Botránkozás...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy másokat meg ne botránkoztassak viselkedésemmel, s add, hogy szereteted fényét minél hitelesebben tudjam tükrözni embertársaim felé, kiváltképpen azok felé, akiket útitársul adtál nekem! Ámen


"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják." "Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre."
Mk 9,42-43

"Skandallum!" - szisszen fel az ember, amikor olyan nyilvánvaló pimaszság, disznóság és mocsok kerül napvilágra, ami rombolja a szépet s a jót, s az abba vetett hitet, nemkülönben a botránkoztató még erénynek is próbálja beállítani közösség-ellenes cselekedeteit. A botránkozás önmagában nem bűn, mert az nem más mint "csak" nyilvánosságra kerülése az eladdig folyamatosan elkövetett bűnnek. A megbotránkoztatástól való óvás radikális jézusi kijelentései viszont felhívják figyelmünket arra, hogy a botránkoztató felelőssége óriási, hiszen magatartásával negatív példát ad, azaz isnspirál a rosszra. A "megbotránkoztat" (szkandallidzó) szót ezért is fordítják sokszor eltántorításnak, bűnre vivésnek, bűnre csábításnak.

Vannak kicsinyek, akik egyszer majd felnőnek, de olyanok is vannak, akik sosem jutnak el az érett, felelős felnőtt korba - s itt most nem a biológiai, hanem az etikai érettségről van szó. A jézusi statisztika - hogy ti. az isteni magot a 75% képtelen befogadni - ma is megállja helyét. A világ maximum egynegyede él értékteremtő életet, s az sem mind keresztény... Felismerni a nagy egészben a mi személyreszóló küldetésünket csak akkor vagyunk képesek, ha világosan látjuk az irányokat, s aszerint rendezzük be életünket is. Ide-oda kapkodva és jobbra-balra rohangálva nem juthatunk előbbre, legfeljebb jól kifáradunk, s még sebezhetőbbé válik életünk. A mindennapok küzdelmeiben való megálláshoz, példadáshoz az erő kell, ami nem a sajátunk, hanem úgy kapjuk. Azért kell kegyelemben élni, hogy fogadhassuk mindazt, "ami onnan felülről a Világosság Atyjától száll alá."

Bármennyire is nagy a 21. századi ember egója, bármekkora is szája, sőt ha ámulatbaejtő hangerővel is tud kiabálni, amikor a gyehenna tüze égetni kezdi a lelket - lelkiismeret(!) -, akkor a legerősebb, rezzenéstelen-arcú, kőkemény-szívű bitangok is összetörnek... Az Isten szeretetében benne foglaltatik a számonkérés, mely nem nélkülözheti az igazságot, s ennek forrósága kivétel nélkül megolvaszt minden jégcsap-jellemet. A malomkő tenger mélyébe húzó erejénél már csak a lelkiismeret terhe a súlyosabb... az ugyanis olyan nehéz, hogy örökre elvethet minket az Istentől. Nem Istennek kell megítélni minket, hiszen amikor nyilvánvalóvá válnak cselekedeteink, akkor - hogy legalább egy jót tegyünk egész életünkben - mi magunkat ítéljük el... Ha Isten majd ott és akkor megkönyörül rajtunk, s mégsem azt kapjuk majd, amit valójában megérdemlünk, az csakis annak köszönhető, hogy ami az embernél lehetetlennek tűnik, az Istennél mégis lehetséges, mert az Ő szeretetét nem korlátozhatja semmi sem...

Érzékenységért a nemlátható dolgokra.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Van mit megbánnom, van mit letennem, van mitől szabadulnom... Kérlek, kegyelmedet ne vond meg tőlem, hogy jóvátehessem, amit elrontottam, s békességet nyerjek Általad - önmagammal! Ámen

   

Ifjúkorom vétkeire és bűneire ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!
Zsolt 25,7

A fiatalságot nem kell reklámozni, ahogyan a jó bornak sem kell cégér. A fiatalság varázslata ugyan néhány év alatt elillan életünkből, de évek múltán sem közömbös számunkra saját ifjúságunk - sőt! Jól tudják ezt a reklámszakma ravasz rókái, akik nem egyszerűen az ifjúságot, hanem gyakran a megifjúhodást kínálják az adott produktum megvásárlása esetére... S ki az a bolond, aki nem szereti a meséket, mégha tudja is nagyon jól, hogy nem igazak?

A szexus életünk része, hiszen Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Először persze emberek vagyunk, s utána nők és férfiak. Az élet minőségét tehát nem a szexusba, hanem az emberségbe kódolta bele a Teremtő. Sokan mégis a hormonjaik uralmának hódolnak be, s nem annak, Aki a hormonok harmóniáját alkotta, pedig ez utóbbi állapot tartósítja egyébként a harmóniát is. Mindenesetre Balassi Bálint szépen megénekelte a 16. században: "Az én búsult lelkem én nyomorult testemben / Tátova bújdosik, mint madár a szélvészben / Tőled elijedett, tudván hogy vétekezett / Akar esni kétségben. Akarna gyakorta hozzád igen megtérni / De bűnei miatt nem mér elődbe menni" (Evangélikus Énekeskönyvünk 404-es éneke) Saját vétkeinket kisebbítendő mondogatjuk ugyan, hogy "fiatalság bolondság", de jól tudjuk, hogy fiatalkori melléfogásaink akár egy életen át is kísérhetnek, sőt kísérthetnek minket. A múlt elől nincs menekvés, ahogyan Isten elől sincs. Ennek igazsága persze általában nem akkor nyilvánvaló, amikor duzzadnak az izmok és feszes a bőr, s testet-lelket bódítja az öntudat... sőt, amikor már eszünk sem vág úgy mint a borotva, akkor válunk igazán bölccsé, s belátjuk: egyedül Isten, s nem fiatalságunk teszi széppé életünket.

Sokan - éppen az Istentől-elfordulás okozta érzékenység hiányában - fiatalságuk "bolondságában" össze-vissza firkálják-pamacsolják életüket. Olyannyira, hogy a firkákból, festékből bőven jut nemcsak az rajzlapra (saját életük), de még a rajztáblára (környezetük) is. Életünk bűne mégsem viharosan megélt ifjúságunk bolond, s olykor felelőtlen cselekedetei, melyekkel egymás életét keserítjük Ádám és Éva óta, hanem az, ha később sem engedjük meg a Mesternek, hogy életünkbe beleradírozzon... A kegyelme, a jósága az, hogy Ő mindent tisztára, hófehérre teremthet... Hálánk az Ő jóságáért nemcsak annak a megélése, hogy Ő a "boss", s Neki van hatalma az újjáteremtésre, hanem az is hogy erre vékonyka papírosra (akár mienké vagy a másiké) nagyon vigyázunk: nem firkáljuk, nem gyűrjük össze, nem égetjük meg a szélét, hanem megőrizzük, ama napra, amikor Isten számonkéri rajtunk: "Na, és te mit rajzoltál nekem?"

Házasság...

Imádkozzunk!
URam! Köszönöm, hogy a házasságom előtt és alatt is, a körülményeken keresztül is, emberségemet csiszolod! Add URam, hogy ezért tudjak minden nap hálás lenni Neked, s akaratod szerint éljek kegyelmeddel! Ámen



Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.
Ef 5,28

Lucas Cranach - Luther kortársa és jóbarátja - zseniálisan megfestette azt az erőt, ami még a szerelemnél is nagyobb, ez pedig: az érdek... Érdekházasságok, melyek nem a szerelemről - két ember legcsodálatosabb testi-lelki egymásratalálásáról -, hanem az önérdekről szólnak - régen is voltak és ma is vannak, s gyaníthatóan lesznek is! Statisztika erről az "üzleti együttműködésről" (mi másnak is nevezhetnénk?) nincsen még ma sem, de tény, hogy vannak jelek, melyek egyértelművé teszik, hogy a 'feleknél' nem őszinte érzelmekről, hanem egyszerű önzésről van szó.

Manapság, amikor mindenki azt nézi, hogy "Mit kapok én mindezért? Megéri ez nekem?", nehéz felébreszteni ezt a legszebb érzést: az adás, az ajándékozás örömét. Jézus URunk is arra tanít, hogy "jobb adni, mint kapni", amit sokan úgy értelmeznek, hogy "Az, akinek van, hát adjon az!"... Önigazolásként hangoztatja az ilyen ember: "Majd ha nekem is lesz annyi, hogy már adhatok, én is adni fogok!" Aki persze azt gondolja, hogy csak abból lehet adni, ami a személyes szükségleten túli, azaz "fölösleg", az nem érti az élet lényegét.

Férfi és nő kapcsolata minden korban és időben, mindig is problematikus volt, s a párkapcsolati nehézségek a keresztény embereknél is ugyanígy előfordulnak, mint azoknál, akik nem szőtték bele kapcsolatukba a JóIstent. A különbség csak annyi - de ez lényegi(!) -, hogy a keresztény ember nem csak emberi, hanem isteni dimenzióban, azaz coram Deo (Isten előtt) is szemléli viszonyát a párjához... A párkapcsolat nehézségei nem csak abból származnak, hogy férfi és nő biológiája alapvetően más "programot futtat", hanem leginkább abból, hogy két ember legátfogóbb (ahogyan régen mondták: asztaltól az ágyig) kapcsolatát motiválják a saját családjaikból, gyerekkorukból, múltjukból hozott érzések, gondolatok, nemkülönben az ún. delegációs mondatok: "A mi családunkban ilyen nem volt, nincs és nem is lesz! / Összeszorítod a fogadat és megcsinálod! stb." Így aztán nem csak két ember, de két világ is találkozik az új közösben...

Manapság, amikor az emberek fejében a vágyak és a realitások fényévekre vannak egymástól (amerikai tinédzser lányok 70%-a modell-karrierről álmodozik... jegyezzük meg gyorsan: a nyugati világban is hasonló a helyzet, s persze a fiúk jelentős része is olyan munkát akarnának maguknak, ahol keveset kell dolgozni, s sok-sok pénzt lehet keresni...), különösen is nehéz megtanítani, hogy milyen egy egészséges párkapcsolat, milyen egy "normális" házasság. Saját fülemmel hallottam, amikor egy fiatalember bizonygatta, hogy a mai lányoknál "Senki vagy, ha nincs házad vagy legalább egy kocsid!" Nos, ha valakit csak házáért, autójáért vagy (erszény már nincs!) bankszámlája kövérsége miatt szeretnek, akkor az minden, csak nem szerelem...

Márpedig az embernek arra van szüksége, hiszen csak akkor tud igazán kibontakozni az életben, ha úgy fogadják el, ahogyan van, s nem azt nézik, "mije van?" hanem azt, hogy "mi lakozik" a szívében... Az igazi nehézségek ugyanis soha nem anyagiak, hanem lelkiek! Azokat megoldani éppen ezért anyagi eszközökkel igencsak elhibázott lépés... Ha a férj egy súlyos karakterhibáját felesége előtt félkilós aranynyaklánccal akar orvosolni, s ráadásul a feleség ezt a gyógymódot még preferálja is - nos, akkor ez mindent elmond az ilyen házasságról...

A keresztény házasság valami egészen más: két ember álmainak haláligtartó megvalósulása - az Isten kegyelmében. E csak akkor lehetséges, ha a párválasztás nem csak érzelmi, csak intellektuális, csak kegyességi és csak gazdasági kérdés, hanem mindenekelőtt az élet összes területére kiterjedő SORS-kérdés. Ennek az oka igen egyszerű: az idő kereke nem forgatható vissza: egyszer születünk erre a világra, egyszer vagyunk benne fiatalok, s egyszer is halunk meg benne... Ezért minden kimondott igenünk, s minden kimondott nemünk sorsunkat kovácsolja! Hitünk szerint a halál utánit is...

Igazság...

A mai nap imádsága:

URam! Utaidat ismertesd meg velem, hogy felfedezhessem igazságodat! Ámen

    

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

1 Tim 2,4

Mi az igazság? - teszi fel a kérdést Pilátus... gyaníthatóan enyhe gúnnyal, esetleg némi közönnyel is, hiszen az igazság mindig olyan távolinak tűnik, s többnyire beletörődünk, hogy számunkra elérhetetlen. Azért véljük így, mert nincsenek eszközök a kezünkben, hogy hatásosan megfékezzük a gonoszság erőit; az pedig, hogy magunk indulatait kordában tartjuk, ez még nem fékezi meg azokat, akik szabadjára engedik negatív érzéseiket, fájdalmat okozva ezzel másoknak...

"Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön"... ez az egyik olyan "igazság", amit igen nehezen értünk meg. No, de pontosítsunk! Arról van tehát szó, azt akarja a JóIsten, hogy a gyilkosok, a latrok is Őhozzá térjenek? Mi keresztények úgy hisszük igen -, de akkor miért nem tesz valami keveset a JóIsten az ellen, hogy ne öljék egymást halomra az emberek? Olyan nagy feladat lenne ez a Mindenható számára? Bizony az ilyen és ehhez hasonló kérdések kereszttüzében a hívő ember nem sok okosat tud mondani, ezért inkább bölcsen hallgat.

Mivel "emberből" vagyunk, igen szeretnénk megismerni, kikutatni az üdvösségünket, jóllehet az üdvösség kegyelmi ajándéka a JóIsten dolga: vagy adja vagy nem! Ellenben az Ő igazsága megismerhető, kikutatható, mégha ez folyamat nem is olyan léptékű, amilyennek azt szeretnénk. Az isteni igazság megismerésére egy Szent Ágostonnak 30(!) évre volt szüksége, nemkülönben édesanyja (Szent Mónika) három évtizeden át tartó, hűséges imádságára...

De mi is az igazság? Az, hogy végesek vagyunk, s a megismerhető, de mégis számunkra végtelen világ vonzásában kell leélni az életünket. Annak a feszültsége, hogy nem tudunk mindent megérteni, megtanulni, hogy nem tudjuk hibáinkat meg nem történtté tenni, s nem tudjuk bűneink következményét semmissé tenni - legfeljebb megpróbáljuk részben jóvátenni azt, amit lehet -, mindvégig megakadályozhatja, hogy Istenhez jussunk. Isten azonban minden körülményben hívogat minket, hogy legalább egyszer rábólintsuk hívására, s kitárulhasson előttünk az a világ, amit Ő készített el mindazok számára, akik Hozzá menekülnek...

Képmutatás...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy formálódni tudjunk olyanná, amilyenné Te "megálmodtál" minket, s ne engedd, hogy teremtettséged paródiájává váljunk! Ámen



De Jézus így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat. Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.
Lk 11,46-48

Jézus kíméletlen a farizeusokkal szemben... Már megint... A történet szerint vendégségben van, de a protokoll-dicséretek helyett - enyhén szólva is - kemény kritikával illeti az "elitet", hiszen a társadalom "krémjéről" van/volt szó. Feltehetjük a kérdést: Miért ennyire határozott Krisztus URunk? Talán azért mert a "törvény-tudók" - s mit is tudtak valójában(?)... csak emberi rendelkezéseket - is kíméletlenül "határozottak" voltak, ha a törvény betartásáról volt szó? A válasz megtalálható, fellelhető az örök emberiben: egyik ember szereti hatalmát éreztetni a másik felett! Mert ugye azzal semmi gond nincs, ha a törvény az egyént, a kis- és nagyközösséget, sőt az egész világot is védi, az emberiség mindenkori tragédiája az, amikor újra és újra csak az egyesek érdeke fontos, csak a hatalom-kiválasztottak jólétének biztosítása, megtartása a cél...

Jézus világosan beszél: "Megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel." A reformáció kiindulásának egyik alapvető oka pontosan ez volt! Elveszítette a katolikus egyház a józanságát, s a kultusz totálisan életidegenné vált. (Csak zárójelben jegyezzük azért meg, hogy sok-sok természetellenes rendelkezés "élte túl magát" az elmúlt évszázadok alatt, s terhelik ma is Krisztus URunk földi Egyházának legerősebb táborát!) Hiba lenne azonban "Rómára tolni" minden emberi bűnt! Az emberi rendelkezések sűrű erdejébe az újprotestáns mozgalmak, szekták, egyházacskák is beültették a maguk tüskebokrait! Ha az élet tiszteletéből fakadó normális emberi magatartást állítjuk párhuzamba a különböző vallások extremitásig - értsd mások életét megnyomorító, sőt annak kioltására is buzdító - irányzataival, akkor jogos a csípős kérdés: "Mitől bolondul(hat) meg így az átlag-ember?"

Nos, ebben nem a hit, s nem is az Isten a hibás. Az emberi okoskodásra alapozott hit, s a hamis isten-képek az okai minden bajnak. A spiritualitást felfedező ember sokszor hajlamos azt hinni, hogy ő "kiválasztott", s mint ilyen jobban tud mindent... talán még azt is, amit az Isten maga se! Az ilyen habitusú emberek az "istenük" nevében gyűlöletet hirdető írást-ismerő tanítók/prédikátorok. Szomorú, de igaz: minden vallásban vannak ilyen emberi elképzelésükkel végletesen földhöz-ragadt, korlátolt-látású "vezetők", s ami még szomorúbb, hogy mindig akadnak tömegesen is olyanok, akik hallgatnak ezekre a "tanításokra", mert ahogyan az ige mondja "erre viszket a fülük"...

Az Isten - nem csak Jézus tanításában, de minden józanul gondolkodó ember képzeletében - a Legfőbb Jó, az Egyetemes Szépség és Igazság, a Tökéletesség és mindenek előtt a Szeretet Forrása. Éppen ezért, ami nem harmonizál ezekkel, az nem az Istentől, hanem embertől van, s ami emberi az elmúlik! Lehet évezredes tradíció, világ- vagy istenkép, ha emberi, akkor egyszer elmúlik. A hosszú évszázadok, évezredek ne tévesszenek meg senkit, hiszen "Isten előtt ezer esztendő csak annyi, mint egy nap... "

Tekintetünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Szeretném, ha szemeimben a szereteted tükröződne! Adj nekem bizodalmas hitet, szolgáló szeretetet, s alázatot, hogy elfogadjam törvényeidet! Ámen

   

"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."
Lk 11,33-36

"Nézz a szemembe, s most mondjad!"... Sokszor teszik próbára így azokat, akik ferdítenék az igazságot. Szembe-hazudni nem is olyan egyszerű, bár akadnak, akik sikerre viszik ezen "tudományukat" - belőlük lesznek a tőzsdei spekulánsok, a politikai elit hitvány része vagy azok akik eredménnyel élik parazita-létüket a közösség a rovására. "Szemtől-szembe" - ahogyan mondja a magyar ember - azt jelenti őszintén, s milyen igaz Jézus Urunk kijelentése is: szemünk testünk lámpása.

Isten őszinte életre teremtett minket, de a bűn miatt elrejtőzünk nemcsak Őelőle - ahogyan Ádám és Éva tette a paradicsomi bokrok között -, de emberi kapcsolatainkban is hajlamosak vagyunk álarcok mögé bújni. Olyan ábrázat mögé bújunk, ami ugyan nem a mienk, de magunkra erőszakoljuk, mert kell az előbbrejutáshoz, szükséges az egzisztencia megszerzéséhez. Mindennek persze ára van! Idővel az álarc, azaz a korszellem-, divat-diktálta-életstílus nyűggé válik. Már nagyon is szabadulnánk tőle, de a bűn ragacsa nem engedi, hogy megváljunk tőle. Ilyenkor történik meg a tragédia, amitől a Mester féltőn óv, a bennünk lévő világosság sötétséggé válik.

Kontroll alatt tartani az életünket, mindannyiunk vágya. Ha pontosan kiszámítani nem is tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de körvonalaiban szeretnénk látni hová tart életünk útja. Ennek a lehetősége csak akkor adott, ha van Fény, ami megvilágítja a lélek belső útjait... Akik a Mestert követik, azok jól tudják, hogy isteni segítség nélkül nincs látás, "felülről, a Világosság Atyjától száll alá" ez a kegyelmi ajándék. Az Istenre újra rátalált ember szeme-fénye messziről világít, sugározza a derűt. Az ilyen emberek környezetében lenni mindig feltöltekezést jelent.

Sajnos szép számmal vannak olyanok is, akik szemében már semmi sem parázslik... Aki az anyagvilág fövenyére építette fel élete házát, az ne csodálkozzon, ha egy-egy (gazdasági) vihar rombadönti egész életművét. Aki viszont az isteni ígéretek sziklájára alapoz, annak élete a legnagyobb lelki viharokban/megpróbáltatásokban is. Amikor ilyen vihar (krízis) van, akkor eltűnnek a fények, s csak a gonoszság villámai cikáznak félelemkeltően ide-oda. A krízisben mindenki megítéltetik, a krízisben mindig kiderül, hogy mi az, ami érték, s mi az, ami csak annak látszott... A legnagyobb érték az életünkben, hogy az Istent szívünkbe-lelkünkbe fogadhatjuk, s az Ő jelenlétének szeretetfénye nemcsak bevilágítja kapcsolatunkat a világgal, de békességet ad, igazi tiszta érzésekkel teli belső békét...

Isten-tapasztalatok

„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)
A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól:
„Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?” Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?” A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?” (Lukács 24:32).
Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben”, ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.

VÁLTOZTASS A GONDOLATAIDON!

”… ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8)

Neked sincs több problémád, mint másoknak - te csak többet gondolsz rájuk! Állj csak meg, és olvasd el még egyszer ezt a mondatot! Szánj rá egy percet, és gondold végig, mit jelent! Amit gondolsz, abból következik majd az, hogyan érzel. Ha nem hiszed, próbálj meg dühös lenni anélkül, hogy előtte haragos gondolataid lennének, vagy szo­morú lenni anélkül, hogy előtte szomorú gondolataid lennének. Nem tudsz, igaz? Ah­hoz, hogy érezni tudj valamit, először gondolnod kell rá, mert a gondolat eredménye­zi az érzést. Ez élet-változtató információ; olyan tudás, amit a Sátán nem akar, hogy megszerezz. Ha megváltoztatod, hogyan gondolkodsz, az megfogja változtatni, hogyan érzel! Semmi sem tudja úgy visszatartani a negatív érzéseket, mint saját gondolataid. Az igazság az, hogy a gondolataid a negatívak, nem az életed! Ha egyszer ezt megérted, újra vissza tudsz térni a boldogság ösvényére.

Ám a változáshoz idő kell. Nem egyik napról a másikra váltál negatívvá, és nem is tudsz egyetlen nap alatt pozitívvá válni. De el tudod kezdeni! Hogyan? Ha két dolgot teszel: Először, ha úgy bánsz a negatív gondolatokkal, mint a legyekkel - elhessegeted őket, és olyan gondolatokkal helyettesíted őket, amik „nemesek és dicséretesek". Tied a döntés! Másodszor, ha Isten jóságára gondolsz. Dávid megtette: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyó­gyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal ko­ronáz meg." (Zsoltárok 103:2-4) Ha tehát komolyan gondolod, hogy változtatni akarsz az életeden, kezdd azzal, hogy változtatsz a gondolataidon!

A küldetésedet magától Istentől kaptad

"Ahogyan nekem is küldetést adtál a világban, én is küldetést adok nekik a világban" (Ján.17:18, MSG ford.)


Ha Jézus Krisztus követője vagy, Isten küldetést adott neked. Nem azért vagy itt, hogy a helyet foglald a világban; nem is azért, hogy a saját egyéni céljaid után fuss.

Neked megbízásod van egyenesen Istentől. Ha egyszer a családba kerültél, az életed megváltozik és új értelmet nyer. Az életed már nem rólad szól többé, hanem Isten munkájáról.

A te küldetésed Istennek az egész történelemre vonatkozó missziós tervébe illeszkedik bele. Isten azért alkotott mindent a világban, mert Ő egy családot akart. Nem Földre, más bolygókra vagy csillagokra volt szüksége. Ő mindent azért teremtett, mert tudta, hogy néhányan közülünk szívesen lennénk részesei az Ő családjának.

A küldetést, amit Isten Jézusnak adott, Ő most Krisztus Testére, az Egyházra bízza. Azt akarja, hogy más embereket is hozzunk az Ő családjába. Jézus így fogalmaz: ”Ahogyan nekem is küldetést adtál a világban, én is küldetést adok nekik a világban. (Ján 17:18, MSG ford.)

Amint megismertük Jézust, indulnunk kell! Beszélnünk kell a barátainknak és a családunknak Róla. De nem állhatunk meg ennyinél. Isten nem teremtett olyan embert, akit ne akarna megmenteni. Ő mindenkit szeret – az egész földön.

Isten azt akarja tőlünk, hogy mindenhol beteljesítsük ezt a küldetést: a családunkban, a közösségünkben és a környezetünkben. Az Ő küldetése az életedben egyszerre globális és lokális, egyszerre helyi és világméretű. A Biblia ezt mondja:

"Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. Azért helyeztelek ide, hogy más nemzetek számára világosság légy; el kell vinned szabadító erőmet a földön mindenkihez. (Ézs.49:6, CEV ford.)

Ez Isten terve a világra nézve. Ez az Ő küldetése a te számodra. Azt akarja, hogy mindenki a világon megismerje Őt. Téged akar használni, hogy ez megtörténjen. Isten ezt nem csak papoknak, lelkipásztoroknak vagy misszionáriusoknak mondja. Ha az Ő családjához tartozol, ezt a küldetést rád is bízza!

Beszéljünk róla:

* Lehetséges, hogy változtatnod kell az életeden annak érdekében, hogy követhesd Isten tervét? Ha igen, hogyan?
* Hogyan fogod betölteni missziós küldetésed ebben a hónapban?

Egyesítsd a szeretetet és a munkát

"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (1Kor 16,14)

Pál apostol mondja: "Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"

Nem azt mondja, hogy némely dolgotok, hanem minden dolgotok. Azt is hozzáteszi, hogy "bármit teszek, szeretet nélkül kudarcot vallok." (1Kor 13,3 MSG fordítás)

A lényeg, hogy bármilyen munka válhat Isten dicsőségére, ha azt Krisztus szeretetének mintájára végezzük; ha azt a szeretetet mutatjuk a munkatársaink, az ügyfelek és a vásárlók felé. Teréz anya mondta: "Nem az számít, mekkora nagy dolgot teszel, hanem mennyi szeretettel."

Milyen érdekes: az angol career (karrier) szó betűinek két harmada a care (gondoskodás) szót tartalmazza. John Ruskin angol filantróp így fogalmazott egyszer: "Amikor a szeretet és a szakértelem találkozik, remekmű születik."

Kérlek mondd el a következő imádságot a hét minden napján - akár otthon vagy iskolában, a hátsókertben vagy az irodában, vagy bárhol, ahol dolgozol. Ez legyen az imád: "Atyám, ma téged akarlak dicsőíteni a munkám által. Meg akarom mutatni tehetségemet, amit tőled kaptam ajándékba. Úgy akarok dolgozni, hogy teérted teszem azt, és mindezt szeretettel akarom tenni."

"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róm 12,1)

Beszéljünk róla

* Mi a különbség a szolgálat és a munka között?
* Hogyan jellemeznének téged a munkatársaid az alapján, ahogy másokkal bánsz?
* Milyen ajándékokkal látott el téged Isten? Hogyan használod fel az ajándékaidat a munkád vagy a karriered érdekében?

Hogyan alkalmazd az Igét

"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab 1:22

Semmi sem lesz dinamikus addig, amíg nem válik egyedivé. Ezért van szükség arra, hogy amikor Isten Igéjét olvasod, akkor próbáld megérteni, hogy mit akar ez ma, számodra jelenteni - ez az alkalmazás.

Nagyon jó szokássá fejleszteni azt, hogy miután elolvastad az Igét - írsz egy mondatot arra nézve, hogyan alkalmazhatnád az olvasottakat. Ez segíthet, hogy az ige hallgatójából - annak cselekvőjévé válj.

Mitől lesz jó egy alkalmazás? Itt van négy gyakori jellemzője:

Személyes. Nem írhatsz alkalmazást más számára. Ne arról szóljon, hogy mit kellene tennie a világnak, a férjednek vagy éppenséggel a gyerekeidnek. Arról szóljon, amit neked kell megtenned.

Gyakorlatias. Az alkalmazásod olyasmiről szóljon, amit te magad is képes vagy megtenni, vagy el tudod tervezni a véghezvitel módját. A nagy általánosságok és sablonok itt nem lesznek a segítségedre. Éppen ellenkezőleg, semmire sem motiválnak és tehetetlennek érzed majd magad.

Kivitelezhető (lehetséges, véghezvihető). Ha nem vagy képes arra, hogy véghezvidd a kitűzött célt - az idővel csüggedéshez vezet. Ha az a célod, hogy öt órát imádkozz minden nap, biztosan nem fogod tudni teljesíteni. Ne kezdd el a napot imádság nélkül - már sokkal kivitelezhetőbb. A napi öt óra imádság már nem az.

Bizonyítható (számon kérhető). Szükséges megszabnod a teljesítés határidejét is. Ha ezt nem teszed meg, akkor nem tudod majd számon kéri magadon a kitűzött célod teljesülését. Így álom marad csupán.

Minden egyes Bibliai szakasz olvasásánál elvégezheted ezt az alkalmazást. A Biblia azt mondja: Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.

Gondolatébresztőnek:

* Miután elolvastad ezt az áhítatot, hogyan változtatsz majd a csendességeden?
* A mai napon melyik alkalmazásodat szeretnéd átültetni a gyakorlatba?

Isten szeretete irántad soha nem fogy el

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (Jer.sir. 3,22-23)


(A mai áhítatot Jon Walker a Napi Remény áhítatok (Daily Hope Devotionals) szerkesztője és a Drága Kegyelem (Costly Grace) könyv írója írta.)

Évekkel ezelőtt volt egy reklám a tévében, amelyben Jay Leno szerepelt, és chipset reklámozott. A chips olyan népszerű lett, hogy az emberek meg voltak győződve róla, hogy az élelmiszerüzletek teljesen kifogynak majd a termékből. Leno beleharapott a ropogós burgonyasziromba, és ezt mondta: "Ropogtass, amennyit csak akarsz, van belőle elég."

Isten szeretete is pont ilyen, nem tudod "kimeríteni a készletet". Olyan, mintha azt mondanánk: "Fogadd el Isten összes szeretetét, amit ma neked akar adni, mert holnapra is jut belőle elég." Isten ma, holnap és ezután mindig még több és több szeretetet akar adni neked. A próféta-költő, Jeremiás azt mondja, ez a kegyelemmel teli szeretet, amely Istentől felénk árad, soha nem fogy el; olyan, mintha kimeríthetetlen forrása lenne a friss, irgalommal teli szeretetnek minden reggel.

Mivel Isten könyörülete felénk minden új nappal újrakezdődik, soha nem fogod elérni azt a pontot, hogy az Ő "készletei kimerülnének". Isten soha nem fogy ki a szeretetből és a kegyelemből. Ez azt jelenti, hogy soha nem tudod úgy elszúrni a dolgokat, hogy Isten cserbenhagyna téged. Őnála mindig van második esély. Ha bizonytalan vagy abban, hogy Isten megbocsátotta-e neked azokat a dolgokat, amelyeket a múltban tettél, kérd, hogy adjon neked hitet erre.

Isten meg tudja ezt tenni. A héber hűség szó az ámen szóval áll szoros kapcsolatban, amely azt jelenti, hogy "úgy legyen". Amikor az imádat ámennel fejezed be, azzal szinte szó szerint is elismered azt, hogy Isten hű, és megcselekszi azt. Mennyire imádkoznál másképpen, ha igazán elhinnéd, hogy Isten megteszi azt, amit kérsz?

Időnk...

URam! Életem ideje kezedben van... Kérlek, támogató kegyelmeddel erősíts meg ezen a mai napon is, hogy Neked élhessek, felebarátaim javát szolgálva, s Általad a magam boldogulását, harmóniáját eredményesen keresve! Ámen

    

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Ef 5,15-17

Bizonyára nem élt a földön egyetlen ember sem, aki hosszú életében legalább egyszer ne nézett volna fel a csillagos égboltra... A régi korok emberének elérhetetlen magasságot jelentett a vándormadarak égi útja éppenúgy, mint az ezüstösen csillogó Hold, s bár a mai modern ember szívesen kihúzza magát: "Voltunk már a Holdon is!" - a néhány-évtizede felfedezett távoli csillagrendszerek, galaxisok százmilliárdjai nekünk is ugyanolyan mesés távolságban vannak, mint a régieknek...

A teremtett világ nagysága, a rendelkezésünkre álló néhány évtizednyi (nevetségesen kevés!) IDŐ eleve korlátozza megismerésünket, s hogy mennyire, azt többnyire életünk vége felé tudatosítjuk, amikor akaratlanul is számot vetünk: mit is csináltunk a kapott IDŐ-vel, hogyan éltünk a lehetőségekkel, mire jutottunk az élet nagy kavalkádjában? A véges IDŐ-nk bizony nagy tanítómester, suhogó halálpálcája mindenkit megfegyelmez...

A technika, az automatizáció következtében még soha ennyi szabadideje nem volt az embernek - legalábbis a világ jóléti felében -, ennek ellenére (vagy éppen ezért?) az idő kihasználásának értelmetlensége most ropja diadal-táncát! Ha csak arra gondolunk, hány ember bámulja a tévét, görnyed a computere előtt, s rituálisan oltja napi információszomját hiábavalóságokkal - joggal elszomorodhatunk... Csetelés és fészbúkolás helyett persze számos értelmes programban is részt vehetnének fiataljaink, de "itt és most" nincs értéke a tartalomnak, ebben a megszédült világban a látvány, az élmény pillanata a mindent meghatározó erő!

"Krízisben van az oktatás" - mondogatják mostanság, amikor tömeges jelenséggé vált a félévi bukás az iskolákban. Nemkülönben az évvégiek is, de azok már csak az abszolút reménytelen esetek, melyek - köszönhetően a tanárok szociális érzékenységének, s a fiatalok jövőjéért érzett őszinte vizsgabizottsági aggodalmaknak -, a nyárvégi pótvizsgán 'korrekciót' nyernek... Ezekután még van valaki ebben az országban, aki tényleg el is hiszi, hogy amit két féléven át nem tanult meg a nebuló, azt majd nyáron(!) két hét alatt megtanul(hat)ja? Nem az oktatás, a társadalom van krízisben!!!

Nincs gyermekvállalási kedv? Öregszik Európa? Majd ha a munka adja biztosítékot a tisztességes előbbrejutáshoz, s nem a tisztességtelen ügyeskedés, majd akkor változás kezdődhet el, a krízis csak ezután oldódhat meg. Amíg a politikusok szemérmetlenül a saját zsebeiket töltik meg, s politikai támogatottságért cserébe a szociális ellátórendszeren élősködőknek szavaznak meg 'jogbiztonságot" a parlamentekben - hogy "támogatóik" hasonló szemérmetlenséggel továbbra is kiszolgálhassák magukat a "közösből" - eladdig nem lesz társadalmi megbékélés egyetlen országban sem...

Pál arra buzdítja az efezusiakat, hogy ne a fősodrású - anyagelvű - életfilozófiáknak hódoljanak (Efezus igen gazdag, szabad város volt, itt nem állomásoztak római katonák - enélkül is megfizették az adót), hanem használják ki az alkalmas időt! Az idő ugyanis gonosz, gonoszsága múlandóságában, a pillanat visszahozhatatlanságából táplálkozik. Ezért amíg van idő az Isten megismerésére, az evangélium befogadására, eladdig éljenek vele, mert a vég közeleg, a személyes mindig sokkal hamarabb, mintsem gondoljuk...

Lelkünk egyensúlya...

A mai nap imádsága:

Uram! Tartsd meg testemet lelkemet egészségben, hogy teljes erőmmel, egész életemmel dícsérhesselek Téged! Ámen

    

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Ef 4,23-24

Ami manapság "húzóágazatnak" számít, s el sem képzelhető nélküle a modern vendéglátás/turisztika - az a wellness. Se szeri, se száma azoknak a hoteleknek, centrumoknak, beauty-farmoknak, s ki tudja még milyen divatos szavak mögé elbújt egészségmegőrzést segítő vállalkozásoknak, melyek mind egy cél szolgálatában - a pénzszerzésen kívül - állnak: ez pedig a megújulás. Ki-ki a maga módszerére esküszik, a lényeg, hogy minél távolibb tájakról származzon az ötlet, s minél ígértesebb legyen az ajánlattevés. A wellnes - szinte - a modern (jóléti) ember vallás-pótlékává is vált, hiszen valamit mégiscsak kezdeni kell a vasárnappal, ha már "kitalálták"... Félreértés ne essék! Hasznos dolog a testünkkel való törédés, sőt elengedhetetlen. Sajnos, többnyire csak akkor foglalkozunk vele igazán komolyan, amikor már meg-megtapasztaltuk, hogy testünk teljesítőképességge alábbhagyott, s ilyenkor hirtelen felerősödik bennünk a vágy: De jó lenne visszaszerezni a régi kondíciónkat! (Testünkkel való törődésben példaértékű lehetne északi evangélikus testvéreink szauna-kultúrája, mely egyszerűsége ellenére, nagyszerű eredményeket produkál, s akit már "megcsapott már a szauna gőze", az tudja mire gondolok... Magam is több szaunát "terveztem" építettem/építettünk barátainknak. Finnországi testvérgyülekezetünkben is többször megtapasztaltuk: bizony, nem is ház az északon, amelyikben nincs szauna!)

S ha testünk "feljavítását" ennyire fontosnak tartjuk, akkor miért nem törődünk lelkünk fiatalon tartásával? Mert, ahogyan sok bűnt elkövetünk testünk ellen - mértéktelen evés, ivás, cigaretta stb. - ugyanúgy vétkez(t)ünk eleget a lelkünkkel kapcsolatban is! Jóllehet lelkünk nem öregszik - ez az öregség egyik nagy-nagy kínja -, ezért csak azt mondhatjuk: életünk első felének lelki "élet-minősége" bizony meghatározza annak második felét! Óriási dolog az Isten megbocsájtása, de nem lehet pimaszul visszaélni a kegyelemmel, s azzal hitegetni magunkat: Majd az ÚRIsten úgyis mindent elrendez! "Bolond! Még ma éjjel elkérik lelkedet!" - ahogyan a Mester mondja, azaz: Mi lesz veled, ha már nem lesz időd, ha nem lesz alkalmad a számvetésre, mert hirtelen véget ért az életed?...

Isten igazsága a halál, melynek értelme egyedül akkor van/lesz, ha Isten tetszése szerinti valóságos igazságban és szentségben éltük le az életünket. Ezt nem lehet semmilyen módszerrel, kellemes "lelki wellnessel" elérni/kimunkálni, ez egyedül Isten ajándéka - a hit által! De akkor hogyan értsük az apostoli felszólítást "Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!"? A válasz igen egyszerű: a megtérésről van szó... Az Újszövetség erre a (görög ľ???????, metanoia) szót használja, mely a szövegkörnyezettől függően más és más jelentésű: gondolati fordulat, korrekció, helyesbítés, véleményváltoztatás, megváltozás, megtérés, konverzió, életátgondolás, a gondolkodás megváltozása, a gondolkodásmód átalakítása, átfordulás, átalakulás. Nagyon egyszerűen: mindaz, ami az életet munkálja.

A napraforgónak nincs teológiai szakképesítése vagy keresztlevele, de mégis tudja, hogy a JóIsten napocskája felé kell fordulnia - addig, amíg teheti! Nekünk pedig megadatott az ismeret lehetősége, a gondolkodás készsége, s még a teremtettségre való rácsodálkozás naponkénti lehetősége is... Akkor miért nem fordulunk a Fény felé? Nem tudjuk elfogadni vagy nem akarjuk elhinni, hogy csak Nála van a megújúlás?...

Megelégedett szívért.

A mai nap imádsága:

Uram! Te ismered gyorsan pergő életem minden filmkockájának, minden egyes részletét. Te ismered küzdelmeimet, Te tudod, hogy milyen sok dologban engedetlen vagyok. Kérlek Téged, ajándékozz meg annyi bölcsességgel, hogy minden élethelyzetemben félni tudjalak, s ajándékaidat arra használjam, amire adtad nekem! Ámen

   

Jobb a kevés az ÚR félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele.
Példabeszédek 15,16

Testünkben osztódó, határukat nem ismerő sejtek kóros daganattá nőhetnek, veszélyhelyzetbe sodorva ezzel egész szervezetünket. "Mindennek van határa!" - szoktuk mondani, megerősítve a tételt: "Tessék tartani a rendet!" Ahogyan hierarchikus rend uralkodik a látható, megfigyelhető, a bennünket körülvevő természetben és a nemlátható univerzumban is, ugyanúgy rendje, határai vannak az emberléleknek is. Az ember, mint legfőbb teremtett lény, a legnagyobb csoda, de Isten nélkül - a Nagy Törvény része is - nem tudja az életet szolgálni, csak a pusztítás és romlás rideg eszközévé válik...

Ha az ember élete folyamán célokat szeretne elérni, ezek eléréséhez olykor határokat kell átlépnie, de minden "határátlépés" egyben figyelmeztető jel is, Arra vonatkozóan, Aki a határokat alkotta. Sokan vannak, akik életcélul az anyagi jólétet teszik meg. Miért lenne ez baj, hiszen Isten ezt a világot a mi kedvünkre teremtette, nemde? A kincsek (vagyis a világ) birtoklása azonban soha nem lehet cél, csakis eszköz. Ha cél lenne, akkor örökké birtokolhatnánk, de csak "kölcsönbe" kapjuk, ideig-óráig esetleg egy életen át... de végül vissza kell adnunk mindent, Annak az Erőnek, Akié minden.

A kincsek felejtetik velünk a határainkat. Akinek embermértékkel nézve sok van belőle nagyobb kísértés alatt áll, mint akinek kevesebb adatik. A gazdagság önmagában nem áldás, csapás is lehet, ha nem tudja valaki, hogy mire adatott. A kincsek (lehetőségeink) azért "szálltak onnan felülről alá", hogy egymásnak segítsünk, egymást építsük általa. Ha minden képességünket, erőnket csak önmagunkra fordítjuk, az még nem tesz boldoggá bennünket, mert Isten a boldogság titkát nem az "én"-be, hanem a "mi"-be, azaz a közösségbe plántálta bele.

Aki harácsol, annak kapzsisága teljesen átvette a kontrollt az élete, a lelke felett, s így nyugtalanságban telnek nappalai és éjszakái is... Augustinus is ezt írja: "Nyugtalan a lelkem Uram, míg Benned meg nem nyugszik." Békességet lelni csak az tud, aki féli az Istent, azaz be- és meglátja létének láthatatlan határait.

Nehézségek...

A mai nap imádsága:

Uram! Nehezen, néha alig bírom már a terheket! Nem értem a miérteket, s már a remény is szétfoszlott bennem, hogy választ találok. Kérlek, adj nekem válaszokat, s mindenek előtt szereteted megtapasztalását, hogy békességgel elfogadjam akaratodat, s önmagam! Ámen

   

Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. .
Jób 7,16-18

A hívő ember sem fakír, az ő tűrőképességének is van határa. Egyeseknek az Isten készséget adott a szenvedések alázatos elhordozására - belőlük szenteket csinált az egyház. Kétféleképpen lehet a szenvedésről beszélni: hitelesen, s hiteltelenül, de az iz bizonyos, hogy a személyes érintettség itt igen jelentős hitelesítő erő.

Jób eljut odáig, hogy megveti életét. A ma embere ezt úgy mondja: "Elegem van ebből az egészből!" Amíg az embert meg nem csapja a halál hűvös fuvallata, amíg nem dermeszti meg egy pillanatra az elmúlás, eladdig "nagy a szája", nincs híjával az élettagadó kijelentéseknek. Abban a pillanatban, ahogyan valóban reálissá válik, hogy itt van az ideje a "ne továbbnak" - akkor egészen más állapotba kerül a lélek, s ajakra rögvest alázat költözik.

Nyilvánvalóan válaszokat keresünk szenvedéseink okára, s arra is, amit már Salamon király bölcsességeiben is megfogalmazott: "Miért van az, hogy az istentelen gonoszok jól élnek, s víg napokat látnak, s az istenesek pedig nem?" A boldogság és boldogtalanság az "csak" egy múló állapot, de a hit folyamatos kifejezése az Istenben való létünknek. Attól függetlenül, hogy mi pillanatnyilag hogyan látjuk és érezzük, Mennyei Atyánknak folyamatosan gyermekei vagyunk, Hozzá tartozunk, "kezében" élünk, mozgunk, s vagyunk. Ez ad erőt gondjaink leküzdésére, s teremt bennünk kitartást a válaszok keresésére.

Azáltal, hogy Isten életre hívott minket, folyamatosan ütköztet minket a tényekkel... Amit mi próbáknak, keresztnek, néha csapásnak ítélünk meg, nem más mint alkalom, lehetőség, idő a valóság megismerése. Ezek a nemegyszer keserű tapasztalatok elsegítenek minket abba a világba, ahová minden ember tart, akár elfogadja vándorlását, akár nem. Ez a világ, amely felé törekszünk, az Isten maga. Ha Vele vagyunk, az az üdvösség, ha Nélküle az a borzalmasan kínzó hiány, amit pokolnak is neveztek a régiek...

Törvény...

A mai nap imádsága:

Uram! Segíts meg ezen a mai napon is, hogy életem összhangba kerüljön megtartó törvényeiddel! Ámen

   

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
Mikeás 6,8

A JóIsten már a kezdetek kezdetén elég világosan kinyilvánította akaratát, hogy mit kíván az embertől, de az emberlét örök nagy kérdése marad, miért nem tudtunk, tudunk úgy élni, ahogyan Teremtőnk törvényeit szívünkbe helyezte... Két ember, a legkisebb közösség élete igazán jól példázza, hogy nincs kapcsolat konfliktus nélkül. Csak idő kérdése - ahogyan a régiek mondták -, mikor bújik ki a szög a zsákból, s kerül napvilágra, senki nem mentes az önző gondolatoktól, kívánságoktól. Bármennyire is szeretnénk jók lenni, betölteni önmagunkkal szembeni elvárásainkat is, sajnos a bűn aprócska homokszeme valahogyan mindig belekerül az élet nagy óraművébe, s bizony egy jelentéktelennek ítélt vétek is iszonyatos káoszt tud okozni. Önzésünk cseppjeivel egyszercsak megtelik az a bizonyos pohár, vagy - hogy aktuális hasonlatot említsünk - , önigazságaink hógolyója szinte a semmiből, pusztító lavinát képes elindítani... Ilyenek vagyunk. Mit tudunk tenni?

"Csinálta volna meg jobban a világot az ÚRIsten!" - mondja nyomatékosan tinédzserkorú vitapartnerem, amikor a bűn természetéről beszélgetünk. Tényleg nem mi vagyunk az okai annak, hogy ilyen a világ, amilyen? Végsősoron az Isten az oka százmilliók nyomorának, mert belekódolta az emberbe a bírhatnámság gátlastalanságát? Az Isten az oka annak, hogy nyakkendős spekulánsok zátonyra irányították a világ pénzügyi hajóját? Csakis az Isten tehető felelőssé a a közösséget szakadékba-szalajtó bizalmatlanságért? Isten az oka a hűtlenségnek, a szeretetlenségnek, a hitetlen gondolatoknak?

Ha a JóIsten robotokat teremtett volna, akkor igen. De ő nem futószalag mellett, a nap huszonnégy órájában, háromműszakban mindig százszázalékot teljesítő ember-gépeket akart látni teremtettségében, akik előre programozottan termelnek, hanem olyan szabad-akarattal megáldott "istenképű lényeket" akart magának, akik az életben - a maguk emberi vonatkoztatási rendszerében -, alkotnak, teremtenek... S ha az ember elhiteti magával, hogy az élet lényege a minél több fröccsentett "dolog" előállítása a mindig nagyobb haszon (profit) érdékben, akkor istenképűségét elveszített hitvány, rozsdásodó masinává, nyikorgó verklivé silányítja az emberlétet...

Aki Istenre figyel, az a konfliktushelyzetben sem felejti el, hogy mire hívatott el ebben a világban. Az ilyen ember akkor is képes megőrizni józanságát, amikor a többség pánikba esik. Az Isten törvényét szem előtt tartó ember ugyanis nem csak a horizontig lát, hanem azon túl is, s kegyelemből megért olyan dolgokat is, amit szem nem láthat, s fül nem hallhat, de az Isten megtapasztalhatóvá teszi mindezt az ember szívében...