2017. január 21., szombat


Alkohol...

A mai nap imádsága:
URam! Szabadságot adtál, s mi szabadossággá változtattuk. Lehetőséget adtál, s mi visszaéltünk vele. Egészséget adtál, s mi beteggé tettük magunkat... URunk! Kegyelmezz nekünk, hogy el ne vesszünk - örökre! Ámen
   

Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában.
1 Móz 9,20-21

Ősrégi történet - ősrégi probléma... Amióta ember az ember, azóta kísérletezik bódító szerekkel is. Gyaníthatóan nem a kísérletező kedve, sokkal inkább az elveszített paradicsomi harmónia, annak olykor kínzó hiánya motiválja ebbéli tevékenységét. Sokféle olvasata van ennek a történetnek... Van, aki azt az üzenetet véli kihallanai belőle, lám Noé is csak ember volt, s nincs ebben semmi kivetni való, hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél. Van, aki mélységesen elítéli, hogy Noé nemcsak levetkőzött a sátrában - gyaníthatóan nagy meleg volt, no meg a bor is fűtötte belülről -, de ki is vetkőzött magából. Gyaníthatóan emiatt mentek be hozzá a fiak: Sém, Chám és Jáfet. Sém és Jáfet elfedezik apjuk bűnét, a legkisebbik Chám viszont ütközik a nyomorúsággal, hogy nemző apja önmaga paródiája. Amikor Noé kijózanodik, akkor Chámot megátkozza - ne szépítsük a dolgot, ez tipikusan alkoholista magatartás: a másikban keresni, s megtalálni a hibát...

A zsidók a kóser bort Noéig, a kóser pálinkát Salamonig vezetik vissza. Tény, hogy az alholos italok, a különféle erjesztések és párlatok a gasztronómiai kultúra részévé váltak -, ha nem is mindenütt, hiszen köztudottan a muszlimoknál vallási okokból tilos az alkoholfogyasztás.

A szeszesital fogyasztásra vonatkozó adatok ellenére azonban komoly aggodalomra ad okot, hogy 1995-re a 0-64 éves férfiak körében 1970-hez képest kilencszeresére, az ugyanezen korosztályba tartozó nők körében nyolcszorosára növekedett a krónikus májbetegség és májzsugor okozta halálozás. Az egy főre jutó elfogyasztott tiszta alkohol mennyisége az ezredfordulóig csökkent, majd beállt valamivel 11 liter fölé. Jelenleg 11,2 literes fogyasztásunkkal az élvonalba tartozunk (az élen Luxemburg áll tizenöt liter feletti eredményéve).

Az etilalkohol fogyasztása először "jó bulinak" tűnik: megemelkedik a dopamin-, és a szerotoninszint, vagyis jókedvünk lesz, a szervezetben található gamma-amino-vajsav nyugtató hatása növekszik, ezenkívül az alkohol gátolja a memóriáért felelős NMDA-receptorokat, hogy az egészre másnap ne nagyon emlékezzünk. Mindezt nagyjából az egy ezrelékes véralkoholszintig élvezhetjük, ami utána jön, az már egyáltalán nem kellemes: hányás, egyensúlyzavar, később tudatzavar alakul ki, akár fél liter vodkától pedig meg is lehet halni. Volt már rá példa.

A WHO globális megoldást sürget az alkoholizmus visszaszorítására, hiszen nem csak a halálozási statisztikákat lehetne kozmetikázni egy határozott fellépéssel: Európában a gyilkosságok és az erőszakos cselekedetek 40 százalékában áll alkoholos befolyásoltság a háttérben. Rengeteg autós gázolás történik ittas vezetők miatt, de a szempontok között meg kell említeni a nem várt terhességek, ezáltal az abortuszok magas számát, és a helytelen gyermeknevelés következményeit: az európai gyermekek 5-9 százaléka él az alkoholfüggőség miatt hátrányos helyzetű családban. A legjobb stratégia, ha a nők 55, férfiak 35 éves korukig absztinens életmódot választanak, ez előtt ugyanis az alkoholnak több a káros, mint az előnyös hatása: az alkohol védelmet jelent a szívkoszorúér-megbetegedésekkel szemben, ezek pedig inkább idős korban jelentenek veszélyt.

