Isten a saját képére alkotott téged

„Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. (…) Azt tervezte, hogy ezek az emberek a Fiához hasonlítsanak…” Róma 8:29-30 (Egyszerű fordítás)

Isten terve a kezdetektől fogva az volt, hogy olyanná alkosson meg téged, mint amilyen a Fia, Jézus. Ezt a szándékát már a teremtéskor kinyilvánította: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Móz. 1:26).

Az egész teremtett világban csak az embereket alkotta Isten a saját képére. Ez hatalmas kiváltság a számunkra, és méltóságot ad. Ugyan nem vagyunk tisztában mindazzal, amit ez a mondat jelent, viszont néhány szempontból megérhetjük, hogy mi mindent takar:
Ahogyan Isten, mi is szellemi lények vagyunk – a szellemünk halhatatlan és tovább fog élni, mint a földi testünk.
Értelmes lények vagyunk – képesek vagyunk gondolatokat alkotni, következtetéseket levonni és problémákat megoldani.
Kapcsolatokat alakítunk ki – képesek vagyunk igazi szeretetet adni és kapni.
Erkölcsi ítélőképességgel rendelkezünk – képesek vagyunk megkülönböztetni a rosszat a jótól, ez tesz minket felelősségre vonhatóvá Isten előtt.

Viszont ez a hasonlóság nem teljes, a bűn tönkretette és eltorzította. Ezért Isten Jézust azzal a feladattal küldte el, hogy állítsa helyre azt a tökéletes képmást, amit mi elveszítettünk.

Vajon hogyan néz ki Isten „képmása”, az ami „hozzá hasonló”? Pontosan olyan, mint Jézus Krisztus! A Biblia ugyanis azt írja, hogy Jézus „Isten képmása”, „a láthatatlan Isten képe”, „Isten lényének képmása” (2Kor. 4:4; Kol. 1:15; Zsid 1:3).

Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „az apjára ütött”, amikor családtagok közös vonásaira utalunk. Jól esik, amikor az emberek meglátják a gyermekeimben, hogy miben hasonlítanak rám. Így Isten is azt szeretné, hogy a gyermekei rá hasonlítsanak, rendelkezzenek az ő vonásaival. A Biblia szavai szerint: „fel kell öltözzétek az ’új embert’, akit Isten úgy teremtett, hogy hozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen” (Ef. 4:24, Egyszerű fordítás).

Nem értesz valamit? Bízzál az ÚRban!

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.(Péld.3.5-6 MBT)

Talán zsákutcába jutottál – anyagilag, érzelmileg, vagy kapcsolatilag - de ha bízol az Úrban és haladsz kitartóan a hit útján, még ha nem is látszik a kiút, Ő szabadulást készít neked.
Egyre érthetetlenebbé válnak a dolgok, ahogy egyre előrébb haladsz ezen az ösvényen, amit Ő állít eléd, de nem kell mindent értened ahhoz, hogy rálépj az útra. A Példabeszédek 4:18 mondja:

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.(Károli)

Egy napon ott fogsz állni az örökkévalóság teljes ragyogásában és látni fogod a teljes képet. Látni fogod Isten célját is annak az ösvénynek a végén, amit Ő választott neked.
Addig is, tedd amit a Példabeszédek 3 mond: Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Maradj türelmes! Isten jól tudja, mit miért tesz. És azt is tudja, hogy neked mi a legjobb. Ő látja a végeredményt is, amit te nem vagy képes látni. Mindazok a problémáid, szívfájdalmaid, nehézségeid és végtelennek tűnő várakozásaid - amelyek egy nagy MIÉRT? sóhajtásban törnek elő belőled- egy napon ott fognak tisztán és érthetően ragyogni Isten szeretetének fényében.
De a mai napon is, tanulunk bízni az Úrban!

Stressz kezelés első lépése: Ne aggódj!

"Semmi felől ne aggódjatok!" (Fil 4:6 NLT fordítás)

Az élet elsődleges stresszforrása nem a munka, hanem az aggodalom. Nem a munka miatt hanem az aggodalom miatt maradsz fent éjszakánként. 

Isten tisztán megmutatja a Bibliában, hogy mit gondol az aggodalomról. Filippi 4:6 azt mondja, hogy "Semmi felől ne aggódjatok!" (Fil 4:6 NLT fordítás)

Miért kell felhagyj az aggódással?

Az aggodalom több ok miatt is ésszerűtlen. Először is mert az aggodalom csak növeli a problémát. Észrevetted már, hogy ha valaki valami rosszat mond rólad, akkor ha minél többet gondolsz rá, akkor az annál nagyobb lesz? Másodszor pedig az aggodalom nem működik. Értelmetlen olyan dolog miatt aggódni amit nem tudsz megváltoztatni. Olyan dolog miatt aggódni amit meg meg tudsz változtatni, az meg kész hülyeség. Akkor menj és változtasd meg!

