A hegyek síksággá lesznek

?Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a  zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!"
(Zak 4,7).

   Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek mint egy nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik. Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úrszavát az előző versből: ?Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel - mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom, hogy semmiféle látható eszközben  nem bízhatok, csak Isten láthatatlan Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen, emberekre és dolgokra nem szabad számítanom. Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor még a legnagyobb ?hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a hegy, még az én erőm erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr akarata. Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr mellettem van?

Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.

Máté 25,45

Uram! Az utolsó ítéletről szóló színpompás példázatod szerint akkor mondod majd el ezt a szót a kárhozatra indulók fölött, amikor teljes dicsőségedben újra visszatérsz. Példázatod egy vonása ma erősen elgondolkoztat. Az örök gyötrelemre ítélteket egyetlen szóval nem vádolod meg gonosz bűnökkel. Olyanokkal, amelyek önmaguk kiáltanak büntetés után. A bűnük szerinted ez: nem mutattak segítő emberséget azok irányában, akiknek nehéz élethelyzetben szükségük volt a megsegítésre és akikkel Te mindig is azonosítottad magadat.

Uram! Ez az észrevétel meghökkentett. Durva bűnöktől mentesnek tartom magamat, és ezen általában megnyugszom. Ezért van szükségem mai figyelmeztetésedre. Akit Te megáldasz benned való hittel, azt tékozlóan gazdag kézzel halmozod el lelki kincsekkel. Nem kell velük fukarkodnia, hanem ugyancsak tékozolva adhatja tovább társai felé. Így terem áldás a keresztyén ember élete nyomán. Kérlek azért: meddőségtől, kongó ürességtől mentsd meg életemet. Ne találtassam egykor úgy, mint akinek az élete hiábavaló volt.

ELBOCSÁTÁS

"És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünk- nek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk." Józsué 24,24

Józsué összegyűjtötte Izráel minden memzetségét, és az Úr elé állottak. Komoly dolog-e számodra az Úr előtt állni? Nem egymás, nem emberek - hanem az Úr előtt. Ha átmentél a Jordánon, a halál folyóján, kezdődik a halál utáni élet. "És adtam néktek földet" - mondja az Ige személyre szólóan. Ha Vele jársz, meglátod azt a földet, amit Isten neked szánt. "Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel!" Tökéletes annyit jelent: mindenestől, egészen és teljesen. Minden dologban őt. A másik: hűséggel - Hozzá és az ő szavához. A harmadikat így mondja az Ige: "Hányjátok el az idegen Isteneket... és szolgáljatok az Úrnak." Ne úgy, hogy továbbra is magadban hordod, és majd tönkreteszi a hívő életedet. Hányjátok el azért, mert szeret titeket az Úr. "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok... én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Isten soha nem kényszerít. Jézus megkérdezi a tanítványait: "Vajon ti is el akartok-é menni?" Nincs kényszer. Nincs muszáj. Válasszatok még ma! Mondod-e tisztán, határozottan: "Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Szent Isten az Úr. Hogyha elhagyod, meglesz a következménye. Ne mondj lelkes szavakat. Inkább ne mondd, hogy szolgálsz Neki. "Mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő... Hogyha elhagyjátok az Urat... akkor elfordul és rosszal illet benneteket." A végén így mondja Józsué: "Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondták: Bizonyságok!"

Mindenek Alkotója! Tisztítsd meg a ránk rakódott por alól a te Istenarcodat, kérünk!

Uram, Atyánk vagy te, mi sár vagyunk és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan. (Ézs 64,7)

Egy-egy kiadós eső után az egész utca, földút csupa sár. Mindent belep, és alig várjuk, hogy elálljon az eső, és elkezdhessük a takarítást. Vajon kinek jutna eszébe ilyenkor a sár, agyag hasznossága? Szükségtelen rossznak tekintjük, haszontalannak. Alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőle. Egy fazekas azonban egészen másként tekint rá. Munkájának, művészetének alapanyagát tartja kezében végtelen lehetőségeket rejtve. Szobor legyen vagy tárolóedény, vizeskancsó vagy falidísz? Számtalan lehetőség a hasznossá tételre. Ő már látja, hol lesz a legértékesebb.
Gyermekkorunkban kérdezgetik tőlünk: mik akarunk lenni? Nem tudják, mivé formálódunk, így ekkor még sok embert haszontalan sárnak tekintenek: nem elég ügyes, gyors, éleseszű vagy életrevaló. Azonban nemcsak gyermekkorban értékelnek le minket. Fiatal, aki nem elég határozott, anya, aki nem nevel elég jól, férj, aki nem elég romantikus és nem szeret úgy, ahogy várják, a főnök nem elég megértő, a beosztott nem elég szorgos. Talán úgy érzed, te is beállhatnál ebbe a sorba: kevés az erőd, időd, nincs elég türelmed, sokan sikeresebbek, jobban haladnak az életben. Nem elég jók a képességeid, és így szürke az életed. Mégis, ha nem mondják ki értékességedet, és talán még te is azt sugárzod néha-néha, hogy "tucatember" vagy, akkor jusson eszedbe, hogy a legnagyobb Művész egyedi darabként alkotott meg téged.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. (Reményik Sándor)

Uram, segíts elfogadni önmagam, képességeim, tulajdonságaim. Ámen.

ÖNZÉS ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG MESSZE ŰZVE

  "Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala." (ApCsel 2:43-45)
 
  Gyülekezeteinkben a Szentlélek hiánya nem Isten fösvénysége miatt van. Megváltoztatni ezt a helyzetet csak maguk a gyülekezetek tudják. Isten ezt mondja népének: "Kelj fel és tanúsíts érdeklődést a szent dolgok iránt." Hol van a mi hitünk? Tartunk-e fenn megfelelő kapcsolatot Jézus Krisztussal? Követjük-e Őt az önmegtagadásban és állhatatosságban? Megértéssel beszélünk-e az igazságról? Amikor Isten kitölti Szentlelkét a gyülekezetre, az az Ő dicsőségére gyümölcsöt terem. A Lélek kardja erőtől áradóan mindkét irányba vág.
  Isten szőlőjében szorgos munka vár elvégzésre. A harmadik angyal üzenetét hangos szóval kell hirdetni a földön. Minden olyan üzletet, mely tisztességtelen haszonnal jár, az önzés minden szálát, a késői esőnek el kell tüntetnie, minden bálványimádást meg kell emésztenie. Legyen minden oltár lerombolva, kivéve azt az egyet - a Kálvária Keresztjét -, mely az áldozatot és az áldozót egyaránt megszenteli.
  Isten országához új területeket kell csatolnunk. Isten kertjeként az erkölcsi szőlőskertek új tábláit kell megművelnünk. Isten törvényének tiszteletét helyre kell állítani az el nem bukott világok, a Világegyetem és az elbukott világ előtt. A legkeserűbb üldöztetés fog jönni, de mikor Sion megszabadul és magára ölti gyönyörű ruháit, a szentség szépségében fog ragyogni. Isten több erőt és eredményt szeretne adni, mert dicsősége feltámadt egyházán, s ha az igazságot elfogadja, nem lesz többé rút, mezítelen. Krisztus Igéje örök élet a befogadó számára. (Bible Training School, 1903. december 1.)
 

Örök élet

    
     Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Iát halált soha örökké.
     János 8, 51.
    
     Figyeljük meg jól: az Úr Jézus különbséget tesz a halál, és a halál meglátása, megízlelése között. Meghalni valamennyien meghalunk, de a keresztyén ember nem lát, nem ízlel halált. Ami azt teszi, hogy nem érzi, nem fél tőle, csendes nyugalommal megy eléje, mintha nem is halna meg, hanem csak elaludnék. Az istentelen pedig érzi a halált és örökösen iszonyodik tőle. Már pedig a halál fullánkja éppen az, mikor valaki ízleli, érzi.
     Meghalni és halált látni tehát két különböző dolog. E különbséget Isten igéje teszi. A keresztyénnek igéje van s ahhoz tartja magát a halálban. Ezért nem lát halált, hanem életet és Krisztust az igében. Így azután nem is érez halált. Az istentelennek azonban nincs igéje. Ezért nem látja az életet, hanem csak merő halált: így azután érzi is a halált s ez az igazi, keserű, örök halál. Így érti Krisztus, hogy aki igéjén csüng, az a halál közepette sem érez és lát halált. Most látjuk csak, hogy milyen nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert a keresztyén ember immár örökre megszabadult a haláltói és sohasem kell meghalnia. Bár meghalása külsőre ugyanolyan, mint az istenteleneké, de belsőleg ég és föld a különbség. Mert a keresztyén ember elalszik a halálban s általa bemegy az örök életbe. Az istentelen pedig kimegy az életből s örök halál a sorsa.
    

          Ments meg engem Uram,
          Az örök haláltól,
          Ama végső napon
          Minden kíntól, bajtól.
          Midőn az ég s a föld
          Meg fognak rendülni
          S eljössz a világot
          Lángokban ítélni.

A Jézus nevében való imádkozás

Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
(János 16, 23)

Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság. Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez. A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus. Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik. Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé. lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé. Amikor Péter el tudta mondani: „Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni. Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében.

Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem. Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja. Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk: „Abba!" azaz „Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez. A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott. Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban. A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni. „Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15).

Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe. Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával. Ezekre vonatkozik Jézus szava: „Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek." Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar. Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.

A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.

Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).

Egy hatalmas terv

Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tétetvén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.             — Galata 3,13.
Örökségünk részeként, a Kolossé 1,12–14 szerint, hálát kellene adnunk az Atyának „…a mi váltságunkért az Ő vére által…” (14. vers)
Mitől vagyunk megváltva? A törvény átkától. És mi a törvény átka? Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha megnézzük a törvényben, hogyan határozza meg az átkot.
Az Újszövetségben “a törvény” a Biblia első öt könyvére, a Pentateukhoszra vonatkozik. Ott azt olvashatjuk, hogy az átok, azaz a büntetés, ami Isten törvényének a megszegéséért jár, háromszoros:

(1) szellemi halál (1Móz. 2,17)
(2) szegénység (5Móz. 28,15–68)
(3) betegség (5Móz. 28,15–68).

A Galata 3,13 kijelenti nekünk, hogy Krisztus már megváltott minket a törvény átkától, a Kolossé 1,12–14 pedig azt mondja, hogy adjunk hálát Istennek ezért! Hálát kell adnunk az Atyának ezért a hatalmas megváltási tervért, amelyet megalkotott, és elküldte az Úr Jézus Krisztust, hogy végrehajtsa!

Gerjeszd fel az erőt

Megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, kívánván téged látni… emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van… Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét.

– 2 Timótheus 1:4,6-7

 Előfordul, hogy tudod, mire hívott el Isten, de egyszerűen nem érzed, hogy képes lennél megtenni azt. Valahogyan kiszáradtál. Tudod, hogy az Ige azt mondja, „élő víznek folyamai folynak a belsődből” (János 7:38), de még egy kis patakot sem látsz, nemhogy egy folyót.

Isten Igéje világosan elmondja, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket: „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van” (2Tim. 1:6).

TE gerjeszd fel MAGADAT! Bármi, amire szükséged van, már benned van. Jézus tette oda. Bármit, amire valaha is szükséged lesz Isten elhívásának betöltéséhez, a bensődbe helyezte a Mindenható.

A hit benned van. Az erő benned van. A szeretet benned van. Hidd ezt el. Mondd ki. Mondd most ki hangosan:

„Jézus nevében, felgerjesztem az ajándékot, ami bennem van. Felgerjesztem a hitemet. Nem várok addig, amíg úgy érzem magam. Hittel telt vagyok, és elvárom, hogy az érzéseim kövessenek!

Felgerjesztem Isten szeretetét, ami bennem van. Felgerjesztem az erőt. Felgerjesztem magamat, és kiűzöm az ördögöt az életem dolgaiból. Felgerjesztem magamat az élő Isten Szelleme által. Az ajándékok felgerjedtek bennem!”

Igei olvasmány:  2 Timótheus 1:1-8

?Isten bizonyára nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot... Bizony, az Istenhez így illik szólni: ...Amit át nem látok, arra te taníts meg engem.?

(Jób 34:12, 31?32)

?Sok embert elbizonytalanít, hogy nem találnak választ a bűn eredetére és okára. Látják a gonoszság munkáját, és annak rettenetes következményeit: a szenvedést, a pusztulást, és azt kérdezik, hogy miként lehetséges mindez annak a lénynek az uralma alatt, akinek a bölcsessége, a hatalma és szeretete végtelen. Oly titok ez számunkra, amelyre nem találni magyarázatot. Bizonytalanságuk és kétkedésük megvakítja őket, ezért nem veszik észre az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott és az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igazságokat. Vannak olyanok is, akik kérdezősködéseik során azt is meg akarják tudni, amit Isten nem nyilatkoztatott ki. Ezért nem találnak megoldást a problémáikra, s mivel hajlanak a kételkedésre és az akadékoskodásra, ezt hozzák fel indokul Isten Igéjének elvetésére...

Lehetetlen olyan magyarázatot találni a bűn eredetére, ami megindokolná a létezését. Ugyanakkor eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind pedig a végleges eltörléséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. Semmit sem tanít világosabban a Szentírás, mint azt, hogy Isten nem felelős a bűn létrejöttéért. Nem vonta vissza önkényesen a kegyelmét, nem volt hiba a kormányzatában, ami okot adott volna a lázadásra. A bűn ťbetolakodóŤ, nem lehet megindokolni létrejöttét. Titokzatos és érthetetlen a keletkezése, ha mentegetnénk, ez egyenlő lenne az igazolásával. Ha mentséget találhatnánk rá, vagy megtudnánk okolni a létezését, akkor megszűnne bűn lenni. Isten Igéjében található az egyetlen világos meghatározás a bűnről: ťa bűn pedig a törvénytelenségŤ (I.Jn. 3:4), egy olyan elvnek a testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának az alapelvével, a szeretet nagy törvényével.?

(Nagy küzdelem, A bűn eredete c. fejezetből)

NE CSINÁLJ OSTOBASÁGOT!

„…Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem.” (1Sámuel 26:21)

A gyászjelentés sokat elmond egy emberről. Saul királyéban bizonyára ezek a szavak állhattak: „Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem” (1Sámuel 26:21). Izráel első királya nagy dolgokra rendeltetett, ám úgy döntött, hogy a maga a módján cselekszik, ahelyett, hogy Isten útját követné. Amikor a filiszteusok megtámadták az országot, megpróbálta összegyűjteni csapatait, de azokat megbénította a félelem. Tudta, hogy várnia kellene, amíg Sámuel próféta odaér, hogy áldozatot mutasson be, melyet a törvény előírt, Saul azonban ezt mondta: „Elvégzem az áldozatbemutatást én magam. Ilyen körülmények között Istennek így is megfelel”. Ez az egyetlen engedetlenség véget vetett karrierének. Később úgy halt meg, hogy öngyilkosságot követett el a csatatéren – egy ígéretes élet szégyenteljesen ért véget. Ostobaságot követünk el, ha: 1) Semmibe vesszük Istent a kis dolgokban. Saul bukása nem egyik napról a másikra történt. A kis bűnök nagy bűnökké nőnek. Azt gondolva, hogy „ez nem nagy ügy”, Saul a saját kezébe vette a dolgokat. Azt mondta: „…úgy éreztem, kénytelen vagyok bemutatni az áldozatot én magam…” (1Sámuel 13:12 NLT). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „úgy éreztem”. Lehet, hogy nagyon is jónak tűnik, de mégis rossz. Csak akkor bízz az érzéseidben, ha azok összhangban vannak Isten Igéjével. 2) Megpróbáljuk igazolni cselekedeteinket. Saul így magyarázkodott: „…láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban” (1Sámuel 13:11). Hagyd abba a magyarázást, bánd meg a bűnöd, és engedelmeskedj Istennek! 3) Engedjük, hogy sértettség és harag irányítson. Bár minden adott sága megvolt arra, hogy nagyszerű vezető legyen, amikor Dávid népszerűsége nőni kezdett, Saul neheztelése odáig fajult, hogy el akarta pusztítani őt – és végül saját magát pusztította el. A legtöbb ember a saját hibáiból tanul; a bölcs emberek más hibáiból tanulnak! Tanulj Saultól – ne csinálj ostobaságot!

Vállalj személyes felelősséget!

„Ha bölcs vagy, a bölcsességed megjutalmaz…” (Példabeszédek 9:12 NIV)

Ahhoz, hogy azt a fajta felelősséget tanúsítsd, amely sikeressé teszi az életedet:

1) Fel kell ismerned, hogy a siker elnyeréséhez önfegyelmet kell gyakorolnod. Minden alkalommal, amikor nem engeded meg magadnak, hogy olyat tegyél, amit nem kellene tenned, és elkezded azt tenni, amit tenned kell, fokozod a képességedet a felelősség felvállalására, és egyre többet tapasztalsz meg ennek a jutalmából.

2) Amit elkezdtél, fejezd is be! Kétféle ember létezik: azok, akik megteszik, és azok, akik megtehetnék. A felelősségteljes emberek végigcsinálják. És ezért értékelik őket mások.

3) Ne várd, hogy majd mások megteszik helyetted. Pál írja: „…mindenki a maga terhét hordozza” (Galata 6:5). A Dél-Karolinai Egyetem diákjaihoz szólva Alexander M. Saunders legfelsőbb bíró ezt mondta: „Attól fogva, hogy felelősséget ruháznak rád, nem feltételezheted azt, hogy majd valaki más felvállalja a nagyobb terheket, hogy valaki más kiáll az alapvető értékek mellett, hogy valaki más fog pályázni a posztra, törődni a szegényekkel, meglátogatni a betegeket, védeni a polgári jogokat, végrehajtani a törvényt, átadni az értékeket és megvédeni a szabadságot. Amit te nem értékelsz, azt nem fogják értékelni, amire te nem emlékszel, arra nem fognak emlékezni, amit te nem változtatsz meg, az nem fog megváltozni, amit te nem csinálsz meg, az nem lesz elvégezve. Ha akarod, képes vagy olyan társadalmat formálni, amelynek a vezetői… kevésbé lesznek megszállottjai a pénznek. Itt nem az a kérdés, hogy mit kell tenni, hanem egyszerűen az, hogy van-e akarat a megtételére.”

Néha azért nem vállaljuk a felelősséget, mert azt gondoljuk, mások alkalmasabbak rá. Nem, azok, akik az életben jelentőset alkotnak, nem azért teszik, mert ők a legfelkészültebbek, hanem egyszerűen azért, mert eldöntötték, hogy megpróbálják. Ráadásul Isten nem a képzetteket hívja el, Ő kiképezi az elhívottakat!



„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10)

Minden alkalommal, amikor felelős döntést hozol, felelősségteljesebbé válsz. A sikeres emberek nem másokat hibáztatnak, hanem vállalják a felelősséget cselekedeteikért és magatartásukért. Ők felelés-képesek – képesek arra, hogy megfelelő módon reagáljanak, nem számít, hogy milyen helyzettel néznek szembe. A felelősségvállalás mindig döntés, és csak te hozhatod meg. Ha a felelősségvállalás nem tartozik az erősségeid közé, akkor kezdd kicsiben! Máshonnan nem kezdheted, csak onnan, ahol éppen most vagy.

A felelősségvállalás mely területei a legnehezebbek számodra?

1) Végigcsinálni; vállalni a felelősséget, hogy befejezd, amit elkezdtél? Ha hajlamos vagy arra, hogy feladd, akkor tűzz ki magadnak viszonylag kis célokat, amelyek mégis bizonyos erőfeszítést kívánnak meg. Kezdd olyan területekkel, amelyek komolyan foglalkoztatnak, majd miután már néhány skalp ott lóg az öveden, elkezdhetsz más területekkel is megbirkózni.

2) A kis dolgokkal való törődés? Milyen gyakran feledkezel meg a kis dolgokról – amik mások számára nagy dolgok? Például elfelejted az évfordulókat és a születésnapokat, vagy elfelejted elhozni a ruhát a tisztítóból, kivinni a szemetet, esetleg elfeledkezel a gyerek meccséről? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).

3) Továbblépés – nem várod-e, hogy majd valaki más megteszi helyetted? A legtöbbünknek van olyan nehéz döntése, amit már meg kellett volna hozni, de egyre halogatjuk. A tiéd mi? Miért nem teszel valamit? Írd le az érveket, hogy világosan lásd, miről is van szó. Most pedig írd le a döntéshozatal előnyeit. Ha már a szívedben tudod, hogy mit kellene tenned, kérj Istentől erőt, tedd meg, és tarts ki mellette! Ez a személyes felelősségvállalás!

A lelki érettséget nem érheted el egyedül

"Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett" (Ef.4:24)

A szokásaid összessége adja ki a karaktered; ettől függ hogy viselkedsz. A Biblia azt írja, "öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett."

Isten használja az Ő Igéjét, más embereket és a körülményeket, hogy formáljon minket. Ezek mind elengedhetetlenek, hogy fejlődjön a jellemed. Isten Szava ellát a szükséges igazsággal, hogy növekedhess, Isten emberei biztosítják a támogatást a növekedéshez és a körülmények biztosítják a megfelelő környezetet, ahol Krisztus mására formálódhatsz.

Ha tanulmányozod és alkalmazod Isten Igéjét, rendszeresen kapcsolatban vagy más hívőkkel és megtanulsz bízni Istenben a nehéz körülmények közt is, garantálom, hogy egyre inkább Jézusra fogsz hasonlítani.

Sok ember feltételezi, hogy a szellemi növekedéshez csak az imádság és a Biblia tanulmányozása kell. De néhány dolog az életben soha nem fog megváltozni, ha csak Bibliát olvasol és imádkozol. Isten az embereket használja. Általában jobban szeret embereken keresztül munkálkodni mint csodákat tenni, ezért az egymással való közösségtől függünk. Azt akarja, hogy együtt növekedjünk.

Sok vallásban azok a legszentebbek és a legérettebbek lelkileg, akik elszigetelik magukat másoktól, hegyteteji monostorokba költöznek és nincsenek megfertőzve mások társasága által.

Ez azonban egy hatalmas félreértés. A lelki érettség nem önálló munka!

Elszigetelve nem válhatsz Krisztushoz hasonlóvá. Muszáj mások közt lenned, közösségben lenned velük. Része kell legyél egy gyülekezetnek vagy közösségnek.

Miért? Mert az igazi lelki érettség arról szól, hogy megtanulsz úgy szeretni mint Jézus, és nem tudod gyakorolni a Jézusi életformát anélkül, hogy kapcsolatban lennél másokkal.

Emlékezz, ez az egész a szeretetről szól - szeretni Istent és másokat.

Beszéljetek róla

* Hogy segít a kiscsoportod vagy a gyülekezeted a lelki növekedésedben?
* Hogy használ Isten másokat vagy nehéz körülményeket az életedben, hogy megtanítsa, hogyan lehet Jézushoz hasonló jellemed?

Szeretünk, mert Isten szeret minket

"Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." (1 János 4:19)

Isten képmására lettünk teremtve azért, hogy két dolgot tegyünk a Földön: megtanuljuk szeretni Istent és megtanuljuk szeretni a többi embert. Az élet a szeretetről szól.

A szeretet azonban Istennel kezdődött. Először Ő szeretett minket, és ez adja meg nekünk azt a képességet, hogy szerethetünk másokat (1 János 1:19). Az egyetlen oka annak, hogy képes vagy Istent, vagy bárki mást szeretni az, hogy Isten szeretett először téged. És ezt a szeretetet úgy mutatta meg, hogy elküldte Jézus Krisztus a Földre, hogy meghaljon érted. Úgy mutatta meg, hogy megteremtett téged. Megmutatta ezt a szeretet mindazáltal, amivel rendelkezel ebben az életben; ez mind Isten szeretetének ajándéka.

Ahhoz, hogy képesek legyünk másokat szeretni és nagyszerű, szerető emberekké válni, először meg kell értenünk és meg kell éreznünk, hogy Isten mennyire szeret minket. Nem elég csak beszélni, vagy olvasni, vagy vitatkozni a szeretetről; meg kell tapasztalnunk Isten szeretetét.

El kell jutnunk ahhoz a naphoz, amikor végre teljesen megértjük, hogy Isten szeretete mennyire teljes és feltétel nélküli. Biztosak kell lennünk benne, hogy nem állíthatjuk meg Istent abban, hogy szeressen bennünket.

Ha már végre Isten feltétel nélküli szeretetének védelmében vagyunk, elkezdünk türelmesebbek lenni az emberek felé. Nem leszünk olyan idegesek, mint korábban.

Ez alatt a karácsonyi időszak alatt gondolkozz el az alábbiakon:

* kinek van szüksége több türelemre a részedről?
* kinek van szüksége arra, hogy több időt tölts vele?
* kinek kell megbocsátanod?
* kinek van szüksége az irgalmadra és a nagylelkűségedre?

Mit fogsz tenni ezekkel a dolgokkal ez alatt az ünnep alatt?

Törődnöd kell másokkal, ha SIKERES akarsz lenni

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
I. Korinthus 16:14.

Egyike a legfontosabb dolgoknak ahhoz, hogy a munkád Isten támogatásával folyjon, ha foglalkozol az emberekkel, akikkel együtt dolgozol. Még akkor is amikor irritálnak, akkor is mikor nem kedvelnek téged, akkor is amikor kicsúfolnak, akkor is amikor lenéznek azért, mert keresztény vagy, te akkor is a barátjuk kell hogy legyél.

Sokat számít a lelkesedés!
Istennek dolgozol valójában!
Koncentrálj a jellemed fejlődésére!
Emberekkel dolgozol együtt - törődj velük!

Hogy miért olyan fontosak ezek a sikerhez? Mert az élet első számú leckéje, az elsődleges ok, amiért Isten teremtett téged erre a földre az az, hogy megtanulj szeretni. Isten a szeretet és azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá válj.

Könnyű azokat az embereket szeretni, akiket kedvelsz, akikkel könnyen kijössz. Tehát ha Isten meg akar tanítani az igazi szeretetre, akkor vedd észre, hogy kellemetlen embereket fog köréd helyezni.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (I. Korinthus 16:14.) „Minden dolgotok” – az irodában, a kocsiban, egy üzleti úton, akárhol. A jó hír az, hogy ez valójában nem olyan nehéz. Könnyű alábecsülni az erejét egy kedves szónak, egy barátságos mosolynak, egy háton veregetésnek, egy őszinte dicséretnek, egy bátorító szónak és egy figyelmes, hallgató fülnek.

Sok ember életét láttam megváltozni, amiatt, hogy valaki időt szánt arra, hogy odafigyeljen rájuk. Nincs olyan ember ezen a bolygón aki ne éhezné a figyelmet. Viszont nehéz olyan embert találni, aki törődik másokkal. Pál apostol mondja: „Mert nincs mellettem hozzá (Timóteushoz) hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel” (Filippi 2:20.) Ez úgy hangzik mint a munkahelyed? Vagy ott mindenki csak a saját érdekeit nézi, és nem Jézus Krisztusét? Akik igazán törődnek másokkal, azok igazán odafigyelnek másokra.

Az embereknek szüksége van a megerősítésre, a figyelemre, a szeretetre. Tanulj meg törődni az emberekkel, akikkel dolgozol, és mutasd meg nekik Isten szeretét! „Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel” (Efézus 4:2.)