Míg az alkohol egyénre gyakorolt hatása viszonylag jól kiszámítható: az egyik elálmosodik, a másik vigyorog, a harmadik kötekedik, eladdig a drogok, a szer hatása meglehetősen rapszódikus. De ez egy másik, igen nagy, még az alkolizmusnál is nagyobb probléma. A pszichoaktív szerek fogyasztását sokféleképpen igyekeznek megmagyarázni, egyet azonban fontos megjegyezni: ezek fogyasztása nem genetika vagy betegség, hanem emberség kérdése. A kérdések kérdése tehát nem az, hogy iszom-e vagy sem, hanem az, hogy ember akarok-e maradni vagy sem? A keresztény ember megtalálta rá a választ, s tudja, hogy a válaszok és megoldások nem a pohár alján, hanem a JóIstennél vannak, az istenképűség szeretetben való megélésében...



Életút...

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sok gond és baj van ezzel a világgal, s olyan egyedül érzem magam benne... Segíts, hogy magam is segítségére lehessek másoknak! Ámen


Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos."
... Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
Lk 16,14-15 és 18

A radikális eszméket hirdető názáreti vándorprédikátor a zsidó farizeusok szemében igencsak "szálkává vált"... Jézus nemcsak erősen kritizálja pénzhez való viszonyukat, de képmutatásnak tartja vallásoskodó törekvésüket a törvény betartását illetően, ráadásul most még az élet olyan területén is ítélkezni merészel, amihez - szerintük - semmi köze... Ha jól megnézzük, tulajdonképpen nagyon "modernül" gondolkodnak ezek a farizeusok! Korunk közfelfogása szerint is a párkapcsolati élet: magánügy - márcsak az intimitásának okán is. Egyedül a lelkiismeret az, ami határokat szabhat benne, s külső szemlélőként eleve lelkiismeretlennek tartani a másikat - információhiányos vádaskodás.

Talán soha nem volt annyi válás a zsidó-keresztény világban, mint az elmúlt száz évben. A világháborúk borzalmai teljesen szétzúzták az erkölcsöket, s a megtébolyult lélek különféle izmusokba kapaszkodva kereste nyugalmát - többnyire hasztalan. Tény, hogy felnövekedett egy-két generáció, akik személyes tapasztalatuk révén különösen hitelesen tudnak tudósítani a válás keserű következményeiről - úgy mint (volt) férj és feleség vagy mint gyermek. Sőt, nemegyszer a szülők/nagyszülők is "belebetegedtek" gyermekük/unokájuk válásába, hiszen a válás nemcsak érzelmi, de financiális katasztrófát is szült...

A válások magas számának - s ez alól a protestáns lelkészek sem kivételek(!), örülhetünk, hogy honi lelkészi karunknak még "csak" egyötöde elvált, hiszen ez a szám nyugaton több mint a duplája(!) - vajon mi lehet az oka? Számtalan válasz született már okos emberek tollából... Szociológiai, pszichológiai, társadalom-elméleti megközelítések mind mind bírnak igazságtartalommal, de a leglényegesebbet ezekből a tudományos okfejtésekből valahogyan mindig "kifelejtették": a házasság szerzőjét, magát az Istent...

Az élet legnagyobb célja a világ és önmagunk, s ezen keresztül Isten megismerése. Ebben a folyamatban sok titokkal és csodával találkozhatunk, melyek mindegyike a Teremtő Isten egy-egy számunkra elejtett lélek-tiszta "kegyelmi kövecskéje" - ... adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja. Jel 2,17b -, hogy végül visszataláljunk Őhozzá. Ez a folyamat élethossziglan tartó tanulással egybekötött, melyben szükségünk van egy társra, akiben megláthatjuk valódi önmagunkat. Nagy dolog, ha van lelki vezetőnk, barátunk-barátnőnk, olyan ember, aki tanácsaival mellettünk áll, de az igazán nagy kiváltság, ha olyan ember/n'émber (némber=istenrendelte társ - Károli-fordítás) kerül mellénk, aki egy egész életúton szövetségesünk, nemkülönben tanulótársunk...

"Isten élet-iskoláját kerülni" komoly hiba... aki itt megbukik, az örökre elbukhat. Ezért fontos a legelején tudatosítani, hogy mit is akarnak együtt, férfi és nő... "Hja, azt csak az Isten tudja!" ...Akkor talán nem ártana - imádságban is - kérdezgetni Tőle.




Gondviselés


A mai nap imádsága:
URam! Naponként megújuló kegyelmedet köszönöm. Add, hogy mindig tisztelni tudjam az életet, s úgy lehessek részese, hogy a Te akaratodat teljesítsem benne! Ámen


"De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről."
Lk 21,18

Hajhullás... Olyan szó ez, ami mindenki lelkébe-érzéseibe "belekarcol", s bizonyára nincs egyetlen nő se, aki ne venné kihívásnak ezt a problémát. Minden ember több mint százezer aktívan termelő hajhagymával rendelkezik a feje búbján. A napi hajhullás teljesen szokásos "eljárás" a hajszálak felfrissítésére, s ha napi száz hajszálat veszítünk, az még teljesen belefér ebbe a folyamatba. Tulajdonképpen a napi hajhullás ezen mennyisége teljesen átlagos, sőt elvárt. Teljesen természetes, ha ilyen módon hajszálakat veszítünk. Tény, hogy vannak olyan emberek, akik úgy érzik a napi hajhullással jóval több szálat vesztenek. Bizonyos esetekben, különösen, ha a szervezet stressznek van kitéve vagy gyógyszeres kezelést kap, tapasztalhat a normál mennyiségnél nagyobb hajhullást. Ezzel szemben ugyanúgy előfordulhat az ellenkezője is, amikor kisebb mértékben fordul elő a hajvesztés - a szőrtüszők ciklusának különböző fázisai okozzák ezt a tevékenységet.

Jézus Urunk azonban nem ilyen összefüggésben beszél a hajszálak elvesztéséről. Ő az ÚRIten gondviselésével kapcsolatban említi... Csodálatos magyar nyelvünk azonban még szebben kifejezi az Isten előrelátásának (pro-videálásának; Providentia Dei=Isten gondviselése) jelenvalóságát, amikor azt mondjuk: "Hajatok szála sem görbül!"

Isten naponként megújuló kegyelméért ad hálát a hívő ember, mert érezni tudja minden szívdobbanásában, a szél simogatásában, a napfényben vagy a testvéri, szép, bátorító szóban: nincs egyedül, vele van URa, Teremtője. Sokan teljesen természetesnek veszik, hogy reggel felébrednek, hogy este nyugovóra térhetnek, hogy a veszélyes utakon nem történt velük semmi baj, hogy gyermekeik egészségesen fejlődnek, gyarapodnak, hogy az élet velük, és általuk "történik". Pedig ez a csodás folyamat, hogy élünk-mozgunk, születünk, s persze egyszer meg is halunk - Isten akaratából van, s az Ő gondviselésének köszönhetően van úgy, ahogy van!

Ha valamit számonkér majd rajtunk az Isten - mindenek előtt -, az nem a hitünk milyensége lesz - mit hittünk el a Bibliából, s mit nem -, hanem az, hogy mennyire tiszteltük az ÉLET-et! Nemcsak a felebarátét, a magunkét, hanem a teremtettség egészét! Aki ugyanis az élet ellen vét, az nem bocsánatos bűn, hanem az Isten akarata elleni legnagyobb bűn! Ja, hogy még ma is acsarkodik egyik állam a másiknak a természeti kincseire, hogy ma is virágzik a fegyver-üzlet, s szerte a világon nyomort és fájdalmat hozó háborúk dúlnak - ez egyesek számára "természetes"... Isten igazságának az órája egyszer azonban ütni fog. Bizonyára akkor, amikor azt senki nem várja, s mindenki nagyon meg fog rettenni: mert a számonkérés olybá tűnhet, hogy késik, de el nem múlik... Akkor, akik most pöffeszkedve elsőnek hiszik magukat utolsók lesznek, s nem csak öröm lesz - hogy végre vége minden szenvedésnek -, de "lészen ott sírás és fogaknak csikorgatása" is...



Hit -cselekedet...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem őszinte, tiszta hitet, hogy örömmel éljek szolgáló életet! Ámen
   

Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait,
az hazug, és abban nincs meg az igazság.
1 Jn 2,4

Ha valaki számba tudná venni, hogy valójában mennyire sokszínű az élet a Földön, találna elgendő okot arra, hogy higgyen Isten létezésében... Sok természettudós vált így hívővé vagy mélyült el hitében - bár ezt a személyes meggyőződéseket ritkán emlegetik a tudományos méltatások. Nyilvánvaló, hogy a vallások többnyire "statikus-dogmatikus" istenfelfogásai nem mindenkinek felelnek meg, sőt, a gondolkodó embert gyakran irritáják is a túlságosan emberszerű elgondolások a világmindenség Teremtőjéről. Albert Einstein mondogatta: "Én egy hitetlen hívő vagyok!" - s amikor egy templom előtt haladt el, a kalapját mindig megbiccentette... "Hitvallás" volt ez is - a maga módján. Merthogy a lélek mélyén mindenki csak a maga módján tud hinni. S ha ez a legbensőségesebb, legintimebb meggyőződésünk generál-, vagy egyen-hit-szagú/uniformális - az már gyanús... azaz nagy valószínűséggel élettelem, de legalábbis természetellnes. Hitünk ugyanis folyamatosan változó, dinamikus, "egyszer fent-egyszer lent" - ezt nevezzük a hit harcának... Sokszor "megkaptam" már: "Te pap létedre ilyeneket mondasz?" "Igen! ...Mert hívő ember vagyok, de nem hiszékeny, s inkább bízom az Istenben, minthogy emberekben reménykedjek."

Aki Istent ismeri, az nem lehet élet-tagadó, a természet isteni örök rendjével ellentétes beállítottságú. Nemegyszer panaszkodnak magukat hívőnek tartó emberek, hogy a hitük miatt szenvednek el megkülönböztetést. Az ilyen hitet érdemes lenne nagyító alá venni! Ha valaki hisz a szeretet Istenében, annak hitére legfeljebb egészséges irigységgel/vágyakozással tekintenek a világ fiai, az igazság az, hogy a hívő ember a megszólást is kiváltó "furcsaságai" visszavezethetők személyes önzésre, indulatokra - ami összeegyeztethetetlen a valódi istenismerettel.

Hitünk miatt tehát nem ítéltetünk meg itt a földi létünkben, de a cselekedeteink miatt igen. Odát, az URIsten, azonban nem az érdemeinkre lesz tekintettel, hanem a hitünkre: mennyire volt őszinte, mennyire volt "istenes"...



Örömeink...

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Nem könnyű nekem Veled, s tudom, Neked se velem... Életem minden napja nyitott könyv előtted, nem titkolhatok el előtted semmit - minek tenném, nem is akarom. Látod mindennapi küzdelmeimet, s azt is, hányszor megbicsaklom a kísértések között. Kérlek, Lelked által költözz lelkembe, hogy békességet nyerjek, s megértsem akaratodat! Tedd széppé a napjaimat, amiket nekem ajándékoztál, s engedd, hogy magam is ajándékká tudjak válni mások számára! Vedd el önző gondolataimat és szabadítsd meg az elégedetlenség kínzó érzésétől. Adj nekem tartalmas, szép pillanatokat ma is, hogy a holnapi és holnaputáni feladatok szorításai között erőt tudjak meríteni a Tőled kapott istenes emlékeimből! Ámen



A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak; és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben. Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.
1 Kor 12,6

Tartalmas, szép élet... Ennek megvalósulását kívánjuk gyermekeink életében, erre neveljük őket, s közvetetten egymást is. Az Istenben való hit, a munka alkotó öröme, egymás megbecsülése elengedhetetlen feltételei a tartalmas, szép életnek. Akik elszakadnak a hittől - paradox módon - a valóságtól szakadnak el, s ez okozza életük sikertelenségét, boldogtalanságát. A legnagyobb hazugság - nevezhetjük irodalmian szépen "ördögi tanításnak" is -, hogy nincs szükségünk Istenre. Márpedig Teremtőnkre és az Ő rendjére nemhogy szükségünk van, de nélküle tartalmatlanná, sőt céltalanná válnak napjaink. Örömünket, megelégedettségünket ugyanis egyedül a hálaadás alapozza meg.

Nehéz történelmi helyzetekeben - s mikor nem voltak? - hajlamos az ember a szélsőségekre. Az extremitás csalóka magabiztossága azonban csak látszólag helyettesíti az Istent. Aki hisz, az gondolkodik, s ezért folyamatosan kérdései vannak Istennel, önmagával, s a teremtett világgal kapcsolatban. Aki elszakad a hittől, az már nem gondolkodik, nincsenek kérdései, biztos önmagában és világlátásában, ezért is cselekszik reflex-, s ösztönszerűen.

A hittől elfordulók Isten helyett mindig emberi okoskodásokra figyelnek, s azokat teszik meg "istenüknek", azaz legfőbb vezérlő elvnek. Tény: az aszkétikus életforma - mint lehetőség - igen kevesek kiváltsága. Azaz nem tanulható, sem nem tanítható, főleg nem elvárható - hiszen az elhívás kegyelmi ajándékáról van szó. Hálaadás nélkül azonban mindig megszűnik a kontroll afölött, amit Isten a mi boldogulásunkra teremtett. S amit nekünk kellene kézben tartanunk, ellenőriznünk, rövid időn belül az kezd el uralkodni fölöttünk.

A teremtett világ nem elítélendően "bűnös", sőt nem is "siralomvölgy", hanem Isten csodálatos gondoskodó szeretetének megfogható, tapintható, "élvezhető" jele, amiben észre kell(ene) vennünk az Ő teremtői akaratát. Ha alázatosak vagyunk, hamar beláthatjuk, mi Isten jó rendje, s aszerint élhetünk. Ha rátartiak, s büszkék vagyunk, akkor foglyává válunk az anyagnak, s a materiális másodlagos határozza meg a viszonyunkat az Elsődlegeshez.




Találkozás...



URam! Titkaidat kutatom, s olykor elfelejtem, hogy Te magad vagy a Titok... Istenem! Téríts vissza Magdhoz, hogy békességem legyen, s boldogan szolgálhassak Neked életem minden dolgával! Ámen


Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!
2 Móz 3,5

A "vízből-húztam-ki" - ezt jelenti a Mózes név -, találkozik a Tüzek Tüzével, a Végső Abszurditással - lángol a csipkebokor, de nem ég el(!)... Drámai találkozás ez, mint mindegyik, amikor Isten titokzatossága megérinti az embert. Az Isten érintése nem csak kikutathatatlanul "bűvös/csodás", mélységesen intim és bensőséges, de térdrekényszerítő is, hiszen ha lábunkat átjárja a "szent remegés" - Isten félelme (féltő szeretete) és tisztelete -, akkor az egyetlen teremtményi reakció csakis a Teremtő előtti alázat lehet. Mivel Isten Örökkévaló, Végtelen és Mindenható Isten, ezért az ilyen találkozások - nem sok van belőlük -, soha nem megsemmisítőek, hanem mindig kiteljesítőek, s emelőek.

Isten mindenkit hív Magához, de itt még is ezt olvashatjuk: "Ne jöjj közelebb!" Távolságtartó a szerető Isten? Nem. Sokkal inkább arról van szó, hogy Isten megismerhetőségének határai vannak, s ezeket nem lehet átlépni! Asztronómusok mostanság, hogy készítik az univerzum háromdimenziós térképét, a beláthat/tapasztalható univerzumról beszélnek. Ez pontosan 13,7 milliárd fényévnyi átmérőjű fény-gömb... A megdöbbentő, hogy amit látunk az égbolton, az nem azonos a valós világgal, hanem annak csak a fény-lenyomata(!)... Van, amit valós helyen és időben látunk: Ilyen pl. a Hold, de a Nap fénye már nyolcperces késéssel érkezik el hozzánk, de a legközelebbi másik Nap/csillag a Proxima Centauri, amely 4,2 fényévre található, tehát a fény 4,2 év alatt ér ide onnan. Ha az egyik leggyorsabb vonattal, a francia TGV-vel utazhatnánk annak 574,8 km/h nagyságú rekordsebességével, akkor majdnem 8 millió évig tartana az odaút. Ez a távolság egyébként tipikusnak mondható a galaxisunkban... Ez azt jelenti tehát, hogy fénysebesség végességének köszönhetően (ez ugye 300ezer km/másodperc!!!) az égbolton, ezen a csodálatos, folyamatosan változó képeskönyvön át láthatjuk a néhány perce történteket, a közelmúltat, de láthatjuk azt is, mi történt majd 14 milliárd évvel ezelőtt.

"Szent hely az, ahol állasz!"... Ahol Isten megszólít - ez pedig az ÉLET/életünk(!) - az "szent hely"... aki ennek a szentségét nem érzi át, az nem érthet meg sok-sok minden mást sem! A fű selymességét bakancsban nem érezhetjük meg soha, ahogyan a tengervíz simogatásából sem fogunk fel semmit, ha gumicsizmában sétálunk a tengerpart fövenyén... Az Élet Istenének megtapasztalása csak finom érintésekben lehetséges, ez pedig mindig csak dolgok istenadta természetességében lehetséges.

Isten elhívta Mózest, hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Mózes nem volt egy diplomatikus ember - "kapásból" agyonüti az egyiptomit(!) -, s tényleg nem a szavak embere, de a szíve tiszta, s ezért nem tudja elviselni az igazságtalanságot. Isten ma is elhív embereket, s ha nem is olyan látványos feladatokkal bízza meg őket, hogy útmutató botjuk alatt kettényíljon a tenger... de a vezetésre manapság különösen is nagy szükség van, hiszen sokszor úgy élünk, mintha pásztor-nélküli nyáj lennénk! Pedig van Pásztorunk, s ez evangélium, s aki befogadja a jó hírt, annak ez a szívében örömhírré formálódik...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése