A hit imája

„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.” (Jakab 5:15)

Amikor egy lelkipásztor meglátogatott egy hölgyet az öregotthonban, a hölgy megkérte őt, hogy imádkozzon a gyógyulásáért. A lelkipásztor megtette. Erre az asszony így szólt: „Felsegítene a tolószékből?” A lelkipásztor döbbenten engedelmeskedett. A nő tett egy pár lépést, majd futni és ugrálni kezdett, míg az egész épületben mindenki meg nem hallotta. Később az autójában a lelkipásztor felnézett, és így szólt: „Uram, többé ne tedd ezt velem!” A Biblia azt mondja: „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt”. Akkor hát miért vagyunk meglepve, amikor Isten cselekszik?

Egy vendégprédikátor azt mondta a gyülekezetnek, hogy ha valakinek imádságra van szüksége, jöjjön előre, de magában múltbeli eredménytelenségére gondolt. Harminc ember jött előre a hívásra, és ő imádkozott értük. A következő héten felhívta egy nő, és ezt mondta: „Múlt vasárnap maga imádkozott a férjemért. Rákja volt, és meghalt.” „Sok haszna volt az imámnak” – gondolta a lelkész. De a hölgy folytatta: „Amikor bementünk a gyülekezetbe, a férjem dühös volt. Látni akarta, ahogy felnőnek az unokái, és minden nap átkozta Istent. Elviselhetetlen volt mellette az élet. De miután ön imádkozott érte, más emberként távozott. Az utolsó napjai voltak a legjobbak, amiket valaha is átéltünk; beszélgettünk, nevettünk és dicsőítő énekeket énekeltünk. A betegsége nem múlt el, de ő maga meggyógyult.

Csak Isten tudja, hogy egyesek miért gyógyulnak meg, míg mások nem. De a nekünk szóló utasítások világosak: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).

Légy valódi!

„Hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz” (Máté 23:27)

Marybeth Whalen írja: „A festők a lépcsőház falát festették… Egy héttel később rájöttem, hogy bár a falat újrafestették, a szokások nem változtak. A gyerekek továbbra is… maguk mögött húzták piszkos kezüket, így ami tiszta fehér volt, piszkosszürke lett… A falhoz hasonlóan, ha nem vigyázok, én is elfedhetem, mi is van ott… viselhetek keresztyén feliratú pólót, magammal vihetem mindenhova a Bibliámat, mosolyoghatok, mintha minden nagyszerű lenne, és jókat beszélgethetek arról, hogy milyen Istennel járni, de mélyen legbelül ott vannak a ronda régi szokások… arra várva, hogy felbukkanjanak, amikor az élet zavarossá válik… Én is lehetek egy modern farizeus, aki a meszelésre összpontosít… és nem veszi figyelembe a felszín alatti mocskos dolgokat.” A bibliai időkben a sírokat fehérre meszelték kívülről, hogy leplezzék a benn rejlő halált és romlást. Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Az emberek, akik rátok néznek, azt hiszik, szentek vagytok, de belül csupa szélhámosság van” (TM). Ha farizeus módra viselkedsz, azt mondva: „Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok bűnös, mint a többiek” (Lukács 18:11 NLT), az elzárja előled a kegyelmet, a könyörületet és az együttérzést. Olyan társadalomban élünk, melyet a külső megjelenés vezérel, és Jézus megértette, milyen veszélyei vannak annak, ha a kinézetre összpontosítunk a lelkiállapot helyett. Nos, hogyan akadályozhatod meg ezt? a) Kövesd Jézus példáját! Ő a megtörtek, elfeledettek, elveszettek és magányosak szolgálatára specializálódott. b) Soha ne feledd, hogy bár keresztyén vagy, még mindig küzdened kell bizonyos területeken. c) Kérd Istent, hogy fedje fel azokat a viselkedésmintákat, amelyek a külső megjelenésre összpontosítanak, ahelyett, hogy a szívre figyelnének. d) Olyan nyílt, őszinte emberekkel vedd körül magad, akik felemelnek, amikor elesel, és arra bátorítanak, hogy valódi legyél!

TANULD MEG AZ IGÉKET!

„Közei van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben" (Róma 10:8)
Semmi nem hoz nagyobb lelki hasznot, mint a szentírási versek megtanulása. Ima­életed megerősödik. Bizonyságtételed hatékonyabb lesz. Az emberek keresni fogják tanácsaidat. Szemléletmódod megváltozik. Elméd érzékenyebbé, éberebbé válik. Bi­zalmad megnő. Hited megszilárdul. Ha már próbáltál megtanulni igéket kívülről, de fel­adtad, próbáld újra az alábbi hét egyszerű lépést követve. 1) Válassz olyan időpontot, amikor elméd szabad, semmi sem tereli el figyelmedet! 2) Tanuld meg az igehelyet is, ismételd el, valahányszor kimondod az igét! Számokat nehezebben tanulunk meg, mint szavakat. 3) Olvass el minden igeverset többször - suttogva, sőt hangosan ki­mondva is! Ha hallod magadat, ahogy kimondod a szavakat, az segít mélyen beépül­niük emlékezetedbe. 4) A hosszabb igeverset oszd fel természetes egységekre! Tanuld meg az igehelyet, aztán az ige első szakaszát! Aztán ismételd el az igehelyet és az első szakaszt, amikor továbblépsz a második szakaszra. így haladj tovább, mindig egy újabb szakaszt adva a már elismételthez. 5) Inkább tanulj meg egy kis részt pontosan, mint egy nagyobbat pontatlanul. Ne lépj tovább a következő versre, amíg az előzőt nem tudod tökéletesen elmondani. 6) Térj vissza hamar a tanultakra! 20-30 perc múlva ismételd el újra, amit tanultál. A nap végére szilárdan beépül elmédbe az ige, ha napközben 15-20 alkalommal újra előveszed. (Ezt megteheted autóvezetés vagy munka közben is.) 7) Minél hamarabb használd kimondva az igeverset! Az igeversek megtanulásának gyakorlati célja van, nem csupán az elméleti tudás. Használd az igét beszélgetéseidben, levelezésedben, mindennapos lehetőségeidben! Alkalmazd a ta­nultakat a mindennapi élethelyzetedben! Csodálkozni fogsz az eredményen!

Állj ki a szentség mellett

„Ne félj, hanem szólj és ne hallgass.” (Ap.Csel 18:9b MBT)

Miközben formálódik a világnézeted és kutatod az Bibliát Isten igazságáért mindenféle dologgal kapcsolatban, fontos, hogy megértsd Isten hozzáállását a mai keresztény nézőpont három legvitatottabb területén. Azért említem ezt a hármat, mert ezekhez kell a legtöbb bátorság, hogy beszéljünk róluk. Miért? Mert a legtöbb ember nemcsak hogy nem fog veled egyetérteni ezekben a témákban, hanem szenvedélyes vitába is fog szállni veled.
Rendkívüli bátorságra van tehát szükség ahhoz, hogy mégis kiálljunk az effajta nyomással szemben.

A Bibliában sok olyan rész található, ami az embereknek nem okoz problémát. Ilyen például az, hogy „segítenünk kell a szegényeken.” Mindenki egyet ért ezzel. De létezik három olyan terület a keresztény felfogásban, amit a világi emberek utálnak, és amivel kapcsolatban a legtöbb keresztény ember is csak hallgat. Ezek a szentséggel kapcsolatos területek:

1. Az élet szentsége: Istennek minden megfogant gyermekkel terve van. Isten még azelőtt megtervezte az életedet, mielőtt megszülettél, mielőtt a te szüleid megszülettek, sőt még mielőtt Ő a világmindenséget megalkotta. A Zsoltárok 139:16 azt mondja: „Láttál engem a születésem előtt. Minden nap az életemből fel volt jegyezve a te könyvedben. Minden pillanat le volt rögzítve, mielőtt még egyetlen nap eltelt volna belőle” (NLT). Fel kell szólalnunk azok érdekében, akik nem tudnak kiállni önmagukért: azért az 1950 óta meg nem született közel 7 millió magyarért, akik itt lennének, ha az abortusz nem végzett volna velük. Ha kereszténynek tartom magam, akkor hinnem kell abban, hogy minden élet szent.

2. A szexualitás szentsége:Szex kizárólag házasságon belül. A szex Isten elképzelése volt. Ez nem valami szennyes, vagy rossz dolog; a szex szent dolog. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. (Zsid. 13:4 MBT) Isten útmutatásai sohasem változnak. A házasság előtti szex elfogadhatatlan Isten számára. Az együttélés házasság nélkül elfogadhatatlan az Istennek. A házasságtörés szintén elfogadhatatlan Istennek. A pornográfiát és a nők tárgyként való kihasználását ugyancsak elutasítja Isten.

3. A házasság szentsége: Egy férfi és egy nő egy életen át. Ez Isten eredeti elképzelése. Sok ember kérdezi, „Akkor mi a helyzet a Bibliában található többnejű házasságokkal?” Nem minden Bibliában található dolgot helyesel a Biblia. Nehezen jutna eszünkbe olyan könyv, amelyikben több erőszak, mohóság, vérfertőzés és gyilkosság található, mint a Bibliában. Akkor hát miért hívjuk Szent Bibliának? Mert az igazságot mondja el. Az emberek a Bibliában pont ugyanannyira szúrták el a dolgot, ahogyan azt mi tesszük. A Biblia csak bemutatja az emberi természet törékenységét. Ennek ellenére Istennek nagyon tiszta kijelentése van a házasságról: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." (Mt 19:4-6 MBT)

Sok dolog van az életben, amivel kapcsolatban a jószándékú emberek sem értenek egyet. Például nincs gazdasági felemelkedésről szóló terv a Bibliában és a keresztények nem tudnak egyetérteni ebben. De ha magadat kereszténynek vallod, szükséged van egy irányvonalra, hogy mit mond Isten a szent életnek ezzel a három területével kapcsolatban. És kell, hogy legyen bátorságod ahhoz, hogy kiállj ezekért, még akkor is, vagy különösen akkor, ha ez nem népszerű vagy politikailag nem helyes lépés.


Beszéljünk róla:

* Mikor szólaltál fel utoljára Jézus mellett egy beszélgetésben ezzel a három témával kapcsolatban?
* Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban szót emelj vagy kifejtsd Isten nézeteit?

Isten szabadságot akar adni neked!

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Ján. 8:36, MBT)

A világ úgy határozza meg a szabadságot, mint egy "korlátok nélkül élet" lehetőségét:
- 'Mindent megtehetek, amit csak akarok; Mindent kimondhatok, ami csak jól esik, anélkül, hogy bárki is megmondhatná nekem, hogy mit tegyek.'
Mindenki mást megégethetsz magad körül, de te csak járd a saját utadat, ahogy tetszik. A világ azt mondja, hogy elérheted a saját szabadságodat, de csak azon az áron, ha teljesen önző leszel.

Mégis a Biblia szerint az igazi szabadság Jézus által érhető el:

Így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.(Ján.8.36, Csia)


Az igazi szabadság szabad a félelemtől, a bűntudattól, az aggódástól, keserűségtől és a haláltól. Szabad vagy, hogy abbahagyd a tettetést, szabad vagy rá, hogy igazán önmagad légy.

Hogyan szabadulhatsz meg ezektől a fajta félelmektől? Azáltal, ha engeded, hogy Jézus szeressen téged! János apostol tanítása szerint:
" A szeretetben nincsen félelem; a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet; mert aki fél, azt a büntetés gondolata tartja fogva; aki tehát fél, annak nem tökéletes a szeretete. (1Ján 4:18, Budai)

Amikor rádöbbensz arra, hogy Isten mennyire szeret téged, attól kezdve fogsz igazi szabadságban élni. Amikor tudatosítod magadban, hogy "Isten a szeretet", valójában Istent dicsőited az Ő lényéért. A dicsőítés cselekményével összhangban áll, hogy hogy Ő egy szerető, gondoskodó, bőkezű Isten és ezért mi bízhatunk az Ő hozzánk való szeretetében. (1 Ján. 4:16, NIV alapján)

Szolgálni még akkor is, ha kellemetlen

"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: 'Követlek, akárhova mégy.' Jézus azonban így felelt: 'A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'" (Lukács 9:57-58)

Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4)

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van (Lukács 14:28). Lényegében Jézus óvva int afelől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről. Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.

A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt. Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.

Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol és amikor nekünk kényelmes. "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (Lukács 9:58)

Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.

De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre. Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként. A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél - mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.

Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet. A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.


A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd? Jézus szeret és a legjobb terve van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.

Belátásért.

A mai nap imádsága:
Urunk! Te látod céljainkat, makacsságunkat céljaink olykor vakmerő elérésére, és a gyönge lelkünket a Veled való közösségre. Tompítsd bennünk saját akaratunkba vetett bizodalmunkat, hogy fogadhassuk legnagyobb, legfontosabb ajándékodat: Ömagadat! Ámen.


Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele. 1Móz 35,15

Luther Tízparancsolat-magyarázatait így kezdi: "Istent félnünk és szeretnünk kell". Nem meghaladott ez az újkor hajnálán tett lutheri kijelentés: "félni az Istent"? Az biztos, hogy a mai világban egyre kevesebben félik az Istent. A mindenség Urát nem ismerik, így nem is tartanak Tőle. Az Isten-ismeret hiányának azonban ára van. Az az ember, aki sikerrel kizárta életőből Istent - ami tulajdonképpen nem is nehéz, hiszen az eredendő ádámi ellenkezéssel jövünk ebbe a világba -, az megszenvedi az Isten hiányát, nagy árat fizet "szabadságért". Az az ember, akinek nincs Istene, mely Hatalom alakítaná a sorsát, Akihez fordulhatna, amikor önmaga gyengeségei és a világ igazságtalansága gyötrik - az az ember nagyon egyedül van. Ha a szemérmes ember mégis a Sors, a Végzet szavak mögé még oda tudja képzelni a teremtettség Gondviselőjét, eladdig jobban visel minden evilági terhet, de ha értelme kilúgozott már minden istenes gondolatot, akkor végleg egyedül marad a lélek... A magányos, didergő léleknél nincs elkeserítőbb állapot.

De miért van oltalma annak, aki féli az Urat? Mindenekelőtt azért, mert a hinni próbáló ember így "biztos" kézben tudhtaja sorsának alakulását, s ha éppen rosszra is fordulnak napjai, akkor is tudja: Isten a rosszból is képes jót előhozni. Ugyanakkor az Isten - mivel a szeretet Istene -, ezért megőriz, megvéd: csábítástól, kísértéstől. Mértékletességet ad a jóhoz, hogy meg ne ártson a sok... Mert tény, hogy nemcsak a sok jó árthat meg, de számtalan veszély leselkedik ránk a világban is. A legnagyobb ellenségünk, mégis mi magunk vagyunk. A napóleoni mondás igaz: "Legyőztem a fél világot, de önmagamat nem tudtam legyőzni"...

S miért rejt nagy veszélyt az Én, az Ego? Mert ha Isten elé kerül az "Én", akkor elveszíti az egyedüli mértékadó léptéket, s nem Isten lesz a meghatározó, hanem az "Én". Luther így mondja: "akinek, ami a legfontosabb, az az Istene." Így önmagunk istenítésének ingoványos területére tévedhetünk, aminek a vége mindig csúfos vereség: hiszen teremtmények vagyunk, embernek készített minket Isten. Aki életének mértékéül nem az Istent, s az Ő törvényeit teszi meg, az elhiszi, hogy akkor is tud alkotni, ha ő maga nagyon akarja. Így kapnak az emberek magas vérnyomást, szívinfarktust, s kerülnek depressziós állapotba. Fél évszaddal ezelőtt, amikor az emberek a második világégés borzalmai után az újrakezdés nyomorúságát kínlódták, a depressziót alig ismerték. Természetesen akkor is voltak olyanok, akik önmaguk életét az Isten akarata elé helyezték, de ez a százalékos arány öt évtized alatt a háromszázszorosára(!) nőtt...

Aki az Urat féli, az az Istent engedi be a saját életébe, hogy az Ő jelenléte áthassa egész létét. Aki Istent "féli és szereti", annak van "erős vára"/menedéke, az életcsaták között van "jó fegyvere" és "pajzsa".

Erők...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy Te legyél az első az életemben, s ne tartsak semmit és senkit fontosabbnak Tenálad! Add, hogy Benned gazdagodjak, s általad teljesedhessen ki emberségem, önmagam épülésére, s felebarátaim hasznára! Ámen

   

Ne legyen más istened rajtam kívül!
2 Móz 20,3

Jól mondja a mi jó Lutherünk: "Kinek mi a legfontosabb, az az istene!" S valóban, ami az értékpiramisunk tetején áll, az határozza meg egész életünket, hétköznapjaink tartalmasságát és ünnepnapjaink fényességét.

Amikor az ünnepek - ami mindig közösségi alkalom is egyben(!) - elveszítik jelentőségüket, akkor nemcsak az egyén magányosodik el, de a társadalom is szép lassan omladozni kezd. Ha az ünnep elveszíti szakralitását, akkor szinte megállíthatatlan az értékek bomlása: Ha nyűg a karácsony, ha bosszantó a névnap vagy születésnap, ha foszlásnak indul a másikat kitüntető szeretet, akkor a közösségi célokba vetett reménység is ellaposodik, sőt az emberséget megtartó hit ereje ködbe vész.

Amikor az "én mindenekfelettisége" tobzódik - szánalmas, de egyre erősödő profanitásában "Mert hétvégén többet iszunk, mint hétközben!" -, akkor szinte nincs megállás a lejtőn... Ma Magyarországon 800ezer(!) jegyzett "alkoholbeteg" van, s hányan vannak még(!), akik nem jelentek meg a statisztikák rubrikájában... Elkeserítő, hogy az egyéni célokat kergető politika mennyire közömbös, sőt támogatja azt, ami rombol! (Lásd alkohol-reklámok!) Az Egyesült Királyságban a harminc év alattiak egynegyede drogos és/vagy alkoholfüggő - gyakorlatilag gyógyíthatatlanok -, s már kormányzati szinten is aggódnak és terveket készítenek, lehetőségeket kutatva, hogy ezeket a szerencsétlen fiatalokat integrálják a társadalomba... Egyesek a társadalom normális működésének a veszélyeztetettségét vizionálják. De Németországban se jobb a helyzet: A fiatalok egynegyede(!) nem tanul szakmát, mert vagy nem fejezték be az általános iskolájukat vagy olyan súlyos tanulási zavarokkal küszködnek, hogy képtelenek megtanulni a szakma alapvető ismereteit. Sokan asszociálisak is és egyre gyakoribb az iskolán belüli erőszak. A 17-18 éves majdnem-felnőttek brutalitása, közbiztonságot veszélyeztető magatartása megdöbbentő. Szinte napirenden vernek agyon embereket, mert civil kurázsit tanusítanak. A mémet parlament (Bundestag) kénytelen lesz még szigorúbb törvényeket hozni...

Az alkohol és a drogok persze még önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy morzsolódjék az egész, s "kijöjjön a jézusi 25% - Magvető példázata! -, ehhez kellenek a további kötöző erők: önigazság, karriervágy, pénzimádat, hatalommánia... stb. Egy bizonyos: minden istenné, azaz élet-irányító erővé válhat, ha megelőzi az Istent! De ha Isten az első helyen áll, s mindenki, s minden más csak Őutána következik, akkor bármit tehetünk, mást úgysem teszünk, csak azt, amit a JóIsten akar...

Ráhagyatkozás...

A mai nap imádsága:
URam! Éreztesd velem atyai szereteteted melegét, hogy ne fázzak ebben a rideg embervilágban, s Általad erőt nyerve, elvégezhessem feladataimat! Ámen

  

Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!"
Mk 9, 23-24

Jézus szavait gyakran félreértelmezik... Jézus tanítása révén tényleg csodás dolgokat tapasztalhat meg a hívő ember a teremtett világból, de a Mester nem arra hívta el követőit, hogy váljanak istenekké, hanem arra, hogy istenes életet éljenek. Aki hisz, annak minden lehetséges - már ami az ember létezésének, embervoltának istenadta keretei között egyáltalán lehetséges. Sokan ennek ellenére legalább olyan nagy csodákat akarnak véghezvinni, mint Jézus maga, néha talán még nagyobbakat is...

A csodát márpedig nem az ember, hanem maga a mindenekben jelenlévő cselekvő Isten viszi végbe. Korunk ezoterikus "huncutságainak" abban igazuk van, hogy befelé kell néznünk, abban viszont már nem, hogy csak akarat kérdése, ki milyen "isteni fokozatra" jut el. Ha nem nézünk magunkba, ha nem vizsgáljuk meg lelkünket, s nem fedezzük bennne fel az Istent - Isten ugyanis Lélek és Igazság -, akkor nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen rajta ülünk életünk kicsesládáján, s nyöszörögve, szemérmetlenül koldulunk...

Meglátni, felismerni, hogy Isten akaratából vagyunk, akik vagyunk, elfogadni, hogy az Ő rendelése szerint állunk azon a helyen, ahol éppen vagyunk - a hitélet maga. Becsülettel meg kell vallanunk, hogy keresztény életünk folyamán több bennünk a hitetlenségből fakadó gondolat, mint a hitből származó. Cselekedeteink nagy részét nem a reménység és a szeretet irányítja, sokkal inkább a világ racionalitása, a lelkünkben rejlő, reflexszerű indulataink. Ezért kiálthatunk együtt a kétségbeesett apával: "Uram, hiszek, légy segítségemre hitetlenségemben!"

A hitetlenség mindig az első lépés meg nem tételében érhető tetten - ezért ennyire nehéz elkezdeni valamit. Nem hiszünk erőnkben, mindenekelőtt pedig nem hiszünk Istenben, aki az erőt megsokszorozza bennünk... Milyen nehéz megvallani a szerelmet, ha az ember életében először, s igazán szerelmes, milyen nehéz belekezdeni a munkába, hiszen az elvégzendő feladatok kisebb-nagyobb kupacai óriási heggyé magasodnak lelki szemeink előtt! Istennel azonban a nehéz is könnyű, de Isten nélkül a könnyű is keservesen nehéz...

A hívő ember reménysége, hogy az ÚR (meg)segít. Mindig és mindenben. Javunkat szolgálja a nehézség, a próba is, a betegség, a szenvedés, de még a halál is... Mert Isten - irgalmas szeretetéből fakadóan - mindig ad, akkor is, ha úgy érezzük, éppen elvett tőlünk valamit vagy valakit. Ennek az "isteni logikáját" azonban majd csak odaát, Őnála érthetjük meg...

Sikereink...

A mai nap imádsága:
Uram! Életem fontos állomásait áldd meg, hogy ne csak eredményes, de áldásos életem is legyen! Ámen.

   

Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
Jób 12,16

Válságban van a világ... s ez nem véletlenül állt elő, az ember okozta. Miközben a férfiközpontú világ eresztékei meglazulnak, s recsegve-ropogva látványos összeomlásának utolsó előtti fázisát éri, egyre több (okos)nő veszi kézbe sorsának irányítását. A válság oka természetesen nem a nők sikerei - egyébként nő nékül soha nem állt elő siker -, hanem az ember határtalan bírvágya. Ennek minden nyomorúságos hozadéka a férfiak életében mindig kézzelfoghatóbban jelenik meg, de a birtoklási vágy az nem férfi- vagy nő-specifikus, hanem emberi tulajdonság. Korunk egyik fontos jellemzője, hogy sikerre-koncentrált, így az emberek értékvilágát az elért eredmények alakítják. Az eredmény azonban nem minden, a sikeresség még nem gyógyír mindenre... Lehet valaki nagyhatalmú és sikeres, s mégis boldogtalan! Harmóniát akkor találunk az életünkben, ha pontosan tudjuk mi az ami érték, s mi az, ami nem.

Az ehhez való eljutás viszonylag egyszerű, ennek ellenére mégsem gyakorolják sokan. Pedig ha elképzeljük, hogy egyszer ki kell lépnünk ebből a világból - s azokban a napokban vagy órákban, amikor már megbékélve, elfogadva, csöndesen várjuk a halált... s jegyezzük meg: ekkor már teljesen mindegy, földön fekszünk vagy selymes ágyban - akkor felismerjük és jól látjuk, mi az, ami valóban fontos volt az életünkben. Kiderül, hogy a nagy autó, a nagy ház, a nagy íróasztal, a "bankszámlánk, ami soha nem ürül ki" bizony mind ittmarad.. S nemcsak hogy ittmarad, de az elmúlás ráadásul meg is emészti, sőt nyomtalanul eltűnik. Nos, ha alaposan elképzeljük életünkben legalább egyszer ezt az utolsó-előtti állapotunkat, akkor rádöbbenhetünk: ami valóban nagyszerű és boldogságos volt az életünkben, az nem az elért tudományos fokozatunk, a világjárásaink, a befolyásunk, vagy az elért üzleti sikereink, hanem azok a pillanatok, amikor valaki(k)nek mi magunk voltunk a legfontosabbak... Csak "azért", mert emberek voltunk.

Az embertelen ember - az embertől mentes ember, azaz a másiktól, a közösségtől megfosztott ember. Míg a siker, az eredmények egoistává tehetnek, eladdig a csapások, a szükség, a katasztrófák közösségbe (mégha kényszerűség miatti is az!) egységbe tömörítik az embert. Ott és akkor mindenki jól tudja, s érzi: túlélni csakis közösségben lehet... Jób, aki a szenvedésben nem maradt egyedül, mert istenes barátai mellette álltak - mégha okoskodtak is a szenvedés egyetemes értelmét illetően - mint nyomorúságot hordozó ember látja, különösen érzi-tudja: Minden az Isten kezében van! Legyen az siker vagy sikertelenség, eredmény vagy veszteség, minden az Istentől jön, hiszen az Isten az élet ajándékozója. Ő az, aki hordoz és megtart... Gondviselésébe azonban az is belatartozik, hogy nem csak haláláunkig, hanem azon túl is gondja van reánk...

Ezért fontos, hogy ne tévelyegjünk, hanem tudjuk, hová is igyekezünk...

Szentség...

A mai nap imádsága:
Uram! Gyenge akarásomat erősítsd meg bennem, hogy általad élhessek másokért! Ámen


Az elbizakodott lelkű ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.

Habakuk 2,4

Adhat-e nagyobb tartást az életben bármi is, mint a hit? Aligha. Hiszen a hit a jóban, az építő-szépítő eszmékben mind óriási energiákat szabadíthat fel. Egyesek hisznek a másik emberben is, legalábbis addig, míg rá nem döbbennek, hogy ti. "jobb az Istenben bízni, mint emberekben reménykedni.." De mit is jelent az, hogy az igaz, az hite által él? Először is azt, hogy az igazságot csakis az Isten adja. Másodszor, Isten előtt nincs igaz ember egy sem, csakis megigazított - az Ő kegyelme révén. Ez kötelezettséget jelent, azaz adósaivá vált a megigazított lelkületű-életű ember az Isten szeretetének.

Aki elbizakodott, az magának tulajdonítja azt, ami nem is az övé. Az igaz, hogy nála van, de nem veszi észre, hogy egyrészt kapta, másrészt nem csak ő kapta... Kapta azt az Isten kegyelméből mindenekelőtt azért, hogy adhasson belőle másoknak is. Aki csak magának gyűjt és tartogat, az ugyan gazdagodik a maga szemében, de valójában a lehető legszegényebb ember a világon. Az elbizakodottság azzal is jár, hogy az ember nem veszi észre a korlátait. Így csattannak fának hétről-hétre a diszkóból hazatérő fiatalok, így játsza el valaki családi házát, s így válik rabjává az alkoholnak.

Aki nem látja a valóságot, az nem őszinte. A valóság az, hogy Isten itt van köztünk. Történésekben és misztikusan, lelkiismeretben és szeretetben. Őszinteség hiányából fakadnak a csalások és lopások, a "megvezetések" és hűtlenség. Minden elkövetett bűnnek ára van, fizetni kell érte, s legvégül még Isten számon is kéri rajtunk vétkeinket, s minden mulasztásunkat. Az őszinteséghez tartozik az is, ha beismerjük, hogy időnként meg-meginog lábunk, mert fegyelmez minket a halál, a betegség, nyomorúság és szenvedés ereje.

Édesapám sírján ez az ige áll: "az igaz ember a hite által él." Szeretnék magam is igaz emberként élni, s egyszer - adja Isten, az élettel betelve - őszintén meghalni...

Állj ki a szentség mellett

„Ne félj, hanem szólj és ne hallgass.” (Ap.Csel 18:9b MBT)

Miközben formálódik a világnézeted és kutatod az Bibliát Isten igazságáért mindenféle dologgal kapcsolatban, fontos, hogy megértsd Isten hozzáállását a mai keresztény nézőpont három legvitatottabb területén. Azért említem ezt a hármat, mert ezekhez kell a legtöbb bátorság, hogy beszéljünk róluk. Miért? Mert a legtöbb ember nemcsak hogy nem fog veled egyetérteni ezekben a témákban, hanem szenvedélyes vitába is fog szállni veled.
Rendkívüli bátorságra van tehát szükség ahhoz, hogy mégis kiálljunk az effajta nyomással szemben.

A Bibliában sok olyan rész található, ami az embereknek nem okoz problémát. Ilyen például az, hogy „segítenünk kell a szegényeken.” Mindenki egyet ért ezzel. De létezik három olyan terület a keresztény felfogásban, amit a világi emberek utálnak, és amivel kapcsolatban a legtöbb keresztény ember is csak hallgat. Ezek a szentséggel kapcsolatos területek:

1. Az élet szentsége: Istennek minden megfogant gyermekkel terve van. Isten még azelőtt megtervezte az életedet, mielőtt megszülettél, mielőtt a te szüleid megszülettek, sőt még mielőtt Ő a világmindenséget megalkotta. A Zsoltárok 139:16 azt mondja: „Láttál engem a születésem előtt. Minden nap az életemből fel volt jegyezve a te könyvedben. Minden pillanat le volt rögzítve, mielőtt még egyetlen nap eltelt volna belőle” (NLT). Fel kell szólalnunk azok érdekében, akik nem tudnak kiállni önmagukért: azért az 1950 óta meg nem született közel 7 millió magyarért, akik itt lennének, ha az abortusz nem végzett volna velük. Ha kereszténynek tartom magam, akkor hinnem kell abban, hogy minden élet szent.

2. A szexualitás szentsége:Szex kizárólag házasságon belül. A szex Isten elképzelése volt. Ez nem valami szennyes, vagy rossz dolog; a szex szent dolog. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten. (Zsid. 13:4 MBT) Isten útmutatásai sohasem változnak. A házasság előtti szex elfogadhatatlan Isten számára. Az együttélés házasság nélkül elfogadhatatlan az Istennek. A házasságtörés szintén elfogadhatatlan Istennek. A pornográfiát és a nők tárgyként való kihasználását ugyancsak elutasítja Isten.

3. A házasság szentsége: Egy férfi és egy nő egy életen át. Ez Isten eredeti elképzelése. Sok ember kérdezi, „Akkor mi a helyzet a Bibliában található többnejű házasságokkal?” Nem minden Bibliában található dolgot helyesel a Biblia. Nehezen jutna eszünkbe olyan könyv, amelyikben több erőszak, mohóság, vérfertőzés és gyilkosság található, mint a Bibliában. Akkor hát miért hívjuk Szent Bibliának? Mert az igazságot mondja el. Az emberek a Bibliában pont ugyanannyira szúrták el a dolgot, ahogyan azt mi tesszük. A Biblia csak bemutatja az emberi természet törékenységét. Ennek ellenére Istennek nagyon tiszta kijelentése van a házasságról: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." (Mt 19:4-6 MBT)

Sok dolog van az életben, amivel kapcsolatban a jószándékú emberek sem értenek egyet. Például nincs gazdasági felemelkedésről szóló terv a Bibliában és a keresztények nem tudnak egyetérteni ebben. De ha magadat kereszténynek vallod, szükséged van egy irányvonalra, hogy mit mond Isten a szent életnek ezzel a három területével kapcsolatban. És kell, hogy legyen bátorságod ahhoz, hogy kiállj ezekért, még akkor is, vagy különösen akkor, ha ez nem népszerű vagy politikailag nem helyes lépés.


Beszéljünk róla:

* Mikor szólaltál fel utoljára Jézus mellett egy beszélgetésben ezzel a három témával kapcsolatban?
* Mi tart vissza attól, hogy gyakrabban szót emelj vagy kifejtsd Isten nézeteit?

Isten szabadságot akar adni neked!

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (Ján. 8:36, MBT)

A világ úgy határozza meg a szabadságot, mint egy "korlátok nélkül élet" lehetőségét:
- 'Mindent megtehetek, amit csak akarok; Mindent kimondhatok, ami csak jól esik, anélkül, hogy bárki is megmondhatná nekem, hogy mit tegyek.'
Mindenki mást megégethetsz magad körül, de te csak járd a saját utadat, ahogy tetszik. A világ azt mondja, hogy elérheted a saját szabadságodat, de csak azon az áron, ha teljesen önző leszel.

Mégis a Biblia szerint az igazi szabadság Jézus által érhető el:

Így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.(Ján.8.36, Csia)


Az igazi szabadság szabad a félelemtől, a bűntudattól, az aggódástól, keserűségtől és a haláltól. Szabad vagy, hogy abbahagyd a tettetést, szabad vagy rá, hogy igazán önmagad légy.

Hogyan szabadulhatsz meg ezektől a fajta félelmektől? Azáltal, ha engeded, hogy Jézus szeressen téged! János apostol tanítása szerint:
" A szeretetben nincsen félelem; a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet; mert aki fél, azt a büntetés gondolata tartja fogva; aki tehát fél, annak nem tökéletes a szeretete. (1Ján 4:18, Budai)

Amikor rádöbbensz arra, hogy Isten mennyire szeret téged, attól kezdve fogsz igazi szabadságban élni. Amikor tudatosítod magadban, hogy "Isten a szeretet", valójában Istent dicsőited az Ő lényéért. A dicsőítés cselekményével összhangban áll, hogy hogy Ő egy szerető, gondoskodó, bőkezű Isten és ezért mi bízhatunk az Ő hozzánk való szeretetében. (1 Ján. 4:16, NIV alapján)

Szolgálni még akkor is, ha kellemetlen

"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: 'Követlek, akárhova mégy.' Jézus azonban így felelt: 'A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'" (Lukács 9:57-58)

Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4)

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van (Lukács 14:28). Lényegében Jézus óvva int afelől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről. Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.

A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt. Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.

Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol és amikor nekünk kényelmes. "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." (Lukács 9:58)

Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.

De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre. Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként. A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél - mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.

Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet. A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.


A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd? Jézus szeret és a legjobb terve van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.