A legfontosabb készség, amit megtaníthatsz gyermekednek
„…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15)
A boldog élet kulcsa a jó döntéshozás. Ez azonban nem olyan készség, amivel egyesek születésüktől fogva áldottak, míg mások valamilyen veleszületett fogyatékosság miatt rossz döntéshozók. A bátorság, tanultság vagy az élettapasztalat nem tesz automatikusan jó döntéshozókká. Bölcs dolog, ha időt töltesz jó döntéshozókkal, de nem fog átragadni rád. Minél hamarabb megtanítod ezt a készséget gyermekeidnek, annál jobb (ld. Példabeszédek 22:6). Tanítsd meg tehát gyermekeidnek a következő alapelveket:
1) A döntéseidnek következményei vannak. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy életüket nem körülményeik irányítják, hanem döntéseik. Talán azt hiszed, hogy gyermekeid ezt maguktól tudják, de ez nem így van. Gyermekkorukban még nehezen fogják fel az „ok és okozat” törvényét, mert agyuk csak később, serdülőkorban éri el azt a fejlődési szakaszt, hogy ezt megértse. A „Mégis mit gondoltál?” kérdés csak a szokásos vállrándítást és üres tekintetet fogja eredményezni. Nem mintha ostobák volnának, de tanácsokra, útmutatásra van szükségük. 2) Mindig van választási lehetőség. A gyerekek általában tehetetlennek és reménytelennek érzik magukat, ha negatív körülményekkel szembesülnek. Hajlamosak fekete-fehérben gondolkodni, azt a következtetést vonják le, hogy a dolgok vagy mindenestől jók, vagy mindenestől rosszak. Tanítsd meg őket az átfogóbb gondolkodásra, mondd el, hogy lehetnek ugyan a dolgok rosszak, de attól még választhatjuk, hogy jó döntést hozunk velük kapcsolatban. A „vagy-vagy” gondolkodás miatt sok gyermekből lesz pesszimista, akaratgyenge, könnyen manipulálható, depressziós felnőtt. Ám, ha tudják, hogy mindig van lehetőségük a jó döntést választani, ez megőrzi őket attól, hogy körülményeik irányítsák életüket.
„…amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7)
Valaki azt mondta: „Ha kilométerekben méred, az élet nehéz. Ha centiméterekben, akkor sima ügy.” Ahhoz, hogy jól menjen az életük, gyermekeidnek meg kell tanulniuk a helyes gondolkodásmódot. Tanítsd meg őket arra, hogy tegyenek fel kérdéseket maguknak! 1) Mik a lehetőségeim ebben a helyzetben? Vigyázz azonban, hogy megfelelő lelkülettel tanítsd őket erre! Ha lecsapsz rájuk, mint egy szélvihar, menekülni fognak előled. Inkább beszélgess velük, tarts ötletbörzét, írjatok le minden felmerülő lehetőséget! Mondd, hogy ilyenkor nincsenek rossz válaszok, semmire sem fogjátok azt mondani, hogy ez buta ötlet, minden javaslatot mérlegelni fogtok. Ezzel serkented kreatív gondolkodásukat, biztatva őket arra, hogy saját gondolataik legyenek.
2) Melyik lehetőség milyen haszonnal jár? A cél nem az, hogy rákényszerítsd őket valamire, hanem hogy ők maguk felfedezzék és megragadják az igazságot. Ez pedig csakis türelemmel és nem nyomásgyakorlással lehetséges. Kérd meg őket, hogy sorolják fel, melyik előnyöket tartják fontosnak!
3) Milyen negatív következményei lehetnek az egyes választási lehetőségeknek? A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni. Nincs is ezzel baj, ez is része annak, hogy megtanulják a vetés és aratás isteni ok-okozat törvényét. Bizony sok felnőtt is elkerülhetett volna sok késő bánatot, ha odafigyel erre a törvényre. Ne prédikálj dörgedelmesen arról, milyen szörnyűek lehetnek a következmények. Tanítsd meg őket, hogy megkérdezzék maguktól: „Hajlandó vagyok elfogadni a következményeket? Hogyan fognak változtatni az életemen?”
4) Milyen személyes értékek kapcsolódnak ehhez a döntéshez? Az értékrendünkön alapuló döntések segítenek a jó utat választani ahelyett, hogy a legkisebb ellenállás felé haladnánk. Érzékeltesd velük, hogy bizonyos Isten szerinti értékek a legfontosabbak, mint az igazmondás, megbízhatóság, hűség, felelősségvállalás, együttérzés, barátság, önmegtagadás, bátorság, becsület, hit stb. Magyarázd el ezeket egyszerűen és kisgyermekek számára érthetően, de ne mulaszd el a lehetőséget!
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy tegye fel magának a következő két kérdést: 1) „Hogy fogom érezni magam utána?” A döntéseinket követő érzések tovább élnek: az önbecsülés vagy a szégyen, a pozitív vagy a negatív önértékelés. Tetteink végül múlttá válnak, de hozzájuk kötődő gondolataink továbbra is formálják jövőnket. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23). Azok a gyermekek, akiknek egészséges az önbecsülésük, kevésbé keverednek bele olyan dolgokba, mint a felelőtlen szexualitás, drogok, alkohol, antiszociális vagy törvénysértő magatartás. Az önbecsülés és az önértékelés olyan belső mércék, amelyeket nem szívesen hágunk át. Ha megadjuk magunkat önző döntéseknek, az olyan, mintha létünk legbelső lényegét adnánk fel – Istentől kapott lelkünket.
2) „Mit fognak gondolni döntésemről, és hogyan fogják magukat érezni azok az emberek, akiket nagyra tartok?” Mások bizalmára és megbecsülésére mindig szükségünk lesz ahhoz, hogy sikert érjünk el. A jó hírnév többet ér, mint a pénz, még a világi piacon is. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál” (Példabeszédek 22:1). Rossz döntéseink rossz hírünket keltik, és hosszú távon is rossz hatással vannak kilátásainkra. „Aki azon gondolkodik (amellett dönt), hogy gonoszt cselekedjék, azt bajkeverőnek hívják” (Példabeszédek 24:8 NLT). Ha egyszer elvesztetted jó híredet, nagyon nehéz azt visszaszerezni (ld. Példabeszédek 25:10). A rossz döntésekkel járó rövid távú haszon hosszú távon veszteségekhez és bánkódásokhoz vezet. Isten azt az embert áldja meg legjobban, aki „…megfontolt, józan, tisztességes…” (1Timóteus 3:2).
„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:7)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy kérdezze meg magától: 1) „Biztosan most kell erről dönteni?” Az elhamarkodott döntéseket gyakran megbánjuk. „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Prédikátor 3:7). A rossz döntéseket általában a pillanatnyi helyzet, a kortársak nyomása, hangulatingadozás vagy átmeneti érzelmek diktálják, mint például a magányosság. Ha megváltozik a helyzet, megváltoznak érzelmeink is, ilyenkor döntéseink gyakran megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Nem lehetne később dönteni, amikor a kockázat csökkenthető vagy akár teljesen kiküszöbölhető? Ha nyomást gyakorolnak a gyermekekre, az gyakran növeli kétségbeesésüket, és éretlen döntésekhez vezet, de ha biztosítjuk őket arról, hogy az idő az ő oldalukon áll, és nem kell azonnal dönteniük, azonnal cselekedniük, akkor a későbbi szánom-bánom nagyobb valószínűséggel elkerülhető. Ha segítünk nekik megérteni, hogy Isten „Szépen megalkotott mindent a maga idejében…” (Prédikátor 3:11), azzal teret és időt ajánlunk fel nekik arra, hogy bölcsen átgondolják lehetőségeiket, ezzel Isten vezetésének is utat engedünk.
