod: Isten munkálkodik (ld. Filippi 2:13).
Pál apostolnak mennyei látomása volt, de vannak olyanok is, akik „...saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott" (Jeremiás 23:16). Ezért biztosnak kell lenned abban, hogy Isten terve szerint dolgozol, és nem a saját akaratod vagy valaki más tervei szerint. Bábel tornyának története két dolgot tanít nekünk. Először: ha az emberek eltökélnek valamit, abban gyakran sikerre jutnak; és másodszor: az, hogy valami sikerült, még nem biztos, hogy az az Isten akarata. A Bábel (zavar) szó azt jelenti, hogy mások azt gondolhatják, igazad van, mégis tévedsz. Azt kérdezed: „Akkor hát nem helyes, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki?" Dehogynem, ám a terveidnek és céljaidnak abból a látásból kell kiindulniuk, melyet Istentől kaptál.
Amikor Pál azt mondta: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt", úgy értette, hogy egyetlen elfogadható válasz van Isten tervére - az engedelmesség! A részleges engedelmesség, a válogatós engedelmesség vagy késlekedő engedelmesség mind engedetlenség. William Carey, akit a modem misszió atyjának tartanak, feladta a kényelmes életet és a vagyonát, hogy Indiába vigye az evangéliumot. Az egyik emlékezetes mondása ez volt: „Várj nagy dolgokat Istentől, próbálj meg nagy dolgokat Istenért!" De csak akkor mondhatod ezt meggyőződéssel, ha tudod, mire hívott el Isten. Amit Ő rendelt el, azt támogatja! Ha saját célokat tűzöl ki, hiányozni fog belőled az a szívbéli bizonyosság, hogy Isten végzi a munkát, így aztán kimerülsz attól a tudattól, hogy minden rajtad múlik. Ha viszont tudod, hogy Isten adott neked látást az életedre, bízol Benne, akkor is, ha nem látod semmi módját annak, hogy mindez valóra válik.
Amikor Isten látást ad neked, az: 1) bele fog szólni az életedbe. Néha Isten olyan hangon szól, amit nem tudsz elhallgattatni. Máskor, mint ahogy Jónással történt, engedi, hogy a mélyre juss, azért, hogy végre Rá figyelj. Bárhogy is történik, a dolgok nem fognak rendben menni addig, amíg igent nem mondasz Neki. 2) Világosságot fog adni. Lehet, hogy nem fog tetszeni, amit Isten mond. Anániásnak sem tetszett az ötlet, hogy elmenjen imádkozni a tarzuszi Saulért, akinek hatalmában volta keresztyéneket halálba küldeni. De Isten azt mondta: „Menj el, mert választott eszközöm ő... én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (ApCsel 9:15-16). Figyeld meg ezt a szót: „szenvednie". Az ördög nem fog gratuláló dísztáviratot küldeni neked, mert úgy döntöttél, hogy Isten akaratát fogod tenni, tehát készülj fel a támadásra! 3) Megihlet. Olyan dolgokat fogsz véghezvinni, amelyekről azelőtt soha nem is álmodtál. Nézd csak meg Gedeont! Amikor Isten rátalált, éppen egy présházban bujkált (ld. Bírák 6:11); nem valami ígéretes kezdet. Amikor az angyal „erős vitéznek" szólította (12. v.), ő így felelt „én a legkisebb vagyok atyám házában" (15. v.). Amikor az angyal ezt mondta: „az Úr veled van", ő így válaszolt: „ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?" (12-13. v.). Amikor végre elvállalta a munkát, azon tűnődött: „Hogyan győzhet le ilyen kevés ember ekkora túlerőt?" De ugyanabban a pillanatban az ellenségnek rémálmai voltak miatta (ld. Bírák 7:13-15). A győzelem titka abban van, hogy tudod: Isten munkálkodik (ld. Filippi 2:13).
„Az Úrban jó nekem”
„Az én békességemet adom néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27 Károli)
Az a békesség, amit Jézus ad, olyan biztonságérzetet nyújt, hogy bármi is történik, te tudod: „az Úrban jó nekem”. Jézus azt mondja nekünk: „az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Az a békesség, amit Jézus ad, nem feltételek vagy körülmények függvénye. Abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, és Atyád irányítja az egész világmindenséget, szeret téged, és mindig szívén viseli, hogy mi a legjobb számodra. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik mindenüket elvesztették, gyakran azt mondják, hogy sohasem cserélnék el azt, amit így megtanultak, még akkor sem, ha visszanyernék mindazt, amit elveszítettek. Joni Erikson Tada természetfeletti békét talált, amikor egy baleset miatt tolószékbe kényszerült, és Corrie Ten Boom békességet talált a náci haláltáborban. Elisabeth Elliot is békére lelt, amikor abban az indián törzsben missziózott, akik közül valók gyilkolták meg a férjét. Ezt írta: „Csak az elfogadásban van békesség… nem a belenyugvásban”. És ez nagy különbség! Creath Davis író rámutat: „A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak. Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek. A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban. Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg. A belenyugvás azt mondja: »képtelen vagyok rá«. Az elfogadás azt mondja: »Isten képes rá«. A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot. Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra. A belenyugvás azt mondja: »Számomra mindennek vége«. Az elfogadás azt mondja: »Hát itt vagyok, most mit legyen, Uram?«. A belenyugvás azt mondja: »Micsoda veszteség!«. Az elfogadás azt mondja: „Hogyan tudod ezt a bajt üdvösségemre használni, Uram?«. A beletörődés azt mondja: »egyedül vagyok«. Az elfogadás azt mondja: »Tied vagyok, Uram«.”
Leckék a tíz leprástól
„Hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)
Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.
Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:
1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!
2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!
3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.
Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:
1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!
2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!
3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése