Aki feddhetetlenül él, biztonságban él

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Példabeszédek 10:9.)



A feddhetetlen emberek becsületesen élnek, akkor is, ha a becsületesség hátrányokkal jár, vagy bonyodalmakat okoz nekik. Becsületesen harcolnak, akkor is ha a környezetük nem.

A feddhetetlen emberek megtartják szavukat, ígéretüket. Az „igen”-ük „igen”-t jelent, a „nem”-ük „nem”—et.

A feddhetetlen emberek hitelesek és őszinték; ugyanúgy cselekszenek bármi is történjék. „Amit látsz, azt kapod” alapon élnek.

A feddhetetlen embereknek egyenes a viselkedésük. Nem rejtegetik, amit csinálnak. Nem mondanak egy dolgot, és aztán csinálnak meg egy másikat. Olyan ember, akinek „nincs lelkében álnokság”(Zsoltárok 32:2.)

A feddhetetlen emberek pártatlanul magyarázzák el a tényeket, nem úgy, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, mint mást. Tiszteletre méltóak, segítőkészek és kegyelmesek mindenkihez.

A feddhetetlen emberek mosollyal mennek végig a plusz mérföldön. Többet tesznek, mint amit kívánnak tőlük.

A feddhetetlen emberek nem félnek segítséget kérni. Nem félnek attól, hogy Isten legyen az erősségük. Képesek kezelni ezeket a helyzeteket tudva, hogy Isten munkálkodik bennük.

A feddhetetlen emberek arra összpontosít „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8.).

Bátran szolgálj azzal, amid van

„Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, soha nem csinálsz majd semmit.” (Prédikátor 11:4 New Living Translation)

„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.” Préd 11:4

Isten azt várja tőled, hogy tedd meg azt, ami tőled telik, bárhol is legyél. A majdnem-tökéletes-szolgálat, még mindig sokkal több, mint a tökéletes szándék.

A legtöbb ember azért nem szolgál soha, mert azt gondolja magáról, hogy nem alkalmas a szolgálatra. Azt a hazugságot hitetik el magukkal, hogy Isten szolgálata csak a kiváltságosaknak adatott meg. Néhány egyház még támogatja is ezt a mítoszt azáltal, hogy egy tökéletes képet alkot a szolgálatra méltókról – s ezzel együtt elveszi az átlagember kedvét a szolgálattól.

A valódi szolgák azonban a legjobbat igyekeznek kihozni abból, amivel rendelkeznek. Az ilyen szolgák nem keresnek kifogásokat, nem halogatnak, vagy nem várnak a tökéletes körülményekre. Nem mondják azt, hogy „majd egy szép napon” vagy „majd, ha eljön a megfelelő alkalom.” Azt teszik, amit tenniük kell.

A Biblia azt mondja: „Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, soha nem csinálsz majd semmit.” (Prédikátor 11:4 New Living Translation)

Bizonyára hallottad már azt, hogy: „ha nem tudod tökéletesen megcsinálni, akkor egyáltalán ne is csináld.” DE Jézus sohasem mondott ilyet! Az igazság az, hogy bármibe kezdünk, eleinte minden bizonnyal nehezebben megy majd a dolog – de ez által tanul az ember.

Mi a Saddleback-ben az „elég jó” elvet alkalmazzuk: nem szükséges valaminek tökéletesnek lennie ahhoz, hogy Isten használhassa és megáldhassa azt. Azon munkálkodunk, hogy emberek tömegeit biztassuk a szolgálatra – ahelyett, hogy létrehoznánk egy társaságot, amely néhány tökéletes emberből áll.

Beszéljünk róla:

* Milyen kifogásokat és mentségeket kerestél már arra, hogy kibújj a szolgálat alól, amelyet Isten akart rád bízni?
* Milyen lépéseket kell ma megtenned ahhoz, hogy elkezdj szolgálni?

Fontos vezetési alapelvek

„Téged választottalak ki!” (Haggeus 2:23)

Angie Ward vezetői tréner évek óta önkéntes szolgálók tucatjait szervezi be. Azt mondja, legtöbbször ugyanazokat a kifogásokat hallja: „Nem vagyok vezető típus... nem tudok semmit a tinédzserekről... nem vagyok extrovertált személyiség” (vagy ahogy Mózes mondta Istennek: „küldd Áront, vagy bárki mást!”). Ahelyett hogy megpróbálná másként meggyőzni őket, Ward azt mondja nekik, hogy csupán két fő feladatuk lesz:

1) Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.

