Egymásért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! A világ zsivajában oly sokszor elfelejtkeztem adományaidról, s benne arról is, hogy segítőtársat rendeltél mellém. Add, hogy felismerjem szeretetedet nemcsak a jóban, hanem a feladatos, próbás rosszban is! Létünk általad egymásba kovácsolt gyűrűit tartsd egyben kegyelmed révén, hogy ajkunkon soha ne a panasz szomorú virága nyíljék, hanem az Élet öröméé! Ámen

Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat... Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
1 Móz 2,18 és 25

Egyedül lenni tényleg nem jó, sőt borzasztó - különösen akkor, ha az egyedüllétért mi magunk vagyunk a felelősek. Egyedül, azt jelenti: csak én, azaz még az Istent is kizárom az életemből. Aki azonban Istent a szívébe zárja, az az életet magát birtokolhatja. Az "élet márpedig párosra teremtetett" - fogalmazta meg egyik idős barátnőnk, aki több mint tíz éve özvegy. Igazságát nem az egyedül maradottság keserűsége mondatta vele, hanem az életbölcselete, hiszen segítő foglalkozásban dolgozott negyven esztendőn át, tanácsolva-gyógyítva a rábízottakat, legyenek azok ifjak vagy idősebbek.

Hogy kit hol metszenek éppen a lét koordinátái, az nem számít, társra mindig szükség van. A gyermeknek biztonságot nyújtó családra, az ifjúnak a szerelem dalát halálig vele énekelni akaró kedvesre, az egyedül maradt idősnek részesedésre van szüksége az élet továbbmenetelének reménységéből. Aki fiatalkorától kezdődően önelégülten cinikus, s nem hajlik meg az Élet szentsége előtt, az néhány évtized utén kiégetté, perspektívátlanná válik, s önmaga sorsát és benne másokat is gyűlölködve tekinti. Korunk felületes, örömhajhász fogyasztói/élvezeti mentalitása meg is termi "méltó" gyümölcseit: szellemi nívó csökkenése, az egoizmus erősödése. Önreprudukcióját már nem az Élet isteni Szentségében feloldódni akarás naponkénti csodájának megélése serkenti a hozzáillő segítőtárssal együtt, hanem az Önzés diadalútja, az "Én" mindenekfelettiségének bálványozása. Így zsugorodik a segítőtársnak rendelt Istentől jövő ajándék, az Ember-Társ házasságkötésre szerződő partnerré, így kopik a szerelem rutin-szexualitássá, amíg hormonok programja rendeli, s így esnek nagy álmok beteljesülésére rendelt emberek a lélek mélységes bugyraiba. Miért is? Mert az emberlét csodáját kicsinyeskedő, intrikus játszmává szürkítették. Akár össztársadalmi nagy a közösség vagy ádám-éványi kicsiny, a teremtettségből fakadóan nem egymásnak alárendeltjei és konkurensei, hanem segítői vagyunk.

Ahhoz, hogy kinyíljék a személyes életemre szabott boldogság-virág - s egyszer gyümölcsöt is teremjen -, keresnem kell a Fényt. Föl kell tehát tekintenem a Világosság Atyájára, hogy a fény habzsolásának ifjúságos bódulatában észrevegyem a hozzámrendelt társban az egész teremtettség rámszabott, nekem rendelt felelősségét is. Férfi és nő útja egymással a legnagyobb titkok közé tartozik. Meghajolni előtte, ragaszkodni hozzá, soha nem a személyes szabadságunk feladása, hanem a lelkek egymásba-olvadásának megélhető kiváltsága. Ha élünk vele, imádkozzunk érte - ha élhettünk vele, adjunk hálát érte!

Erő...

A mai nap imádsága:

URam! Erőtlenségemben nagyon emberi vagyok... gyarlóan, végesen, bűnösen emberi. Erő híján nem nézek fölfelé, csak lefelé, s a tények egyre csak szorítják vergődő lelkemet. Istenem! Tudom, hogy Nálad van mindennek a megoldása, add hogy Hozzád hajolva kegyelmedbe szövődjön életem! Ámen

   

Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
1 Kor 2,5

Régi felismerés: ami emberi, az idővel elmúlik, ami meg Istentől van, az hosszú ideig vagy talán örökre is, megmarad... Királyok, "nagyotmondó" politikusok jönnek-mennek -, de Isten változatlan igazsága mindig marad! Így van ez a kor-szülte ideológiákkal is, amiket azért talált ki az ember, hogy megpróbálja megoldani velük a mindennapi élet számos gondját-baját. Az ideológiák is időszakosak, legfeljebb néhány generáción át tartanak ki mellettük az emberek, hiszen az életet nem lehet ideológiákra alapozni, életet csakis életre lehet építeni. Az ideológia elmélet, az élet pedig a gyakorlat, s amit meg lehet valósítani egy ideológiából - nos, annyit is ér.

Az ideológia szó "nézet-rendszert" jelent, azaz világlátást. Ki hogyan látja a világot, úgy él benne. Az egyik így helyesnek véli a vérbosszút és férfiként teljesen normálisnak tartja a nők elnyomását, a másik helyesnek véli, hogy mindenek felett a pénz, a gazdaság kell hogy irányítsa a világot, a harmadik pedig megvan győződve arról, hogy mindent meg kell bocsájtani... Lehet, hogy az ember mindent meg akar bocsájtani, s mindent el akar felejteni, de a testben élő ember számára ez teljességgel sosem lehetséges. Vannak dolgok, amiket nem tudunk elfelejteni, s talán nem is szabad, hogy elfelejtsük... Isten sem felejt, Ő mindent számon tart!

Tény, hogy igen különfélék vagyunk és mindenki egy kicsit másképpen látja a világot. Ha csak a vallások világát vizsgáljuk, már annak sokszínűségébe is beleszédülhetünk! Ki mit hisz, úgy éli az életét, s ha világnézetünk nem is érthető a másik számára, a cselekedeteink mindenki számára egyértelműen ugyanazt jelentik! A jót és a rosszat mindenki meg tudja különböztetni -, hiszen Ádámon keresztül mi örököltük a jó és a rossz ismeretét! (Az persze megint egy másik kérdés, hogy vannak helyzetek, amikor nem akarjuk, hogy felismerhetővé váljék a jó vagy a rossz!) Annyi bizonyos, hogy amit cselekszünk - vagy amit éppen nem cselekszünk meg, azaz elmulasztunk, aszerint ítél meg minket a másik ember illetve a világ. S itt a világ nem feltétlenül a globális nyilvánosságot kell hogy jelentse, megtörténhet, hogy a "világ" három padon ücsörgő fejkendős néni vagy egy segítségre szoruló embertársunk tekintetében "realizálódik"...

A hit így soha nem elmélet, hanem gyakorlat. Életforma. Aki azon vitatkozik, hogy milyen az Isten, és azt tartja az élet legfontosabb kérdésének, hogy melyik világvallásnak/felekezetnek van igaza, az még a véges emberi bölcselkedés foglya, s nagyon messze van a hit lényegétől. A hit ugyanis nem bölcselkedés vagy "szépeket-mondás" művészete, a hit: Élet! A hit életforma, s kinek milyen a hite, olyan az élete, s viszont. Aki az Isten örök törvénye és evangéliuma szerint éli az életét, annak a hite is "normális", sőt követésre vonz, de akinek életében nem az istenadta élet normalitása tükröződik, annak a hite is életidegen, "abnormális" s egyben a józan ember számára taszító...

Akinek a hite Isten erején nyugszik, az józan és szeretetteljes, az nem csügged, hiszen jól tudja: omnia est gratia, azaz minden kegyelem. Kegyelem a pillanat varázsa, s kegyelem az alkotó munka, s kegyelem, hogy szerethetünk... Visszaélni az isteni kegyelemmel nem más, mint megcsúfolása az Istennek, azaz káromlása a Szent Léleknek...

Isten...

A mai nap imádsága:

Uram! Válj mindinkább valósággá életemben, hogy valóban élhessek! Ámen

   

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
2 Móz 20,7

Legújabb asztronómiai mérések szerint galaxisunk (a jó öreg Tejútrendszer) középpontja körül 100.000 km/órával gyorsabban száguldunk a világegyetemben, mint azt eddig gondolták, azaz mintegy egymillió(!) kilométert teszünk meg óránként... Nos, ez a rádióteleszkópokkal kiókumlált tudományos szenzáció gyakorlatilag nem változtatja meg az emberek hétköznapi életét, az én gondolataim is parányi világomban kalandoznak: odakint cudar hideg van... meg kell raknom a cserépkályhát... jól esik a reggeli kávé... ma reggel még nem mondtam feleségemnek, mennyire szeretem... Ilyen és ehhez hasonlók futnak át agyunkon, hogy megtervezve napunkat bevégezzük aznapi feladatainkat. Bátran állíthatjuk: az átlagember - különösen, ha még fiatal - Istenre keveset gondol, mert fontosabbak számára a tervei, az élet hétköznapi valósága... No de rendjén van-e ez így?

Isten nevét hiába kimondani... nos nem ez a mai ember központi problémája! Ez probléma lehet a teológusnak, az igehirdetőnek, aki a vasárnapi prédikációjára készül, de nem korunk emberének. Az Isten-probléma akkor válik kérdéssé, amikor megállítanak minket a körülmények: veszteség ér minket vagy betegség szorít minket a betegágy mozdulatlanságába. Ilyenkor rögtön kérdés az Isten, s kérdőjellé válhat eladdigi egész életünk is... Sőt valósággá válik az Isten-félelem is. Aki persze fél, az nem tud szeretni, s bármennyire vágyakozik arra, hogy szeressék, olykor még a szeretetet sem képes fogadni. Milyen érdekes, egzisztenciális krízisben fontossá válik a jövő, a hogyan tovább, megnyílnak a távlatok, ilyenkor az Istennek is "helyet szorít" az ember... úgy egyébként alig.

Aki Isten nevét nem kötőszónak használja, hanem valóban az Istenre gondol - Aki nemcsak a Tejútrendszert, de a számunkra felfoghatatlan sok-sok milliárdnyi további galaxisnak is a Teremtő Ura -, az ilyen ember másképpen gondolkodik a világról, a másik emberről, önmagáról. Nagyobb benne a tisztelet az Élettel szemben, s készségesebb a jóra, irgalmasabb embertársával. Miért? Mert más a mértéke! Akinek az Isten, ISTEN, az önmaga létén túlmutató dolgokat is meglát, aki pedig csak levegőrezegtetés gyanánt veszi szájára az ÚR nevét, az önmaga kicsinyes, önző és öntörvényű világába zárja be magát...

Isten büntet! - állapítja meg a sokat tapasztalt ember. Az igazság az, hogy az Isten szeret, de aki kivonja magát szeretete "erőteréből" az magát bünteti! Amikor Istennel perlekedünk, hogy miért büntet igazságtalanul, akkor valójában nincs másról szó, mint "ok és okozat" Isten által jól és bölcsen összegyúrt számunkra sokszor átláthatatlan valóságának fájdalmas kirajzolódásról személyes életünkben. Aki azonban "Istent féli és szereti" - ahogyan jó Lutherunk mondja -, annak olyan távlatok nyílhatnak meg, melyben az egymillió kilométer is eltörpül...

Megbocsátás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem az újrakezdés lehetőségét, s tedd késszé szívemet, hogy meg tudjak bocsátani másoknak! Ámen
   

Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.
Zsolt 130,4

Amennyire a szeretet és a szabadság szárnyakat képes adni, olyannyira visszahúz a bűn, s az ahhoz tapadó lelkiismeret-furdalás. Csak idő kérdése, hogy a vétkek, életvezetési hibák következményeinek lelki terhe mikor válik elviselhetetlenné, s rántja magával a hétköznapok józan gondolkodását. Amit a világban hibaként, kudarcként emlegetnek, azt a hívő ember bűnnek nevezi. Elvállalni a személyes felelősséget csakis a beletás készségével lehetséges. "A bajnak soha nincs gazdája." - tartja a népi szólás, viszont a rossz megcselekvésének a következményeit valaki(k)nek mindig el kell hordozni. Az is a megfigyelésen alapuló igazság, hogy általában a vétlenek szenvedik meg, hordozzák el a bűnök következményeit.

Aki lelki érésének eljut abba a szakaszába, hogy fáj neki az igazságtalanság, teher neki a rossz, az szabadulni akar a bűntől. Attól, ami visszahúzza őt, hogy a lélek szabadságát, a lelkiismeret terhétől való szabadulás örömét megélje. Addig, amíg nem tapasztalja meg a megszabadítás örömét, addig korrigálni sem tudja hibás életpályáját, de még a jóvátételt sem tudja elkezdeni. A változás igénye ott lapul mindenki szívében, de a változtatáshoz az erőt, az első lépések megtételéhez a bátorságot fölülről kapjuk. Ezért vallják a keresztények (krisztuskövetők), hogy egyedül nem megy...

