A KESERŰSÉG LEGYŐZHETŐ

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek…” (Efezus 4:31)

Egy ember, akit megmart egy csörgőkígyó, berohant a kórházba. Az orvostól azt kérdezte_ „Halálos?” A orvos így felelt: „A harapás nem az , a méreg igen.” A harapások, a bántások, melyek másoktól érnek, fájdalmasak és felzaklatóak ugyan, de nem halálosak. Ami megtörténik velünk, általában nem pusztít el, de ami utána történik bennünk, az valóban tönkre tehet. A keserűség olyan, mint a méreg, először a gondolataidat támadja meg, aztán a kapcsolataidat. Újra meg újra előhozza a fájdalmat, amíg az át nem veszi feletted az irányítást, így elrabolva tőled azt a jövőt, amit isten tervezett számodra. Ám ennek nem kell így lennie. A keserűséget le lehet győzni. Isten azt mondja: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek” (Efezus 4:31). Márpedig, amit ő parancsol, annak megtételéhez meg is adja kegyelmét. Amikor Péter azt kérdezte Jézustól: „Hétszer is meg kell bocsátanom?” Jézus azt felelte: „Még hetvenszer hétszer is” (ld. Máté 18:21-22). Másként fogalmazva: „Bocsáss meg, és bocsáss meg újra és újra, amíg a dolog többé már nem jut a eszedbe és nem zavar.” Mi okozza a keserűséget? A harag, aminek megengedted, hogy beköltözzön gondolataidba. Isten célja a haraggal az, hogy ösztönző erő legyen, ami arra indít, hogy igénybe vedd az ő erejét a problémák megoldására – ha nem így használod, azok nem múlnak el, hanem tartósak maradnak. A probléma megoldása feloldja és elmulasztja a haragot. A harag azonban tartós keserűséggé tud válni, ha folton arra összpontosítasz, amit mások tettek veled. Ez ellenséggé, kritikussá, másokat hibáztatóvá és bosszúállóvá tesz. Azt kérded, valóban megálljt lehet szabni a haragnak? Igen. Isten segítségével képesek vagyunk irányításunk alatt tartani reakcióinkat és viselkedésünket, és halálra tudjuk éheztetni a haragunkat. „A Lélek gyümölcse… önmegtartóztatás” (Galata 5:22-23).

„Érezd magad otthon, Uram!”

„…maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15:9)

Ha olyan nagy szükségünk van arra, hogy Istennel mély és állandó kapcsolatunk legyen akkor miért nem keressük? Az egyik ok az, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy Isten emlékszik minden rosszra, amit valaha is tettünk, és kész elítélni minket azért, amit éppen most teszünk. Pedig ez nem így van. Gondolj csak bele, hogy milyen tulajdonságai vannak egy jó barátnak: elfogad olyannak, amilyen vagy, van ideje a számodra, minden találkozás után jobban érzed magad. Isten pontosan azt kínálja neked ma, amit egy barátban is értékelsz: szeretne veled lenni, sokkal inkább, mint amennyire te Ővele. „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” Ha valóban megmaradunk az Ő szeretetében, akkor örömmel telten fogunk távozni, olyannyira, hogy minden nap visszarohanunk majd Hozzá. A megmaradni szó azt jelenti, „otthon lenni” Isten szeretetében, biztosan tudni, hogy családtagként elfogadnak Isten „jó nevű” családjában. Tudod, hogy itt békességet találsz, az Ő jelenléte táplál és gondoz. Ez egy olyan hely, ahol érzed, hogy oltalmaznak, és tudod, hogy az egész világon ez számodra a legbiztonságosabb hely. Ez a megmaradás a legfontosabb kapcsolat életedben. A megmaradásban keresed Istent, vágysz rá, szomjazol rá, vársz őrá, látod őt, megismered, szereted, meghallod őt, és válaszolsz neki. A megmaradás azt jelenti, hogy egyre több helyet kap Isten a tetteidben, a gondolataidban és a vágyaidban. Túl gyakran fordul elő az, hogy annyira igyekszünk tenni valamit Istenért, hogy egyszerűen elfelejtjük élvezni társaságát. Pedig úgy teremtett meg téged, hogy e nélkül nem vagy teljes egész. Ezért írta Dávid: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2).



Ahhoz, hogy otthon érezd magad Isten szeretetében: 1) Neki kell adnod napod első részét. A zsoltáros ezt írta: „…jó reggel kereslek téged…” (Zsoltárok 63:2 Károli). Ha nem tanulod meg, hogy Istennek add a napod első részét, akkor nem valószínű, hogy mélyebb kapcsolatot tudsz kiépíteni Vele. Minden reggel egy előre meghatározott helyen és időben légy Isten közelében, ahol nyugodt körülmények között tudsz olvasni, írni, elmélkedni, Igéjét tanulmányozni, hangosan kimondott szavakkal beszélgetni Vele, és igen, sírni is, ha arra van szükséged. 2) Rá kell érezned Igéje ízére, sőt habzsold élvezettel minden egyes hozzád intézett szavát! Fogadd úgy, amit mond neked, mint az ételt, mint értékes kincset, mint egy szerelmeslevelet! Ne feledd, azért olvasod, hogy találkozz valakivel! A célod nem az információszerzés, hanem a bensőséges kapcsolat. Állj meg, és gondold át jól, amit olvastál! Hadd hatoljon le lényed legmélyére, és számíts arra, hogy Isten kapcsolatba fog lépni veled! Biztosan így lesz! 3) Élő személyként beszélj vele, így hallgasd őt, nem úgy, mintha egy láthatatlan erő lenne. Előfordul, hogy úgy bánunk Istennel, mintha valami titokzatos hatalom lenne valahol „ott fent”. Nem! Ő azt akarja, hogy úgy szólj hozzá, mint egy barátodhoz, meg akarja hallgatni kéréseidet, aggodalmaidat és háládat. Rajta, nyugodtan legyél vele őszinte, és számíts arra, hogy viszonzásul „isteni szikrát”, új látásmódot és bölcsességet ad. Szánj időt arra, hogy csendben megállj előtte! Maradj ott, amíg ki nem alakul a kapcsolat! 4) Írd le gondolataidat és benyomásaidat; ne napi eseményekről szóló naplót, vagy valami irodalmi szárnypróbálgatást, hanem azt, amit személyesen megtapasztaltál az Istennel való járásod során. Beszéld meg vele csalódásaidat! Kérj tőle bölcsességet! Hagyd ott a lapon a kéréseid, amíg iránymutatást nem kapsz. Tartsd szem előtt válaszait! Fegyelemnek hívják ezeket az egyszerű szokásokat, mert erőfeszítés kell hozzá – de a jutalom miatt megéri!