2) Próbálj úgy gondolkodni, mint egy vezető! Egy óriásgyülekezet lelkipásztora azt mondja, hogy mielőtt bármilyen fontos döntést meghozna, megkérdezi magától, hogy más vezetők, akiket tisztel, mit tennének hasonló helyzetben. Ez bölcs gondolat! Ha felkérünk valakit, hogy legyen vezető, ez félelmet kelthet benne, és nyomasztó lehet a számára. Ha viszont arra kérjük meg, hogy úgy gondolkozzon, mint egy vezető, akkor nem nehezedik rá nyomás, és megadja számára azt a lehetőséget, hogy ne legyen teljesen tökéletes, hanem felnőjön a feladathoz!

HASZNÁLD, AMID VAN!

„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik." (Példabeszédek 13:4)

Romana Banuelos 18 éves volt, amikor férje elhagyta őt és két gyermeküket. Ekkoriban Mexikóban élt, nyomorgott, nem tanult semmilyen szakmát, és nem beszélt angolul. Ám ez nem állította meg. Volt egy álma - amelyről nem volt hajlandó lemondani. Mindössze néhány dollárral a zsebében Los Angelesbe indult, ahol az utolsó hét dollárját arra használta fel, hogy taxival egy távoli rokonához utazzon. Romana nem akart mások kegyelemkenyerén élni. Hamarosan munkát talált: mosogatni kezdett; egy másik munkahelyén pedig tortillát készített éjféltől reggel hatig. Két állásából sikerült összegyűjtenie 500 dollárt, amiből saját tortillakészítő gépet vásárolt. Idővel - és sok-sok kemény munkával és tanulással - ő lett a Ramona's Mexican Food Products tulajdonosa, ez a világ legnagyobb mexikói élelmiszert forgalmazó üzletlánca. És ez még nem minden. Dwight Eisenhower elnök őt választotta ki arra, hogy az Egyesült Államok harminchetedik kincstárnoka legyen. Romana Banuelos példázza mindazt, amit Eisenhower mondott az álmokról és a jövőnkre irányuló fegyelmezett törekvésekről: „Csak akkor érünk el sikert, ha felismerjük az életben, a háborúban vagy bármi másban az egyetlen legfontosabb célt, és minden más tervet ehhez igazítunk". Akár szendvicset árulsz, akár nagyvállalatot vezetsz, emlékezz ezekre a szavakra: „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik" (Példabeszédek 13:4). Isten csak akkor fogja áldását adni, ha te megteszed a tőled telhető legjobbat, tehát ma adj bele mindent, amid csak van!

ISTEN BETELJESÍTI ÍGÉRETÉT

„... Nevetést szerzett az Isten énnékem..." (1Mózes 21:6 Károli)
Sára kétszer nevetett. Először azért, mert nem hitt Istennek, amikor gyermeket ígért neki idős korára. Másodszor pedig örömében, amikor Isten beteljesítette ígéretét. E két esemény között azonban élete legnagyobb megpróbáltatásain ment keresztül. Férje, Ábrahám elárulta őt, hogy magát mentse. Egy pogány király elhurcolta a háremébe, és meg is gyalázta volna, ha Isten nem avatkozik közbe. Csak egy olyan asszony, aki igazán szereti a férjét, értheti meg, min ment keresztül Sára azon az éjszakán. Van ebben egy tanulság. A csodáért való imádkozás, és a csoda ajándéka között próbára leszel téve, növekedni fogsz, és megtanulsz bízni Istenben jobban, mint valaha is gondoltad volna. Van még valami más is, amire érdemes emlékezni: amikor elmondod tapasztalataidat másoknak, ne csak arról beszélj, honnan indultál el, vagy hol vagy most; mondd el azt is min vitt keresztül Isten, mert ők is éppen azokkal a dolgokkal küszködnek most. Mondd el, milyen megpróbáltatás érte a hitedet a szenvedések tüzében, mielőtt tiszta arannyá vált volna. Ne hagyd, hogy csalódottak legyenek, amiért Isten ígéretére hivat­koztak, de még nem nyerték el azt. Abimelek király sátrában Sára rémisztő éjszakát élt át, egy olyan, helyen, amit úgy hívnak: Gerár, ami azt jelenti: „veszteglő hely". Igen, lesznek olyan időszakok, amikor úgy érzed, mintha az életed hirtelen megállt volna, és nem jutsz sehová. Lehet, hogy ma épp ilyen időszakot élsz át. Ha így van, tudd ezt: Isten hűséges hozzád. Nem csupán túl fog juttatni ezen, de mint Sárának, az örömöd is vissza fog térni, amikor látod, hogyan teljesíti be neked adott ígéretét.