Aki belenéz a törvény tükrébe, s meglátja benne elesettségét, s az Isten nagyságát, az bizony megriad, sőt félhet is. A középkori ember egyenesen rettegett az Istentől, s nem merte elhinni, hogy a Mennyei Atyja kegyelmes. Az alázatos ember beismeri, hogy megérdemli a büntetést, de azért ő is szeretne szabadulni a következményektől. Van azonban olyan eset is, amikor az ember magát bünteti, hogy lelkiismeretének tüzét valamelyest oltsa ezzel... A végső, feloldozó szó azonban csak az Istentől jöhet. Egyedül neki van hatalma, hogy a bűnöket megbocsássa. A megbocsátás nem jogi kategória, hanem lehetőség, amelyet nem az ember, hanem az Isten teremt. Ezért a bűnbocsánatból élők jól tudják, hogy életük megoldása a keresztfa titkában van, s a "keresztalja" pedig az a hely, ahonnan szemlélve a világot, s önmagukat, az egyedül helyes értékrendet építhetik föl.

A döntéseid erősebbek a körülményeidnél

"Hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia." Galata 6:5 (EFO)

A döntéseid sokkal erősebbek a körülményeidnél. Talán nem tetszik, hogy ilyen bonyolulttá vált az életed... De néhány kivételtől eltekintve, senki nem kényszerít téged arra, hogy bonyolítsd.

Megvan a hatalmad, lehetőséged, hogy egyszerűsítsd az életed. Valójában, Isten azt várja, hogy vállaljuk a felelősséget az életünkért és gondosan válogassuk meg, mivel töltjük az időnket.

Pont elegendő időd van arra, hogy Isten akaratát megtedd, amíg itt, a földön élsz. Pontosan elég időt kaptál, hogy betöltsd a célodat. Ha többet próbálsz tenni attól, amit Isten tervezett számodra, természetes, hogy folyamatos időhiányban fogsz szenvedni vagy feszült leszel az időbeosztásod miatt.

Azért imádkozom, hogy szabadulj fel a stressz alól és éld át az elégedettség új érzését, miközben csupán azokat a dolgokat végzed, amire Isten teremtett téged.

Beszéljünk róla:

* Készíts listát azokról a tevékenységekről és kötelezettségekről, amik stresszt okoznak számodra. Kérd Isten segítségét abban, hogy meglásd, melyek azok a dolgok az időbeosztásodban, amit ő soha nem is szánt neked.
* Isten pont elég időt ad neked arra, hogy megtedd az ő akaratát, amíg itt, a földön élsz. Kérd Istent, hogy mutassa meg, mire kell összpontosítanod és mire fordítsd az energiádat.

Hová jutsz az elkötelezettséged által a következő évtizedben?

"Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk." (Filippi 3:15-16)

Minden egyes döntésednek következményei vannak az örökkévalóságban, ezért nagyon fontos, hogy bölcsen válassz.

Semmi sem formálja jobban az életedet, mint azok az elkötelezettségek, amelyek saját döntéseddel felvállalsz. Az elkötelezettségeid fejlődést vagy akár rombolást is okozhatnak az életedben, de az egészen biztos, hogy meghatároznak téged. Mondd el, hogy mi iránt vagy elkötelezett, és én megmondom, mi lesz belőled tíz év múlva. Azzá válunk, ami felé elkötelezzük magunkat.

Sokunk számára az elkötelezettség kérdése az, ami miatt nem valósulhat meg Isten terve az életünkben. Van olyan, aki fél attól, hogy bármi mellett is elkötelezze magát, így inkább csak végigsodródik a következő évtizeden. Mások fél szívvel kötelezik el magukat olyan értékek mellett, amelyek ellentmondásban vannak egymással, így a következő évtized csak frusztrációt és középszerűséget tartogat a számukra. Mások teljes szívvel ugyan, de evilági célokat választanak maguknak - mint például a vagyon vagy a hírnév - így aztán csalódottság és keserűség lesz a részük.

Minden egyes döntésednek következményei vannak az örökkévalóságban, ezért nagyon fontos, hogy bölcsen válassz. Péter így figyelmeztet: "Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek." (2 Péter 3:11)

A szellemi fejlődés nem automatikusan történik, hanem határozott elkötelezettséget igényel. Akarnod kell a növekedést, döntened kell a növekedés mellett, erőfeszítéseket kell tenned az érdekében és végig ki kell tartanod benne. A tanítványság - vagyis az a folyamat, ahogyan Krisztushoz hasonlóvá válunk - azzal az elkötelezettséggel kezdődik, hogy Jézust fogod követni, bárhová is vezet.

Engedd, hogy Jézus formálja az életedet az előtted álló évtizedben. Képzeld el magadban, hogy milyen lesz tíz év múlva, ha teljes és fenntartás nélküli elkötelezettséget vállalsz Krisztus mellett most.

Mérd fel a jelenlegi helyzeted, hogy tudd, merre tartasz!

"Ne gondoljátok magatok többnek, mint amik vagytok, hanem hozzatok józan ítéletet, annak a hitnek a mértéke szerint, amit Isten adott nektek." Róm 12,3 (NIV fordítás)

Az első és legnagyobb akadálya, hogy az életed bármilyen formában is megváltozhasson, a büszkeséged.

Senki sem tökéletes. Én sem vagyok az, és te sem. Még a pápa sem. A Biblia azt írja, hogy semmi és senki nem tökéletes ezen a Földön, kivéve Isten Igéjét. Minden tökéletlen ezen a bolygón a bűn miatt.

De néha úgy éljük az életünket, mintha be akarnánk bizonyítani a környezetünknek, hogy mi bizony tökéletesek vagyunk. De ha mélyreható változásra vágysz az életedben, először alázattal meg kell vizsgálnod a jelenlegi helyzeted, és el kell ismerned, hogy Te sem vagy tökéletes! Be kell ismerned, hogy az életednek vannak olyan területei, ahol problémáid vannak (pl. anyagi, egészségügyi vagy egyéb).

A Római levél 12:3 ezt mondja: "Ne gondoljátok magatok többnek, mint amik vagytok, hanem hozzatok józan ítéletet, annak a hitnek a mértéke szerint, amit Isten adott nektek."

Készen állsz arra, hogy a hozzád legközelebb álló emberektől megkérdezd: Min kellene változtatnom? Elég bátor vagy ahhoz, hogy megkérj embereket, legyenek teljesen őszinték Veled?

Miért olyan fontos ez? Mert csak azon tudsz változtatni, amiről tudsz. Ha nem tudod, mekkora a hited, nem növekedhetsz abban. Ha nem vagy tisztában az egészségi állapotoddal, nem tehetsz azért, hogy jobban légy, meggyógyulj. Ha nem látod tisztán a pénzügyi helyzeted, nem tudsz célokat kitűzni ezen a területen. Ha nem tudod, milyen szinten állsz szellemileg, szakmai téren vagy a kapcsolataidban, akkor nem növekedhetsz ezeken a területeken. Csak akkor tudsz fejlődni, ha felméred, hol állsz most!

Az is fontos, hogy a céljaid felé való előrehaladásod feljegyezd egy naptárban vagy egy naplóban. Ha az egészséged, a pénzügyeid vagy bármi egyéb területen akarsz valami célt elérni, fel kell jegyezned, hogy abban az évben hogyan haladsz előre, hogy le tudd mérni, mennyit fejlődtél.

Mérd fel, hol állsz most, hogy tudd, merre kell menned!

Beszéljünk róla:

* Kivel tudsz nyíltan és őszintén beszélgetni?
* Életed mely területeit kell felmérned, hogy azokban változásokat indíthass el?
* Milyen különböző módon tudod nyomon követni a növekedést és fejlődést az életedben?

Nem látod a hogyant? Isten utat fog mutatni

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld. 3:5-6)



Lehet, hogy éppen zsákutcában vagy - pénzügyileg, érzelmileg vagy kapcsolatilag - de ha bízol Istenben és hitben tovább haladsz, még akkor is, ha nem látod az utat, Ő el fogja azt készíteni a számodra.

Ahogy haladsz előre az általa elkészített úton, egyre érthetőbbé fog válni a számodra, de a megértésed nem előfeltétele annak, hogy elindulj az úton. A Példabeszédek 4:18 azt mondja: "Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig." (Az angol fordításban "a nap teljes világosságáig" ford. megj.) Egy nap ott fogsz állni az örökkévalóság teljes világosságában és látni fogod a teljes képet. Fogod látni Isten célját amögött, hogy miért pontosan azt az utat választotta a számodra.

Azonban addig is tedd azt, amit a Példabeszédek 3. része mond: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld. 3:5-6)

Légy türelmes. Isten tudja, hogy mit csinál. Ő tudja, hogy mi a legjobb a számodra. Ő látja a végeredményt, te nem. Mindaz a probléma, szívfájdalom, nehézség és késedelem ami ma arra késztet, hogy azt kérdezd: "Miért?" - egy nap tisztán fog ragyogni előtted Isten szeretetének fényében.

