FOLYAMATOS NÖVEKEDÉS

  "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (Péld 4:18)
 
  Jézus végtelen áron tette lehetővé az embernek azt, hogy elérje a krisztusi jellem tökéletességét. Azoknak, akiknek előjoguk, hogy hallják az igazságot és Isten hangjaként fogadják a Szentírást, nincs mentségük arra, hogy lelki életükben törpék maradjanak. Fel kell használniuk adottságaikat, melyekkel Isten ellátta őket, nap mint nap tanulniuk kell, át kell élniük azt a lelki buzgalmat és erőt, melyet az Úr biztosít minden igazi hívőnek. Ha növekvő palánták akarunk lenni az Úr kertjében, akkor állandóan táplálnunk kell lelki életünket és fokozni komolyságunkat. A növekedés az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünkben és a felőle szerzett ismereteinkben lesz láthatóvá. Nincsen a félúton fogadó, ahol ledobhatnánk kötelességeinket és pihenhetnénk útközben. Folyamatosan kell haladnunk a menny felé, szilárd vallásos jellemet fejlesztve.
  Olyan mértékben fogunk részesülni a Szentlélek adományában, amennyire vágyunk rá, amennyire hiszünk benne és amilyen mértékben használni fogjuk azt a világosságot és tudást, melyet tőle kapunk. Oly mértékben ruháztatunk fel Szentlélekkel, amilyen mértékben képesek vagyunk befogadni Őt, és továbbadni másoknak. Krisztus mondja: "Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál..." (Lk 11:10)
  Aki igazán keresi Krisztus drága kegyelmét, azt bizonyosan nem éri csalódás. Az ígéretet Ő adta nekünk, aki nem fog megcsalni minket. Nem szállóigeként vagy elméletként közölte velünk, hanem tényként, mint az isteni kormányzat törvényét. Biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a Szentlelket, ha egyénenként megkíséreljük Isten Igéjét próbára tenni. Isten igaz, és az Ő rendje tökéletes. "...aki keres talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (10. vers) A világosság és igazság aszerint ragyog ránk, amennyire lelkünk vágyakozik rá. Ó, bár mindannyian éheznénk és szomjaznánk az igazságot, hogy megelégíttessünk! (Review and Herald, 1896. május 5.)

BŰNTUDAT SZÉGYENÉRZETTEL

Középiskolás voltam Pancsován, ahol a szerb nyelvtan és irodalom órán a kiváló, egyébként pravoszláv vallású, irodalomkedvelő tanárnőm (férje közismert rendező volt) az egyik regény alapján beszélt a férfi és nő kapcsolatát beárnyékoló bűntudatról és szégyenérzetről.

Házasságban élő nőként, személyes tapasztalatként említette meg ezt a látását. Minden bizonnyal nem ismerte – legalábbis erről nem beszélt – a jelenségnek biblikus hátterét, azaz, hogy a bűneset negatív következménye hatással van a férfi és nő kapcsolatára a házasságban is.

Akkor én sem értettem még ennek a tapasztalatnak a valódi okát, sem azt, hogy ez nem fátumszerű ítélet az emberen. Először is, Isten bőrruhát készített gyorssegélyként Ádámnak és Évának (1Móz 3,21). Az állat életébe került, hogy nekik ruházatuk legyen. Istennek ez a gondoskodása előrevetíti azt a teljes körű megváltást, amelyet Jézus Krisztus helyettes, engesztelő áldozata teremtett meg. Urunk életét adta azért, hogy nekünk kegyelemből, igazzá nyilvánítás által tiszta, fehér ruhánk lehessen.

Krisztusban új alapokra helyeződik a férfi és a nő kapcsolata. A bűnbocsánat és az új élet által – a bűntudat és szégyen megszűnésével – a házasságban a férj és a feleség egy testté válhat, és kiábrázolhatja a Krisztus és menyasszonya, az egyház közötti titokzatos kapcsolatot, amelyről Pál apostol úgy beszél, mint „felette nagy titokról” (Ef 5,32a – Károli).

Vajs Tibor /Ászár

Pál apostol tanácsa: „Ti is azért valamennyien, ki-ki úgy szeresse feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5,33)

Alkalmas vagy!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!

2011. február 28. hétfő Elemér napja 1311.

A mai nap meditációs fogalma:
Teremtettség...

A mai nap imádsága:
URam! Érthetetlen szereteteddel ölelj át naponta, hogy tudjak szeretni! Ámen


Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd,
te tetted helyükre a csillagokat s a napot.
Zsolt 74,16

A világegyetem (latinosan univerzum ) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetem kora mintegy 14 milliárd(!) év, s becslések szerint a benne található 300-800 milliárd(!) galaxis mindegyikében legalább 300-400 milliárd csillag található. Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint - több különálló világegyetem is létezhet -, de eleddig egyik keletkezést leíró feltevés sem igazolódott, melyek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúr elmélet, és a leginkább elfogadott ún. membránelmélet. Tény viszont, hogy mindaz, amit eddig sikerült kikutatni az embernek a Világegyetemről, az jószándékú kerekítéssel is - vallják az ismeretelmélettel foglalkozó tudósok -, maxiumum a lehetséges ismeretek egy százaléka(!), az összes jelenlegi kérdéseink az ismeretlennel kapcsolatban további négy százalékot tesznek ki, de a maradék 95%-ban azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk...

A világmindenség tehát felfoghatatlanul óriási, mondhatni "istenien" nagy! Jóllehet ilyen elképzelhetetlenül nagy, mégis elképzelhetetlenül kicsi részekből áll, melyeket még csak most kutatják fizikusaink. Az átlagember makrokozmosz és mikrokozmosz határán létezve/élve néhány évtizedig itt a Földön, szinte alig érthet meg valamit mindezekből, amiben teljességre juthat, az az őszinte rácsodálkozása. Az elmúlt néhány ezer év alatt ez a csodálat semmit nem változott, hiszen a zsoltáríró is ugyanígy véges kicsinységével ütközik, ahogyan a ma tudományos-technikai embere! A Teremtő Isten, aki Egy, Akinek világot fenntartó erejére mítoszok és történetek sokasága keletkezett az emberi civilizáció fejlődése során a különböző kultúrákban, nyilvánvalóan egyik sem képes magába foglalni az Istent magát, csak bizonyságot tesz arról, hogy Ő Isten, a mindennek az URa.

S mit kezdhetünk mi a felismeréssel, hogy Isten az Isten? Elég sokat! Aki felismeri az Isten végtelenségét, az megbékél a maga végességével. Az nem kergeti sehova sem vezető vágyait, s nem ringatja magát a (legalább)félig megistenülés hamis ígéretébe. Aki el tudja fogadni törékeny életének Istenre-utaltságát, az felfedezi létében a maga egyszeri s megismételhetetlen sorsát, s elkezd (végre!) élni. Az élet pedig nem más, mint belefonódni az Isten csillagokat, éjt és nappalt is kormányzó szeretet-akaratába, melynek embervilágban is megmutatkozó törvényeibe ha belesimulhatunk, akkor végre bölcsen számlálva napjainkat, hálatelt szívvel "boldogulhatunk" az Isten felé...