Az aggodalom természetellenes. Nincsenek olyan emberek akiknek veleszületett tulajdonságuk lenne az aggódás. Lehet, hogy úgy érzed, hogy te ilyen vagy, de hidd el, hogy nem. Az aggodalmat megtanuljuk. Mivel az aggódás természetellenes, ezért egészségtelen is. A testet nem úgy alkotta meg Isten, hogy aggódjon. Amikor azt mondják az emberek, hogy "Betegre aggódtam magam" akkor igazat mondanak. Az orvosok szerint nagyon sok beteg már első nap elhagyhatná a kórházat ha meg tudnának szabadulni a bűntidattól, a nehezteléstől és az aggódalomtól. Példabeszédek 14:30 szerint "A békességgel teli szív egészséges testet eredményez" (NLT fordítás).

Az aggodalom nem segít. Az aggódás nem tudja megváltoztatni a múltat és nem tudja irányítani a jövőt. Csak felbolydítja a napodat. Az egyetlen dolog amit az aggodalom megváltoztat, az te vagy. Szánalmassá tesz. Sosem oldott még meg problémát, éppen ezért haszontalan. 

Az aggodalom szükségtelen. Isten alkotott téged, Ő mentett meg, és Ő helyezte beléd a Lelkét is. Nem gondolod, hogy a szükségleteidről is gondoskodik majd? Nem kell aggódni!

A stressz kezelésének az első lépése tehát az, hogy visszautasítod azt, hogy bármi miatt is aggódnál. Miért? Azért mert ésszerűtlen, természetellenes, haszontalan és szükségtelen. 

1Péter 5:7 szerint “Rá helyzezeheted az aggodalmad minden súlyát mert személyesen törődik veled" (AMP fordítás.

Isten személyesen törődik veled és szükségleteiddel. Gondolj azokra a dolgokra amelyek miatt stresszelsz, aggódsz és izgulsz. Most pedig engedd el őket. Add át Istennek!

Beszéljétek meg: 

• Mit mond el az aggodalmad arról, hogy mennyire bízol Istenben? 
• Mi miatt aggódsz? Mit tehetsz azért, hogy változtass ezen? 
• Hogy tudod szó szerint Istennek átadni azokat a dolgokat amik miatt idegeskedsz?

Gőg...

A mai nap imádsága:

URam! Sok keserűséget okozunk magunknak, hogy nem Rád, csak magunkra figyelünk. Józanítsd ki végre embervilágodat, hogy észrevegyük: ha nem Téged keresünk, s csak a világot akarjuk mindenáron megnyerni, akkor mindent(!) elveszítünk... Ámen

Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.

Péld 16,18 és 32

Nem tudom, mi bosszanthatja igazából az összeesküvéselméleteket kieszelőket? Az, hogy kihagyják őket a demokráciából vagy inkább az, hogy újra meg kell tapasztalniuk, az ember semmit nem változott, semmit nem tanult saját kárán az elmúlt háromezer esztendőben. Gyaníthatóan ez utóbbi, hiszen mindenkiben felötlött már, élete folyamán legalább egyszer, hol tarthatna ez a világ, ha az emberi butaság, önzés és gőg nem állította volna újra és újra startvonalhoz az emberiséget? A Példabeszédek könyve - mely nagyot "merít" a korabeli bölcsességirodalom színe-javából - jelesül tanúskodik az ember ebbéli oktalanságáról. Pedig józan(abb) pillanataiban még az elvetemültek is tud(hat)ják, hogy az erőszak erőszakot szül, s hogy a hatalom végső soron arra való, hogy éljenek, s ne visszaéljenek vele.

Tény, hogy a gőgös ember - pedig fennhordja az orrát, de mégsem néz fölfelé a JóIstenre, így elveszítve a realitásérzékét -, idővel elbukik. Aki nem veszi figyelembe a körülményeket - melyeket Isten adja, formálja folyamatosan -, az könnyen verembe esik. Nem büntetés ez, hanem törvény! A gőgös ember, miközben egyre magasabbra kapaszkodik karrierének fáján, nem veszi észre, hogy az ágak egyre vékonyodnak, de azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az élet attól élet, hogy időnként viharok vannak benne, s azok nem kímélnek egyetlen fát sem, mindegyiket megrázzák...