De most, tanuljuk, hogy bízzunk Istenben.

Az intenzív osztály várójában

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

ERŐSÍTSD MEG A HITED!

„…Szorult helyzetemből adj nekem kiutat…” (Zsoltárok 4:2)
Amikor Isten nagyobbá akar formálni, ezt gyakran szorult helyzettel teszi. Ahhoz, hogy erősebb izmaink legyenek, nehezebb súlyokat kell emelnünk. Amikor az izmaid terhelés alatt vannak, nyögdécselsz. Ám, ha kitartasz, az izmaid megerősödnek, és ami miatt múlt héten még nyögtél, ma mosolyogva tudod hordozni. Ki mondta, hogy a keresztyén életnek könnyűnek kell lenni? Biztos, hogy nem Isten! Igéje a keresztyén életet harcmezőhöz hasonlítja, nem rózsakerthez! „Vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3). A Sátán első számú célpontja a hited! Jézus azt mondta Péternek: „… a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lukács 22:31-32). Ahogyan a búzát elválasztják a pelyvától, úgy akar a Sátán is elválasztani téged a hitedtől. Péter azonban nem csupán túlélte a támadást, hanem növekedni is tudott általa, és később ezt írta: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Péter 4:12). Hajlamosak vagyunk megdöbbenni azon, hogyha próbák akadnak utunkba, Péter azonban rámutat arra, hogy milyennek kell lennie a hozzáállásunknak a támadásokkal szemben. Azt akarja, hogy tudjuk, hogyan kell gondolkodnunk, amikor támadás alatt vagyunk, meg kell értenünk, mi a rendeltetése annak a csatának, amiben éppen vagyunk. Lehet, hogy az anyagi helyzetedet támadja, de igazából a hitedre pályázik. Ha le tudja rombolni Istenbe és az ő Igéjébe vetett bizalmadat, akkor győz, te pedig vesztesz. Ezért a mai ige számodra: „Erősítsd meg a hited!”

Kemény szeretet

„Kelj fel, és járj!?” (Máté 9:5)

A tévesen értelmezett együttérzés veszélyes, mert: a) felhatalmazza a másikat arra, hogy sajnálja magát, de semmit ne tegyen azért, hogy változtasson a dolgokon; b) még mélyebbre ássa a gödröt, így kevesebb esélye lesz a kijutásra; c) „tanult gyámoltalanságot” alakít ki, garantálva, hogy ezzel még kilátástalanabbnak érezze majd helyzetét. Van, amikor kemény szeretetre van szükség. Bár Jézus együtt érzett a sebzett emberekkel, soha nem csupán sajnálta őket. Amikor csak lehetséges volt, segítette őket abban, hogy segítsenek magukon. Mielőtt még cselekedett volna az érdekükben, gyakran megkérte őket, hogy tegyenek valamit. Utasításai néha radikálisnak tűntek. Például: „…Kelj fel… vedd az ágyadat, és menj haza!” (Máté 9:6). „»Leányod meghalt.« … Jézus… így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). „…a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában!«… Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért” (János 9:6-7). Hogyan tudott egy béna ember felkelni, fogni az ágyát, és hazamenni? Hogyan várható el valakitől, aki épp akkor kapta a lánya halálhírét, hogy nyugodt maradjon? Hogyan tudott egy vak ember egyáltalán eltalálni egy bizonyos tóhoz? Ahelyett, hogy pusztán sajnálta volna őket, Jézus tettekre késztette ezeket az embereket. Segített nekik abban, hogy eltereljék gondolataikat a problémáikról, és arra ösztönözte őket, hogy tegyenek valamit. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, kegyetlenek vagyunk, amikor konfrontálódunk a problémákkal küzdő emberekkel, de valójában „kemény szeretetre” van szükségük.

VIZSGÁLD MEG SZOKÁSAIDAT!

„… mind e mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek…” (2Királyok 17:34 Károli)

Isten ezt mondta: „… mind a mai napig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekszenek… ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt…” (2Királyok 17:34 Károli). Értsd meg ezt: ha egy szokást táplálsz, szorítása erősödni fog az életeden. Kérdezz csak meg bárkit, aki valamilyen függőségből szabadult, és felépülőben van, egyet fog érteni azzal, hogy csak akkor leszünk hajlandóak változtatni, ha elértük a legmélyebb pontot. A tékozló fiúk nem térnek haza addig, amíg mindent el nem veszítettek! Ám nem kell, hogy a te történeted is így alakuljon. Mennyei Atyád várja, hogy hazatértedet üdvözölhesse. Te a Mindenható gyermeke vagy, a rabszolgaság természetellenes számodra. Sohasem leszel szabad, amíg meg nem utálod láncaidat. Akár egy anyag tart fogva, akár egy kapcsolat, akár egy félresiklott élet, a körülményeid nem fognak megváltozni addig, amíg elméd meg nem szabadul a régi gondolkodásmód szorításából, és meg nem újul Isten Igéje által (ld. Róma 12:2). Kezdj el hát új szokásokat felvenni, mert ha valamit következetesen teszel, tartósan azzá válsz. Kezdd a bibliaolvasás szokásával! Legyen ez a tennivalóid listájának legelején, vagy nem fogod tudni kitartóan tenni. „…mert [ezek az igék] életet adnak azoknak, akik megtalálják…” (Példabeszédek 4:22). Legyen elkülönített időd az imádságra, különben más dolgok ki fogják szorítani. Imádság közben mondja el Isten, hogy mit gondol bizonyos dolgokról. Vajon megengedheted magadnak, hogy útmutatásai nélkül élj? Járj rendszeresen gyülekezetbe, támogasd pénzeddel, használd lelki ajándékaidat, kezdj és időt és energiát befektetni olyan kapcsolatokba, melyek lelkileg csiszolnak és erősítenek! Isten olyan dolgokat fog elmondani neked az Ő házában, amit sehol máshol nem mond. Mindennapi szokásaid visszafordíthatatlanul alakítják jövődet. ha tudni akarod, hová tartasz – vizsgáld meg szokásaidat!

A hit Isten ellenszere a félelemre

„Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4Móz 13:30)

Félelmeinket úgy tudjuk legyőzni, hogy hittel követjük Jézust. A hitünk teszi lehetővé, hogy ne bizonytalanul, hanem határozottan tudjunk a jövő felé haladni.

A hit teszi lehetővé, hogy meggyőződéssel kijelentsük: Isten velünk van, bármi is történjék. Biztosak vagyunk abban, hogy Isten értünk munkálkodik, és abban is, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28). A Biblia szerint, ha hívők vagyunk, minden, ami velünk történik, a javunkat szolgálja. Ez nem azt jelenti, hogy csak jó dolgok történnek velünk, hanem azt, hogy ami történik, az mind a javunkra és Isten dicsőségére van.

Egy hívő ember életében nincs az a nehéz helyzet, dilemma, vereség vagy csapás, amiből Isten ne tudna valami jót kihozni a végén. Akkor hát mitől féljünk az előttünk álló években?

Hogyan tekintesz a jövőre? Kételkedéssel? Cinikusan? A legrosszabbra számítva?

A jövődet illetően két lehetőség közül választhatsz:

Vagy cinikusan, kételkedve, negatív gondolatokkal és mindig a legrosszabbra számítva nézel szembe vele, vagy…

úgy várod azt, hogy számítasz arra, hogy Isten veled lesz, és az Ő jósága és kegyelme követnek téged életed minden napján.

Isten úgy alkotott meg téged, hogy meghalld a hangját

Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. (Jób 33:14)


Isten úgy alkotott meg téged, hogy meghalld a hangját. Bizonyos értelemben beléd van építve a "vevőkészülék", amelyen keresztül meghallhatod Isten iránymutatását.


Milyen csatornákat használ Isten? Elsősorban a Bibliát. Ezért fontos minden nap olvasnunk a Szentírást. Isten akarata megtalálható Isten igéjében.



Az Úr istenfélő tanítókon keresztül is szól. Volt már veled olyan, hogy a gyülekezteben, vagy csak egy egyszerű bibliaórán úgy érezted, hogy a tanító egyenesen hozzád beszél? Ezekben a pillanatokban Isten az, aki valóban egyenesen téged szólít meg.


Isten a többi keresztényen keresztül is kommunikál. Még rajtad keresztül is. Ha rá vagy hangolódva és tanulmányozod az igéjét, Isten időnként felhasznál téged is arra, hogy olyasmiről beszélj emberekkel, amiről Isten szeretne velük beszélni. Nem lelkipásztorok számára fenntartott különleges szolgálatról van szó. Isten minden hívőn keresztül beszél, más és más időben.


Isten még a körülményeidet és a fájdalmaidat is felhasználja arra, hogy megérintsen. Isten minden időben szól. Nekünk pedig figyelnünk kell rá. Hangold magad Isten csatornájára és ő a helyes ösvényen fog vezetni téged.

Legyenek Isten szerinti és szeretetteljes elkötelezettségeid

"Mivel körülöttünk minden el fog olvadni, milyen szent és istenfélő életet kellene éljetek!" (2Péter 3:11 LB fordítás)


Az elkötelezettségeid fejleszthetnek vagy romba dönthetnek, de mindenképpen meghatároznak téged! Mondd el, hogy mire kötelezted el magad és én megmondom, hogy ki leszel húsz év múlva!

Az emberek pont ennél a fajta elkötelezettségnél feledkeznek meg arról, hogy mi Isten célja az életükkel. Sokan félnek elkötelezni magukat bármi iránt és így csak sodródnak az életben. Mások félszívvel kötelezik el magukat olyan egymásnak ellentmondó értékeknek, amik miatt csak csalódottságot és középszerűséget fognak érezni. Megint mások pedig teljes mértékben elkötelezik magukat olyan világi céloknak, mint a gazdagság vagy hírnév, és a végén csalódni fognak és elkeserednek.

Minden döntésnek megvan a maga örök életre szóló következménye, éppen ezért bölcsen kell döntenünk: "Mivel körülöttünk minden el fog olvadni, milyen szent és istenfélő életet kellene éljetek!" (2Péter 3:11 LB). Nekünk, hívőknek, Isten szerinti és szeretetteljes elkötelezettségeink kell legyenek. Ha egyre jobban szeretnénk Jézushoz hasonlóvá válni, akkor ugyanolyan dolgok mellett kell elköteleznünk magunkat, mint Ő.

Beszéljünk róla:

* Mit mondanak a te elkötelezettségeid rólad?
* Milyen elkötelezettségekről kell lemondj? Milyen elkötelezettségeket kell megújíts vagy elvállalj?

Vesd le a régit és öltsd fel az újat!

„Vessétek le a régi ént, ami megtévesztő kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg elmétekben, és... öltsétek fel az új éneteket, ami valóságos megigazulásban és szentségben teremtetett, hogy Istenhez hasonló legyen.” (Ef 4:22-24, NIV fordítás)


Ha tartós változást szeretnél az életedben, a testeddel kell kezdened, és ez magában foglalja a gondolkodásmódod megváltoztatását is. Fontos, hogy amit beengedsz az elmédbe és amin gondolkozol, Istennek tetsző legyen, és az Ő dicsőségére legyen.

Az Efézusi levél 4:22-24 azt mondja: „Vessétek le a régi ént, ami megtévesztő kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg elmétekben, és... öltsétek fel az új éneteket, ami valóságos megigazulásban és szentségben teremtetett, hogy Istenhez hasonló legyen.” (NIV ford.)

Figyeljük meg, hogy levételről és felöltésről van szó az igeversben. Az egészségünkkel kapcsolatban is például igazából az a lényeg, hogy bizonyos dolgokat, amiket eddig csináltunk, abbahagyunk, vagyis "levetünk", és új dolgokat kezdünk el. Ne tölts magadba negatív és fájdalmat okozó dolgokat, érzéseket, hanem inkább olyan dolgokkal töltődj fel, amelyek építenek téged.

Ne engedj negatív és fájdalmat okozó dolgokat az elmédbe, ehelyett inkább olyan dolgokra kezdj figyelni, amelyek építenek és amitől még inkább Krisztushoz hasonlóvá leszel. Az elméd megújítása során is először "le kell vetned" bizonyos dolgokat, mielőtt "felölthetnél" valami újat.

Amikor például elmész egy áruházba, hogy egy új kabátot vegyél magadnak, amikor felpróbálod az új kabátot, nem a régire veszed rá, hiszen akkor nem tudod, hogy jó-e rád. Le kell vetned a régit, mielőtt felvennéd az újat.

Le kell vetned magadról, ami régi, mielőtt felöltöd az újat! Ez a szellemünkre, a lelkünkre, az érzelmeinkre és az értelmünkre is igaz.

Beszéljünk róla:

* Melyek azok a „régi dolgok”, amelyeket ki kell iktatni az életedből, az elmédből vagy a testedből?
* Melyek azok az „új dolgok”, amelyekkel az elmédet és a testedet fel kell töltened? Milyen új szokásokat kell kialakítanod ebből a célból?
* Hogyan próbálsz meg Istenhez még inkább hasonlóvá válni "valóságos megigazulásban és szentségben"?