Ha a megmaradás a gyümölcsözés kulcsa, akkor miért nem tesszük meg? Azért, mert 1) azt hisszük, hogy a megmaradás az érzéseinken múlik. Nem, a megmaradás alapja a kapcsolat, nem egy érzés. Valószínűleg ettől most megkönnyebbültél, főleg akkor, ha azt hiszed, hogy mindenképpen valamilyen emelkedett hangulatban kell lenned, amikor időt töltesz Istennel. Ez nem mindig fog bekövetkezni, és nem is szükséges. Megérthetjük ezt, ha a házasságra gondolunk. A megmaradás a hit cselekedete. Azt mondod ki ezzel, hogy jobban értékeled Isten jelenlétét az életedben, mint bármely múló érzést vagy gyors benyomást. Ha azt hiszed, hogy mindig erős érzelmi töltet kell ahhoz, hogy tudd, Istennel voltál, akkor csalódás fog érni, és végül majd azt gondolod: „ez nem nekem való”. Pedig igen! 2) Azt hisszük, hogy megmaradhatunk Krisztusban anélkül, hogy engedelmeskednénk Neki. Jézus azt mondta: „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben…” (János 15:10). Az engedetlenség megtöri a Krisztussal való szövetségedet. Megteheted, hogy vasárnaponként érzelmes istentiszteleteken veszel részt, de ha a hét többi napján bűnös életet élsz, sohasem sikerül „megmaradnod”. Az egyik legnagyszerűbb kép a bőséges gyümölcstermésről az, amit az Ígéret Földjére érkező kémek láttak. A Bibliában a szőlő, amelyből a bor lesz, a bőséget jelképezi. „Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon…” (4Mózes 13:23). El tudod képzelni? Két ember kellett ahhoz, hogy egyetlen szőlőfürtöt cipeljen. Hűha! Hallottál már valaha ilyen gyümölcstermésről? Ez a kép lebegjen a szemed előtt! Emlékeztesd magad folyamatosan arra, hogy ez jut mindazoknak, akik hallják Isten Igéjét és engedelmeskednek annak!

Mindig a helyes dolgot tedd!

„Igaz ösvényen vezet.” (Zsoltárok 23:3)

George Washington mondta: „Kevés ember olyan erényes, hogy ellenálljon a legtöbbet ígérőnek.” De ez az, amit tennünk kell, ha olyan jellemet akarunk fejleszteni, amely megtart minket. Nem könnyű a helyes dolgot tenni, amikor a) meg kell fizetni az árát; b) a helytelen dolog sokkal célszerűbb; c) senki sem fogja tudni, csak te. Ezek azok a pillanatok, amikor a jellemed erősödik. Martin Luther King mondta: „A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez?” Az Amerikai Nyílt Golfbajnokság döntőjében Bobby Jones labdája a durva gyepre érkezett, de nagyon közel a sima pázsithoz. Ahogy felkészült az ütéshez, véletlenül megmozdította a labdát. Azonnal a segédekhez fordult, és bejelentette a szabálytalanságot. A segédek nem látták elmozdulni a labdát, sem senki más a lelátóról. Így Jones-ra bízták, hogy vállalja-e a büntetőütést. Vállalta. Később, amikor valaki dicsérte a becsületességéért, Jones így reagált: „Megdicsér egy bankrablót azért, mert nem rabolta ki a bankot? Nem, dehogy is. A golfot mindig így kellene játszani.” Jones aznap egy ütéssel alulmaradva elveszítette azt a meccset, de megőrizte becsületességét. Jelleme annyira közismert volt, hogy az Egyesült Államok Golfszövetsége sportszerűségért járó díját "Bob Jones Díj"-nak nevezte el. Tehát tedd a helyes dolgot, és tarts ki benne! Még ha rövid távon nem is segít előrejutni, hosszú távon meg fog védeni és javadra fog szolgálni. Vagy ahogyan a zsoltáríró fogalmazta: „Igaz ösvényen vezet, dicsőséget szerezve nevének.”

A házassági mítoszok leleplezése

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János 8:32 Károli)

Sokunkat félrevezetnek a szerelemről és házasságról szóló mítoszok. A „tökéletes házasság” mítosza széles körben elterjedt, és nagyon veszélyes. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaink, lehetetlen álmaink és varázslatos elképzeléseink félretájékoztatnak, becsapnak és kiábrándítanak minket, így aztán készek vagyunk lelépni abban a pillanatban, amikor fantáziavilágunk összeütközik a valósággal. Csak az igazság szabadít fel arra, hogy beteljesedést találjunk házasságunkban. A következő néhány napban vizsgáljunk meg néhányat a mítoszok közül. Első számú házassági mítosz: A „szerelem-vírus” mítosza, amely határozottan állítja, hogy a szerelem olyan, mint egy betegség, amit el lehet kapni. „Egy varázslatos éjszaka”, amikor éppen a megfelelő időben a megfelelő helyen vagy, és máris összeszedted. Ha elkapod, egész életen át tartó boldogságba lépsz! A baj csak az, hogy amikor kimerülünk három gyerek nevelésében, két munkahely elvárásaiban és a második hitel törlesztésében, a „vírus” eltűnik. A mosogatnivaló, a pelenkák és a napi rutin forgószelében valamit fel kell adni. Így aztán a románc eltávozik a színpadról, és átadja a helyét a valóságnak. Amikor ez megtörténik, a romantikát összetévesztjük az igazi szerelemmel, és tévesen azt gondoljuk, hogy az ment el, és nekünk követnünk kell. Az igazság az, hogy a szerelem nem hal meg azzal, hogy a románc fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki valamikor szerelmes lett egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni, amikor a „jóban” a „rosszban”-nal találkozik. Az a szerelem, amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz „míg a halál el nem választ”, az egyetlen szeretet, ami megbízható, állhatatos és biztos. A szerelem hoz össze minket, de az ilyen szeretet az, ami továbbra is összetart!




Kettes számú házassági mítosz: Az „igazi” mítosza azt sugallja, hogy a boldog házasság egyedül azon múlik, hogy megtaláljuk-e az igazit. Ezt néha a szerencsének, Cupido nyilának, a csillagok állásának vagy a hold sugarának tulajdonítják… sőt időnként még Istennek is. Csak találd meg a megfelelő személyt, és ő majd páratlanul boldoggá, romantikussá, izgalmassá, teljessé és csodálatossá teszi az életedet. El fog jönni, mint ahogy a dal mondja, „az a varázslat”, ami varázsigéjével összetart, és elvezet az örök szerelem csodavilágába. Az egész azon a személyen múlik. Semmit sem éreztél ennél meggyőzőbben igaznak és helyesnek! A család és a barátok tanácsával mit sem törődve feladunk mindent, és teljesen kifordulunk magunkból, hogy megtartsuk ezt a függőséget okozó mágikus történést. Amikor mindez elmúlik (mert el fog!), három dolog történik: 1) sírunk, manipulálunk, megvesztegetünk, később pedig hibáztatunk, gyalázkodunk, és azt állítjuk, hogy alakoskodtak azért, hogy megváltoztassanak, és szerencsétlenné tegyenek minket. „Ő nem az az ember, akihez hozzámentem”, panaszkodunk. Lehet, hogy ő nem az az ember, akire számítottál (az az ember nem is létezik az álomvilágodon kívül), de ő az, akihez hozzámentél, és a probléma nem egyedül rajta múlik. 2) Ráaggatjuk a „nem az igazi” címkét, és vagy keresni kezdjük az igazit, vagy teljesen elegünk lesz az ellenkező nemből, mert azok mind hamisak, hűtlenek és megbízhatatlanok. 3) Felismerjük az igazságot: nem létezik igazi, aki mindig boldoggá tehet minket. Ezen a ponton felszabadulhatunk, és megtalálhatjuk a boldogságot azáltal, hogy mi magunk válunk az igazivá, azzá, akivé Isten teremtett minket, nagylelkűen adunk, és engedjük, hogy mások valóságos önmaguk legyenek, tökéletlen, változékony emberek, és a boldogságunkat Istennél kezdjük keresni!