Növekedni lélekben

„…törekedjünk a tökéletességre…” (Zsidókhoz írt levél 6:1)

Amikor Jamie tizenhárom éves bátyja korcsolyabalesetben meghalt, az édesanyja napokra bezárkózott a hálószobájába. A hatéves Jamie ekkor döntött úgy, hogy a bátyja helyébe lép, és a fantázia szövevényes szálai szövődni kezdtek. Megszállottja lett annak, hogy bátyja személyiségjegyeit utánozza, ugyanazokat a ruhákat hordta, és megtanult úgy fütyülni, mint ő. A kisfiú lett anyja állandó társasága, és elhatározta, hogy gyerek marad, mert akkor szabad lesz a fájdalomtól és a felelősségtől. Jamie továbbra is ellenállt a felnőttségnek, és úgy tűnt, mintha teste is csatlakozna ehhez az ellenálláshoz. Tizenhét évesen még alig volt 150 cm, és a későbbi években is a gyerekek voltak a legközelebbi barátai. Nem csoda – hat éves kora óta a gyermekkort idealizálta, és elutasította az érettséget. A fiú, aki az örök ifjúságot kereste a tragédia elleni védekezésül, valójában sohasem nőtt fel egészen. Ehelyett arról vált híressé, hogy megalkotta Sohaországot, az örök ifjúság szigetét, ahol a kisfiúk sohasem nőnek fel. Jamie így lett végül Sir James Barrie – a híres gyermekkönyv, Pán Péter írója. Mi ebből a tanulság? Úgy tudsz növekedni lelkileg, ha: 1) Megvan benned a képesség és az önfegyelem ahhoz, hogy lelkileg tápláld magad. 2) Tudod, hogy nem arra születtél, hogy kiszolgáljanak, és hogy csak mások szolgálatával tudod az Urat szolgálni. 3) Megérted, hogy az érzéseid megbízhatatlanok, így inkább hitben jársz, és Isten Igéjére támaszkodsz. 4) Felismered, hogy próbára leszel téve, ezért elkötelezed magad arra, hogy ne az emberi ösztönök, hanem a Szentírás alapelvei szerint élj. 5) Tudod, hogy az igazi megelégedettség egyedül abból származik, ha felismered és megcselekszed Isten akaratát.

Életünk értelme...

A mai nap imádsága:

URam! Adj megújító örömöt a mindennapokban, s áldást, hogy munkánk eredményes legyen! Ámen

Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.

Fil 1,21-24

A Filippieknek írt levél keletkezési helyére vonatkozóan annyit tudunk, hogy ezt a levelet Pál valamelyik - római, caeserai vagy efezusi(?) - fogságából írta. Jelen pillanatban nincs egységesen elfogadott álláspont a levél keletkezési helyére vonatkozóan, mindegyik mellett megfontolandó érvek szólnak. Az egyedüli biztos, hogy Pál az írás idején olyan börtönben - valószínűleg ez házi őrizetet jelentett - raboskodott, amelyben viszonylag szabadon érintkezhetett a külvilággal. (Ez az emberségesebb bánásmód római állampolgárságának "járt", amit még tehetős apja vásárolt neki... Saul a műveltségét - gyerekkorától több kultúrában nevelkedett -, azt hogy több nyelven kiválóan írt, beszélt, szülei gazdagságának köszönhette.)

Pál nem meghalni akar, de bizonytalan jogi helyzetében számol a legrosszabbal is, s amikor mérlegre teszi életét és Krisztus-hitét, akkor "mindent kárnak és szemétnek" ítél meg, ami nem Krisztust közvetíti számára. Pál éppen ebben a levélben himnikusan szól Krisztus mindeneket átfogó szeretetéről. (Megfogalmazása tipikusan szemita szemléletet fejez ki, amely a görög szemlélettől eltérően nem annyira a dolgok lényege iránt érdeklődik, mint a dolgok és személyek funkciójára kérdez rá. Vagyis a himnusz itt nem azt mondja ki Krisztusról, hogy Isten, hanem azt állítja, hogy isteni méltóságot birtokol, azaz: ugyanazt a tiszteletet mondhatja magáénak, mint maga az Atyaisten.) Pál, mint "Krisztus szeretetének foglya" saját példáján mutatja be az eszményi keresztény embert, aki nem a "testben" bizakodik, sem a gazdagságban, sem születési előjogokban, hanem egy radikális, Istennek való kiszolgáltatásban, "lelki szegénységben" egyedül az Úrban találja meg életének értelmét, gazdagodását.

Sokan, sokszor félreértették, olykor szándékosan félremagyarázták ezt az igehelyet, levonva belőle azt a végkövetkeztetést, hogy ebben a földi létben (siralomvölgyben!) az a legjobb viszonyulás az élethez, ha minél hamarabb túljutunk rajta, s eladdig, amíg benne vagyunk, folyamatosan másokért élünk, s a szolgálatunkban csonkig égünk, mint a gyertya... Ezzel kapcsolatban nem árt arra gondolni, hogy Jézus URunk milyen feladattal ruházta fel övéit: "tegyetek tanítvánnyá minden népet!"-, s nem azt mondta, hogy a "ti feladatok minden bűn-piszok eltakarítása"!

Isten bölcs rendelése az, hogy életünk 70-80 esztendő, hogy meg kelljen tapasztalnunk benne sok-sok szépet, s persze a jó hiányát is. Ha földi pályafutásunkat elégségesen bevégeztük, akkor van átmenetelünk Őhozzá. Rövidíteni tudjuk az életet, de a korai halál nem jelent egyenes utat a Teremtőhöz! Ezért a köröket, a pályát, a saját utunkat megfutni csak tisztességgel érdemes, hiszen a ránk bízott feladatokról egyszer számot kell adnunk az élet URának... Hogy ez a számonkérés ne váljék kárhozatunkra, azaz ne zárjuk ki magunkat az Istennel való közösségből, érdemes minden nekünk ajándékozott napon belekapaszkodnunk az ÚRIstenbe...

Isten-ismereteink...

A mai nap imádsága:

URam! Áldásoddal kísérj, hogy mindig felismerhesselek! Ámen

   

Jézus mondja: "Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt."
Jn 14,7

Állítólag Einstein feleségétől egyszer megkérdezték: Mennyire érti a relativitás elméletét? Azt felelte: "Nem értek semmit a relativitás elméletéből. De a férjemet ismerem, s ez nekem elég..."

Az életnek számos dolga van, amit nem értünk, de mégis élünk vele. Lehetne számos technikai szerkentyűre gondolni, melyeket naponta használunk - autó, telefon, TV, internet -, melyek működésével csak nagyjából vagyunk tisztában, s ha valami gond van velük, akkor szakember segítségét kérjük; de az életnek számos olyan területe akad, ahol a szakemberek is csak vakargatják a fejük búbját... Hogyan működik valójában a gravitáció? Hogyan kódolódik bele a DNS-ünkbe szüleink mozgása, mosolya, temperamentuma és tényleg, hogyan működik az emlékezet? Megannyi kérdés, melyekre csak szeretnénk tudni a pontos választ, de már az nagy eredmény, ha jól körülírjuk, mire is szeretnénk választ kapni. Rövidke létidőnk egyszerűen nem ad lehetőséget, hogy megértsük az élet számtalan csodáját: szerelmet, önfeláldozást, szenvedést vagy éppen a hitet... S természetesen nem érthetjük meg igazán azt sem, kicsoda az Isten. Mert hogy nem az, akinek/aminek mi gondoljuk-hisszük, hanem Valaki egészen más - az bizonyos. Azért, mert Isten képe misztikusan kirajzolódik Krisztusban, ez még nem ad lehetőséget az ember számára, hogy Istent is láthassuk és ismerjük, hiszen "Őt soha senki nem látta"... Krisztuson keresztül persze felismerhetjük Isten "lényegét", hogy ti. Isten szeretet. Ez a felismerés aztán meghatározza viszonyunkat nemcsak Ővele, de felebarátainkkal és a világgal is.

Férj és feleség évtizedeken keresztül élhetnek boldogan egymással, de azért bőven okozhatnak még egymásnak meglepetést - hiszen mindketten fejlődnek-alakulnak az évek előrehaladtával -, s ugyanígy Istennel a szívünkben is élhetünk teljes életet, mégha a JóIstenből csak igen keveset érthetünk is meg. Ádám "megismeri" Évát (s viszont!) és kapcsolatukban átélik lelkük találkozásának, eggyéválásának legmélyebb, legőszintébb valóságát, mely ismeretnél teljesebb aligha akad itt a földi létben. Isten megismerése azonban nem hasonlítható az emberi találkozásokhoz, mert ő Végtelen, mi pedig végesek vagyunk. Felismerni azonban lehet! Ez a megtérés, vagyis az Istenhez fordulásunk... Lélekben "megláthatjuk" őt, de ennél a felismerésnél többet már csak odaát, Őnála kaphatunk.

Kitartásért, erőért.

A mai nap imádsága:
Uram! Légy velem küzdelmeimben! Ámen.

"Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!" Mk 9,7

Középiskolás koromban a kollégiumba valaki két pár bokszkesztyűt hozott. Esténként barátságos meccseket tartottunk, s egyszer én is "kiálltam"... Iván volt az ellenfelem, egy nagyon jó tanuló, igen rendes, jól sportoló fiú, eredményesen gerelyezett. Az egyik este ott álltunk az egyik tanulószobában, biztató tizenéves társaink izgatott koszorújában... Elkezdtük a "mérkőzést"... Iván megígérte, hogy vigyáz rám, sőt az első menetben nem is viszonozza majd a támadásaimat. Úgy is tett, ahogyan megígérte. Egyszer azonban hibáztam, s belecsúsztam egy fejre mért ütésbe, ami igazából nem is támadás, csak demonstráció volt: lám-lám, mi lehetne ebből, ha... nos, ettől a pillanatttól tudom, mit jelent az, ha a láb megtántorodik... Iván sűrű bocsánatkéresei közepette azonnal ledobtam a kesztyűt... azóta sem volt rajtam.

Azóta megtanultam nemcsak az ütéseket respektálni, hanem azt is, hogy az élet nagy ringjébe, akkor is vissza kell menni, ha nem akarjuk, ha úgy érezzük nem bírjuk tovább. A "pofonok" elől - bármennyire is szeretnénk - nem tudunk mindig kitérni. Arra is rájöttem, hogy minden küzdelem a fejben dől el... ma már tudom, a szívben is. (Zsidó gondolkodásban az értelem és az érzelem otthona a szív.) Csak akkor győzhetünk - s olykor az is győzelem, ha állva maradunk -, ha nem felejtjük el egy pillanatra sem a célt.

Korunk legnagyobb baja a céltalanság. Majd kétezer éve a tragikus sorsú Seneca is megmondta: "Ha nem tudod, melyik kikötőbe igyekezel, a szelek nem segítenek neked." A legnagyobb bénító erő nem az életünkben elszenvedett "balhorgok és jobbegyenesek", hanem a célnélküliség. Nem tudom azt, hogy mivégre is vagyok a világon? Kétségbeejtő helyzet, amikor látom, de mégsem tudom a jó szeleket befogni vitorlámba, mert fogalmam nincs, melyik kikötőbe akarok eljutni. Így jutnak nagyon sokan abba a nyomorult helyzetbe, hogy hánykódnak az élet tengerén. S amennyire megnyugtató és kívánatos a csendes öbölben ringó hajó, olyannyira kibírhatatlan a háborgó élettenger félelmetes hullámai közötti vergődés... Ez szorongatja nem csak a gyomrot, de a lelket is.

Egyszer azután - talán a legváratlanabb helyzetben felszakad lelkünkből a kiáltás: megoldást akarok! A most rögtön, a kell szorongató kényszerűségében az ember hamar belátja: egyedül nem megy. Egyedül nem vagyunk képesek megoldást kiötleni, kell az objektív iránymutatás. Meg kell látnunk végre: merre van Észak és Dél, Kelet és Nyugat. Tudnunk kell, mikor van nappal és éjszaka... Ezek a felismerések az első "lépéseink" a cél felé. Innentől kezdődik a nagy utazás a Fény felé...

Létünk...

A mai nap imádsága:

Uram! Áldj meg, hogy áldás lehessek szeretteim között! Ámen.
   

Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
Zsolt 39,6-8

Csak idő kérdése, mikor döbbenünk rá: a nemlét ismeretlen sötétségében létünk csak egy gyorsan ellobbanó láng... Honnan jövök, miért vagyok, hová megyek - klasszikus kérdésfelvetése életünk legnagyobb fejtörését adja mindannyiunknak. Rövidzárlatos válaszok, túlbonyolított emberieskedő elképzelések milliói színezik-maszatolják a valóságot, amit persze mindenki másképpen lát, s él meg. Egyben mégis mindannyian egyetértünk: életünk igen-igen rövid, s mire megértenénk belőle a lényeg ránk jutó részét, már ki is kell mennünk belőle.

A "nagy kimenetelre" megpróbálhatunk felkészülni egy egész életen át, a szép halált előre begyakorolni mégsem lehet. Egyetlen lehetőség azért adódik mindenki számára, a Végső Valóság megértéséhez: a hit. Hit Istenben, Aki teremtette az egész mindenséget, s benne engemet is. Ebben kételkedni ugyan lehet, de az égadta világon semmi értelme... Akkor lenne egyedül érvényessége, ha a kételkedés bizonyosságra juttatna el -, de sajnos még ez az eset sem áll fenn! Így aztán marad az egyre szűkülő világ, a "Mi lesz velem holnap?" egyre egoistább igazságkeresése, s reménykedés abban, hogy az anyagiak gyűjtögetésének-felhalmozásának mégis votl valami értelme...

"Mit várhatok Uram?" teszi fel a kérdést a zsoltáríró. Nyilvánvalóan sokat várunk az élettől: hűséges társat, egészséget magunknak és gyermekeinknek, lehetőség-szerinti jólétet, s persze azt is, hogy időnként nagyokat örüljünk, s felejteni tudjuk szomorú tényt: egyszer meg kell halnunk. A Sors kiszámíthatatlansága, küzdelmeink erőtrabló hétköznapjai idővel életközelibbé teszik világlátásunkat: kiderül, hogy minden nekünk sem sikerülhet - ahogyan másnak sem, csak a látszat az mindig csal - s rájövünk, ha Istenre hagyatkozunk, azzal nem leszünk szegényebbek, hanem inkább csak gazdagodunk...

Isten nélkül árnyékként járunk ebben az "árnyékvilágban" - Vele együtt azonban kinyíilik számunkra a teremtettség szivárnyvilága, s megértjük azt is, hogy véges - olykor disszonáns felhangokat megütő létünknek értelme van a Isten Végtelen Szeretetében...

Munka...

A mai nap imádsága:

Istenem! Adj nekem erőt, s kitartást, hogy feladataimat jó szívvel és vidáman végezhessem! Mindennapi örömeimet hadd leljem meg munkámban, hogy létem tartalmas, kiegyensúlyozott és szép lehessen! Ámen



Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
Mt 20,13b-14

Egyenlő munkáért, egyenlő bért! Szakszervezetek hangoztatták és tűzik ma is zászlaikra, hogy arányos munkáért, arányos fizetség jár... Jézus példázata a szőlőmunkásokról azonban nem éppen az igazságos munkaadó képét hozza elénk. Pedig az igazságosság és méltányosság igénye mindannyiunk lelkébe mélyen beivódott, így aztán mások jótékonyságát a magunk terhére igen nehezen viseljük. Ebben a történetben azonban nem földi dolgokról van szó.

A példázatbeli napidíj, az egy dénár ugyanis az örök élet ajándékát jelenti. Van, akinek ez élete elején, van akinek élete közepén, s van olyan is, akinek élete alkonyán adatik meg ez az isteni bér. A jutalom pedig az, hogy dolgozhatunk az Isten szőlőskertjében. Csak manapság, amikor a munkavégzés fútószalag melletti robot-munkává silányult, s az ember már nem az alkotás szépségét éli meg munkájában, hiszen csak azért "melózik", hogy megkapja középeurópai, általánosságban tisztességtelenül alacsony bérét, csak most tűnik úgy, hogy a munka az nem kiváltság, hanem átkos szükségszerűség. Megdöbbentő, hogy a társadalom közel 80%-a - különösen a fiatalok - kényszerpályán vannak. Európában 20 millió(!) munkanélküli van. S ha azt nézzük, hogy hány felújításra váró műemlék, folyamatos(!), gyors(!) karbantartásra szoruló infrastrukturális beruházás kiált szakemberek után... Elgondolkodhatunk: Miért van az, hogy a nemes célok megvalósításakor mindig a nemtelen pénz-kérdés az első? Furcsán hangzik, de a célok eléréséhez a pénz nem segítség, hanem akadály. Érdekes módon, egy-egy háború után az újjáépítésben, amikor mindenki dolgozott (azaz termelt!) a föld akkor is közel ugyanannyi búzát termett, nem nyúltak meg a krumpliföldek, nem lettek tízszer akkorák a görögdinnyék, s mégis mindenkinek jutott elegendő a megtermelt javakból... Csak amikor az élősködő politikai/gazdasági hatalmak kapnak életteret, és amikor a pénzpiaci spekuláció emelkedik a munka rangjára, akkor nyomorítják a szociális válságok a kisembert... Az az igazság, hogy Itt a földön nincs igazság... Igaza, sőt joga is csak az erősebbnek van. Az egyenlőség zászlaja alatt sok az egyenlőtlenség...

Mi tehetünk mégis ebben az igazságtalan világban, hogy érvényre jusson az igazság? Munkálkodunk az Isten országáért! A meg nem fogható fontos dolgokért kell küzdenünk, melyek építik a lekünket, tágölelésűvé formálják szívünket. Dolgozni az ÚRnak, az ÚRért, az ÚRban a legnagyszerűbb. Mert az itt befektetett munkának mindig van eredménye - jóllehet más a vető és más az arató. Azok pedig, akik nem találták még meg helyüket, akik még egyetlen izzadságcseppet sem ejtettek a jóért és a szépért, azok az emberek a legnyomorúságosabbak ezen a világon, mert lelkük nyugtalansága a tétlenség sötét gödrébe lökdösi őket - újra és újra...

Szükségleteink...

A mai nap imádsága:

URam! Annyi mindent fontosnak tartok, s valójában csak egyre van szükségem: a Te szeretetedre. Add hogy befogadjalak Téged! Ámen


Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.
Fil 4,19

Úgy néz ki, mintha a fontossági sorrendünk folyamatosan változna életünk során, valójában mindig mindenben ugyanazt keressük: a boldogságunkat! Gyerekkorunkban a játék örömét, s a család-nyújtotta biztonságot; fiatalkorunkban a világ megismerésnek izgalmát, s tudásvágyunk csillapítását; fiatal-felnőtt korunkban az életre-szóló társat; s mikor őszbe hajlik életünk, a megelégedettséget, a harmóniát Isten közelségében, hogy jó volt, szép volt, tartalmas volt, s hogy élni, dolgozni, küzdeni, szeretni és szeretve lenni a legjobb dolog a világon...

Már Jézus URunk is figyelmeztette hallgatóságát: "Keressétek először az Isten országát, a többi ráadásul megadatik néktek!" Sokan mégis a "ráadást" keresik, félretolva a legfontosabbat: Isten, a világ, s önmaguk megismerésének lehetőségét. Isten szelíden hívogat mindenkit, s ezt a hangot mindenki meghallja, hiszen tudják, honnan jön ez a hang... Isten ha szól, akkor azt félreérthetetlenül teszi, olyankor megmozdul szívünk, egy pillanatra beleremeg a lelkünk - mert a bennünk lévő töredezett, elmosódott kép Mennyei Atyánkról "megsegíti" a Isten felismerését. Folytatása ennek a különös találkozásnak azonban csak akkor van, ha mi is akarjuk, hiszen szabadságra teremtettünk.

Ahány ember, annyiféle változó igény és szükséglet van jelen a világban, de mindegyik megelégítéséhez szükség van egy másik ember jelenlétére: aki elveti a búzát vagy éppen learatja, aki megőrli a lisztet vagy éppen kenyeret süt belőle, aki kenyeret ad az éhezőnek vagy letörli felebarátjáról a szenvedés könnyeit. Egyedül nem jutunk egyről a kettőre, egyedül nem tudunk kiteljesedni, Isten közösségbe teremtett minket: egymásért, s egymásnak.

Az egymásért élés legfontosabb tere a család. A család, ahol békesség, szeretet honol, ott lelkileg egészséges emberek fejlődnek, akik maguk is felelősséghordozó, másoknak biztonságot, szeretetet nyújtó emberekké válnak. Ahol Isten nevét csak káromolják, ahol a szeretetlenség és önzés határozza meg a mindennapokat, ott többnyire azt "reprodukálják" a gyermekek, amiben felnőttek... Átformálni az ebbéli földi poklot mennyországgá csak az Isten tudja -, ha akarja...

Mai individualista világunkban magától értődő, hogy mindenki magát helyezi előtérbe, s aztán csodálkoznak, hogy az önérvényesülés gátja elzárja előlük az élet vizét, mely a közösségből árad. Tény, hogy a 20. század második felében kipróbáltuk össztársadalmi szinten, milyen az, ha csak magunknak élünk - érdekes módon nem lettünk boldogabbak. A boldogságunk egyedüli biztosítéka a másoknak élés, melynek fokozatait, egészséges mértékét a családban tanulhatjuk meg. A keresztény ember tudja, hogy tökéletesen elsajátítani a szeretni-tudást nem lesz képes soha, de azt is tudja, hogy Istennel együtt még a lehetetlen is lehetségessé válik...

Ha szolgának tekintenek

"(Kívánom, hogy) a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Ef 3,17-19)


Jézus nem bánta, ha valaki szolgának nézte, ezért sem volt gond számára venni a kendőt és megmosni a tanítványok lábát.

Látjátok már, mekkora hite volt Jézusnak az Atyában, hogy hajlandó volt az őt megillető előjogokat félretenni, s helyette elővenni a szolgák mosdótálját és kendőjét?

Amit láthatunk Jézus cselekedetében, az ugyanaz, amit Isten akar tőlünk is: hogy teljes mértékben átérezzük Isten szeretetének nagyságát, hogy az Ő szeretete hosszúságában, szélességében, mélységében és magasságában beszivároghasson mélyen a tagjainkba.

Szeretete megtisztít minket a bizonytalanságtól, és azzal a friss illatú energiával és jóindulattal tölt el, ami képessé tesz szolgálni másokat, ugyanazzal a szenvedéllyel, amivel Jézus szolgál minket. (Ef 3,18-19)

Minél jobban igyekezel Jézushoz hasonlatossá válni, annál szenvedélyesebben leszel képes másokat szolgálni. Ez egyben azt is jelenti, hogy benned az örök "segítőt" látják. Ne zavarjon ez téged, mert valahányszor térden állsz, hogy feltörölj, mondjuk egy kilöttyent italt, Jézus is ott lesz melletted mosolyogva, kendővel a kezében.

Örülni fog, hogy szenvedélyesen szolgálsz másokat, mint ahogy ő is szolgál téged. E szolgálattal Isten fellobantja benned a képességet, hogy felfogd szeretete szélességét, hosszát, magasságát és mélységét irántad, s azok iránt, akiket szolgálsz.

Kérd Istent, hogy mutassa meg, milyen módon szolgálhatsz másokat, még ma.

Imáid befolyással bírnak

Az ima mindazt el tudja végezni, amit Isten meg tud tenni. Az Ő erőforrásai rendelkezésre állnak számodra is. Az Újszövetségben húsz alkalommal olvassuk: „Kérj!”

"Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle." 1 János 5:15

Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy az ima valóban működik-e? Imádkozol valamiért aztán a Sátán a füledbe súgja: "Csak vesztegeted az időt. Felejtsd el! Mit képzelsz, ki vagy? Mit gondolsz, mit csinálsz? Isten nem hallgat meg. Ne fecséreld az idődet."

Az ima azért működik, mert Isten irányít mindent. Minden csoda alapja Isten szuverenitása. Miért cselekszi ezt Isten és nem amazt? Azért mert Ő tart kézben mindent. Bíznunk kell a bölcsességében és jóságában.

Az Efézus 3, 20-ban azt olvassuk: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint”.

Az ima mindazt el tudja végezni, amit Isten meg tud tenni. Az Ő erőforrásai rendelkezésre állnak számodra is. Az Újszövetségben húsz alkalommal olvassuk: "Kérj!" Bátorító tudni, hogy azok a dolgok, melyek hatáskörünkön kívül esnek, Isten hatáskörén belül vannak. Én talán nem tudok megváltoztatni egy helyzetet, de tudok imádkozni és Isten meg tudja változtatni azt.



Pontosan tudom, hogy néhányatok most mire gondol: "Ha imádkozhatok és kérhetem Istent, hogy változtasson meg dolgokat, és ha Isten valóban a kezében tart mindent, akkor miért nem kapom meg mindazt, amiért imádkozok?" Jó kérdés. Felsorolok három okot:



1. Isten nem egy dzsinn. Nem csak bedobsz egy imát, megdörzsölsz valamit és megkapod amit akarsz. Ha minden imánk meg lenne válaszolva, elkényeztetett gyerekek lennénk. Te mindent megadsz a gyerekeidnek, amit kérnek? Remélem nem. Tudod mi a legjobb számukra. Te látod a teljes képet. Ha te teljesebben látod a képet a gyerekeid számára, mennyivel nagyobb az a kép, amit Isten lát?

2. Néha a keresztények ellentmondásosan imádkoznak. Van két keresztény, akik két különböző csapatért imádkoznak egy mérkőzésen. Kinek az imáját fogja Isten meghallgatni? Nyilvánvalóan nem tud minden imát ugyanabban az időben megválaszolni.

De ha végiggondoljuk, az igazi ok a következő:



3. Isten tudja mi a legjobb viszont te nem. Ha azt gondolod tudod, ez nagy önhittségre vall. János első levelében ez áll: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” (1 János 5:14) Figyelj erre a kifejezésre: "az Ő akarata szerint". Az imához való hozzállásod a következő kell legyen: "Istenem, ez az én imakérésem, de legyen meg a Te akaratod." Így imádkozott Jézus is: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lukács 22, 42).

Légy bizonyos, Isten ereje benned van!

„Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele.” (4Mózes 13:30)

Isten azt akarja, légy bizonyos az igazságban: általa minden lehetséges. Amire figyelsz, amire fókuszálsz, az meghatározza a viselkedésed, és hatással van a hitedre.

Amikor az izraeliták először megközelítették Kánaán határát, Mózes kémeket küldött az Ígéret Földjére, hogy felmérjék a helyzetet. Tíz kém olyan jelentéssel tért vissza, mely a föld óriásaira fókuszált, a magas és erős férfiak megfélemlítették a kémeket, akik úgy érezték, lehetetlen győzniük.

Két kém azonban Isten ígéretét tartotta figyelme középpontjában, hogy Isten az izraelitáknak adja ezt a földet. Az egyik kém, Káléb csendesítette őket: „Fel kellene mennünk, hogy birtokba vegyük azt a földet, mert egészen bizonyos, hogy meg tudjuk tenni.” (4Mózes 13:30 – NIV fordítás)

Káléb Isten hatalmára fókuszált, nem pedig az előtte levő óriásokra. Manapság sok óriást láthatsz, melyek kihívást jelentenek a hitednek: az idő, az energia, a pénzügyek, az erőforrások, a félelem és a hitetlenség óriásai.

Isten azt akarja, légy biztos benne, hogy ő beléd tölti az erejét, ezért bármit meg tudsz tenni, hogy legyőzd ezeket az óriásokat. Isten azt mondja, birtokba tudsz venni egy bővölködő életet, mert ő veled van.

Látva amint Isten keze félresöpri életedben a személyes óriásokat, még bizonyosabb leszel, hogy bármit megtehetsz általa, aki megerősít téged. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)

Beszéljünk róla:

* Milyen óriásokkal nézel szembe ma, amelyek túl nagynak tűnnek ahhoz, hogy kezelni tudd? Vajon ezek Isten számára is túl nagyok?
* A nap folyamán ott tartod-e fókuszod Isten Igéjén, amit reggel tanulmányoztál? Mit kellene tenned, hogy ez egész nap bizonyosságot adjon Isten erejében?