Vannak pillanatok, amikor nincs más választása az embernek, minthogy az élet védelmében hősiesen, azaz önfeláldozóan cselekedjen. Ha azonban nem az élet védelme a cél, akkor az effajta erő-bevetés öncélú erő-demonstráció, s csak hősködésről van szó. A Don-kanyarban odaveszett, mintegy 600ezer magyar katona nem hős volt, hanem áldozat! Akik pedig gazdasági-, politikai érdekből manapság is aknamezőre küldik hadseregük fiatal férfiait és nőit - akiknek nem Irakban, Afganisztánban stb. lenne a helyük, hanem otthon a családjukban(!) - azok nem stratégák, hanem gyilkosok. Számukra ugyanis az ember csak megsemmisítendő célpont, a katonák pedig bevethető élőerők csupán -, jóllehet mindegyik EMBER... S mindegyik Isten akaratából van itt ezen a Földön! A demokráciában is az a szép, hogy azt mindenkinek a saját hazájában/házában kell munkálnia, nem pedig idegen földön, másokat legyilkolva "védenie"... Sajnos még mindig nem tanulta meg az ember az isteni leckét: A demokrácia, a jólét garanciája soha nem a fegyverek, hanem a közösséget összetartó szeretetben rejlik! Ezért nem a világ meghódítására küld minket a Teremtőnk, hanem arra hívogat, hogy önmagunkat legyőzve az Ő dicsőségére, a magunk boldogulására, s embertársaink hasznára éljünk...

Isten dicsősége...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy meglássam nap mint nap dicsőségedet, s hálás szívvel dicsérjelek megtartó kegyelmedért és gondviselő jóságodért! Ámen

Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Zsolt 19,2

Kitágult a világképünk, s ezzel együtt zsugorodott a szívünk, no meg a képzelőerőnk is: már nem fér bele a JóIsten... Alig száz évvel ezelőt még azt hittük, hogy Tejútrendszerünk az egyetlen galaxis az univerzumban, aztán kiderült, hogy több száz milliárd(!) van belőlük! Hihetetlen távlatok tárultak fel előttünk, de ezzel együtt - vagy emiatt is(?) - megnövekedett a hitetlenség is! Nemcsak a világegyetem nagysága lenyűgöző, de az ember oktalansága is ámulatba-ejtő: tudományát elsősorban a másik legyőzésére, megsemmisítésére használja, aztán, újra és újra kiderül: megmenekülni a krízisből mindig csak együtt lehet, s ezek után - talán lelkiismeretfurdalásától is űzetve-hajtva -, jóra is használja tudományát. A "felhők fölött járó ember"-képe évszázadokon át a realitását-vesztett embertípust jelentette, de igazából irracionálisan azóta viselkedik az ember, amióta nemcsak naponta a felhők fölött "jár-kel" ezernyi vasmadarával, de tudása révén a Holdon is szaladgálhat...

Óriásit fejlődött a világ, de valójában mégsem tudunk olyan sokat belőle. Messzire láthatunk el, de a közelünkben élőket meg nem vesszük észre! Nagy terveket szövünk, nagy dolgokat várunk,s közben elfelejtjük azt, hogy emberből vagyunk, azaz nem a dolgok nagysága befolyásolja boldogságunkat, hanem az érzéseink. Vannak kultúrák, ahol az érzéseket kifejezni a gyengeség jele (pl. az igazi férfi nem sír!) Valójában, ami emberré tesz minket az nem a tudásunk, hanem az érzéseink, melyeket etikusan tudjuk kezelni - ha tudjuk...

A zsoltáríró himnikus gondolataiban egykoron azt fogalmazza meg, az elérhetetlen magasságú "egek" hirdetik az Isten dicsőségét, ma a zsoltáros beleírná himnuszába azt is, hogy milyen csodálatos rendről tesznek bizonyságot a szubatomi részecskék... Isten ugyanis mindenhol jelen van, hiszen a RENDje nélkül nem lenne semmi, ami van! Éppen ezért mondjuk őt Mindenütt-jelenvalónak, s Aki mindenütt jelen van, az a Mindenható... Isten teremtettségbeli munkájáról szól tehát minden, s Ő munkálkodik bennünk is, ha akarjuk, ha hagyjuk... Ő tart fenn minden létezőt, Ő kormányozza az egész a világmindenséget, vezetni akar minket is, csak akarnánk, csak hagynánk már végre!

Ragaszkodás...

A mai nap imádsága:

Hozzád szeretnék tartozni Uram! Nemcsak tudni, hogy velem vagy, de érezni is... Kérlek tompítsd életemben az önzést, add hogy ne birtokolni akarjak, hanem részesedni! Ámen.

   

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Zsolt 91,14

Akkor mégis csak a cselekedetek számítanak? Tehát, aki ragaszkodik - azaz teljesíti a minimumot - az megmenekül, aki nem az meg elkárhozik?... Ezért sokan "kupeckodnak" az Istennel: "Uramisten, ha Te így, akkor én meg úgy!" - de Isten nem kalmár, hogy alkudozni lehetne vele. Isten az Isten mindörökké, Aki kijelent, törvényt szab. Teremtett világában rend uralkodik, nincs benne semmiféle "kenjük be sárral"-gányolás-javítgatás... Ha egyszer az emberi gonoszság eléri a "kritikus tömeget" - s hogy ez mennyi, azt csakis egyedül az Isten tudja, hiszen ez a kegyelmétől függ, ami nekünk ugyan végtelen, de Neki nem határtalan -, akkor az Isten megengedi a pusztulást, a bűnök következményét, hogy újrakezdődhessen az élet, de, most már az istenes.

Valakinek a ragaszkodását, annak milyenségét kapcsolat-rendszeréből jól meg lehet ítélni. Sok oka van a ragaszkodásnak: Lehet vonzódni valakihez, mert jó az ő társaságában lenni, mert kellemes kisugárzása van az ő személyének. Lehet ragaszkodni a másik emberhez, mert abból jól mérhető előnyök származnak, de lehet félelemből is "ragaszkodni" nemcsak emberekhez, de tárgyakhoz is, melyek elvesztésének félelme kötöz, olykor már betegesen is.

Istenhez "ragaszkodni" egészen mást jelent. Aki Istenhez ragaszkodik, s nemcsak egy "isten-elképzeléshez", az túllép konvencionális okoskodásokon, dogmatikus korlátokon. Számára nem a hit szavakban megnyilvánuló demonstrációja a fontos, hanem a szeretet mindennapos gyakorlata. Míg ugyanis az előző veszélyeket (pl. elkülönít) hordoz magában, ez utóbbi nemcsak "üdvös", de békességet, s egységet teremtő is...

Oltalmat az talál, akinek fontos a béke, s éppen ezért keresi azt. A hívő ember nem emberekben reménykedik, hanem Istenben bízik. Ismeri Isten neveit, fel is tudja sorolni azokat, de jól tudja, hogy az ő Istene azért Isten, mert nincs rá emberi szó...

Szolgálat...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem erőt akaratod teljesítésére, hogy minél többször megnyilvánuljon szereteted az én életemen is keresztül! Ámen



(Keresztelő) János mondta: "Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket!"
Lk 3,8

Egyes újprotestáns egyházak szektás látásmódjában a megtérés gyümölcsének a megigazulást tartják, ami azt jelenti, hogy "Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, a bűn és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert." (Idézet egy, az árrendszerváltozás környékén megerősödött gyülekezet honlapjáról.)

Nos, Keresztelő János egyértelműen a - ma így mondanánk - szociális gondolkodásmódra buzdította hallgatóit. Különösképpen azokat, akik megkeresztelkedtek nála, eképpen szólva hozzájuk: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Konfirmandusaim, gimnazista diákjaim gyakran teszik fel a kérdést: "Kinél, melyik vallásban, egyházban van az igazság?" Erre szoktam válaszolni: "Ahol túl sok szó esik az "ÉN"-ről, abban biztos nem!" Ebben az individualista huszadik században élők fejébe sajnos sikerrel "beleverték" azt a konzum-ideológiát, aminek a lényege, hogy a legfőbb érték a fogyasztás, az, amit az "ÉN" valóban birtokolhat.

Így alakult át a társadalom szép lassan azzá, amivé. Az emberek már nem közösségben, hanem egyéni érdekben gondolkodnak; a másik ember már nem szövetséges, hanem vetélytárs, hiszen lassan harcolni kell a munkahelyekért is... Amikor persze tengelytörést szenved a gazdaság szekere, amikor kezelhetetlenné válnak a szociális konfliktusok, akkor derül ki (újra!), hogy a megoldás a közösségi gondolkodás! Ebben a kelet-közép-európai valóságban persze a "közösség" szónak fanyar mellékíze is van, hiszen sokan még a "kolhozra" a szovjet-szocializmusra gondolnak...

Aki tehát megtért, az az ember Isten közelébe került. Ahol Istent naponta érzik, ott naponta valóság a kegyelem, ott kézzelfoghatóak a gyümölcsök, s láthatóak a szolgálat különféle formáiban: iskolákban, szeretetotthonokban, segélyszervezetekben. Ahol az "ÉN" a fontos, ott hangsúlyt kap az élmény, a csillogás, a látvány, s érdekes módon a szociális gondolkodás háttérbe szorul.

Prüszkölni lehet az ún. történelmi egyházakra, de érdemes azon elgondolkodni, hogy melyik mit "tett lett le" a közösség asztalára, s milyen áldozatot hozott nemzetért, hazáért... Mert legvégül nem az fog számítani, hogy kik milyen hangosan "Uram! Uram!"-oztak, hanem hogy mennyire teljesítették a Mennyei Atya akaratát.

Titok...

A mai nap imádsága:

Uram! Titkaidat ismertesd velem, hogy megelégedve, s hasznosan élhessek általuk! Ámen
   

Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra;
Jn 16,13a

Mindenki, aki rádöbbent emberlétének csodájára - elkezdi keresni az igazságot... Aztán ahogyan öregszünk, tapasztaltabbak leszünk, s egyre közelebb kerülünk a halálhoz, annál inkább bölcsülünk. Ajándék ez, amikor belátjuk, a végső igazság elérhetetlen számunkra, de Isten mégis békességet teremt szívünkben. Minél inkább figyelünk az Ő szeretetére, annál inkább tompul bennünk az emberi gonoszságok, bűnök miatti fájdalom, s minél távolabb vagyunk Istentől, annál inkább eluralkodik bennünk a félelem. Félelem a kicsinységünktől, a gyengeségünktől, mások fölénk terpeszkedő hatalmától.

Isten azonban nem a félelem lelkét adta nekünk! Az igazság a valóságban van, nem a képzeteinkben. Az elképzelés csak egy kép csupán, gondolataink kivetítése érzelmeink filmvásznára, hasonlít a valóságra, de nem az. Olyan mintha... de mégse! A végső igazság, hogy Isten nem képzelet, fikció, hanem Valóság, Akit értelemmel 'befogni' kép-telenség. Ezért ellentmondásos, amikor az értelem eszközét, a logikát igyekeznek prédikátorok beleszőni érvelésükbe, s véget nem érő okoskodással citálják a Biblia igéit keresztül-kasul. Egyesek még odáig is merészkednek, hogy könyvet írnak 'istenbizonyítékaikról', melynek azt a címet adják: "Aki gondolkodik, az hisz..." A hitnek ugyan velejárója a gondolkodás, de nem előfeltétele! A hitnek lényege az elfogadásban van.

Talán nem véletlen, hogy a feltámadás első tanúja nem az apostolok közül került ki... Mária Magdolna vitte meg az apostoloknak az evangéliumot - s az okos/racionális, ok-okozati összefüggésekben világot látó apostolok első hallásra nem is tudták 'fogadni' a jó hírt, csak hitetlenkedtek. Sőt talán az sem véletlen, hogy a korai egyházban kialakul a Mária-tisztelet, hiszen "Mária, aki szívében forgatta ezeket a dolgokat" - az elfogadásnak az ősmintáját adta. Ne áltassuk magunkat, a keresztények között mindig több volt a nő, mint a férfi, s ha megnézzük templompadjainkat, ma sincs ez másképpen! Ennek nemcsak a női létből fakadó áldozatkészség az oka, hanem az élet titkaira való általános nyitottságuk. Az a vallás, amelyik "férfias", ahol a férfi habitus dominál, az bizony sokkal hamarabb elszalad az Isten Valóságától, melynek legfőbb lényege a Szeretet - nem a kedvelő, hanem az áldozatkész agapé.

A Szentlélek nélkül nincs Egyház. Egy spirituális közösség lehet jószándékúak csoportosulása - ami igen becsülendő -, de nem több ennél. Az egyházi közösség többet kínál, mint társadalom számára hasznos jótékonysági programot. Az Egyház elsődleges célja az Isten-i Titkok közvetítése az evangélium hirdetése és a szentségek helyes kiszolgáltatása által. Az igazság az, hogy a világ szemében az Egyház nem akkor válik egyházzá, amikor hirdeti, hanem amikor éli is az evangéliumot...

Hogyan mozdítsuk el a hegyet?

„…mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel…” (Márk 11:23)

Hogyan mozdíthatod el a hegyet az életedben? A következőkkel: 1) Isten Igéjét használva. A pusztában a Sátán háromféle módon kísértette meg Jézust: a) helyezd az átmeneti szükségleteidet a lelki szükségletek elé: „Változtasd ezeket a köveket kenyerekké!” b) használd az erődet hibás indítékból: „Vesd le magad a templom párkányáról!” c) válaszd a könnyebb utat, ne a keresztet: „Az egész világ a tiéd, ha behódolsz nekem.” Jézus minden alkalommal legyőzte a Sátánt ezzel a mondattal: „Meg van írva” (Máté 4:1-11). A legerősebb fegyvered Isten Igéje – tanuld meg használni! 2) Állhatatossággal. Jeremiás azt mondta, hogy Isten Igéje olyan „mint a sziklazúzó pöröly” (Jeremiás 23:29). Rácsodálkoztál már arra, hogy lehet az, hogy a kalapács kilencvenkilencszer lesújt a sziklára, de a századik ütés az, ami darabokra zúzza? Ez azért van, mert az összes megelőző csapás gyengítette azt. Élj Isten Igéjében, ismételd azt minden helyzetben és működni fog. 3) Megbocsátással. Van egy történet, amelyben a lelkész ezt kérdezte a gyülekezetétől: „Hányan vagytok hajlandók arra, hogy megbocsássatok az ellenségeiteknek?” Mindenki jelentkezett, kivéve egy öregembert. „Miért nem?” – kérdezte a lelkész. „Azért” – felelte – „mert nekem nincs egy sem, túléltem mindet!” Miután a hegyeket mozgató hitről és a meghallgatást nyerő imáról beszélt, Jézus ezt mondta: „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). A hegyed nem fog elmozdulni, és az imáidra nem kapsz választ, ha meg nem bocsátást rejtegetsz. Tehát kérdezd meg magad: „Megéri?” Akár úgy gondolod, hogy a vétkes megérdemli a bocsánatot, akár nem, a saját érdekedben bocsásd meg és engedd el!

ISTEN FEL VAN KÉSZÜLVE A KATASZTRÓFÁKRA

„…a  veszedelem napján… az Úr az én támaszom.” (2Sámuel 22:19)



Egy éjszakai telefonhívás, egy rosszindulatú daganat, az ajtódon kopogtató rendőr, egy drogfüggő gyermek – ha elég sokáig élsz, te is találkozni fogsz a veszedelem napjával. Ilyenkor az fogja meghatározni a reakciódat, hogy milyen erős az Istennel való kapcsolatod. C.S. Lewis azt mondta, hogy vagy megtanuljuk, amire a próbának tanítani kellett, vagy újra és újra ismételjük, amíg fel nem fogjuk végre. Egy író rámutat, hogy: „Isten katasztrófákra felkészítő felszerelése a Zsoltárok 31:24-ben van: »Légy erős és bátor!« (NIV). Miért? Mert Isten harcol érted. Ismerned kell Istent, tisztában kell lenned meggyőződéseiddel, és tudnod kell, hogyan meríthetsz Isten korlátlan erejéből. Nem az vagy, akinek te tartod magad, vagy akinek mások tartanak… Isten azt mondja, hogy erős vagy. Higgy neki! Bátorodj fel! Ne zárkózz magadba a fájdalom miatt! Szedd össze az összetört darabkákat, és add oda Istennek… döntsd el, hogy szeretettel teli életet akarsz élni! Egy bezárt szívért nem érdemes küzdeni. Túl sokat dolgoztál azért, hogy idáig eljuss, tehát működj együtt Istennel a gyógyulás érdekében. Reménykedj az álmaidat az oltárra… Isten mindent újjá tesz , és nála minden lehetséges. Bármi más kudarcot vall…. Nem számít, mennyi ideig vagy Isten műhelyében, előrehaladásom csak a veszedelem idején fog kiderülni. Azért kell előre felkészülnünk, mert reakcióink akaratlanok… Nincs olyan helyzet, kísértés vagy kérdés, amire ne lehetne alkalmazni az Efezus 6:10-et: »Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében!« Ez a megoldás az olyan teszteknél, amikor több lehetséges válasz körül kell kiválasztani a jót… Isten nem azt mondja, hogy saját erődből legyél erős. Támaszkodj az ő erejére és engedd, hogy megtegye érted, amiről tudja, hogy számodra ez a legjobb!”

Milyen az imaéleted?

„Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.” (Zsoltárok 55:17 Károli)
1965-ben szakértők azt jósolták, hogy húsz éven belül mind csak 22 órás munkahétben fogunk dolgozni, és negyvenéves korunkra nyugdíjba megyünk, mert a számítógépek elvégzik a munka nagy részét. Vajon mit hagytak számításon kívül a szakértők? Az étvágyunkat! Minél többünk van, annál többet akarunk. Ebben az ördögi körben az első veszteség az Istennel töltött időnket éri. Tehát, milyen az imaéleted? Mielőtt válaszolnál, olvasd el Isten néhány nagyszerű szolgájának szavait! D. L. Moody: „Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni.” Jill Briscoe: „Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy időt tudsz tölteni Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged.” Helmut Thielicke: „Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, ha távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle.” A. W. Tozer: „Nos, mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt, és sűrű sötétségbe rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá való közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk találni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog.”

A boldogság feltétele az elengedés

Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Filippi 3:13-14

A boldogsághoz tudnod kell elengedni és meg kell tanulnod felejteni. Az aggódás nem változtat semmit a múlton, szóval felejtsd el, amin nem tudsz változtatni, és koncentrálj a jövőre.

A Filippi 3:13-14 azt mondja: Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.

Az erőd véges. Ezért fáradsz el. Ezért merülsz ki.

Mivel csak véges mennyiségű energiád van, nagyon ajánlom, hogy egy cseppjét se a múltra pazarold. Minden nap arra költsd az erődet, ami az előtted lévő úton vár.

Ez a szokás annyira fontos a boldogsághoz, hogy van három csapda, amiről tudnod kell:

A megbánás csapdája. El kell engedned azokat a dolgokat, amiket megbántál. Vannak dolgok, amikről azt kívánom, hogy bárcsak máshogy csináltam volna az életben? Természetesen. De nem rágódhatok rajtuk, mert nem tudom megváltoztatni őket. Ne vesztegess érzelmeket bánkódásra.

A neheztelés csapdája. A haragodhoz való ragaszkodás csak téged bánt. Engedd el! A saját érdekedben meg kell tanulnod megbocsátani. Megérdemlik? Nem. De te megérdemled a megbocsátást Istentől? Nem. Akik megbocsátanak, megbocsátatnak.

A szokás csapdája. Minden folyamatosan változik, és ezt nem tudod megállítani. Neked kell eldöntened, hogy ellenállsz és elutasítod a változásokat, vagy boldog leszel. A boldogság választás kérdése.

Az, hogy hogy kezeled a változásokat az életben felfedi a lelki érettségedet. Amikor az örökkévalósághoz vagy láncolva, és az vezet, körülötted minden változhat, és választhatod a boldogságot.

Beszéljetek róla:

• Mi az a dolog a múltadban, amit el kell engedned ahhoz, hogy a jövődre tudj koncentrálni?
• Mit gondolsz, miért olyan nehéz az embereknek megválni a szokásaiktól?
• Mit fed fel a változáshoz való hozzáállásod a lelki érettségedről?

Hangolódj rá Istenre!

"Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele." Jób 33,14



Isten úgy tervezett téged, hogy hallhasd a hangját. Ilyen módon, van benned egy "vevőkészülék", mely lehetővé teszi számodra, hogy vezetést kaphass Istentől.

Milyen csatornákat használ Isten? Isten elsődlegesen a Biblián keresztül beszél. Ezért szükséges naponta olvasnunk a Bibliát. Isten akarata az Ő Igéjében van elásva.

Isten ugyanakkor szól istenfélő bibliatanítókon keresztül is. Jártál-e már úgy, hogy egy gyülekezeti alkalmon vagy egy bibliatanulmányozáson azt érezted, egyenesen hozzád beszél a tanító? Abban a pillanatban, Isten az aki beszél hozzád.

Isten szól más keresztényeken keresztül is. Sőt, még rajtad keresztül is. Ha te ráhangolod magad és tanulmányozod az Igéjét, Isten néha felhasznál, hogy azokat a dolgokat mondd az embereknek, melyeket Ő akar mondani. Ez nem valami különleges dolog, ami csak pásztoroknak van fenntartva. Isten beszél minden hívőn keresztül, különböző időkben.

Isten szól a körülményeid és fájdalmaid által is.
Isten mindig szól. Azonban nekünk hallgatnunk kell rá. Hangolódj rá Istenre és Ő vezetni fog a helyes ösvényen.

Konfliktuskezelés:

Szembenézni valakivel szeretetben

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (Efézus 4:26-27)

„Ha megharagszol, ne engedd, hogy a haragod bűnbe vigyen, és ne maradj haragos egész nap. Ne adj esélyt az ördögnek.” (Efézus 4:26-27 – GN fordítás)


A konfliktus megtörténik. Nem lehet elkerülni.

Mikor a konfliktus jön, azonnal, szemtől-szemben kezelni kell, nem szabad engedni, hogy elmérgesedjen. Óriási hiba, ha azt gondolod: „Figyelmen kívül hagyom, remélem, majd elmúlik.”

A konfliktus figyelmen kívül hagyása nem küszöböli ki magát a konfliktust. Pál apostol azt mondja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (Efézus 4:26-27)

Ez a vers magában foglalja, hogy van harag, amely bűnre vezet, és van amelyik nem. Van helyes útja, hogy haragudj, és van helytelen útja is.

Hogyan tudod megkülönböztetni?

A harag rossz fajtája az, amelyik nem párolog el gyorsan. Az a harag, amit nem kezelnek, neheztelésbe, sértődésbe és keserűségbe fordul. A keserűség mindig bűn. A sértődés mindig bűn. Ezek az érzelmek mindig rosszak.

Hogyan kezelhetem a konfliktust gyorsan? A konfliktus megoldásának módja a szembesítés. Ha meg akarod oldani a konfliktust, akkor konfrontálódnod kell.
Mindazonáltal nem kell haraggal tennünk ezt. Tény, hogy nem szabadna konfrontálódni haraggal. Szeretettel menni a másik személyhez, és az „igazságot szólni szeretettel”, ez rögtön kezeli a problémát.

A Biblia három szabályt ad a konfrontációra: "legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jakab 1:19)

Ha az első kettőt megteszed, a harmadik jön magától. Ha gyors vagy a hallásra és lassú a szólásra, akkor lassú leszel a haragra is, nem fogsz könnyen megharagudni.

Beszéljünk róla:

* Milyen érzéseid vannak, mikor tudod, hogy valakivel szembe kell nézned, konfrontálódnod kell? Mit gondolsz, miért érzel így?
* Hiszed-e, hogy Isten tud vezetni téged a konfrontációban, még akkor is, ha félelmet vagy fenyegetettséget érzel?
* A Biblia azt mondja, hogy szeretettel kellene konfrontálódnunk. Mit gondolsz, hogy néz ez ki, hogyan történhet?

Koncentrálj a megbékélésre

"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Máté 5:9.)


Ha konfliktusban vagy, inkább a kibékülésre koncentrálj, ne a megoldásra. Nagy a különbség: a kibékülés azt jelenti, hogy helyreállítod a kapcsolatot, de a megoldás azt jelenti, hogy úgy oldod meg a dolgokat, hogy egyességre juttok mindenben.

Ez egyszerűen nem fog megtörténni. Nem érdekel, hogy mind a ketten szeretitek Istent, vagy mélyen szerelmesek vagytok egymásba, vannak dolgok, amikben soha nem fogtok egyetérteni, mert Isten mindenkit különbözőnek teremtett.

Lehetsz más véleményen úgy is, hogy nem vagy ellenszenves - ezt hívják bölcsességnek. A Biblia azt mondja a Jakab 3-ban: "A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató."

A Biblia azt mondja, bölcs dolog a megegyezés. Lehet közöttetek egység egyformaság nélkül. Sétálhattok kéz a kézben, úgy hogy nem néztek szemtől szembe. Kibékülhettek, úgy hogy nem oldotok meg minden egyes vitás ügyet.

Ha a kapcsolatra fókuszálsz, a viták gyakran jelentéktelenné válnak. Ez az én kihívásom számodra: ebben a világban, ahol minden tele van konfliktussal, háborúval, előítéletekkel, erőszakkal, összetört kapcsolatokkal, legyél a megbékélés képviselője.

Nem véletlen, hogy a B.É.K.E (P.E.A.C.E) első betűje Isten azon célját jelképezi, hogy béketeremtők legyünk. Mindig sokkal jobban megéri megoldani a konfliktust, mint felbontani egy kapcsolatot.

Beszéljünk róla:

* Az életed melyik kapcsolatában, milyen helyzetében lehetsz béketeremtő?
* Égettél már fel hidakat, azért hogy megpróbálj kikerülni egy konfliktusból? Hogyan kellene megváltoznia a hozzáállásodnak, hogy megbékélést tudj hozni a kapcsolataidba?

Sosem késő vezetni másokat

"Én őértük teljesen odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal." (János 17:19)

Jézus nagyon jól tudta, hogy nem lesz mindig a tanítványokkal. Az utolsó vacsorakor már tudta, hogy néhány órával később már a kereszten függ majd. Ezért így imádkozott: "Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket ..." (János 17:11).

Te sem leszel mindig a gyermekeiddel. A szülői lét csak egy időszak. Nem tart örökké, de sosem késő elkezdeni másokat vezetni.

Lehet, hogy már nagyszülő vagy, de lelki vezető még mindig lehetsz a körülötted élők számára.

Visszahangozhatod Jézus imádságát azzal, hogy azt mondod: "Atyám, mielőtt elmegyek erről a földről, segíts, hogy közvetíthessem, átadhassam a Te isteni igazságodat a gyermekeimnek és az unokáimnak.S mielőtt hátrahagyom őket és hozzád költözöm, kérlek, vezess hogy jó vezetője legyek azoknak, akiket az én gondoskodásomra bíztál. Add, hogy aztán a te kezedbe helyezhessem őket, tudva azt, hogy te eddig is, ezután is megóvod őket."

Mit látnak a gyermekeid? Mire szánod oda magadat? Mit szeretnél, mit lássanak a gyermekeid, abban, hogy mire szánod oda az életed?