Édes Atyám hálát adok Neked, hogy betegségem, és nehézségeim közepette is jóságod vesz körül és nem a bajok uralkodnak rajtam, hanem szereteted. Ámen


Édes Atyám! Kérlek, adj tiszta látást a bűnöktől elhomályosodott szemünknek, hogy megláthassuk a Te véghetetlen szeretetednek naponként érezhető és látható jeleit. Add, hogy tiszta szívből áldjunk érte. Ámen (BM)


Édes Atyám, köszönetet mondok az értem mondott imádságokért. Tedd buzgóvá szívemet a másokért való könyörgésben és kérlek, hallgasd meg azokat. Juttasd eszembe azokat, akikről hosszú ideje megfeledkeztem. Szívemben éljen, hogy az imádságnak megtartó ereje van, amit már olyan sokszor megtapasztaltatott velem mérhetetlen szereteted. Tiéd mindenért a dicsőség. Ámen (B.M.)


Édes Atyánk, a Jézus Krisztusban! A Te világosságod által láthattuk meg a világosságot, Tőled való az igazi derű. Áraszd ránk Fényedet a SZENTLÉLEK által,hadd tükrözzük szeretetedet, békességedet mindazok felé, akikkel az életünk összeér. Végy el tőlünk rosszkedvet, magunkra nézést, csüggedést, tégy bennünket akaratod cselekvőivé, világosságod, meleged hordozóivá mindenütt és minden időben. Ámen.


Édes Jézusom, ma különös módon szeretnélek megkeresni.
Gyakran csak szívességeket kérek, mikor eljövök Hozzád.
Ma nem kérek, csak Eléd helyezem magam.
Engedd, hogy a szívem felelni tudjon a szeretetedre.


Édes Uram, köszönöm ezt a reggelt, köszönöm, hogy nap nap után kapok mindig újabb lehetőséget, újabb napot, hogy Szolgáljalak, hogy változzam, hogy egyre közelebb kerüljek Hozzád és Szeretteimhez. Nagy ajándék ez. A Tőled kapott IDŐ, a naponkénti lehetőségek. Bocsásd meg, hogy ritkán értékelem ezt az ajándékot. "Tégy Uram engem ma (is) Áldássá, Lelkedet úgy várom, tedd Te a szívem hálássá, hogy csak Neked szolgáljon..." Köszönöm, hogy elhívtál, véreddel Megváltottál! Ámen
(E.R.)


Édes Uram, segíts, hogy megnyíljak Feléd egészen, ahogy most félreteszem evilági gondjaimat.
Tölts el engem a Te békéddel, szereteteddel.


Egek nagy Királya! Talán nem is kellene más szavakat, más mondatokat írni, hanem elég lenne folytatni, a 266. dicséretünk valamennyi versével imádságunkat. Ám mégis hadd bátorkodjunk saját szavainkkal megfogalmazni Hozzád intézett kérésünket, köszönetünket és hálánkat! URam! Könyörgünk azért, hogy e sokat próbált Nemzetet újból felemeld! Te adj nekünk ehhez erőt, kitartást, állhatatosságot, reményt, Tőled kapott bölcsességet, hogy az adott szó ismét értelmet kapjon! Add meg nekünk, hogy Jézus Krisztusnak, a mi Megváltónknak a szeretetfürdőjében megtisztíthassuk szívünket, lelkünket, gondolatainkat! Ámen (M. S.)

A LELKET MEG LEHET SZOMORÍTANI

  "És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára." (Ef 4:30)
 
  Szeretném minden testvér és testvérnő emlékezetébe vésni, hogy a Szentlélek megszomorítása komoly dolog. Ez akkor történik meg, amikor az emberi hírnökök a saját maguk útját járják, a hasznukért munkálkodnak és visszautasítják, hogy Isten szolgálatába lépjenek, mert a kereszt túl nehéz, vagy az önmegtagadás túl nagy ár számukra. A Szentlélek minden szívbe szeretne beköltözni. Ha mint tiszteletreméltó vendéget örömmel köszöntik, akkor azok, akik befogadták őt, teljessé lesznek Krisztusban; az elkezdett jó munka befejeződik; és a tisztátalan gondolatok, a visszás érzelmek és a lázadó tettek helyét szent gondolatok, mennyei érzelmek és krisztusi cselekedetek foglalják el.
  A Szentlélek mennyei tanító. Ha figyelünk leckéire, akkor bölcsek leszünk az üdvösségre. De jól kell vigyáznunk szívünkre, mert túl gyakran feledkezünk el a kapott mennyei utasításról, és szentségtelen szívünk természetes hajlamai szerint akarunk cselekedni. Mindenkinek meg kell vívnia a harcot saját énjével. Figyeljünk a Szentlélek tanításaira! Ha ezek szerint cselekszünk, akkor ő újra és újra megismétli ezeket, míg a benyomások olyanok nem lesznek, mintha örök sziklába véste volna őket.
  Isten megvásárolt bennünket, és minden emberi szívben igényt tart a trónra. Lelkünket és testünket alá kell rendelnünk neki; természetes szokásainkat és vágyainkat pedig lelkünk magasabb rendű szükségleteinél alábbvalónak kell tartanunk. Ebben a munkában azonban nem hagyatkozhatunk önmagunkra. Nem követhetjük biztonsággal saját iránytűnket. A Szentléleknek kell megújítania és átalakítania bennünket. Isten szolgálatában nem lehet félmunkát végezni. Akik azt vallják, hogy Istennek szolgálnak, s mégis természetes ösztöneik szerint élnek, azok félrevezetik önmagukat. Krisztus mondta: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből" (Mt 22:37), "...ezt cselekedd, és élsz." (Lk 10:28) (Manuscript Releases, 18. kötet, 47-48. oldal)

A jellem fontossága

„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12:22)

George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest. Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.

A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek a saját szemembe nézni. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed. Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell aggódnod amiatt, hogy eszedbe jut valami, amit tettél!

*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.

2011. január 25. kedd Pál napja 1287.

A mai nap meditációs fogalma:
Evangélium...

A mai nap imádsága:
URam! Evangéliumod titkát ismertesd meg velem, hogy Általad tudjam örömmel szolgálni embertársaimat! Ámen



Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az,
minden hívőnek üdvösségére,
Róma 1,16a

Az evangéliumon tényleg nincs mit szégyenleni, az azt hirdető keresztények miatt azonban van pironkodnivalónk bőven! Saul-Pál "missziója" - s újtestámentumi munkásságának "túlsúlya", hiszen a 27 irat közel felét ő írta - adta meg azt az alaphangot, mely evangélium-értelmezés Jézus Krisztus istenemberi szeretetére tette a hangsúlyt, hanem az ún. "váltságáldozatra". Az apostol hellén területen végzett missziójában egészen másként érvel, mint ahogyan teszi azt szűkebb hazájában - teológiailag egyébként teljesen korrekten -, hiszen azt mondja: "Isten megbékéltetett titeket a Krisztus által". Ezzel maga Pál is beismeri, hogy a váltságteória elsősorban zsidókból lett keresztények számára érthető, de az egyetemes látásmódban gyakorlatilag teljességgel érthetetlen az érvelés, hogy az Isten - Aki egyébként EGY -, Az "megöli egyszülött Fiát"... csupa szeretetből(?). Ez nemcsak érthetetlen, de elfogadhatatlan is a józan ész számára. Az effajta keresztény missziót éppen ezért meg is kellett támogatni katonai erővel, mely hatásos segítségért az Egyház mindig igen hálás volt. Hogy ennek az az erőszakkal megtámogatott "missziónak" milyen következményei - a kulturális veszteséget most ne is említsük(!) - lettek, azt nyomon lehet követni a világtörténelem alakulásában! Az meg nem vigasztalhat senkit, hogy más missziónáló vallás sem volt különb a katonai erő felhasználását illetően...

Az evangélium lényegmagva tehát nem az, hogy bármekkora latrok is vagyunk - Isten majd úgyis megbocsájt nekünk. Fentiek értelmében hitványságunk nagysága abban is megmutatkozik, hogy egyedül csak az Isten-Fiú vére képes lemosni rólunk istenteleségeink gyalázatát... Bármennyire is szép ez a kép, s allegorizálva hozza a maga lélekgyógyító gondolatait, az Isten istenképűségének megélése alapvetően más látásmódot igényel... Azzal is tisztában kell lennünk, hogy fenti gondolatokat a tradicionális kereszténységben felnőtt ember nehezen érti meg, de legyünk józanok: 2011-ben, a "modern", keresztény-kulturális gyökereit az utolsó ötven esztendőben szinte teljesen elveszejtő nyugati világban van egyáltalán még értelme, létjogosultsága tradicionális kereszténységről beszélni? Ma Európában katolikus és protestáns egyházaknak is azzal kell megküzdeniük, hogy az ún. keresztény életfilozófia visszaszorul néhány száz teológus könyvtárpolcoknak írt könyvébe-tanulmányába, s a keresztény életvezetés utáni igény rohamosan csökken, ami a gyülekezetek zsugorodásában jól tettenérhető, s ezzel párhuzamosan megszűnnek az eddig természetesnek vett indokok is arra, hogy társadalmi tényezőként tekintsenek a keresztény egyházakra.

Krisztus megszaporította a kenyeret, s megelégítette az éhezőket. A kereszténység feladata, küldetése, missziója pontosan ez lenne: enyhíteni az éhséget - testit és a lelkit is! Az eszközök meg is lennének rá. Ehelyett azonban az ún. "keresztény" államok kivétel nélkül hűtlenek lettek eredeti elhivatásukhoz, s vezetőik csúfosan cserbenhagyták a rájuk bízottakat. Kár is lenne szépíteni a dolgot, pontosan az ellenkezője történik annak - kicsiben és nagyban is -, mint ami az Isten akarata! Amit a zsidó-keresztény európai többség felelőtlenül a világra piszkít, azt egy lelkes kisebbség igyekszik eltakarítani... Az evangélium diadala azonban nem ez, ez sokkal inkább a tudatlanság triumfálása. A tudatos Krisztus-követés abban áll, hogy az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelke által vezérelve úgy alakítja a keresztény világ a gazdasági, kulturális, szociális törvényeit, azaz a hétköznapok életét, hogy ne rohanhassanak tömegek a kárhozat szakadékába, hanem megtapasztalhassák a szeretet erejét, a közösség gondoskodását, s a szellemi előbbrejutás lehetőségét a saját életükben. Amíg azonban a keresztény világ fegyverekkel, könnygázzal, tisztességtelen piaci magatartással és totális kontrollal igyekszik bizonyságot tenni vezető szerepéről a világban, eladdig nem az Istenéről, s az Ő mentő szeretetéről tanúskodik, hanem kizárólagos igényéről a hatalomra...