Amikor túlterhelt vagy
„Amikor… magamon kívül voltam, te megnyugtattál.” (Zsoltárok 94:19)
Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!
1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).
2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.
„Egész éjjel ébren vagyok.” (Zsoltárok 77:5 TM)
A stressz elől nem tudsz elmenekülni, de megtanulhatsz bánni vele, ha a kezedbe veszed életed irányítását kicsi, de fontos dolgokban. Íme kettő ezek közül:
1) Gondolkodj valaki máson, ne magadon! Dávid annyira kimerült volt, hogy egész éjjel ébren volt. Te voltál már így? Ilyenkor van arra szükséged, hogy: „A dicsőítés alakítsa át aggodalmaidat imádsággá; add tudtára Istennek, hogy mi az, ami nyugtalanít. És anélkül, hogy észrevennéd, az isteni teljesség érzése, hogy minden a javadat munkálja, el fog jönni, és megnyugtat (Filippi 4:6 TM). Illés depressziós volt és öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, amikor Isten megmutatta neki, hogyan segítsen magán. Hogyan? Úgy, hogy elhagyja a barlangot, ahol rejtőzik, elmegy, és szolgál mások felé. Ha önmagad helyett valami másra összpontosítasz, az távlatokat nyit meg előtted. Pál azt mondja: „A minden gyógyító tanács Istene… mellénk áll… amikor nehéz időket élünk meg… és odavisz minket valaki más mellé… aki nehéz időket él át, hogy… ott lehessünk vele… ahogy Isten ott volt velünk” (2Korinthus 1:3-4 TM). Segítségre van szükséged? Nyújts segítő kezet másoknak! A ’kapcsolódás’ az, ami teljessé tesz minket!
2) Ne keseredj meg! Az élet 10 százalékban múlik azon, hogy mi történik veled, és 90 százalékban azon, hogy hogyan reagálsz rá. Fulton Sheen, New York érseke, a következőt mondta: „Semmi sem kelt mélyebben gyökerező aggodalmat, mint az a hamis feltételezés, hogy az életnek aggodalommentesnek kellene lennie.” Ha valaki, akiben bíztál, elárul, vagy csalódást okoz neked, vagy ha pénzügyi nehézségekkel küszködsz annak ellenére, hogy évek óta hűségesen odaadod Istennek a tizedet, akkor könnyen úgy érezheted, hogy jól elbántak veled. De „Ne légy keserűvé!” (Zsidók 12:15 CEV); az lerombolja a kapcsolatokat, és elszakít Isten jelenlététől. A megoldás az, ha megtanulsz „hálát adni Istennek, bármi is történik. Isten azt akarja, hogy így élj” (1Thesszalonika 5:18 TM).
„Ne idegeskedjetek!” (Máté 6:34 TM)
Ami elromolhat, az el is romlott! Tinédzser korú gyermeked piercinget [testékszer] rakott az orrába, a kutyád a szőnyegre hányt, a WC eldugult, és az autóból csöpög valami. Nem csoda, ha stresszes vagy! Amikor elborítanak az élet dolgai, emlékezz:
1) Isten még mindig vigyáz rád. Amikor a dolgok rosszul állnak, emlékeztesd magad, hogy Isten nagyobb, mint a problémád! „Ne idegeskedjetek amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni holnap! Bármilyen nehézség adódik is, Isten segíteni fog elboldogulni velük, amikor itt lesz az ideje” (Máté 6:34 TM).
2) Ne gondolj arra, hogy feladod! Minden alkalommal, amikor eléred a töréspontot, az egy próba. Rengeteg választási lehetőség van előtted, amik oda vezetnek, hogy feladod, vagy oda, hogy kitartasz egészen a győzelemig. Pált megkorbácsolták, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, menekülnie kellett a városból, de nem volt hajlandó megadni magát a körülményeknek, és végül elmondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, és hűséges maradtam” (2Timóteus 4:7 NLT).
3) Ha nincs rajta a neved, ne vedd fel! A stresszt az okozza, hogy mások dolgába avatkozol, és magadra vállalsz olyan kötelezettségeket, amik nem a tieid. Állíts fel egészséges határokat! Ha nem vagy biztos benne, hogy mi a helyénvaló, kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire kell belefolynod barátaid és családtagjaid életébe!
4) A töréspontod az áttörés kezdete lehet. Hallottad már valaha azt a kifejezést, hogy: „hitting the wall” (falnak ütközni)? A hosszútávfutók használják, ha kimerültek, és úgy érzik, inkább feladják. De a tapasztalt atléták tudják, hogy ha túljutnak a fájdalmon, akkor újból erőre kapnak, és átélik azt a feldobódottsággal járó tudatállapotot [runner’s high – az endorfin-termelődés fokozódása okozza], ami átviszi őket a célvonalon. Tehát menj tovább; Isten kegyelméből meg tudod csinálni!
Isten meg fog lepni!
„Mert én újat cselekszem…” (Ézsaiás 43:19)
El tudod képzelni Mózes meglepetését, amikor az égő csipkebokorból Isten beszélt hozzá? Amikor az ajtók minden magyarázat nélkül bezáródtak, Pált a látomásbeli makedóniai férfi hívása lepte meg: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (ApCsel 16:9). Nos, Isten még ma is a meglepetések Istene, aki azt mondja: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézsaiás 43:19). Ó, micsoda kihívás – ennyi az észrevételünk. Nem ismerjük fel, hogy Isten munkálkodik. Lehet, hogy azt mondod: „Imádkoztam, hivatkoztam Isten ígéreteire, megtettem mindent, amit tudtam, mégis úgy tűni, hogy semmi sem jön össze”.
Akkor most próbáld ki ezt az ígéretet: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson.” (Ézsaiás 30:18) Jegyezd meg jól a várni szót! Istennek saját terve és saját időbeosztása van. „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr célja valósul meg.” (Példabeszédek 19:21 NIV). Még ha terved bukdácsol is, de a szíved a helyén van, Isten a te javadra és az ő dicsőségére fogja fordítani a dolgokat. Amikor Isten vezetéséről van szó, van néhány dolog, amit tudnod kell:
1) Az ötletek elszállnak, de Isten útmutatásai megmaradnak. Isten vezetése állandó és folyamatos, ezért az idő neked dolgozik.
2) Az általa megadott irányt lehetetlen követni az ő segítsége nélkül. Ezt ő tervezte így. „…mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5).
3) Isten vezetése általában kényelmetlenségekkel, nehézségekkel kezdődik. „Mint ahogy a sas kirebbenti fészkét… úgy vezette őket az Úr…” (5Mózes 32:11-12 NIV). A sasfiók halálra rémül, amikor anyja erővel kitaszigálja őt a fészekből – de ekkor fedezi fel szárnyait. Gondolkodj el ezen!
„ Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez…” (2Korinthus 7:10)
Létezik az a fajta bánkódás, ami kétségbeeséshez vezet, mert nem hiszed el, hogy Isten kegyelme elég bűneid elfedezésére. És van az a fajta szomorúság, amit Isten felhasznál arra, hogy megváltoztassa szívedet… így többé nem kell régi hibáid miatt bánkódnod. Ez a fajta szomorúság közelebb van hozzá, és egyre inkább tőle fogsz függni. Így megtelsz élettel, jobban fogsz törődni másokkal, érzékenyebb leszel, tisztelettudóbb… szenvedélyesebb és felelősségteljesebb… és szíved megtisztul (ld. 2Korinthus 7:11). Jon Walker írja: „Amikor a gazdaság összeomlott, bánni kezdtem, hogy nem olcsóbb házat vettünk. Bárcsak olcsóbb házat vettünk volna! Az ilyen »bárcsakokkal« a depresszióba és bénultságba kergethetném magam, a bánkódás és a továbblépés között megrekedve. Ha nem Istenre összpontosítok, aki gondot visel… engedem, hogy a bánkódás nagyobbá legyen Istennél… ezt a gondolatmenetet követve elhiszem, hogy a múlt döntései, egy esemény, egy tragédia, egy kompromisszum, egy hiba hatalmasabb annál az Istennél, akinek a szavára a világ keletkezett… Többet élünk »bárcsak« pillanatokban, mint gondolnánk. Ez reménytelen cselekvésképtelenségekbe zár: félünk a múlt rossz döntéseitől és azoktól is, amiket ezután kell meghoznunk. isten a jelenbe árasztja ki kegyelmét… ha vele járunk, döntenünk kell, aztán kitartunk döntéseink mellett, bízva abban, hogy ha hibákat követünk is el, Isten elég nagy ahhoz, hogy jóvátegye őket. Amikor a bánkódásod nem Isten szerinti szomorúság, akkor azon veszed észre magad, hogy önsajnálatba süllyedtél ahelyett, hogy istentől kérnéd, hogy fordítsa javadra a dolgokat; hiszen „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).
El tudod képzelni Mózes meglepetését, amikor az égő csipkebokorból Isten beszélt hozzá? Amikor az ajtók minden magyarázat nélkül bezáródtak, Pált a látomásbeli makedóniai férfi hívása lepte meg: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (ApCsel 16:9). Nos, Isten még ma is a meglepetések Istene, aki azt mondja: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézsaiás 43:19). Ó, micsoda kihívás – ennyi az észrevételünk. Nem ismerjük fel, hogy Isten munkálkodik. Lehet, hogy azt mondod: „Imádkoztam, hivatkoztam Isten ígéreteire, megtettem mindent, amit tudtam, mégis úgy tűni, hogy semmi sem jön össze”.
Akkor most próbáld ki ezt az ígéretet: „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson.” (Ézsaiás 30:18) Jegyezd meg jól a várni szót! Istennek saját terve és saját időbeosztása van. „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr célja valósul meg.” (Példabeszédek 19:21 NIV). Még ha terved bukdácsol is, de a szíved a helyén van, Isten a te javadra és az ő dicsőségére fogja fordítani a dolgokat. Amikor Isten vezetéséről van szó, van néhány dolog, amit tudnod kell:
1) Az ötletek elszállnak, de Isten útmutatásai megmaradnak. Isten vezetése állandó és folyamatos, ezért az idő neked dolgozik.
2) Az általa megadott irányt lehetetlen követni az ő segítsége nélkül. Ezt ő tervezte így. „…mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5).
3) Isten vezetése általában kényelmetlenségekkel, nehézségekkel kezdődik. „Mint ahogy a sas kirebbenti fészkét… úgy vezette őket az Úr…” (5Mózes 32:11-12 NIV). A sasfiók halálra rémül, amikor anyja erővel kitaszigálja őt a fészekből – de ekkor fedezi fel szárnyait. Gondolkodj el ezen!
NE BÁNKÓDJ A MÚLT MIATT!
„ Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez…” (2Korinthus 7:10)
Létezik az a fajta bánkódás, ami kétségbeeséshez vezet, mert nem hiszed el, hogy Isten kegyelme elég bűneid elfedezésére. És van az a fajta szomorúság, amit Isten felhasznál arra, hogy megváltoztassa szívedet… így többé nem kell régi hibáid miatt bánkódnod. Ez a fajta szomorúság közelebb van hozzá, és egyre inkább tőle fogsz függni. Így megtelsz élettel, jobban fogsz törődni másokkal, érzékenyebb leszel, tisztelettudóbb… szenvedélyesebb és felelősségteljesebb… és szíved megtisztul (ld. 2Korinthus 7:11). Jon Walker írja: „Amikor a gazdaság összeomlott, bánni kezdtem, hogy nem olcsóbb házat vettünk. Bárcsak olcsóbb házat vettünk volna! Az ilyen »bárcsakokkal« a depresszióba és bénultságba kergethetném magam, a bánkódás és a továbblépés között megrekedve. Ha nem Istenre összpontosítok, aki gondot visel… engedem, hogy a bánkódás nagyobbá legyen Istennél… ezt a gondolatmenetet követve elhiszem, hogy a múlt döntései, egy esemény, egy tragédia, egy kompromisszum, egy hiba hatalmasabb annál az Istennél, akinek a szavára a világ keletkezett… Többet élünk »bárcsak« pillanatokban, mint gondolnánk. Ez reménytelen cselekvésképtelenségekbe zár: félünk a múlt rossz döntéseitől és azoktól is, amiket ezután kell meghoznunk. isten a jelenbe árasztja ki kegyelmét… ha vele járunk, döntenünk kell, aztán kitartunk döntéseink mellett, bízva abban, hogy ha hibákat követünk is el, Isten elég nagy ahhoz, hogy jóvátegye őket. Amikor a bánkódásod nem Isten szerinti szomorúság, akkor azon veszed észre magad, hogy önsajnálatba süllyedtél ahelyett, hogy istentől kérnéd, hogy fordítsa javadra a dolgokat; hiszen „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).