Hármas számú házassági mítosz: A „teli kincsesláda” mítosza, amely azt sejteti, hogy amikor házasságot kötünk, egy nagy kincsesládára teszünk szert, ami tele van magától újratöltődő jó dolgokkal, garantálva, hogy házasságunk minden különösebb erőfeszítés nélkül örökké boldog lesz. Ennek a doboznak tartalmaznia kell a romantikát, a testi beteljesedést, a nagylelkűséget, az igaz szerelmet, és azt, hogy mindig ki leszünk szolgálva a megszokott módon. Ideális esetben csak belenyúlunk, és kivesszük, amit akarunk ebből a soha ki nem merülő készletből. Az azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! És mivel ez kezdetben működni látszik, ezért elhisszük a mítoszt. Amíg egy rossz napon belenyúlunk a dobozba, és rájövünk, hogy üres. Ez sokkol minket, csalódottnak, haragosnak, kétségbeesettnek és reménytelennek érezzük magunkat, és arra következtetünk, hogy házastársunk cserbenhagyott, átvert vagy elhagyott minket. Mi másért lenne üres a doboz? És ezen a ponton a mítosz arra ösztönöz: „Itt az ideje egy másik dobozt keresni!” Vagy meghallhatod a felszabadító igazságot: a) a házasság egy nagy kincsesláda, méghozzá egy üres. A te dolgod megtölteni elegendő befektetéssel ahhoz, hogy megfelelő fedezetet nyújtson a gazdag kapcsolathoz szükséges kivétekhez. Jézus azt mondta: „Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). b) Azzal kell kezdened, hogy megkérdezed: „Mit szeretnék találni a dobozban?” És azt teszed bele. Aztán azt kérdezed: „Mennyit szeretnék ebből találni a dobozban?” És tegyél bele eleget ahhoz, hogy azt a mennyiséget eredményezze. Látod, a kincsesládád csak egy doboz; nem romlik el, és nem rosszat kaptál. A doboz tulajdonosa vagy, nem az áldozata. Ha elfogadod ezt az igazságot, akkor ez felszabadít arra, hogy gazdaggá és kifizetődővé tedd a házasságodat azáltal, hogy adsz is, nem csak kiveszel!




Négyes számú házassági mítosz: a „házassági körhinta” mítosza, amely azt mondja, hogy beszállhatsz és kiszállhatsz a házasságokból, ha meguntad, ha elégedetlen vagy, ha kimerültél, vagy ha jobb ajánlatot kapsz. Manapság hozzászoktattak minket az azonnali kielégüléshez. Ha nem tetszenek a szabályok, fogjuk a labdánkat és átmegyünk egy másik pályára. „Eldobható” társadalomban élünk, ha valami nem teljesít kielégítően, inkább lecseréljük, mint megjavítjuk. Tragikus módon ezt a gondolkodásmódot átvittük a kapcsolatainkra is, és lecseréljük életünkben azokat az embereket, akik nem a mi kedvünk szerint játsszák a játékot. Minden újabb generáció egyre kevésbé toleráns, türelmes, szorgalmas, rugalmas és kreatív a házasságban, és egyre hajlamosabb arra, hogy lecserélje azt, amire nem hajlandó több munkát fordítani. A „házassági körhinta” mítosza azt mondja, hogy nem kell küszködnünk a házasságunk problémáival. Csak cseréljük le! De az igazság megmutatja, hogy a mítosz nem működik. Az első házasságok több mint 50%-a végződik válással, a második házasságok 65%-a, a harmadik házasságoknak pedig több mint 70%-a. Egyértelmű, ha a házasságról van szó: minél többször csinálod, annál rosszabb! Valójában néhány kivételtől eltekintve, a fájdalmas számok azt jelzik, hogy statisztikailag nagyobb az esélyed, hogy boldogságra találsz a meglévő házasságodban, minden kihívásával együtt, mintha átlépsz egy másikba. Isten módszere a legjobb lehetőséged. Mindig! Amikor Ő azt mondja: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza” (Máté 19:6), ezzel az a szándéka, hogy a házasságod lehetőségein és akadályain át munkálkodva és növekedve jobb társsá válj, és végül boldogabb házasságot építs!

ISMERSZ SZÜKSÉGBEN LÉVŐ EMBEREKET?

„…ott ültem közöttük…” (Ezékiel 3:15)

Miközben megpróbáljuk elszigetelni magunkat mindattól, ami rossz e világban, megtörténhet, hogy elszigetelődünk azoktól is, akiknek a megsegítésére Isten elhívott minket. Ezékiel szolgálatának kezdetén írta: „… az Úr kemény kézzel tartott engem. Így kerültem… a fogságban élőkhöz… és ott ültem közöttük hét napig összetörve” (Ezékiel 3:14-15). Az igazi szolgálat azzal kezdődik, hogy beleéljük magunkat a másik ember helyébe. Jimmy Carter korábbi amerikai elnök vasárnapi iskolai tanító volt a gyülekezetében. Egy interjúban erre az időszakra visszaemlékezve mondta: „A legtöbb gyülekezeti tag – beleértve engem is – ritkán indul el olyan emberek felé, akik különböznek tőlünk, vagy kevésbé kedvező körülmények között élnek. A vasárnapi iskolánkban gyakran elhangzott a kezdeményezés: »Tartsunk gyűjtést és adjunk egy bőséges hálaadásnapi ünnepi vacsorát egy szegény családnak.« A következő kérdés ez volt: »Ki ismer szegény családot? « Senki sem jelentkezett. Fel kellett hívnunk a népjóléti osztályt, hogy neveket és címeket szerezzünk.” Nos, te ismersz szükségben lévő embereket? Az együttérzés az, hogy belehelyezed magad a másik ember helyébe. Kéred Istent, hogy segítsen megérteni, mi történik velük valójában. Meghallani azt is, amit nem mondanak ki, ugyanolyan jól, mint ahogy azt, amit elmondanak. Megérteni, hogy haragjuk néha csak félelmüket próbálja leplezni, és hogy igazából ezzel kiáltanak segítségért, az egyetlen módon, amit ismernek. Mielőtt Péter megtagadta az Urat, Jézus ezt mondta neki: „ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiaidat” (Lukács 22:32). Ha Isten kegyelme megérinti az életedet, te is indulj el másokért! Ne feledd: az emberek nem törődnek azzal, mennyit tudsz, amíg nem tudják, hogy mennyire törődsz velük.

Lecsorduló olaj

„Olyan ez, mint mikor a drága olaj…lecsordul…” (Zsoltárok 133:2)
Ha emberek emelnek fel, akkor le is taszíthatnak az elért magasságból. 1993-ban, az Angol Kupa döntője után Steve Morrow-t, aki a győztes gólt rúgta, csapattársai a levegőbe dobálták. Elkapni azonban nem tudták, így a nehéz helyzetbe került Morrow-t hordágyon kellett elszállítani törött karral és oxigénmaszkkal az arcán. A zsoltáros ezt írja: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor” (Zsoltárok 133:1-3). Isten törvényszerű rend alapján munkálkodik. Az olaj lefelé folyik, és nem felfelé! Nem számít, hogy azok, akik alattad vannak, csodálatos embernek tartanak, amíg egyet nem értenek velük azok, akik fölötted vannak. Amíg ezt meg nem érted, addig azok fognak befolyásolni, akik valamilyen okból azt mondják neked, milyen csodálatos vagy, és szerintük mindenképp neked kell irányítanod a dolgokat. Isten országában azonban csakis akkor nyersz elismerést, ha Maga Isten adja azt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Máté 17:5). Ahhoz, hogy bármi jelentőset tehess Istenért, először alá kell rendelned magad annak a vezetésnek, amely ösztönözni és irányítani tud, majd amikor eljön az ideje, el tud indítani azon az úton, amire Isten elhívott. Tanuld meg a szabályt, ami a pozícióval jár. Az olaj lefelé folyik!

Túlélni egy visszaesést

„Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére.” (1Sámuel 27:1)

Amikor leeresztesz, elvéted a ritmust, lomhának és szétszórtnak érzed magad, és visszatérsz a régi szokásaidhoz, amik nem működtek akkor sem, és most sem. Ez történt Dáviddal. Saul elől menekülve, egy szedett-vedett hadsereg vezéreként, így kezdett gondolkozni: „Előbb vagy utóbb Saul el fog kapni. Legjobb lesz, ha elmenekülök a filiszteusok földjére.” Dávidnak több esze lehetett volna. Korábbi krízisekben „megkérdezte az Urat” és megbízható tanácsadók véleményét kérte ki. De ez alkalommal a félelme vezette, és végül ellenséges területre disszidált. Egy darabig jól érezte magát. Lerészegedni, megcsalni a párodat, pornóval tömni az elmédet egy ideig talán élvezetesnek tűnhet, azonban „van olyan út, ami ártalmatlannak tűnik… de figyeld csak meg – egyenesen a pokolba vezet… Úgy tűnik, hogy jól érzik magukat, de az egésznek… szomorú vége lesz” (Példabeszédek 14:12-13 TM). Végül még a filiszteusok is elutasították Dávidot, és azt mondták: „Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenünk forduljon a csatában!” (1Sámuel 29:4). Légy óvatos; azoknak a döntéseknek, amiket akkor hozol, amikor „lent vagy”, hosszú távú következményei lehetnek. A filiszteusok elutasították, az amálekiták lerohanták, nem volt hazája, amit a magáénak mondhatott, sem családja, ahová hazatérhetett volna. Amit Dávidtól tanulhatunk, az a következő: a) Keress bölcs tanácsadókat! Erre hajlasz a legkevésbé, mert jobban esik sajnáltatni magad. De ha „elutasítod a jó tanácsot… terveid kudarcot vallanak” (Példabeszédek 15:22 TM). Valóban „segítséget jelent, ha sok a tanácsadó” (Példabeszédek 11:14). b) Ne hallgass többé a félelmeidre – Istenre hallgass! Életének romjai fölött állva Dávid „erőt kapott Istenétől” (1Sámuel 30:6) – és te is erőt fogsz kapni!

Növekedés...

A mai nap imádsága:

Istenem! Segíts Feléd való törekvésemben, hogy életem áldásodból gazdagodhasson, s a szeretet tékozló koldusa lehessek minden napomon! Ámen.

   

Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat.

1 Thessz 5,11

Savas az eső vagy sem, a növények jól tudják, ami "onnan felülről jön" az mindig táplálóbb, mint a csapvíz. Mindenki, aki kerti munkában "érdekelt", az valamilyen módon igyekszik összegyűjteni ezt az égi áldást. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a nagyobb edény mellé odaállítjuk a kisebbet, hogy amikor a nagyobb megtelt, akkor abból a víz továbbfollyék a kisebbe. Hasonlóképpen "történnek" fontos dolgaink is. Életünk folyamán mindig a nagyobb, a fontosabb kell hogy megoldódjék, utána következik a kisebb súlyú feladat megoldása. Aki pedig összekeveri a sorrendet, nem tartja a prioritást - ahogyan manapság szeretik mondogatni -, az bizony jól összekeverheti életét.

Pál egyik apostoli intése/kérése, hogy a hitben erősebb segítse a hitben gyengébbet. "Akinek több adatik, attól több is kéretik számon" - tanítja Jézus a példázatain keresztül is. Nem lehetséges, hogy a gyengébbnél találjon menedéket az erősebb, hogy a rászoruló gyámolítsa a tehetőset, s az sem lehetséges, hogy az ember védelmezze az Istent. Aki mégis meg akarja védeni az Istent, az nem az Istent, hanem bálványt, személyes, neki tetsző istenelképzelést véd, s szánalmas próbálkozása idővel csúfos véget is ér.

Ahogyan a kisebb edényból a víz nem folyhat a nagyobba fölfelé, mert az ellenkezik a gravitáció örök törvényével, ugyanígy az sem lehetséges, hogy hitben kevésbé tapasztaltabb tanítsa azokat, mindazokat, akik őelőtte járnak. A fióka sosem eteti apját és anyját, s ha mégis a gyerek nevelné a szüleit - ami sajnos nem egyszer megtörténik modern világunkban -, akkor az nem természet-szerű, akkor az rend-ellenes.

A vigasztalás "tudománya/művészete" is olyan egyszerű, mint az éltető esővíz gyűjtése. Ami megtelített engem, s éltet, amit túlcsordulóan kapok fölülről, azt tovább adom, tovább engedem mások cserépedényéletébe. Ezt nevezzük kegyelmi életnek... Aki vigasztal, az nem tesz mást, mint csöndre törekszik, s figyel. Elsősorban fölfelé, hogy megláthassa a lentiekben a fönti harmóniát. Megláttatni a mennyeiket a magunk életében, a másik ember számára különös kiváltság, nem is történik meg gyakran. Isten azonban közösségbe teremtett minket, hogy egymásra-figyelésünkben észrevegyük gondviselő kegyelmének gazdagságát, s abból mindannyian épüljünk az Ő dicsőségére, lelkünk hasznára.

Vigasztalás nélkül gyorsan elerőtlenedünk. A bátorító szavakba kapaszkodva is elbotlunk - csak később. Végérvényesen nem tudunk megváltozni ebben a földi világban, ez testbeszabott életünk kínja: megigazítottak lehetünk ugyan a Krisztusért - ez az evangélium -, de utolsó lehelletünkig megmaradunk bűnös, azaz Istentől el-eltávolodó embernek.

Ahogyan "esőfogó" edényeink is idővel megtelnek, ugyanúgy szép lassan egy-egy keresztény élet is túlcsordul az égi áldástól, mert Isten bőkezű. Határtalan szeretetének jele ez. Így aztán nemcsak azok életét öntözi áldásával, akik tudatosan keresik őt, de még azokét is, akik az elhívottak (eklézsia) közelében élnek. Ez az igazi, természetes, emberi erőlködéstől, izzadságszagú akarástól mentes misszió: az éltető szeretet továbbengedése, mely a növekedést, az emberi közösségek épülését szolgálja.

Parancsolatok...

A mai nap imádsága:

URam! Őrizz meg szereteteddel, hogy oltalmadban élhessek! Ámen

   

Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

5 Móz 5,21

(Megjegyzés: Halványbetűs részt Útmutatónk a kiírásból kihagyja.)

Mivel 1991 óta nem nézünk magyar tévét, ezért engedtessék meg, hogy bevezető példámat az egyik német égi csatorna tegnapi híradásából vegyem: "Berlinben élők 31%-a(!) egyedül él, egy lakásban - papíron tehát szinglik. Ingatlanpiac bajban is van egy kicsit, hiszen a kicsi lakásokat keresik - a fenntarthatósági szempontok miatt is." A tudósítás szerint a trend növekszik, merthogy: a klasszikus család-modell hanyatlik...

Ma reggeli igénk tehát egy olyan társadalomban élő emberekhez szól(na), akik fokozott öncentrikusságban élnek/gondolkodnak, akik számára a család, a közösség értékeinek megtartása kihívóan nagy felelősségi terhet jelent... Míg a Mózes-korabeli nagycsaládok számára a túlélés biztosítéka volt a "dolog" védelme - más ill. külön szociáletikai kérdés, hogy ide tartozónak vélték a reprodukciós kötelességét teljesítő nőt/feleséget -, mára a "Ne kívánd!"-parancsolat közösség-védő szerepe megkopott, s helyette inkább a "Kívánd!"-felszólítás, mint piacgazdaságot fenntartó mozgatórugó került előtérbe. S ha már Tízparancsolat... A Tízparancsolatból kilenc a személyt védi, s egyetlen, a tizedik a dolgot. Huszonegyedikszázadi "fejlett", modern jogrendszerünkben a dologi védelem szinte 90%-os védelmet kap, a személy pedig csak alig a tizedét! (Meg is látszik ennek az eredménye a működőképtelenség határára sodródott világban!)

De miért is vannak ezek a tiltások? Azért, hogy felhívják az ember figyelmét arra, hogy, aki megsérti ezeket a törvényeket, az nem egyszerűen a parancsolatok, hanem az Isten élet-, s embert-védő RENDje ellen vét! Aki elkíván valamit felebarátjától, azt már nem sok választja el attól, hogy el is vegye azt, ami másé... Bármiféle tulajdon, ami a felebaráté, azért az a másik ember megdolgozott, végtelenül értékes véges idejéből az adott "dolog" megszerzésére időt - gyaníthatóan sokat -, áldozott, s ha valaki valamit eltulajdonít, akkor ezt az időt már nem lehet visszaadni, hiszen az a ráfordított idő egyszer, s mindenkorra elmúlt...

Ha valaki be tudná tartani a Tízparancsolatot az tökéletes ember lenne! Emberi erővel betartani ezeket az isteni elvárásokat teljességgel lehetetlen, azokat csakis az Isten szeretetével együtt lehetséges életvédő-, formáló erőként életünkbe "integrálni"... Aki ezen isteni parancsolatokon keresztül tiszteli, respektálja az Életet, azt az Isten sem hagyja cserben, áldásában részesíti, s tudjuk: az Isten áldásánál nagyobb ajándék az ember számára nem létezik...

Találkozások...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy találkozásaim, beszélgetéseim mindig tartalmasak legyenek, s rajtam keresztül ne csak felebarátaim emelődjenek, de rajtuk keresztül én magam is emelkedjem - Feléd! Ámen

Jézus ezt kérdezte a tanítványoktól: "Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?" "Semmiben" - válaszolták.

Lk 22,35

A számítástechnikai marketingben új célcsoport jelent meg: a nyugdíjasok. Egyre többen szánják rá magukat - jóllehet életünk döntő részében nem volt meghatározó a számítógép -, hogy computer elé ülve megtegyék első lépéseiket a virtuális világban. Nagyszülők csiszolják így "szociális kompetenciájukat" unokáik, s mindazon kortársuk felé, akik az élet kétségtelenül lelkiekben küzdelmesebb szakaszában sem akarnak lemondani eladdigi aktivitásukról. Tény, hogy az elmúlt 10 esztendő internetes-, mobiltelefonos világa alaposan megváltoztatta kommunikációs szokásainkat... Asztali gép, ölszámítógép(laptop), táblagép vagy okostelefon, mind ugyanazt kínálja: a hiányzó közösséget.

Amikor Jézus kiküldi tanítványait, akkor nem kempingezésre indítja, s nem is arra szólítja fel őket, hogy egy ideig mondjanak le komfortos(abb) életükről, hogy aztán vissza-, hazatérve jókedvvel "becsüljék meg azt, amijük egyébként van". Jézus pedagógiája itt azt munkálta, hogy tanítványok megtanulják: melyek azok a dolgok, amik igazán fontosak az életben.

Presbiter nagyapám mondogatta: "Tarisznyában egy falat, kulacsban néhány korty víz mindig maradjon otthonra is!" - gyaníthatóan földműves ősei túlélési stratégiáját folytatta ezzel ő is, hiszen: "Ki tudja mit hoz a holnap?" -, mert aki úton van, az számoljon azzal, hogy bármikor váratlan dolgok történhetnek vele. Ilyankor bizony jól jön a tarisznya biztonsági tartaléka!

Mindannyian úton levők vagyunk, akár tudatosul bennünk, akár nem. Bármennyire is komfortosan utazunk - azaz jólétben élünk -, a végállomásra egyedül kell "begyalogolnunk"... A halál rémísztő ereje elsősorban nem az elmúlásban rejlik, hanem abban, hogy egyedül maradunk... teljesen egyedül. Egyedül lenni pedig nem jó, közösségben magányosnak lenni pedig különösen is kínzó.

Az embert Isten közösségbe teremtette, s arra hogy a közösségért éljen. Odáig jutottunk, fejlődtünk(?), hogy a közösségbe rendelt ember fél a közösségtől, s buzgó önzésében mindenki csak a maga pecsenyéjét akarja sütögetni - a közösség kárára. S tényleg: Milyen az olyan társadalom, ahol az emberek sötétedés után már nem mernek ki menni az utcára? Mennyire biztonságos az a világ, ahol az emberek csak akkor tudnak nyugodtan aludni, ha legalább féltucat biztonsági zár van az ajtajukon? Lám-lám, nem féli az ember az Istent, de "cserébe" retteg az embertársától!

Az anyagi-egzisztenciális biztonság fontosságát nem kérdőjelezi meg senki, hiszen kellenek a tárgyi feltételek, hogy az emberfia-lánya testiekben-lelkiekben regenerálódhasson, de a nem a jólét, a teli has, a teli tarisznya (teli spájz, vastag pénztárca) jelenti a boldogságot. A kiteljesítő örömöt mindig a találkozások adják! Így van ez akkor is, amikor a fiatal szívek szenvedélyesen keresik egymást, így van ez akkor is, ha gyermek és szülő között normális a kapcsolat, s emiatt keresik a találkozások lehetőségét az interneten is - nemcsak a húszévesek. A Mester tanítványait arra akarta megtanítani - talán sikerült is -, hogy a legszebb, életet emelő, javító találkozások azok, amikor az emberek Istenről is mernek nyíltan beszélni...

Tiszta gondolatokért, érzelmekért. Mindazokért, akik keresik a szerelem csodáját.

A mai nap imádsága:

Urunk, Istenünk! Te látod az embervilág kínlódását önmagával. Adj bölcs szívet nekünk, hogy belássuk gondviselő akartod jóságát életünk minden területén. Ámen 

Én formáltalak, az én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad.. Ézs 44,21

Őrangyal. Megmosolyogják, aki szóba hozza. Nem illik bele a hétköznapjainkba. Csak amikor súlyos betegség, szörnyű baleset sikolt át életünkön, akkor rettenünk meg egy pillanatra, s vesszük komolyan: az őrangyalunk megőrzött.

A régi ember sokkal jobban tartott az utazástól, mint a ma mobilis embere. Úton lenni veszélyt jelentett, hamar a kiszolgáltatottság helyzetébe kerülhetett valaki. Ma sincs ez másképp. Korábban talán rablók és keréktörések tartották rettegésben az utazót, ma más formában, de ugyanaz okoz aggodalmat, félelmet. Az útonlevés az életet jelzi, s az útnak mindig célja kell hogy legyen. Seneca mondja: ha nem tudod melyik kikötőbe igyekezel, a szelek nem segítenek neked. Mi tehát az élet célja? Egyesek szerint nincs is cél, mert az "útonlevés" a folyamatos mozgásban levés, a történésekben mindenáron részt kapni akarás, a cél maga. Korunk ideája, főleg a fiatalok között, akiknek soha nem elég gyors az élet: Élj gyorsan! Sok ifjú s régebb óta ifjú nem számol a keréktöréssel...

Vannak élethelyzetek, amikor élet-rohanásunk sebessége, az utak(körülményeink) állapota, s a forgó "kerék" (élet), teherbírásunk végső határáig vagy azontúlra billent minket: s megállunk. Nincs tovább. El kell gondolkodnunk: Honnan jövök, miért vagyok itt, s hova akarok eljutni? Miért is ez az egész nyüzsgés a teremtett világban? Ilyenkor nem szépen hangzó válaszokat, megoldást keresünk. Megoldást nem "általában", hanem megoldást személyesen, nekem.

A "Ne kívánd"-parancsolat egy volt a tíz közül. Kilenc a személyt védte a közösségi létben, és csak egy a tulajdont. Azaz: 90% személyvédelem, 10% dologvédélem. A mai jogrendszerünkben ez pont fordítva van! A szexualitás az élet egyik legfontosabb alapja. Izráelben az volt a szokás, ha a király már nem volt szexuálisan aktív, új király után néztek...

A mózesi tiltás érthető. Azért tilt, mert a gyakorlat, az élet azt mutatja: tiltani kell. Mert mindig vannak olyanok, akik engednek a test csábításának, s mindig csak később derül, ki: mindezért a lélek fizet. A kívánság-szülte pillanat gyönyöréért óriási árat kell fizetni: egy közösség, egy élet-szövetség bomlik fel. Manapság a többség könnyedén veszi a szexualitást - el is buknak emiatt. Nem csak a bukás a fájdalmas, hanem megtapasztalása annak: hova, milyen lelki/érzelmi magaslatokba juthatott volna el az ember, ha megmarad hűségesnek: a másikhoz, önmagához, az Istenhez.

Hűségesnek lenni nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Aki nem veszi figyelembe az élet törvényeit, a büntetést magán és magában (lelkében) tapasztalja. A kiegyensúlyozatlan élet folyamatosan termeli a hibás helyzetfelméréseket és döntéseket. Ha fontosnak tartom a másik életszövetségét, értékessé válik a magam élete is. Férfi és nő bensőséges kapcsolatát láthatatlan álom/élmény-szálak milliói kötik össze. Aki ezeket könnyelműségből durván szétszakítja, iszonyatosan nagy árat kell fizetnie érte... a "jutalom" nem marad el: békétlenné válik. Nem találja helyét a világban. Hogyan is találná meg az elrejtettséget, a kiegyensúlyozottságot, a biztonságot és a boldogságot, amikor mindazokat a szálakat tépte el, melyek az Isten tenyerébe, az egyedül békességes otthonához kötötték? MIndezek utólag derülnek ki. Ezért írta Mózes bölcsen előre: Ne kívánd...

Tiszta szívért.

    A mai nap imádsága:

    Urunk Istenünk! Oly sok mindennel van tele a szívünk, s nem tudjuk eldönteni, mi az igazán fontos. Légy közötttünk, uralmaddal segítsd mindennapjainkat, hogy szeretedért dícsőíteni tudjunk Téged a tőled kapott tisztaságban! Ámen

Legyen szívetek teljesen Istenünké, az ÚRé. 1Kir 8,61

    A keleti gondolkodás szerint a szívben van az értelem is, s a kettő együtt adja az "értelmes szívet". Ha Isten lakozik a szívünkben, akkor a legtöbbet értük el földi életünkben. Teljesen akkor lakozhat benne az ÚR, ha minden más vacak, bóvli, olykor szemét kikerül a szívből. Ezért kell a bűnvallás, a nagytakarítás (megtérés), s a rendrakás (naponkénti megtérés az Istenhez - Luther).

    De mit jelent teljesen? Úgy lehet elérni a teljesség állapotát, ahogyan a szerelmes szívek egymást, csakis egymást akarják. Nem lehet félig vagy 90%-osan szerelmes az ember. Nem lehet igazságot kimondani úgy, hogy nem tárom fel a teljes igazságot, annak csak egy szeletét. Ha mégis ezt teszem, megszégyenülök, legkésőbb az utolsó ítéletkor, de a teljes igazság pillanata soha nem marad el. A szívünk Istenünké kell hogy legyen. NIncs olyan: az "én Istenem". Olyan van: az én istenképem, de Istenünk csak nekünk, mint közösségnek van, s az Egy. Ezért kell közösségben megélni a hitet, a dícsértetet.

    Isten az ÚR. Nincs más, nagyobb hatalom. Ő az Uraknak Ura, királyoknak Királya. Nehéz ezt elhinni, elfogadni. Sokan dualisztikusan látják a világot, s úgy gondolják, Istennek szüksége van az én, vagy ami "imaharcunkra", s tart még a küzdelem... Istennek még a dícséretünkre sincs szüksége - ti. nem a mi imádásunktól lesz Isten. (Isten időtől, tértől, embertől függetlenül: Isten.) Isten tehát mindent elvégeztetett. Nincs harc, nincs örlődés jó és rossz között. Isten uralma teljes az egész világegyetemben. Ha valaki ezt még nem látta be, akkor nincs birtokában a tudásnak és sötétségben jár. A Golgothától új időszámítás van érvényben! Új világkorszak hajnala kezdődött el: "Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt" mondják orthodox keresztény testvéreink a húsvéti liturgiában. Mi evangélikusok vagyunk az egyetlenek, akik (még mindig) térdelve (térdelés: az alázat szimbóluma) vesszük az Úrvacsora jegyeit. A lelkész adja, nekünk semmit nem kell tenni, csak némán elfogadni. Az Isten titkát másképpen nem is lehet másképp a szívünkbe zárni, csak alázattal. Legyen az ÚR a szívünkbe, hogy megéljük a lét legnagyobb csodáját - ma is.

    fm

Türelemért, kitartásért életünk minden dolgában.

    A mai nap imádsága:

    Urunk Istenünk! Látod küzdelmeinket, s a vágyat szívünkben a teljes életre. Add meg nekünk, ami fontos számunkra, hogy ne perlekedjünk Veled, hanem el tudjuk fogadni a próbákat is, amiket reánk mérsz. Jöjj Szentlelked által életünkbe, s formáld azt tetszésed szerint! Ámen

Így szól az ÚR: Azt mondtátok:

Hiábavaló Istennek szolgálni, mi haszna hogy teljesítettük, amit ránk bízott. Mal 3,14

    "MInek az egész? Semmi értelme nincs a világnak!" - fakad ki az önmagára és világra kritikusan kinyíló tinédzser... Aztán az életben sokszor előjönnek ezek a gondolatok: erőt vesz rajtunk a hiábavalóság érzése. A ma embere különösen nem érti, miért kellene hinnie, s még jobban nem érti, mi is az a "szolgálat". Ennek alapvető oka: a bizalmatlanság. A nagy dolgok az életben a bizalomra épülnek. Nincs ez másképpen a személyes életünkben sem: Aki boldog akar lenni, bizalmat kell adjon embertársainak. Ez nagyon nehéz, hiszen már többször megtapasztaltuk, hogy a bizalommal nagyon kevesen tudnak élni, a többség - gyarlóságunk okán - visszaél a kapott bizalommal. Aki például a párkapcsolatban ki akar teljesedni, nem kerülheti meg a bizalmat, hiszen ez az alapja mindennek. Tessék megnézni hány szerelmet öl meg a bizalmatlanság/féltékenység. Önmagában sem képes bízni az ember, nemhogy a másikban... Létezik-e egyáltalán a tökéletes ráhagyatkozás?

    Emberek vonatkozásában nagyon ritka. Az ok nyilvánvaló: mindenki ismeri a kísértés erejét, s tapasztalta a lélek gyengeségét. Magyarázat erre alig van, tényként fogadjuk. Istennel való kapcsolatunkat azért nem értjük sokszor, mert nem tudjuk a bizalmat megélni: aggodalmaskodunk.

    A bizalom hiánya mindig rövidlátást szül és megakadályozza a távlatos gondolkodást. Mindez értetlenséghez vezet: mi haszna, ha megteszem, amit Isten rám bízott? Mert a haszon kézzel fogható, az enyém, s igen komoly motívációs erő az embervilágban. Az ember sokszor azt hiszi, hogy a haszon az valami extra jó, plusz, többlet, a felhalmozott javak összessége. Az igazi haszon egészen más: a haszon, hogy a tevékenységemet folytathatom - élhtek -, hogy reprodukálhatom a javaimat, a lehetőségeim "újrateremtődnek" a továbbélésemhez.

    Mi hasznom tehát abból, ha megteszem, amit Isten rám bízott? Mi a jutalmam, ha istenképűséget formálok az életemben? Első "haszon" hogy betöltöm Isten parancsát, ami jó nekem és a környezetemnek, de ugyanakkor kapcsolatba kerülök újra és újra az Egésszel, Isten világával. Ezek azok a pillanatok, amikor átérezzük az élet nagyszerűségét, a teremtettség szépségét, a élet ízét... ezek a megtapasztalások emberlétünk továbbvivői, lendítői a végső cél felé...

    Isten szolgálata tehát sohasem hiábavaló... a termést ha nem is látjuk, elhihetjük, hogy ha Ő vet, akkor egyszer be is takarít...

    fm

Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége. Ézs 9,6

Ez a tejútrendszer. (A NASA számítógépes képe.) 200 milliárd csillagból áll... Isten uralmának a lenyomata. Bizonyíték? Aki nem tud kilépni életének matériás taposómalmából, annak ez sem bizonyíték... Ézsaiás a messiási korszakról szól: "lesz idő, amikor uralma növekedésének nem lesz vége" Hogyan növekedhet az uralma, ha Ő mindenek teremtője? A válasz csak egyféleképpen lehetséges: Lesz idő, amikor az emberek szívében növekedni kezd az Ő uralma. MIkor jön el ez? Majd akkor, amikor tapasztalható a béke. Az Ő uralma és a béke testvérfogalmak.

Ma sem békés a világ. Ma is vannak háborúk: nyersanyagért, vízért. Az emberi béke viszonylagos, Isten békéje pedig - furcsa, de így van - végtelen. Olyan ígéretek ezek, melyek nehezen érthetők. Talán nem is a megértés miatt adta Isten, hanem azért, hogy befogadjuk. Nagyon régen olvastam egy könyvecskét, aminek ez volt a címe: "Aki gondolkodik, az hisz"... Nem tetszett a könyv, mert úgy éreztem, annak ellenére, hogy nem hiszek, mégis gondolkodom... Évek után értettem, meg hogy mit akart szegény szerző a címmel kifejezni, s rájöttem, hogy az Istenről beszélés "tudománya" az egyik legnehezebb mesterség. Úgy kell tudni beszélni róla, hogy nem is mondjuk ki a nevét, hiszen Ő a "vagyok, aki vagyok", Akire nincs szó, csak képzelet, s az is véges, emberi.

Mégis szavakkal próbáljuk leírni Istenről alkotott elképzeléseinket. De ez kevés. Élni kell(ene) az Istent... A szív különös érzületének nagyobb teret adva. Eredendő bűnünk, hogy szívünkben az istentelen gondolatok hamarabb fészket találnak, mint az istenesek. Ezért kell kérni Őt: "Uralmad növekedjék bennem!" A skolasztika a reformációt megelőző majd félezer évben nagy igyekezettel kereste az "istenbizonyítékokat" - nem találta meg. Egyedül a hit képes az Istent "bizonyítani". Amikor azonban "megértem", hogy Isten az Isten, békesség költözik a szívembe, s tudom - picinységem ellenére is -, hogy az Isten világegyetemében megvan a számomra is az Őáltal kijelölt helyem. Akarhatok-e többet?

fm

Vándorlásunk céljáért.

    A mai nap imádsága:

    Uram! Te látod fekvésemet, kelésemet és járásomat. Látod a szívemet, s látod azt is, amit én még nem látok. Adj nekem bizodalmas hitet Tebenned, hogy ne veszítsem el fejemet, hogy megőrizzem szívemet. Add, hogy esélyt adjak Neked életemben, hogy erőd által munkálkodj életemben... Ámen

Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik. (Zsolt 37,5)

    Úton járni veszélyes vállalkozás volt - minden időben, ma sincs ez másképpen. Számtalan veszély leselkedik azokra, akik nem ismerik a vándorlás szabályait. Korunk gondja, hogy oktatunk, de nem tanítjuk meg gyermekeinket a felelősség hordozására. Nem véletlen, hogy a legkisebb akadály előtt is megtorpannak, hogy nemcsak nem akarnak, de nem is tudnak áldozatot hozni, sem másokért, sem saját jövőjükért. Ha csak arra gondolunk, hányan nem vállaják a házasság igáját... mert az lemondással, sőt áldozattal jár. Ha gyermekáldással jár együtt, akkor pedig vagy alig nőnek fel a feladatig vagy legkésőbb a tinédzserkor hajnalán a szülők nagy része "becsődöl", mert nem működnek a működőképesnek hitt ősrégi etikai mechanizmusok.

    Úton járni nem csak veszélyes vállakozás, de óriási csábítás is. Végre átélhetem az "önmagam ura vagyok" vagy az "úgy alakítom az életemet, ahogyan én akarom" bódító érzéseket. Az életutakon való járásnak vannak íratlan szabályai éppenúgy, mint természeti törvényei. Nem lehet erő nélkül a gravitáció ellenében dolgozni... sebesség, útviszonyok, energiafelhasználás stb. mind bonyolítják, nehezítik, de ezzel együtt talán az értékét is adják vándorlásunknak.

    "Hagyad az ÚRra utadat"... Most? Amikor végre önmagam ura lettem? Kiengedjem kezemből a kormánykereket?! A Jóisten adott észt és szívet, tudom, hogy mit csinálok... ismerős gondolatok, magunk is átéltük valamikor. Mai igénk arra bíztat: Őreá hagyatkozva nem téveszted el a célt... ha Benne bízol, akkor Ő munkálja az akarást is benned. Emberekben mindig csalódunk, mert emberek. Istenben soha, mert ő nem ember, hanem Isten, aki szereti az embert.

    fm

Emlékezz arra, amit Jézus tett érted

“Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől." Róma 8:1-2



A szégyen romboló érzelem. Ez egy formája a kárhoztatásnak, ami képes arra, hogy ellopja az örömet az életedből és leromboljon téged.

Isten nem szeretné, hogy bűntudattal és szégyenérzettel éld végig az életedet. Éppen ezért küldte el Jézus Krisztust, hogy szabaddá tegyen téged.

Jézus a halálával és feltámadásával győzedelmes csatát vívott érted, ezért ha szégyentől mentes életet szeretnél élni, naponta emlékeztetned kell magadat arra, hogy mit tett Jézus érted.

A Róma 8:1 azt mondja: “Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak." Ha te hívő vagy, ha elfogadtad Jézust Uradként és Megváltódként, nincs okod a szégyenérzetre és a bűntudatra.

Ez nem azt jelenti, hogyha te egyszer keresztény lettél, akkor többet nem fogsz bűnt elkövetni, vagy hibázni. Fogsz. Viszont már nem vagy kárhoztatva miattuk; nem vagy többé ítélet alatt. Szabad vagy ezek következményeitől mert Jézus felvitte a keresztre az ítéletet s ezért becsukhatod a "múlt ajtaját".

Emlékezni arra, amit Jézus érted tett, új erőt is kölcsönöz neked, ami hatalmasabb, mint az akaraterő. Az akaraterő csak néhány hétig vagy hónapig tart, mielőtt feladod és visszatérsz a régi szokásaidhoz és kísértéseidhez. De "az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől." Róma 8:2

Sok önsegítő terv van arra nézve, hogy hogyan változtasd meg önmagadat. Az akaraterőddel ezt sikerre is tudod vinni néhány hétig, de a saját erőfeszítéseid csak eddig visznek el. Tudni, hogy mi a helyes még nem jelenti azt, hogy erőd is van annak megtételére.

A tartós változás csak akkor fog jönni, amikor a belső természeted megváltozik. Az egyetlen dolog pedig, ami a bűnös természetedet megváltoztatja: Isten életadó Lelkének ereje.

Isten terve a tartós változáshoz a következő: “Amire ugyanis képtlen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint." Róma 8:3-4

Félsz a elutasítástól? Emlékezz arra, hogy egyedi vagy

“Te alkottad testem belső részét, és te illesztettél össze engem anyám méhében. Köszönöm, hogy ilyen csodálatosan összetett vagyok. A te munkád csodálatos - és ezt nagyon jól tudom” (Zsolt. 139:13-14, NLT fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy még mielőtt megszülettél, Isten előre eltervezett téged. Isten tudta, milyen leszel. Ő választott téged, és ő választotta a tulajdonságaidat. Ez azt jelenti, hogy egyedi vagy. Belőled csak egy van. Nincs senki más, aki olyan, mint te. Ha te nem vagy önmagad, ki lesz majd olyan, mint te? Pótolhatatlan vagy.

Nemrég olvastam, hogy 25.000 fajta orchidea van a világon. Ha Isten helyében lettem volna, teremtettem volna egy sárga-, egy kék-, meg egy piros orchideát. De nem úgy Isten. A Teremtő szereti a változatosságot, ő 25.000 különböző orchidea fajtát teremtett.

Ami pedig még ennél is csodálatosabb, hogy 4 milliárd különböző ember létezik. És mindenkit Isten teremtett. Te egyedi vagy. Senki más nem lehet olyan, mint te. Dávid azt mondja, hogy legyél hálás, és köszönd meg Istennek, hogy olyan csodálatosan bonyolultnak teremtett: “Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem” (Zsolt. 139,14).

Örülj, hogy Isten olyannak teremtett, amilyen vagy. Isten nem véletlenül teremtett téged. Képzelj el egy művészt, akinek a festményei mind ugyanúgy néznek ki. Vagy egy művészt, aki festett 12 különböző festményt és feltéve azokat szobája falára, a képek életre kelnek és megszavazzák, hogy mind egyformák lesznek. A művész nagyon csalódott lenne. Isten nem azt akarja, hogy olyan legyél, mint mások. Azt akarja, hogy önmagad légy.

Amikor ezt megérted, akkor bizonyára kevésbé fogsz félni az elutasítástól.

Beszéljünk erről:

* Önmagad másokhoz való hasonlítása hogyan aknázza alá életcélodat?
* Önmagad másokhoz való hasonlítása hogyan befolyásolja kapcsolatodat Istennel?

Jézus a viharban is veled van!

"Hajnal 3 óra körül Jézus odament hozzájuk a vízen járva." (Márk 6, 48b NLT ford.)

Márk evangéliumának 6. fejezetében elment Jézus, hogy egyedül imádkozzon, de előtte előreküldte a tanítványait Betsaidába. A hajóút nem volt hosszú, de hirtelen vihar csapott le a tóra. Amikor Jézus látta, hogy a széllel küzdenek a tó közepén, a segítségükre sietett.

Érezted már úgy az életedben, mintha egy vihar csapott volna le az életedre és mindent szétzilált volna? Mert nem akartál ott tartani a munkáddal, a házasságoddal, az anyagiakkal, ahol most állsz. A dolgok kicsúsztak az irányításod alól. Úgy érzed, hogy már rég el kellett volna érned a kitűzött céljaidat, de mostanra feladtad az elképzeléseidet; már csak egy kis nyugalomra vágysz?

Talán nagy álmokat dédelgettél az életeddel kapcsolatban, de már rég feladtad őket? Már nem érdekelnek a részletek, s csak ez a mondat jár a fejedben: "Túl fogom ezt élni? És ha igen, hogyan?"

Mit tesz Jézus, amikor kétségbeesve keresed a válaszokat? A Márk 6,48 szerint: "Hajnal 3 óra körül Jézus odament hozzájuk a vízen járva." (NLT ford.) Vegyük észre, Jézus nem a tanítványainak mondta, menjenek oda hozzá! Tudta, hogy nem képesek rá. Ő ment oda hozzájuk. Ha épp a kétségbeesés mocsarába ragadtál, Jézus oda fog jönni hozzád!

Számomra csodálatos tény, hogy Jézus nem a parton áll és onnan adja az utasításokat. Ha viharba kerültél, nem tanácsokra van szükséged, hanem egy csodára. Szükséged van arra, hogy valaki melléd álljon, és azt tegye, amit Jézus is tett. Ő jön és találkozni akar velünk a fájdalom, a félelem, a depresszió, a viharok és a csalódottság idején is. Ő jön hozzánk. Micsoda Isten!

Lehet, hogy éppen most elhagyatottnak érzed magad. A Biblia azt írja a János evangéliumának 14. fejezetében, a 18. versben: "Nem hagylak el és nem hagylak árván a viharban. Én jövök hozzád." (LB ford.) Erre számíthatsz!

Beszéljetek róla:

- Milyen álmodat adtad fel, mert nem láttál benne előrehaladást? Mit gondolsz, Isten mit tehet az ügy érdekében?

- Amikor legutóbb kétségbeesettnek érezted magad, hogyan lépett közbe Isten?

- Kinek van szüksége kétségbeesetten az ismerőseid közül Isten segítségére? Hogyan imádkozhatsz és támogathatod azt az embert?

Jó tett, rossz hozzáállás

"Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." (1 Sámuel 16,7)



Isten szemében sokkal fontosabb az, hogy miért teszel meg valamit, mint az, hogy mit teszel.

Isten egy alkalommal így szólt Sámuelhez: "Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." (1 Sámuel 16,7.) Lehetséges ugyanis, hogy valami jót teszel, ám rossz hozzáállással.

Ez volt a gond Amásia királlyal is: "Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel." (2 Krón. 25,2.)

Ha Istennel akarsz csendességben lenni, menj elé:

- várakozással: menj Isten elé várakozással és vágyakozással. Bízz abban, hogy arra az időre közösségben leszel Vele, és fogadd el az Istennel töltött idő áldásait. Erre számított Dávid is: "Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged." (Zsolt 63,1.)

- tisztelettel: ne siess azzal, hogy minél hamarabb Isten jelenlétében legyél, hanem készítsd fel a szívedet azzal, hogy csendben várakozol. Engedd, hogy a csend megtisztítson a világi gondolatoktól. Figyelj arra, mit mond Habakukk próféta: "Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!" (Habakukk 2,20; lásd még Zsolt 89,7)

- éberséggel: légy teljesen ébren. Ne feledd, a Teremtővel, a mennny és a föld Alkotójával, az emberiség Megváltójával találkozol. Légy maximálisan kipihent és légy ébren. A legjobb felkészülés a reggeli csendességre már a megelőző éjszaka elkezdődik. Menj aludni időben, hogy jó formában legyél a reggeli találkozódra Istennel; Ő megérdemli teljes figyelmedet.

- engedelmes szívvel: ez a fajta hozzáállás sarkalatos kérdés; nem kezdhetsz a csendességhez úgy, hogy önmagad választod meg, mit fogsz megtenni és mit nem. Úgy kell az Úrhoz jönnöd, mint aki bármit és akármit megtesz, amit Isten kér. Jézus azt mondta: "Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok." (János 7,17.)

Gyere úgy Isten elé, hogy már előre eldöntötted, hogy az Ő akaratát választod, bármi is legyen az.