2) „Ha egy barátomnak (Pistinek vagy Annának) adnék tanácsot, javasolnám-e ugyanezt?” A fókuszpont elmozdítása kitágítja a látókört, és másként látjuk lehetőségeinket. Ha érzelmileg érintettek, a gyermekek látóköre gyakran beszűkül, ezzel kizárnak sok fontos lehetőséget. A felnőttek sokszor logikus, ésszerű gondolkodást erőltetnek rájuk, de ezzel csak ellenállásba ütköznek. Ha azonban bevonjuk „Pistit” vagy „Annát” az egyenletbe, azzal megnyitjuk, kitágítjuk perspektívájukat. Még egy gondolat: hasznos dolog, ha időnként átgondoljátok utólag a dolgokat gyermekeiddel; ezzel segítesz nekik, hogy felmérjék saját döntéshozási folyamatuk hatékonyságát. Beszéljétek át, hogyan kezelték az adott helyzetet. Kérdezd meg: „Hogy érzed magad a végeredményt látva?” Ha örülnek, dicsérd meg őket! Ha nem, akkor mondd: „Sajnálom. Mit gondolsz, legközelebb mit fogsz másként csinálni?” Ahelyett, hogy elítélnéd őket kudarcukért, jutalmazd sikerüket!
Amikor Jézus eljön!
„…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15)
A boldog élet kulcsa a jó döntéshozás. Ez azonban nem olyan készség, amivel egyesek születésüktől fogva áldottak, míg mások valamilyen veleszületett fogyatékosság miatt rossz döntéshozók. A bátorság, tanultság vagy az élettapasztalat nem tesz automatikusan jó döntéshozókká. Bölcs dolog, ha időt töltesz jó döntéshozókkal, de nem fog átragadni rád. Minél hamarabb megtanítod ezt a készséget gyermekeidnek, annál jobb (ld. Példabeszédek 22:6). Tanítsd meg tehát gyermekeidnek a következő alapelveket:
1) A döntéseidnek következményei vannak. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy életüket nem körülményeik irányítják, hanem döntéseik. Talán azt hiszed, hogy gyermekeid ezt maguktól tudják, de ez nem így van. Gyermekkorukban még nehezen fogják fel az „ok és okozat” törvényét, mert agyuk csak később, serdülőkorban éri el azt a fejlődési szakaszt, hogy ezt megértse. A „Mégis mit gondoltál?” kérdés csak a szokásos vállrándítást és üres tekintetet fogja eredményezni. Nem mintha ostobák volnának, de tanácsokra, útmutatásra van szükségük. 2) Mindig van választási lehetőség. A gyerekek általában tehetetlennek és reménytelennek érzik magukat, ha negatív körülményekkel szembesülnek. Hajlamosak fekete-fehérben gondolkodni, azt a következtetést vonják le, hogy a dolgok vagy mindenestől jók, vagy mindenestől rosszak. Tanítsd meg őket az átfogóbb gondolkodásra, mondd el, hogy lehetnek ugyan a dolgok rosszak, de attól még választhatjuk, hogy jó döntést hozunk velük kapcsolatban. A „vagy-vagy” gondolkodás miatt sok gyermekből lesz pesszimista, akaratgyenge, könnyen manipulálható, depressziós felnőtt. Ám, ha tudják, hogy mindig van lehetőségük a jó döntést választani, ez megőrzi őket attól, hogy körülményeik irányítsák életüket.
„…amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7)
Valaki azt mondta: „Ha kilométerekben méred, az élet nehéz. Ha centiméterekben, akkor sima ügy.” Ahhoz, hogy jól menjen az életük, gyermekeidnek meg kell tanulniuk a helyes gondolkodásmódot. Tanítsd meg őket arra, hogy tegyenek fel kérdéseket maguknak! 1) Mik a lehetőségeim ebben a helyzetben? Vigyázz azonban, hogy megfelelő lelkülettel tanítsd őket erre! Ha lecsapsz rájuk, mint egy szélvihar, menekülni fognak előled. Inkább beszélgess velük, tarts ötletbörzét, írjatok le minden felmerülő lehetőséget! Mondd, hogy ilyenkor nincsenek rossz válaszok, semmire sem fogjátok azt mondani, hogy ez buta ötlet, minden javaslatot mérlegelni fogtok. Ezzel serkented kreatív gondolkodásukat, biztatva őket arra, hogy saját gondolataik legyenek.
2) Melyik lehetőség milyen haszonnal jár? A cél nem az, hogy rákényszerítsd őket valamire, hanem hogy ők maguk felfedezzék és megragadják az igazságot. Ez pedig csakis türelemmel és nem nyomásgyakorlással lehetséges. Kérd meg őket, hogy sorolják fel, melyik előnyöket tartják fontosnak!
3) Milyen negatív következményei lehetnek az egyes választási lehetőségeknek? A gyerekek kegyetlenül őszinték tudnak lenni. Nincs is ezzel baj, ez is része annak, hogy megtanulják a vetés és aratás isteni ok-okozat törvényét. Bizony sok felnőtt is elkerülhetett volna sok késő bánatot, ha odafigyel erre a törvényre. Ne prédikálj dörgedelmesen arról, milyen szörnyűek lehetnek a következmények. Tanítsd meg őket, hogy megkérdezzék maguktól: „Hajlandó vagyok elfogadni a következményeket? Hogyan fognak változtatni az életemen?”
4) Milyen személyes értékek kapcsolódnak ehhez a döntéshez? Az értékrendünkön alapuló döntések segítenek a jó utat választani ahelyett, hogy a legkisebb ellenállás felé haladnánk. Érzékeltesd velük, hogy bizonyos Isten szerinti értékek a legfontosabbak, mint az igazmondás, megbízhatóság, hűség, felelősségvállalás, együttérzés, barátság, önmegtagadás, bátorság, becsület, hit stb. Magyarázd el ezeket egyszerűen és kisgyermekek számára érthetően, de ne mulaszd el a lehetőséget!
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy tegye fel magának a következő két kérdést: 1) „Hogy fogom érezni magam utána?” A döntéseinket követő érzések tovább élnek: az önbecsülés vagy a szégyen, a pozitív vagy a negatív önértékelés. Tetteink végül múlttá válnak, de hozzájuk kötődő gondolataink továbbra is formálják jövőnket. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23). Azok a gyermekek, akiknek egészséges az önbecsülésük, kevésbé keverednek bele olyan dolgokba, mint a felelőtlen szexualitás, drogok, alkohol, antiszociális vagy törvénysértő magatartás. Az önbecsülés és az önértékelés olyan belső mércék, amelyeket nem szívesen hágunk át. Ha megadjuk magunkat önző döntéseknek, az olyan, mintha létünk legbelső lényegét adnánk fel – Istentől kapott lelkünket.
2) „Mit fognak gondolni döntésemről, és hogyan fogják magukat érezni azok az emberek, akiket nagyra tartok?” Mások bizalmára és megbecsülésére mindig szükségünk lesz ahhoz, hogy sikert érjünk el. A jó hírnév többet ér, mint a pénz, még a világi piacon is. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál” (Példabeszédek 22:1). Rossz döntéseink rossz hírünket keltik, és hosszú távon is rossz hatással vannak kilátásainkra. „Aki azon gondolkodik (amellett dönt), hogy gonoszt cselekedjék, azt bajkeverőnek hívják” (Példabeszédek 24:8 NLT). Ha egyszer elvesztetted jó híredet, nagyon nehéz azt visszaszerezni (ld. Példabeszédek 25:10). A rossz döntésekkel járó rövid távú haszon hosszú távon veszteségekhez és bánkódásokhoz vezet. Isten azt az embert áldja meg legjobban, aki „…megfontolt, józan, tisztességes…” (1Timóteus 3:2).
„Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:7)
Tanítsd meg gyermekednek, hogy kérdezze meg magától: 1) „Biztosan most kell erről dönteni?” Az elhamarkodott döntéseket gyakran megbánjuk. „Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek” (Prédikátor 3:7). A rossz döntéseket általában a pillanatnyi helyzet, a kortársak nyomása, hangulatingadozás vagy átmeneti érzelmek diktálják, mint például a magányosság. Ha megváltozik a helyzet, megváltoznak érzelmeink is, ilyenkor döntéseink gyakran megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Nem lehetne később dönteni, amikor a kockázat csökkenthető vagy akár teljesen kiküszöbölhető? Ha nyomást gyakorolnak a gyermekekre, az gyakran növeli kétségbeesésüket, és éretlen döntésekhez vezet, de ha biztosítjuk őket arról, hogy az idő az ő oldalukon áll, és nem kell azonnal dönteniük, azonnal cselekedniük, akkor a későbbi szánom-bánom nagyobb valószínűséggel elkerülhető. Ha segítünk nekik megérteni, hogy Isten „Szépen megalkotott mindent a maga idejében…” (Prédikátor 3:11), azzal teret és időt ajánlunk fel nekik arra, hogy bölcsen átgondolják lehetőségeiket, ezzel Isten vezetésének is utat engedünk.
2) „Ha egy barátomnak (Pistinek vagy Annának) adnék tanácsot, javasolnám-e ugyanezt?” A fókuszpont elmozdítása kitágítja a látókört, és másként látjuk lehetőségeinket. Ha érzelmileg érintettek, a gyermekek látóköre gyakran beszűkül, ezzel kizárnak sok fontos lehetőséget. A felnőttek sokszor logikus, ésszerű gondolkodást erőltetnek rájuk, de ezzel csak ellenállásba ütköznek. Ha azonban bevonjuk „Pistit” vagy „Annát” az egyenletbe, azzal megnyitjuk, kitágítjuk perspektívájukat. Még egy gondolat: hasznos dolog, ha időnként átgondoljátok utólag a dolgokat gyermekeiddel; ezzel segítesz nekik, hogy felmérjék saját döntéshozási folyamatuk hatékonyságát. Beszéljétek át, hogyan kezelték az adott helyzetet. Kérdezd meg: „Hogy érzed magad a végeredményt látva?” Ha örülnek, dicsérd meg őket! Ha nem, akkor mondd: „Sajnálom. Mit gondolsz, legközelebb mit fogsz másként csinálni?” Ahelyett, hogy elítélnéd őket kudarcukért, jutalmazd sikerüket!
Amikor Jézus eljön!
„A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus…” (Máté 14:25)
A negyedik éjszakai őrváltás hajnali háromtól hatig tartott. Az éjszaka az, amikor Isten a legjobb dolgokat teszi. Amikor az izraeliek a Vörös-tengerrel néztek szembe, azt olvassuk: „…az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert…” (2Mózes 14:21). A középső éjszakai őrváltás idején győzte le Gedeon Midjánt (Bírák 7:19-24). Jézus hajnalhasadás előtt támadt fel a halálból (Máté 28:1-6). Máté azt mondja: „A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek… De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: ’Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!’” (Máté 14:25-27). Figyelj meg két fontos dolgot:
1) Jézus egészen addig várt, míg a vihar a legnagyobb erővel nem tombolt, és a tanítványok el nem vesztettek minden reményt. Ez azért van, mert Isten szabja meg szabadulásunk menetrendjét, és Ő soha nem késik.
2) A tanítványok nem ismerték fel őt, amíg le nem leplezte magát előttük. Gyakran előfordul, hogy a válasz ott van előtted, de nem ismered fel, amíg Isten ki nem jelenti.
Egy másik alkalommal „amikor egyszer a sokaság hozzá tódult… [Jézus] beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.” (Lukács 5:1-3). Ez a pillanat megkísérthette volna Pétert, hogy fontosnak érezze magát, arra gondolva, hogy a Mesternek szüksége van az ő csónakjára. De nem, Istennek nincs szüksége semminkre ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait – sem a bizonyítványainkra, sem a tehetségünkre, sem az anyagi forrásainkra. Légy hát alázatos! És ne ess pánikba! Amikor azon az éjszakán Jézus a tanítványokhoz jött, a vízen járt. Isten a helyzet magaslatán van. Nyugodj meg, mindent meg fog tenni azért, hogy kinyújtsa a kezét és megmentsen téged. A problémád csak egy emelvény, amelyen bemutathatja, ahogy ereje a te érdekedben cselekszik.
Mozdulj együtt Istennel!
„…Isten Lelke lebegett…” (1Mózes 1:2)
Krisztus tanítványai otthagyták mindenüket, hogy kövessenek valakit, akit alig tudtak megérteni. Olyan Messiásról álmodtak, aki földi királyságot fog létrehozni és megdönti Róma uralmát, így a keresztrefeszítés sokkolóan hatott rájuk. Ugyanígy a feltámadás is, mert mostantól olyan üzenetet kellett hirdetniük, ami az életükbe is kerülhetett. Néha azt sem tudták, mit gondoljanak Jézusról: „Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak” (Máté 14:26). Amikor nem sokkal feltámadása után együtt reggelizett velük a parton, „senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő” (János 21:12). Ha Istennel akarsz járni, készülj fel arra, hogy a hitednek át kell lépnie eddigi határait.
Az első dolog, amit Istenről olvasunk a Szentírásban, az, hogy mozgott (lebegett). Ha azt tervezed, hogy ebben az évben vele együtt akarsz mozdulni, le kell győznöd két dolgot. Először is az önelégültséget. Tudósok végeztek egy olyan kísérletet, amelyben egy amőbát teljesen stresszmentes környezetben helyeztek el. A körülmények ideálisak voltak, nem kellett semmihez sem alkalmazkodnia. Mégis elpusztult. Miért? Mert a változásra és a kihívásokra éppúgy szükség van, mint az élelemre és a vízre. A rosszul értelmezett elégedettség megölhet. Másodszor: kerülnöd kell a panaszkodást. Izráelnek negyven évig kellett rónia köreit a pusztában, mert nem ismerték el Isten jóságát: „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11). Két gyerek ült le az asztalhoz enni. Az egyik kinyitotta az uzsonnás dobozát, és nyafogni kezdett: „Már megint sonkás szendvics? Már negyedik napja ugyanez van. Elegem van a sonkás szendvicsekből!” A barátja így szólt: „Fogadjunk, hogy ha szólsz anyukádnak, hogy nem szereted a sonkás szendvicset, akkor készít neked valami mást.” „Még hogy az anyám?” – válaszolt az előbbi gyerek – „Majd csinálok én magamnak uzsonnát.” Hahó! Van valami problémád, ami miatt panaszkodsz? Oldd meg! Szánd rá magad arra, hogy együtt mozdulj Istennel!
TE A MENNYBE MÉSZ?
„…, hogy tudjátok: örök életetek van." (1János 5:13)
Amikor a tízéves Mary édesanyja meghalt, ő lett „a ház asszonyává", gondoskodott apjáról, aki a helyi bányában éjszakai műszakban dolgozott. Egyik este, amikor ételt csomagolt neki, becsúsztatott egy füzetkét, amely az Evangéliumokat tartalmazta, remélve, hogy apja vigasztalást talál majd benne felesége elvesztése után. Éjjel egykor hirtelen megszólalt a vészjelző sípszó, jelezve a városka lakosságának, hogy bányászok estek csapdába, mert a bánya beomlott. A mentőalakulat egész éjjel dolgozott, és végül átjutottak egy kis üregig, ahol megtalálták a bányászokat. Sajnos már túl későn. Mindannyian megfulladtak, Mary édesapja is. A mentőcsapat tagjait mélyen feldúlta a tragédia. Amikor átvizsgálták a helyszínt, észrevették, hogy a férfiak körben ülve haltak meg. Közelebbről megnézve felfedezték, hogy Mary édesapjának az ölében egy kis füzetke volt, az utolsó oldalon kinyitva. Azon az oldalon a megváltás rövid magyarázata volt olvasható. Ugyanarra a lapra a férfi különleges üzenetet írt Mary-nek: „Drága Mary-m! Mire ezt megtalálod, én már édesanyáddal leszek. Többször is felolvastam a könyvecskédet a többieknek, amíg a mentőcsapatra vártunk. Reményünk egyre kevesebb erre az életre - de nem az odaátira. Megtettük, amire a könyv kért, és imádkoztunk. Szeretlek, és egy napon majd együtt leszünk a mennyben." Te a mennybe mész? Biztos vagy benne? Biztos lehetsz. „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1János 5:13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése