Az adakozás öröme

„Ki-ki az ő képessége szerint adjon…” (5Mózes 16:17 Károli)

A Bibliában több mint kétezer ige szól a pénzről és az adakozásról. Íme kettő közülük: a) „Ki-ki az ő képessége szerint adjon, az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, amelyet ád néked” (5Mózes 16:17 Károli). b) „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7). Hadd álljon itt két olyan történet is az adakozás öröméről, amelyeken érdemes elgondolkodni:

1) A nyolcvanhét éves Oseola McCarty egész életében egyetlen dolgot csinált: mosott. Most erről híres. Évtizedeken át ötven centet kapott minden adag mosásért a Mississippi állambeli Hattiesburg jómódú családjaitól, akik a kézi mosást jobbnak tartották a mosógépnél. Oseola a keresetéből minden héten egy keveset takarékba tett. Amikor végül nyugdíjba ment, megkérdezte a bankban, hogy mennyi pénze van. „250.000 dollár”, felelték. Az idős hölgy teljesen megdöbbent. „Ez sokkal több, mint amennyit fel tudnék használni” – magyarázta. Így ez a szégyenlős, világéletében egyedülálló mosónő 150.000 dollárt adományozott a Southern Mississippi Egyetemnek afro-amerikai fiatalok továbbtanulásának a támogatására. „Nagyobb áldás adni, mint kapni” – mondta a riportereknek. „Én kipróbáltam.”

2) Don McCullough, a San Francisco Seminary (teológia) igazgatója mondja el a következőt: „A skót presbiteriánusok gyülekezeteket alapítottak Ghánában több mint száz évvel ezelőtt. Az istentiszteleteik még most is hasonlítanak a hivatalos skót presbiteriánus istentiszteletekre, de mostanában teret adnak a hagyományos afrikai megnyilvánulásoknak is. Az emberek most már táncolnak az adakozás ideje alatt. Szól a zene, és mindenki örömmel végigtáncol a folyosón a perselyig. A misszionárius szerint, aki mindezt elmondta nekem, az adakozás az egyetlen olyan része az istentiszteletnek, amikor az emberek mosolyognak. Kétségtelen, hogy Isten is mosolyog!”

A Schindler listája című Oscar-díjas film arról szól, hogy egy ember igyekszik a lehető legtöbbet kihozni egy kétségbeejtő helyzetből. Egy németországi lőszergyár igazgatójaként Schindler úgy dönt, hogy életmentésre használja fel a pozícióját. Úgy tud megmenteni elítélt zsidókat a gázkamrától, hogy alkalmazza őket a gyárában. De a megtartásuk költséges. Apránként felszámolja személyes tulajdonát azért, hogy a gyárat fenntartsa. A történet végén a nácik veszítenek. Schindler erőfeszítéseinek a jelentősége akkor válik igazán nyilvánvalóvá, mikor a halottakat összeszámolják, és az élők visszatámolyognak a szabadságba. Az egyik jelenetben, a vasúti vágányok mellett térdelve, melyeken ezreket vittek a halálba, Oskar Schindler döbbenetes felismerést tesz: még néhány életet megmenthetett volna. Rátör a megbánás, sír amiatt, hogy még mindig maradt egy kevés vagyona. Ha tudta volna, hogy a háború mikor ér véget, többet tett volna. De már túl késő. Oskar Schindler hős. Több életet mentett meg a II. világháború idején, mint bárki más. De érdekes módon csak arra tudott gondolni, amit nem tett meg. Azt kívánta, bárcsak többet tett volna.

Hatalmas leckét tanulhatunk meg az adakozásról ettől az embertől. Mert hozzá hasonlóan még a jókedvvel adakozók is úgy fognak visszatekinteni az életükre, hogy azt fogják kívánni, bárcsak többet tettek volna. Ami pedig azokat illeti, akik egyáltalán nem adtak soha, vagy kevesebbet adtak, mint amire lehetőségük volt – képzeljük csak el, mit fognak gondolni, amikor majd Isten előtt állnak a végső elszámoláskor, és számot kell adniuk arról, hogyan kezelték pénzügyeiket – és a szerint lesznek jutalmazva!

NE VONULJ VISSZA!

„Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz…” (Ézsaiás 54:3)
A hírekben hallható sok sötét hír és szörnyűség elérte, hogy megrémülj, és visszavonulásba kezdj? Szánj rá egy percet, és olvasd el a következőket: „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonyoknak! – mondta az Úr. Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki ponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz… Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.” (Ézsaiás 54:1-4). A Sátán megpróbál majd mindenféle félelmet ültetni az elmédbe, olyan dolgok miatt is, amelyeknek kevés a valószínűsége, hogy megtörténnek. Azt fogja mondani, hogy a gyermekeid el fognak veszni; hogy rák, Alzheimer kór vagy szívbetegség fog pusztítani a családodban, sőt te magad is megbetegszel benne. A célja az, hogy megbénítson, hogy ne tudj továbbmenni. Tudja, hogy Isten azt tervezte számodra, hogy „jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz”, nem pedig azt, hogy visszavonulsz. „Meddig tart még ez a támadás?” – kérdezed. Legalább addig, amíg a Sátán leghosszabb ostroma tartott a múltban! Mit tehetsz ilyenkor? „…vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Efezus 6:13). Állj szilárdan Isten Igéjére, és semmi esetre se vonulj vissza!

A bátorság miért olyan rendkívüli?

"Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass." ApCsel 18:9 (UF)
Ha valaha is volt egy olyan üzenet, amelyre szüksége van a mai társadalomnak, akkor ez az: "Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass" ApCsel 18:9 (UF). Egy olyan világban, amely tele van ötletekkel, és egy olyan hitekkel teli világban, amelyek ellenkeznek Isten szavaival, Isten azt akarja, hogy legyél rendkívül bátor, és merj kiállni azért, amit igaznak és helyesnek gondolsz. Mindenki más elmondja mindennap a világnézetét. Miért nem állsz fel Te is, és mondod el, amiben hiszel?
Ahhoz, hogy bátran ki tudj állni, neked tudnod kell, hogy amit Isten mond, az az igazság, és más az, amit a világ hisz. Ezt nevezik világnézetnek - ami a hitre alapoz. Mindenki más szűrőn keresztül látja és érti meg a világot. Mindannyian nézhetjük ugyanazt az eseményt, de a különböző világnézeteink miatt különbözően fogjuk látni ugyanazt.
Az, ahogyan a világról gondolkodsz, meghatározza mindazt, ahogyan látod Istent, önmagadat, másokat, a múltat, a jelent, a jövőt, a pénzt, az időt, a jót és a gonoszt. Befolyásol mindent az életedben. Minden egyes alkalommal, amikor döntést hozol, az elmédben lévő világnézeteddel kapcsolatos adatbázisodhoz nyúlsz, és eldöntöd, hogy ezt fogod tenni, mert Te úgy gondolkodsz. A világnézeted befolyásolja minden választásodat.
És itt van a probléma: mert Téged befolyásol az, ahogyan mások szemlélik a világot. Minden alkalommal, amikor megszólalsz, közlöd a külvilág felé az ideológiádat. Téged befolyásol a szüleid világképe, a barátok, egy hirdetés vagy egy újságcikk. Semmi sem elfogulatlan és kiegyensúlyozott, mert mindenkinek van egy világszemlélete.
Kulcsfontosságú tehát, hogy világnézeted alapja Isten Igéje legyen.
Egy országos felmérésben az amerikaiak azt vallották, hogy mélyen hívők. Arra a kérdésre, hogy a hitük hogyan befolyásolja őket a döntéseikben, 31 százalékuk mondta, hogy döntéseiket morális alapon hozzák meg, 18 százalékuk "ami nekem a legjobb" alapján döntenek, 14 százalékuk azt válaszolta, hogy ami a legkevesebb konfliktust okozza másokkal, és 16 százalékuk alapozta döntését a hitére.
Mit jelent ez? Hogy a legtöbb keresztény nem rendelkezik keresztény világszemlélettel. Lehet, hogy keresztény
vagy és mennyország felé tartasz, de van egy nem keresztény világnézeted is, amelyet arra alapozol, amit a világból megtanultál, és nem az Isten Igéjére.
Miért olyan fontos felállni és elmondani az igazat? Máté 10:32 azt mondja, " aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
Isten azt mondja neked, hogy állj ki az Ő igazságáért. Csak akkor tudod ezt megtenni, ha Isten Igéje szerinti szilárd alappal rendelkezel, valamint rendkívüli bátorsággal, amely a Vele való kapcsolatból ered.
Beszéljünk róla:
* Mit gondolsz az emberek szerint neked milyen a világnézeted? A mindennapi életben a szavaid és a tetteid
tükrözik ezt?
* Mi módon érintik a korábban hozott döntések a jelenlegi világnézetedet?
* Mennyire növekszel a bibliai tudásban ahhoz, hogy kiállj Isten igazságáért?

Hat alapelv a Szentírás értelmezéséhez

„...azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.” /1 Kor. 2: 11b/

Mondta már neked valaha valaki, hogy “Nos, ez a te Biblia értelmezésed”? Olyan, mintha ez a kis mondat helytelenítene mindent, ami épp elhangzott. Pedig igazából nem kifogásol semmit.

A Biblia értelmezésére léteznek jó és rossz módszerek. Vannak olyan módszerek, amelyek alkalmazásával az igét rosszul értelmezed minden egyes alkalommal. Alább hat olyan módszert láthatsz, amely elfogadott szinte mindenhol.

1. Hitre és a Szentlélekre van szükséged ahhoz, hogy az igét értelmezhesd. A Bibliát a hitetlenek nem értik. A Biblia Isten szerelmes levele a hívők részére. Amikor egy nem hívő olvassa a Szentírást, akkor valaki más levelét olvassa. A Biblia egy olyan szellemi könyv, amelyet szellemi embereknek kell megérteni. Az ige a következőt mondja az 1 Korinthus 2:11-ben: „ Senki nem ismeri Isten gondolatait, csak Isten Lelke.” (NIV fordítás)

2. A Biblia legjobb kommentárja maga a Biblia. A Szentírás megmagyarázza a Szentírást. Gyakorold ezt a fajta alapelvet úgy, hogy szerzel egy olyan Bibliát, amelynek a lapszélén ott vannak a hivatkozások. Ha megkeresed a hivatkozásokat, sokkal nagyobb és tisztább képet kapsz majd Isten Igéjéről, nem csak egy szempont szerint.

3. Úgy olvasd az Ószövetséget, hogy közben észben tartod az Újszövetséget, és olvasd úgy az Újszövetséget, hogy közben észben tartod az Ószövetséget. Az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben. Az Ószövetség megmutatkozik az Újszövetségben.

4. A nehezen érthető részeket mindig a tiszta igerészek fényében értelmezd. Az Úr teljes tanácsadására támaszkodj, hogy megérts olyan igerészt, ami ellentmondó vagy zavarbaejtő. Például, az 1. Korinthus 15,29-ben van egy nagyon homályos utalás a halottakért való keresztelkedésre. Ez az egyetlen hely, ahol ez az ötlet említésre kerül az igében. Pál nem fogadja ezt el. Sehol az igében nem olvasunk ehhez hozzájárulást. Engedjük, hogy az üdvözüléssel és keresztelkedéssel kapcsolatos tiszta igerészek magyarázzák meg ezt a nehezebben érthetőt szakaszt, ne fordítva.

5. Ne határozz meg alapelvet csupán egy történelmi eseményre támaszkodva. Értelmezd úgy a történelmi részeket a Bibliában, ahogy azokat szánták: tanulságként. Ne építs rájuk elméleteket. Például Márk 1:35-ben a Biblia azt mondja, hogy Jézus nagyon korán felkelt, elment egy lakatlan helyre és imádkozott. Ez azt jelenti, hogy neked is fel kell kelned hajnali 4 órakor, el kell menned otthonról valahová imádkozni? Természetesen nem! Az Úr meggyőzhet arról, hogy ez jó ötlet, de nem parancs. Használj elméleti jellegű igerészeket elméleteid megalapozására. Használj elbeszéléseket a tanulságok levonásához.

6. Soha ne értelmezd az igét saját tapasztalataidra alapozva. A bibliatanulmányozás lényege nem az, hogy az igét a saját véleményedhez vagy tapasztalataidhoz alakítsd. A hangulatok hazudnak. Az érzelmek hazudnak. Inkább fedezd fel Isten időtlen igazságát és engedd, hogy az életedet formálja. Tanulmányozd az igét nyitott szívvel és hívd Istent, hogy erősítsen meg téged az ő akaratában.

Isten nem akar sötétben hagyni, amikor igéjét tanulmányozod. Ha követed a fenti bibliatanulmányozási szabályokat, segíthetnek biztosítani számodra azt, hogy az Igét Isten szemszögéből olvasd.

Gondolatébresztőnek

* Ezeket a pontokat észben tartva olvass el újra egy igerészt valamelyik csendességedből a héten. Milyen új dologra tanít az Úr?
* Nyitott vagy arra, hogy a Szentlélek munkálkodjon az életedben? Nyitott szívvel olvasod az igét, hogy a Szentlélek irányítani tudja gondolataidat?

Koncentrálj az Igére és ne aggódj!

"Többre becsültem szájának beszédét, mint a mindennapi kenyeremet." (Jób 23,12b NIV)


A Biblia ismételten sürget minket, hogy elmélkedjünk azon kicsoda Isten, mit tett és mit mondott.

Lehetetlen Isten barátjának lenni, anélkül, hogy tudnánk mit mond Ő. Nem szeretheted Istent anélkül, hogy ismernéd Őt és nem ismerheted Őt, anélkül, hogy ne ismernéd Igéjét! A Biblia azt mondja, hogy Isten "kijelenti magát Sámuelnek Igéjén keresztül" (1 Sám 3,21 NIV)

Isten még a mai napig használja ezt a módszert. Ha nem tudsz egy egész napot bibliatanulmányozással tölteni, akkor is tudsz Igéjén gondolkodni egész nap, felidézheted a verseket, megjegyezheted őket, hogy rágódhass, gondolkozhass rajtuk.

A meditáció gyakran egy félreértett fogalom. Sokan értik úgy, mint valami bonyolult, misztikus rituálét, amit elszigetelt szerzetesek és misztikusok gyakorolnak. De a meditáció egyszerűen csak koncentrált gondolkozást jelent - egy képességet, amit bárki megtanulhat és bárhol, bármikor használhat.

Ha egy problémát újra és újra átgondolsz, azt aggodalomnak hívják. Ha Isten Igéjén elmélkedsz, az a meditáció. Ha tudod hogyan aggódj, már azt is tudod hogyan meditálj! Csak a figyelmed irányát kell megváltoztatnod, a problémáidról a Szentírás verseire. Minél többet meditálsz Isten Igéjén, annál kevesebbet fogsz aggódni.

Az oka annak, hogy Isten Jóbot és Dávidot a közeli barátainak tartotta az az volt, hogy ők Isten Igéjét mindennél többre értékelték és folyamatosan, egész nap azon elmélkedtek. Jób hozzátette: "Többre becsültem szájának Igéjét, mint a mindennapi kenyeret." (Jób 23,12)

Amikor a Bibliát olvasod vagy egy prédikációt hallgatsz, akár CD-n is, ne úgy menj tovább, hogy el is felejted őket! Fedezd fel az igazság tanulmányozásának módját, és ezt gyakorold naponta. Minél több időt töltesz Isten Igéjének tanulmányozásával, annál jobban meg fogod érteni ennek az életnek a "titkait", ami a legtöbb embern figyelmét elkerült.

Beszéljetek erről:

- Kérdezd meg a barátaidat, ők hogyan memorizálják az Igét és válassz egyet ami neked is menne.

- Mi aggaszt a mai napon? Helyettesítsd az aggodalmas gondolatokat Isten Igéjével és nézd meg mi változik a helyzetedben és a viselkedésedben.

Növekedj a hitben azáltal, hogy hűséges vagy

"Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:" Jn 16,22



Jártál már úgy, hogy azon találod magad, csak bámulod az életkörülményeidet és hitetlenül ítélkezel mindazon amit látsz? Tudom, hogy számomra küzdelmet jelentett elhinni azt a bibliai igazságot, hogy Isten jelen van minden körülményben, különösen amikor egy minden szempontból rossz napról volt szó.

Jézus másrészt, biztos volt Isten valóságában és abban is, hogy Ő jelen van az életében.

Gondolj csak bele: egy olyan hatalmas krízishez közeledve, ami az életébe került, Jézus annyira biztos volt Isten jelenlétében, hogy az Utolsó Vacsora alatt a tanítványai közül senki nem érzékelte a körülmények súlyosságát! Jézus biztos volt nemcsak abban, hogy Isten jelen van, hanem abban is, hogy munkálkodik a körülményeken keresztül.

Később, azon az estén Jézus valóban vért izzadt, hiszen minden az ő vállára került, mégis biztos volt az Atya jelenlétében és abban, hogy neki mindenről tudomása volt, ami vele történik. Bízott abban, hogy Isten munkálkodik abban a helyzetben is.

Mi is, ugyanígy biztosak lehetünk abban, hogy Isten munkálkodik az életünkben. Ez a radikális, mélyben gyökerező hit akkor fejlődik ki, amikor hozunk egy döntést hitben és elhisszük, hogy Isten az, akinek mondja magát; és Ő az, aki megteszi mindazt, amit állít.

Akkor fogjuk megtapasztalni Isten hűségét, amikor megtesszük azokat a dolgokat amiket kér, és meglátjuk, hogy valóban beváltja az ígéreteit. Más szóval, a hitünk a hűségünk által növekszik. Amikor bízunk Jézusban, meglátjuk az Ő valóságát, és ez tovább növeli a bizodalmunkat Őbenne.

A teljes életért.

A mai nap imádsága:
Uram! Korlátaimat láttasd meg velem, hogy határtalan szereteted előtt meghajoljak és reménységgel élhessem napjaimat szeretteim körében! Ámen

   

Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Róm 6,23

Alig van olyan mondat a Bibliában, amiben teológia és tapasztalat, titok és reménység ilyen elemi erővel megnyilvánul. Zseniális mondata ez Pálnak - jóllehet "csak" őszinte volt. Meghajolt az Isten hatalma előtt, hogy az élet nagy, római zsibvásárában egy pillanatra megdermedjenek az emberek: a bűn zsoldja a halál... A halál senkinek sem közömbös, de igazából az életünkért is akkor vagyunk nagyon hálásak, ha megtapasztaltuk a halál hatalmát. A lét öröme, s a halál iszonyata között számtalan igazság feszül, melyeket meglátni többnyire csak krízisben vagyunk képesek, de ebben a mondatban Pál az elrettentő igazságnál nagyobbról tesz bizonyságot: az ajándékról, amit senki nem érdemelt meg.

Bármennyire is igyekszik lelkünk, a testünk elmarad a küzdelemben. Kívánjuk a jót, mégsem az kerekedik ki elképzeléseinkből, amit szeretnénk: Talán sikerült kikerülnünk a rosszat, de elmulasztottuk a jót... életünk végén pedig megkapjuk a fizetséget, a zsoldot, ami jár. Itt nincs magyarázkodás, nincs visszaút, nincs még egy lehetőség, hogy "de azért most másképpen csinálnám, csak még egyszer hadd..." Itt pont van, nyugalom és csönd és megmerevedett emlékek... és mélységes szakadék, ami elválasztja ezt a dimenziót, attól, melyet sejtegetünk egy életen át, amit körbedadognak papok, bizonyságot tesznek róla szentéletű emberek, s amit imádságos szeretettel áldozatos édesanyák belesimogatnak gyermekeik mindennapjaiba.

Az élet nagyszerűsége és szépsége lenyűgöző! Milyen kár, hogy csak akkor veszi észre az ember, amikor már alig vagy egyáltalán nincs lehetősége mindezt teljességgel megélni. Aki szépen és jól akar élni, az Jézust követi: Nem ítél, mert tudja, hogy egyszer ő is megítéltetik majd, nem gyűlöl, hanem szeret, mert tudja, hogy Isten szereteténél nincs nagyobb, nem rombol, mert tudja az élet legnagyobb ajándéka, hogy építhetünk, épülhetünk, növekedhetünk és emelkedhetünk. Ha testünk ereje alábbhagy is, ha megkopunk minden tagunkban is, sőt ha lelkünk templomát, ezt a teremtettségbeli csodát hátra is kell hagynunk az enyészetnek, az örök élet reménysége a Krisztusban átsegít a legnagyobb a krízisen: a Halálon is.

Cselekedeteink...

A mai nap imádsága:
URam! ! Adj nekem erőt, hogy élessek akaratod szerint! Ámen
   

Jézus Krisztus mondja: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát."
Mt 7,24

Kevesek kiváltsága olyan házban élni, ami sziklára épült... Mindig irigylésre méltó az ilyen ház szikla-stabilitása - nem véletlenül építkezik a 20-21. századi ember beton-alapra -, de ha a biztos alaphoz még távlat is párosul, akkor valóban nem mindennapi életkörülményekről beszélhetünk. Bizonnyal fontos érv volt/lehetett a templomok/kolostorok helyének kiválasztásakor, hogy azokat magaslatokra, hegytetőre, sziklacsúcsokra építsék, hiszen a templomterek szakrális funkciójának egyik fontos eleme, hogy lebegtessék egy kicsit a testben megfáradt lelket ég és föld között... Így lehet(ett) az építészet is misszió része!

A sziklára épített ház hasonlatát nagyon sokan ismerik, még azok közül is sokan, akik nem vallásosak. Az elsődleges üzenet nyilvánvaló: aki Krisztusra építi élete házát, annak nem kell félnie az élet viharaitól, hiszen az kibírja a megpróbáltatásokat. Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy az élet értelme nem az elmélkedés Isten dolgairól, hanem az Isten akaratának a megcselekvése, azaz: aki cselekszik, az nyer sziklaszilárd stabilitást.

Sokan megriadnak attól, hogy a jézusi mérték szerint éljék az életüket, mert azt gondolják, ha "jó, megtetézett mértékkel" - ez ugye isteni elvárás - cselekszik a jót, akkor a jóból, a javaikból kevesebb marad nekik... A huszadik század leggazdagabb amerikai acélgyárosa mondta: "Bolond ember, aki nem akar meggazdagodni, de igazán az a bolond, aki mindvégig meg is akarja gazdagságát tartani." (Tény, hogy vagyonának több mint kilencven százalékát élete végére elajándékozta...)

Isten örök igazsága az, hogy aki nagylelkűen ad, az gyarapodik, aki pedig eszelősen gyűjtöget, az végül mindenét elveszíti. Aki tehát megcselekszi mindazt, amit a Mester tanít, az nemcsak gazdagodik, stabilitást nyer, de kiváltságban is része lesz: sziklára épített ház életével távlatot nyer, s oda is ellát, ahová más nem - túl, akár a horizonton is...

Egyén - közösség...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy önzésemmel ne legyek kerékkötője a közösségi jónak, s tégy engem szereteted munkálójává abban a közösségben, ahová rendeltél! Ámen



Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
1 Jn 3,11

Amíg a középkorban legfeljebb egy-két mindenre elszánt felfedező-utazó indult el a "világvégére", eladdig mára egyetlen nagy faluvá zsugorodott Földünkön valóságos népvándorlási-, vagy még azt is felülmúló méreteket öltött az utazás... Idegen tájak és kultúrák megismerésének/megtapasztalásának lehetősége "húzóágazattá" léptette elő a turizmust - sok-sok millió embernek biztosítva ezzel megélhetést. Így aztán nem lepődünk meg, ha az utcán távolkeletről érkezett csoportokat látunk, s megszokással vesszük tudomásul érdeklődő jelenlétüket. Érdekes azonban, hogy magányosan bóklászó turistákkal nemigen találkozunk - főleg nem az idősebbek között -, s ennek oka elsősorban nem az, hogy egy számukra teljesen más, talán idegen világban vannak...

A keleti ember - s így mi magyarok is, bár egyre kevésbé - alapvetően közösségi emberek vagyunk. A közösségi ember csoport-érdekben gondolkodik, önmagát elsősorban viszonyaiban határozza meg: "Őseim leszármazottja vagyok, apám lánya, főnököm beosztottja stb." A nyugati ember-típus - egyre erősödő mértékben - az egyéniségét hangsúlyozza, s igen gyakran a közösségi érdek rovására. Jó dolog a szabadság, hiszen enélkül nem élhetjük meg emberi méltóságunkat, de amikor mások ún. "szabadsága" (fogalmazzuk inkább így: szabadossága) a mi szabadságunkat korlátozza, akkor az igen kellemetlen. A kapcsolatrendszerében primitív ember nem törődik azzal, hogy mások jogát mennyire korlátozza aszociális magatartásával, számára még az sem gond, ha ezzel másokban félelmet kelt... Egy közösség, akár egy nemzet erősségét és túlélőképességét igen jól mutatja, hogy a jogtalanságot mennyire szankcionálja, s a közösség-védő magatartást pedig mennyire jutalmazza. (Sajnos az elmúlt néhány évtizedben a közép-európai országokban éppen az építő, közösségi érdekeket védő egyházi közösségeket érte a legnagyobb támadás - s ez már csak "hab a tortán "a közösség nevében!)

Seres Rezső huszadikszázadelős dalszövege: "Szeressük egymást gyerekek, A szív a legszebb kincs." mára csak időseinkben kelt valamiféle nosztalgiával vegyes közösségi érzéseket. Ma közösségi élményt koncerteken, a "nagy bulikon" élik meg - de talán nem az üzletileg egyébként kiválóan fungáló "love-parade"-k az együvé tartozásnak a kizárólagos hordozói... Jóllehet az egyik oldalon neoliberális jelszavakkal "Te is más vagy, te sem vagy más!" bombázzák szédelgő öntudatú fiataljainkat, azért a másik (távlatban is gondolkodó) oldalon is vannak - s ez talán reménytkeltő - szép számmal: Nemcsak százezreket megmozgató, s közösségi érzelmeket erősítő csíksomlyói zarándoklatra gondolhatunk, hanem mindazokra a kezdeményezésekre, ahol vállalják az áldozatot a kisközösségi értékekért. S mint minden érték, a nagyközösségi is a legkisebb közösségben, a családban gyökeredzik...

A keresztény ember azért tudja eredményesen építeni a közösséget, mert mindig viszonyban gondolkodik. Jól tudja, hogy ő Megváltó Krisztusának követője, s teremtménye a Teremtő Istenének. Nem kérdés számára, hogy van-e Isten, sőt az sem, hogy hol... Meglátja a szenvedő világban a Szenvedő Isten Titokzatosságát, s ezért kész szeretetével enyhíteni ott, ahol hiányt lát. Ebbéli magatartása jóllehet nem "hozza rendbe" a bűnben tobzódó világot, de mindenki számára jelzésértékű, s ennyi már elég az Istennek, hogy bevégezhesse művét az embervilágban...

Hit és cselekedetek...

A mai nap imádsága:

Uram! Testbe teremtettél, s ez olyan jó! Uram, olykor mégis börtönnek és nyűgnek érzem azt, amit te a Lelked templomául rendeltél. Istenem, add, hogy ne panaszkodjak, amikor testem esendőségei nehezítik életemet, s erősítsd meg lelkemet testi adományaid által is, hogy hálaadással élhessem napjaimat! Ámen


Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele,
1 Tim 4,3-4a

Szélsőségesen gondolkodók mindig voltak, vannak - s hiába a kontroll-őrületbe szédülő modern világ minden technikai csodája, melyekkel megfigyelés alatt tartják a világ összes polgárát (tkp. mindenki valahol, valahogyan terrorista-gyanús!) - s gyaníthatóan lesznek is. Hiába "teremtettünk egy vérből" - azért mindenki más és más. Sokan extremitásukkal akarnak kitűnni a szürke "átlagból", s keresik az egyre furcsább, s olykor elrettentő életformákat, hogy kinyilvánítsák: ők mások, ők többek, ők jobbak... Az Isten nélkül élő ember könnyebben elbukik a hétköznapok középszerűségre kárhoztató kísértései között. Ha nincs Isten, akkor nincs léten túlívelő távlat se, s istenné válik a "most", életcéllá magasztosul az, ami valójában csak eszköz. Aztán amikor az élettelen vezérli az élőt - azt nevezzük szenvedélynek/kötözöttségnek.

Minden vallásnak megvannak a maga fundamentalistái, akik nem a szeretetben való megerősödés lehetőségét olvassák ki szent irataikból, hanem világlátásuk igazolását vélik felfedezni bennük. S míg a valódi istenhit nem más, mint az élet igenlése, a csőlátásos, szemellenzős világfelfogás az Élet tagadása! A hitetlenség és túlbuzgó hit között lengő istenes élet - hasonlatosan egy falióra ingájához - akkor a legaktívabb, amikor az inga egyenesen áll, azaz a legnagyobb mozgási energiával bír. A két szélső állapot kimerevedett pillanat csupán, melyben semmi szerepe nincs az Istennek, csak Én-nek... Márpedig nem az "Én" az isten, hanem az Isten az Isten...

Nagy divatja van a reformtáplálkozásnak, különösen azóta, hogy kezd kiderülni egyre-másra: a "műételek" mennyi veszélyt rejtenek magukban... Sokan úgy vélik - sokszor vallásos alapokon állva -, hogy bizonyos ételek kifejezetten károsak, s "üdvkérdést" csinálnak abból, ami valójában táplálkozástudományi kérdés. Nem az a kérdés, hogy szabad-e húst enni vagy sem, jó lélekkel lehet-e fogyasztani rovarokat vagy éppen gilisztákat, a kérdés mindig az, hogy mennyit, s milyen gyakran? Az Istentelen ember mértéktelen, az Istenről szélsőségesen gondolkodó ember pedig önmagát teszi meg mértéknek. Jellemzően, ilyenkor már nem az Isten igéje a döntő, hanem a (szekta-vezér) személyes véleménye...

Az Isten élet utáni nekünk rendelt legnagyobb ajándéka a szexualitás, ha azt úgy éljük meg, ahogyan elrendelte: a férfi és nő életszövetségének erősítéseként. Sok "hívő" ember céltáblája a homoszexualitás, mert nem látják, hogy a szexus belénkkódolt isteni program, mely a regenerálódás, a feloldódás, a pihenés szolgálatában áll. Erről "lemondani" valami olyasmit jelentene, mintha valaki maga akarná alvását kézben tartani... Amikor valakinél átszakad a szexualitás gátja - amikor többé már nem érvényesek az isteni parancsolatok/tiltások - akkor beszélhetünk (jobb esetben) "csak" hűtlenségről, súlyos esetben szexuális abberációról, eltévelyedésről... Életünk minden dolgában a kontrollt az Isten szeretete, s a mi arra való ráhangolódásunk adja. Ebben a legkiválóbb eszköz az imádság, melynek a lényegi része soha nem a kérés, hanem a hálaadás...

Titkaink...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy őszinte legyek embertársaimmal, Veled, s önmagammal! Ámen

    

Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.

Mk 4,22

Amit ketten tudnak, az már nem titok - tartja a szólás -, s az a titok, amit csak mi tudunk -, azért súlyos árat kell fizetnünk. Vannak, akik éveken, évtizedeken keresztül hordozzák a titkot, kínosan ügyelve arra, hogy véletlenül se derüljön ki az igazság. Aztán egyszer, a legváratlanabb pillanatban, a körülmények különös vagy bolond együttállása révén "kibukik" az igazság... Az igazság már csak ilyen: krízishelyzetet teremt! A krízis pedig attól krízis, hogy mindig viharral jár együtt... Ha nem így lenne, akkor nyugodtan meg lehetne beszélni mindent, de sajnos az emberek veszekednek - nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen az érzelmi érintettséget leplezni(!) -, de nem csak a párkapcsolatokban, családban, munkahelyen van így, ez jellemzi a "magas" politikát is. A történelem pedig arra tanít, hogy amikor elindul egy országban egy nemzetben felkorbácsolják az érzelmeket, általában elindul a hatalom-cunami, s pusztítás, sőt háború is lehet belőle...

A múltban elkövetett életvezetési hibák, súlyos mulasztások, s csak később fel-/beismert bűnök mind-mind terhelik a lelket, s a lélek mindezt pedig látszólag türelemmel viseli éveken át, de nem örökké! A lélek ugyanis szabadságra teremtett, s a legnagyobb teher, ha nem lehet szabad, mert valami megkötözi. Szárnyalna, emelkedne, de nem tud, mert a bűn egyik következménye a bűnhődés, béklyóba köti. Buta slágerszövegek hitették és hitetik el ma is millióknak, hogy a múltból - s ez csak egy elhatározás kérdése csupán -, mint egy rossz cipőből, ki lehet lépni... Ha így lenne, akkor mindenki képes lenne megújulni, és senki nem követné el mégegyszer ugyanazt a hibát. Múlt ereje bizony óriási, lebecsülni a múlt hatalmát balgaság!

A keresztény ember tudja, hogy Isten mindenről tud. Ahogyan a régiek mondogatták: "Isten szeme mindent lát!". S valóban, Ő olyan dolgokat is lát, amit más nem, mert lelkünk mélyén elrejtve hevernek, de Isten még azt is látja, amit mi nem akarunk meglátni, olyan dolgok is nyilvánvalóak számára, amit mi önigazságokkal, saját magunk becsapásával takargatunk. A lélekkel foglalkozó tudomány erre azt mondja: hárítás.

Ahogyan a valóságot, ugyanúgy az Istent sem lehet kizárni egy életen át. Egyszer minden utolér minket. Aki szelet vet, vihart arat, s aki békességre törekszik, az maga is békét lel. Ezért különösen fontos tudatosítani - magunkban és másokban is, ha mód nyílik rá -, hogy Isten a világot úgy teremtette meg, hogy semmi ne történjen benne következmények nélkül. Ezért jól teszi az, aki Teremtőjéhez menekül, s kéri az Ő kegyelmét naponta, hogy életét bölcsen vezethesse, mert az Élet - már csak bonyolultsága okán is -, "egyedül nem megy"...

A Sátán nem bánja, ha a bibliai ismereteidet sohasem alkalmazod

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." Máté 7:24

Befogadni, olvasni, kutatni, emlékezni és elmélkedni Isten Igéjén mind haszontalan, ha nem éljük meg azt gyakorlati módon. Az "ige cselekvőivé" kell válnunk. (Jakab 1:22)

Megértem, hogy ez egy nehéz lépés, mert a Sátán keményen küzd ellene. Mindaddig nem foglalkozik azzal, hogy Bibliaórára mégy, amíg nem teszel semmit azzal. amit ott tanultál. Becsapjuk magunkat, amikor azt feltételezzük, hogy csak azért, mert hallottuk, olvastuk vagy tanulmányoztuk az igazságot, már magunkévá is tettük azt. Igazából, nagy izgalommal készülhetsz a következő Bibliaórára vagy konferenciára, csak közben nincs időd arra, hogy a tanultak a szívedig eljussanak. El is felejted azokat útközben a következő alkalomra. Megvalósítás nélkül mindenféle Biblia ismeretünk értéktelen. Jézus azt mondta "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát." (Máté 7:24)

Jézus arra is rámutatott, hogy Isten áldása az igazságnak való engedelmességből ered és nem csak a tudásból. Ezt mondta "Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek." (János 13:17)

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen értékes az, ha tagja vagy egy Bibliatanulmányozó kiscsoportnak. Mindig tanulunk másoktól olyan igazságokat, amelyeket önmagunktól nem látnánk meg. Mások segíteni fognak, hogy láss olyan dolgokat, amelyekről egyedül lemaradnál, és segítenek Isten igéjét gyakorlati módon alkalmazni.

A legjobb módja annak, hogy az Ige cselekvőjévé válj az, ha mindig leírsz egy akciólépést a Szentírás olvasásának, tanulmányozásának vagy az azon való elmélkedésed eredményeképpen. Fejleszd azt a szokásodat, hogy leírod pontosan mit akarsz tenni. Ennek az akciólépésnek személyesnek (belefoglalva magadat), gyakorlatinak (valami, amit te meg tudsz csinálni) és számonkérhetőnek (a végrehajtás határidejével) kellene lennie. Minden alkalmazás magába foglalja majd vagy az Istennel és másokkal való kapcsolatodat, vagy a személyiségedet.

Beszéljünk róla:

* Mi az, amit Isten már az Igéjéből megmondott neked, hogy tenned kell, de még nem kezdtél hozzá?
* Kezdd el ma azt, hogy a Bibliatanulmányodról akciólépéseket írsz le és ezáltal követed azt.

Még ha engedelmesek vagyunk is, érhet bennünket szenvedés

A mai áhítat Jon Walker írása.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem." (Márk 8.34)



Amikor szenvedések érnek minket, ragaszkodnunk kell az igazsághoz, hogy arról Istennek tudomása van. Ezekben az időszakokban sem állunk kívül Isten szuverenitásán és hatalmán. Megnyugvást kell találnunk az Ő igéreteiben, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra. Így amikor szenvedésen megyünk át, és elutasítás ér bennünket, engedelmesen bízzunk abban, hogy a megpróbáltatásaink nem véletlen események. Ellenkezőleg, a szenvedés szükséges eszköz Isten kezében, hogy -szeretetéből fakadóan-, "megszorongasson" minket. Ezt azért teszi, hogy mindazok a dolgok, amiket máskülönben figyelmen kívül hagynánk, vagy mentegetőzéssel elintéznénk -bűn, engedetlenség, közönyösség, ne kerüljenek a "nem is olyan nagy ügy" kategóriába.

Jézus éppen ezért szólt oly sokszor a megfáradtakhoz és megtört szívűekhez. (ld: Máté 11:28-30). Mintha azt mondaná: "Gyertek hozzám, ha nincs reményetek és kétségbe vagytok esve. Csak ti, kétségbeesett férfiak és nők vagytok készek arra, hogy az én ügyemért szenvedést tűrjetek el."

Valóban, egyedül ilyen emberek érthetik meg, hogy mit jelent az az ige, hogy Isten neked adja a "sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." (Ézsaiás 45.3)

Gondolj bele, a kereszt nem csak úgy véletlenül "megtörtént" Jézussal, része volt annak a tervnek, amiért Ő a földre jött. A szenvedés veled sem csak úgy megtörténik, Isten arra használja, hogy segítsen abban, hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy még inkább betölthesd életed célját és értelmét.

Lehet, hogy szenvedésen kell keresztül menned, még akkor is, ha engedelmesen jársz Istennel. Ne engedd, hogy a szenvedés eltávolítson tőle! Sőt inkább engedd meg Istennek, hogy a szenvedés közelebb vigyen az Ő szívéhez. Még ha nem is látod Isten munkáját a szenvedésben, bízz Isten szerető és jóságos természetében.

Miért van rám szüksége a gyülekezetnek?

"Ti együtt Krisztus teste vagytok és egyenként mind részei vagytok annak." (1Korinthus 12,27 NLT fordítás)


Egyik fő ok, amiért kapcsolatban kell állnod egy gyülekezettel, az, hogy betöltsd az elhívásod, miszerint más hívőket szolgálj gyakorlati módon. A Biblia azt mondja, hogy "Ti együtt Krisztus teste vagytok és mind részei vagytok annak." (1Korinthus 12,27 NLT Fordítás)

Krisztus Testének égető szüksége van a te szolgálataidra, kérdezd csak meg erről bármelyik helyi gyülekezetet. Mindegyikünk szerepet tölt be és minden szerep fontos. Isten számára nincs kis szolgálat, mindegyik ugyanúgy számít.

Hasonlóképpen a gyülekezetben sincs jelentéktelen szolgálat. Egyesek ugyan láthatóak, mások a színfalak mögött zajlanak, de mindegyik értékes. A kisebb vagy éppen láthatatlan szolgálatok hozzák gyakran a legnagyobb változásokat.

A lakásomban a legfontosabb fényforrás nem az ebédlőben lévő nagy csillár, hanem a kis éjszakai fény, mely megóv attól, hogy beüssem a lábujjam, amikor éjszaka felkelek. Nincs összefüggés a méret és a jelentőség között. Minden szolgálat számít, mivel a működéshez mindannyiunkra szükség van.

Mi történik, amikor a egyik testrészed nem működik tovább? Beteg leszel, a tested pedig szenved. Képzeld csak el, ha a májad úgy döntene, hogy mostantól csak önmagának él: "Fáradt vagyok! Nem akarom többé a testet szolgálni. Egy évig azt akarom, hogy engem etessenek. Azt kell tennem, ami a legjobb számomra. Vegye át egy más testrész a feladatom."

Tudod mi történne? Meghalnál. Napjainkban gyülekezetek ezrei halnak meg, mert a keresztények nem akarnak szolgálni. Sokkal szívesebben ülnek a nézőtéren, a Test pedig szenved.

Isten olyan szolgálatra hív el téged, ami minden képzeletet fölülmúl. Ő arra teremtett téged, hogy jó tetteket vigyél véghez, amelyeket már előre el is készített a számodra (Efézus 2,10). Bármilyen módon is szolgálsz valaki fele, tulajdonképpen Istent szolgálod.

Beszéljünk róla:

* Emlékezz vissza egy időszakra, amikor szükséged volt egy kis szünetre a szolgálatban. Miért éreztél így? Meddig tartott? Mik voltak a hatásai?
* Hogyan használod fel a képességeid, hogy szolgálj a gyülekezetben? Miért fontosak a képességeid a gyülekezet számára?
* Hogyan tudod megmutatni a szolgálat iránti - legyen az kis vagy nagyobb - megbecsülésed a gyülekezetedben?

Négy lehetőség, hogy a bibliaolvasás szokásunkká váljon

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)


Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy lelki társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

Beszéljetek róla

* Milyen döntést hozol még ma azért, hogy a bibliaolvasás állandó szokássá váljon életedben?
* Kivel fogod megosztani elkötelezettségedet, ki fogja számonkérni rajtad?
* Állapítsd meg, hogy melyek azok a zavaró tényezők, amelyekkel valószínűleg szembetalálkozol a rendszeres bibliaolvasás során. Min változtathatsz az életedben, hogy csökkentsd vagy megszüntesd ezeket a zavaró tényezőket?