Szárnyalók, futók, járók
„…szárnyra kelnek… futnak… járnak…” (Ézsaiás 40:31)
Watchman Nee írt egy széles körben sikeres könyvet, melynek címe: A normális keresztyén élet. Miért épp ilyen címet választott? Mert csak ha megérted, mi „normális” a keresztyén életben, akkor fogod tudni felismerni, hogy milyen időszakban vagy, akkor tudod pontosan kiértékelni a körülményeket, és akkor tudsz jól alkalmazkodni. Egyszer Pál feltámasztott egy halottat; máskor viszont azt írta: „életünk felől is kétségben voltunk” (2Korinthus 1:8). A Biblia azt mondja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi…” (Jakab 5:17), mégis egyik nap tüzet hívott le az égből, másnap viszont súlyos depresszióba esett és öngyilkossági gondolatai voltak. Nos, ezt nem használhatod mentségként a lelki letargiádra, de meg kell tanulnod különbséget tenni.
A hit nem mentesít minket az élet különböző szakaszaitól, csak képessé tesz arra, hogy győztesen jussunk át rajtuk. Tehát: 1) Ha szárnyaló vagy: Ha Isten áldásait élvezed, és természetes képességeidet felülmúló sikereket érsz el, örülj neki! De mindig emlékezz arra, hogy a szárnyalásra való képességed Istentől való, nem tőled! Ha ezt elfelejted, zuhanni fogsz! 2) Ha futó vagy: Adj hálát Istennek azért, hogy még mindig versenyben vagy! Ne hasonlítgasd magad a magasan szárnyalókhoz, különben elcsüggedsz, és ne hasonlítsd magad azokhoz sem, akik járnak, mert akkor beképzelt leszel. Csak fuss tovább, és el fog jönni a te időd! 3) Ha járó vagy: Csak tedd továbbra is egyik lábad a másik elé. Vannak napok, amikor a fájdalom, a csüggedés vagy a kimerültség lehetetlenné teszi, hogy szárnyalj vagy fuss; csak annyit tehetsz, hogy továbbmész, anélkül, hogy elalélnál, bármilyen nehéz is. Semmi baj, engedd magadnak, hogy ott legyél, ahol éppen vagy! Istennel a járás is számít! Ha ez a legtöbb, amit megtehetsz, akkor ez elég!
Watchman Nee írt egy széles körben sikeres könyvet, melynek címe: A normális keresztyén élet. Miért épp ilyen címet választott? Mert csak ha megérted, mi „normális” a keresztyén életben, akkor fogod tudni felismerni, hogy milyen időszakban vagy, akkor tudod pontosan kiértékelni a körülményeket, és akkor tudsz jól alkalmazkodni. Egyszer Pál feltámasztott egy halottat; máskor viszont azt írta: „életünk felől is kétségben voltunk” (2Korinthus 1:8). A Biblia azt mondja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi…” (Jakab 5:17), mégis egyik nap tüzet hívott le az égből, másnap viszont súlyos depresszióba esett és öngyilkossági gondolatai voltak. Nos, ezt nem használhatod mentségként a lelki letargiádra, de meg kell tanulnod különbséget tenni.
A hit nem mentesít minket az élet különböző szakaszaitól, csak képessé tesz arra, hogy győztesen jussunk át rajtuk. Tehát: 1) Ha szárnyaló vagy: Ha Isten áldásait élvezed, és természetes képességeidet felülmúló sikereket érsz el, örülj neki! De mindig emlékezz arra, hogy a szárnyalásra való képességed Istentől való, nem tőled! Ha ezt elfelejted, zuhanni fogsz! 2) Ha futó vagy: Adj hálát Istennek azért, hogy még mindig versenyben vagy! Ne hasonlítgasd magad a magasan szárnyalókhoz, különben elcsüggedsz, és ne hasonlítsd magad azokhoz sem, akik járnak, mert akkor beképzelt leszel. Csak fuss tovább, és el fog jönni a te időd! 3) Ha járó vagy: Csak tedd továbbra is egyik lábad a másik elé. Vannak napok, amikor a fájdalom, a csüggedés vagy a kimerültség lehetetlenné teszi, hogy szárnyalj vagy fuss; csak annyit tehetsz, hogy továbbmész, anélkül, hogy elalélnál, bármilyen nehéz is. Semmi baj, engedd magadnak, hogy ott legyél, ahol éppen vagy! Istennel a járás is számít! Ha ez a legtöbb, amit megtehetsz, akkor ez elég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése