Érzelmi bezárkózás

„Jerikó gondosan bezárkózott…” (Józsué 6:1 katolikus fordítás)
A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki” (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról”?
Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne.” Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével” (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra”. Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad.
Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója.
Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.

ISTEN ÉPPEN FEGYELMEZ TÉGED?

„mert aki szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)
A Biblia azt mondja: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyüm9lcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:5-11)
Éppen Isten fegyelmezése alatt vagy? Ha igen: Először is örülj! Ez azt jelenti, hogy valóban gyermeke vagy, és neki terve van az életeddel. Másodszor: térj meg, és a fegyelmezés ideje lerövidül. Harmadszor: ismerd el, hogy Isten fegyelmezése a javadra, nem pedig ártásodra van. Egy kisfiú engedetlen volt, és az édesanyja ezt mondta neki: „Azért fenekellek el, mert szeretlek.” A kisfiú sírva így válaszolt: „Bárcsak elég nagy lennék ahhoz, hogy viszonozzam a szeretetedet!” Ne neheztelj, ha isten fegyelmez, és ne állj ellen! Ismerd el, hogy a javadat szolgálja! És még egy gondolat: ne engedd, hogy valami jó szándékú ember „megmentsen” Isten kezéből. Isten azért fegyelmez minket, „hogy szentségében részesüljünk.”

Ki felé vagy elszámoltatható?

„Jobban boldogul kettő, mint egy…” (Prédikátor 4:9)
1995. február 26-án a Barings bankház, Nagy-Britannia legrégebbi kereskedelmi bankja csődöt jelentett, miután több mint egymilliárd dollárt veszített. 1994 vége felé a Barings szingapúri irodájának vezető tőzsdeügynöke nagy összegeket fektetett a japán Nikkei tőzsdébe. Aztán beütött a katasztrófa. 1995. január 23-án földrengés rázta meg Japánt, és a Nikkei több mint 1000 pontot esett, a Barings pedig rengeteg pénzt vesztett. De ahelyett, hogy megpróbálta volna csökkenteni a veszteségeket, a Barings szingapúri ügynöke megduplázta a befektetését, abban a reményben, hogy a Nikkei talpra fog állni. Ám ez nem történt meg. A Barings londoni irodája letétbe helyezett közel egymilliárd dollárt, hogy a szingapúri befektetés miatti ingatag pozíciója helyreálljon. Végül elfogyott a tőkéjük, és csődöt jelentettek. Íme a nagy kérdés: hogyan volt képes egy huszonnyolc éves szingapúri tőzsdeügynök elveszíteni csaknem egymilliárd dollárt, és tönkretenni egy 233 éves bankot? A TIME magazin szerint a probléma gyökere az elszámoltathatóság hiánya: „London engedélyezte [a szingapúri ügynöknek], hogy mind a kereskedést, mind az elszámolási funkciókat irányítsa Szingapúrban. Ez olyan átfedés, ami káros lehet – és ebben az esetben az is volt. Ha egy ügynök a saját könyvelését kezeli, az olyan, mintha egy diák maga osztályozná le a dolgozatait. A csalásra való kísértés túlságosan nagy lehet, különösen, ha a tét is elég nagy.” Gondolkoztál valaha azon, Jézus miért kettesével küldte ki tanítványait, és nem egyenként? Azért, mert ha a megfelelő ember bástyaként mellettünk áll, azzal támogatást, biztatást és védelmet kapunk. Mi ellen védenek? Saját magunk ellen! Ha komolyan gondolod, hogy győzelmes életet akarsz élni, akkor az elszámoltathatóság olyan lépés, melyre hajlandónak kell lenned. Nos, te ki által vagy elszámoltatható?

Miért fogad el Isten?

„…hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Korinthus 5:21)
Isten egyformán szeret és elfogad téged a rossz napjaidon ugyanúgy, mint a jókon. Teljesítményközpontú világunkban ezt könnyen elfelejtjük. Pedig nem szabadna! Isten elfogadásának alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, nem pedig a pillanatnyi állapotunk. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Gondolj a keresztre úgy, mint egy csere színhelyére. Ott Isten elvett minden bűnt, amit valaha elkövettél, és Krisztusra helyezte. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba helyezed, Isten veszi Krisztus igazságát, és rád teríti, beöltöztet abba. Attól kezdve csak egy módon tekint rád: Krisztuson keresztül. Micsoda felszabadító tudat! Felszabadító, mert most már tudod, hogy értékességed nem azon alapul, amit teszel vagy nem teszel, hanem azon, hogy milyen kapcsolatban vagy Krisztussal. Sőt Isten már eleve értékesnek tartott, amikor megengedte, hogy Jézus meghaljon érted. „De akkor Istent nem is érdekli, hogy mit csinálok? Ezt azért nem hiszem!” – mondod, és igazad van! A mennyei jutalmadat az határozza meg, hogy földi életeddel hogyan gazdálkodtál. Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyél, de nem akarja, hogy jócselekedet-függőségben élj, azt akarja, hogy Krisztus iránti szeretetből tedd őket. Ha egyszer megérted, hogy mit jelent számodra, hogy Krisztusban vagy, akkor helyes indítékból fogod tenni a jó dolgokat.



A világ azt mondja, értékünk azzal függ össze, hogy mit teszünk. Gyermekkorunktól fogva folyton hasonlítgatnak minket másokhoz. Ha megkérdezik, hogy miért nem vagyunk olyan jók, miért nem tanulunk olyan jól, miért nem vagyunk olyan ügyesek, mint a bátyánk vagy a nővérünk, akkor nem tudunk mit felelni, hiszen úgy érezzük, hogy mi igazán megtettünk minden tőlünk telhetőt. Elhatározzuk tehát, hogy még jobban próbálkozunk, de bármennyire erőlködünk is, mindig lesz valaki, aki elégedetlen. Továbbra is ezt az üzenetet kapjuk: „Valami nincs rendben veled.” Ettől aztán kiégünk, összezavarodunk, és feladjuk, közönyössé válunk. Sokan lelkigondozókhoz, tanácsadókhoz fordulnak ilyenkor, miközben egyetlen dologra van csupán szükségünk: megerősítésre, hogy Isten feltétel nélkül szeret minket.
A rossz viselkedés nem fog megváltozni, amíg meg nem érted, hogy Isten szeret, nem számít, mit csinálsz. Ezért halt meg Jézus a kereszten. Miért olyan fontos ezt elhinni? Mert amíg meg nem érted, ki vagy Krisztusban, folyton botladozni fogsz, mert azt hiszed, Isten a teljesítményedre alapozva értékel. Igaz, Isten értékítélete valóban teljesítményen alapul, de nem azon, amit te tettél, hanem azon, amit Krisztus! Jézus feltétel nélkül szeret, és elkötelezte magát arra, hogy veled munkálkodjon. A legjobb ebben az, hogy közben nem ítél el! Megérti vérmérsékletedet, küzdelmeidet, még az önértékelésed hibás alapját is. Nem csupán megért – tényleg törődik is veled. Ha személyes kapcsolatod van Krisztussal, ő elindítja azt a folyamatot, ami enyhíti fájdalmaidat, megmutatja valódi értékedet, és munkába állítja ajándékaidat. Lépésről lépésre helyreállít mindent, amit a sátán ellopott tőled. És miközben ez történik, te folyamatosan egy védett helyen: Krisztusban vagy. Ezért van az, hogy ő mindig elfogad.

A szeretet a legjobbat feltételezi

"A szeretet ... mindig remél." 1Kor 13,7b (GW fordítás)
A tartós szeretet mindig a legjobbat feltételezi.
A szeretet előretekintő, optimista, nem ragad le a múltban, nem viszafelé tekint. A tartós szeret reménykedő. A Biblia azt mondja: "A szeretet ... mindig remél." (1Kor 13,7b GW fordítás). A Living Bible fordítás ezt úgy írja, hogy "mindig a legjobbat feltételezi". A Message fordítás úgy fogalmaz, hogy "mindig a legjobbat keresi". Elizabeth Barrett Browning költő ezt mondta: "Mindazok akik szeretnek, hisznek a csodákban."
Észrevetted, hogy az emberektől általában azt kapod, amire számítasz? Az alapján vesszük körül magunkat emberekkel, hogy milyen elvárásaink vannak irántuk. Nagyon sokszor így állítjuk be az embereket. A feleségedet is az alapján figyeled, hogy mit vársz el tőle, és mit nem. A barátaidat is az alapján válogatod meg, hogy mit vársz el, és mit nem várnál el tőlük.
Ahogy szeretnéd, hogy az embertársaid veled bánjanak, bánj te is úgy velük - ne az alapján bánj velük, amilyenek.
Srácok, szeretnétek, hogy a feleségetek úgy bánjon veletek, mint egy királlyal? A megoldás nagyon egyszerű: kezeljétek úgy, mint egy királynőt. Hangsúlyozd a pozitív dolgokat és felejtsd el a civakodást. Ne azt mondogasd, hogy milyen most, hanem, hogy mi lehetne! Kezdjétek el a legjobbat elvárni egymástól.
Egyik istentisztelet után egy család a gyülekezetünkből elment a Chilli étterembe. A felszolgáló nagyon kedvesen megkérdezte a kisfiút a családból: "Önnek mit hozhatok, Uram?". Miután felvette a rendelést és elment, a kisfiú odaszólt az édesanyjához: "Anyu, úgy bánt velem mint egy emberrel!"
A szeretet soha nem fogy el. A szeretet mindig a legjobbat feltételezi.
Beszéljünk róla
* Hogyan feleltek meg embertársaid ay általad állított magas elvárásoknak? Mi a helyzet az alacsony elvárásokkal?
* Kitől kellene a legjobbat elvárnod?
* Mire vágysz egy kapcsolatban? Számítasz arra, hogy Isten betölti ezeket az elvárásokat?

Hogyan légy következetes a csendességedben

"Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás)

Mindenki küzd a csendességben a következetességgel időről-időre. Tudnod kell, ha küzdesz vele, nem vagy egyedül! A jó hír az, hogy egy közös problémára lesz néhány közös megoldás. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy a napi csendességeddel küzdesz - vagy még azelőtt, mielőtt küzdeni kezdenél - próbálj ki valamit ezek közül a megoldások közül:

1. Határozd el magad. Kötelezd el magad Isten előtt, hogy egy kis időt - még ha csak két percet is - Istennel fogsz tölteni életed minden napján. Elkötelezettségedet foglald írásba. A kötelezettségvállalás egy ígéret, hogy időt fogsz tölteni Istennel minden nap, nem azért, mert mindenki más is ezt csinálja, hanem azért, mert időt akarsz eltölteni Jézussal.

2. Illeszd be a hetirendedbe. Írd be a naptáradba, számítógépedbe, telefonodba, vagy bárhová, ahol beosztod az idődet. Tervezd el előre, hogy naponta mikor találkozol Istennel, úgy, ahogy betervezed az orvossal a találkozódat, az üzleti ebédedet, vagy egy megbeszélést a főnököddel.

3. Készülj fel az ördög támadására. A felkészülés azt jelenti, hogy felfegyverkezünk. Az ördög mindent meg fog tenni, hogy távol tartson téged az Istennel együtt töltött időtől. Legyél a saját testőröd, és készülj fel a támadásokra.

4. Csináld folyamatosan 6 hétig. A pszichológusok azt mondják, 6 hétbe telik, amíg egy szokásunk megerősödik. 3 hétbe telik, míg megszoksz egy új feladatot, új viselkedést. Másik 3 hétbe telik, amíg stabil szokássá válik az életedben. A legtöbb embernek soha nem volt sikeres a kitartásban az Istennel együtt töltött idő, mert soha nem lépték még át a hat hetes sorompót anélkül, hogy egy napot is elmulasztottak volna.

A szokás olyan, mint egy gombolyag zsineg. Valahányszor abbahagyod a feltekerését, egy csomó szál feltekeretlenül marad. Ebben az időszakban nem engedheted meg magadnak a "csak-most-az-egyszer" mentalitásd. Miközben felgombolyítod azt a gombolyagot, nem csak egyszer fog letekeredni, hanem egy csomó alkalommal. Minden egyes cselekedet, amely enged a kísértésnek, meggyengíti az akaraterőt és megerősíti az önuralom hiányát.

5. Ne az akaraterődre támaszkodj, hanem Isten-erődre. Csak Isten Lelkének erejével fog sikerülni. Kérd Istent, hogy erősítsen meg téged, adja neked Krisztus gondolkodásmódját, hogy tőle függj, miközben kialakítod ezt a szokást. Ha csak az akaraterődre támaszkodsz, nincs remény a következetességre.

Jézus azt akarja, hogy tölts vele időt. Meghalt a kereszten, hogy kapcsolatba léphessünk vele. Nincs arra időnk, hogy ne tegyük ezt. Jézus azt mondja a Máté 6:33-ban: "Minden mást megelőzve tegyétek első helyre Isten munkáját és tegyétek meg, amit mond. Akkor egyéb dolgok is a tieitek lesznek." (Máté 6:33, CEV fordítás) Szakíts időt Istenre, és meg fogja változtatni az életedet.

Beszéljetek róla

Milyen lépéseket fogsz ma tenni, hogy következetes legyél a csendességedben?

Miért gondolod, hogy a következetes csendesség Istennel kritikus a keresztény növekedésed szempontjából? Hogyan lesz harmóniában erre a kérdésre adott válaszod azzal, ahogyan a csendességedet tartod?

Isten küldetést adott neked, amikor megteremtett

"Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt" (Márk 8:35).

Miért nem érezzük teljesnek az életünket? Túl sokan kérdezgetik maguktól ezt a kérdést. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek - inkább boldogtalannak és nyomorultnak érezzük magunkat.

Miért? John Brueggemann szociológus, a Gazdag, szabad és boldogtalan (Rich, Free, and Miserable) című könyvében megoszt egy nagyszerű történetet, ami erre választ ad. A Mount Everest-et megmászni egy olyan kihívás, ami arra ösztönzi az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek véghez. Nagyon sokan megpróbálják, még annak ellenére is, hogy majdnem 10 százalékuk meghal útközben. A hegyre fel vezető ösvényen még holttesteket is találni. Az emberek mégis meg akarják mászni a hegyet, bár a társadalmat ezzel nem tudják megváltani.

Néhány évvel ezelőtt egy hegymászó, David Sharp bajba került a hegyen. Aznap 40 hegymászó ment el mellette, pedig látták, hogy nyilvánvalóan bajban van. Meghalt a Mount Everest-en, mert egyik hegymászó sem akarta késleltetni a saját előrejutását azzal, hogy segítsen neki.

Igen, ilyenek vagyunk. A saját személyes vágyaink, hogy egyre több dolgot birtokoljunk, hogy egyre nagyobbak legyünk és egyre többet tegyünk, ahhoz vezet, hogy szem elől tévesztjük azt, ami igazán számít. De Isten nem így alkotott meg minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotunk, kit ismerünk, vagy mit teszünk. Az élet a szeretetről szól - szeretni Istent, és szeretni egymást.

Jézus a Márk 8:35-ben - egy szabadabb fordítás szerint - ezt mondja: Az fogja tudni, hogy mit jelent igazán élni, aki az életét odaadja értem és az evangéliumért. Isten úgy alkotott meg minket, hogy nem leszünk addig boldogok, amíg nem szánjuk oda az életünket az Ő munkájára. Sokkal nagyszerűbb célra lettél teremtve annál, hogy csak magadnak élj! A Biblia szerint ez az életedre kapott elhívásod. Az, hogy mennyire vagy fontos, az nem a státuszodtól, a fizetéstől vagy attól függ, hogy milyen nemű vagy. A szolgálatodtól függ. Csak akkor fogod érezni, hogy van jelentősége az életednek, ha oda tudod adni azt másokért.

Beszéljünk róla:

* Boldogtalan vagy? Elégedetlen? Esetleg szerencsétlennek érzed magad? Ez annak a jele, hogy valami olyan dolgot tettél az életed középpontjába, ami nem Krisztusról szól. Mit gondolsz, miért fontosabb valami más a számodra?
* Mit kell tenned azért, hogy csatlakozhass Isten küldetéséhez?

Semmi nem állhat a szeretet útjába!

"Mások visszautasíthatják vagy félreérthetik a szeretetünket, de nem tudják megakadályozni, hogy szeressük őket."

"Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik." (Példabeszédek 17,17)

Ha egyszer úgy döntünk, hogy szeretünk valakit, semmi nem akadályozhat minket ebben. Viszont ha csak az a célunk, hogy viszontszeressenek, a másik fél meggondolhatja magát. Ha csak meg szeretnénk változtatni a másikat, lehet, hogy neki esze ágában sincs megváltozni. Ha valakinek a kedvében szeretnénk járni, lehet, hogy hidegen hagyja próbálkozásunk. És ha valakit irányítani szeretnénk, valószínűleg hamarosan lázadni kezd ez ellen.

De senki nem tud megakadályozni abban, hogy feltétel nélkül, Jézus által vezérelve szeressünk!


Mások visszautasíthatják, félreérthetik, figyelmen kívül hagyhatják, leköphetik vagy kétségbe vonhatják a szeretetünket, de nem tudják megakadályozni, hogy szeressük őket. Gúnyt űzhetnek belőle, tövisekkel koronázhatják meg, a gyalázat keresztjéhez szegezhetik, de akkor sem tudják megállítani ezt a szeretetet.


Bono, a U2 frontembere egyszer ezt mondta:
"Hogyan hatástalaníthatsz egyszerűen egy atombombát...? Szeretettel!"

A szeretet "mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr" és a szeretet az, ami "a világot fenntartja". (angolból fordítva: a szeretet mindig védelmez, mindig bízik, mindig remél és mindig kitart, és a szeretet tart fenn mindent.) (1 Kor 13,7 és Zsidók 1,3)

A mindenható Isten szeretetével elűzi minden félelmünket, és ezzel a megállíthatatlan és mindent átható szeretettel tölt be, hogy eszközeiként azok felé is elinduljunk, akiket szinte lehetetlennek tűnik szeretni.
Ha Jézus szeret rajtunk keresztül, semmi nem állhat e szeretet útjába!

Imádságaink...

A mai nap imádsága:
URam! Lelked által taníts, hogy napról napra vágyakozzam a Veled való közösségre! Ámen

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

Jak 5,16b

Szentfazék... Mindenki ismeri ennek az szónak a jelentéstartalmát, s talán környezetében ismer is olyan embert, akire tökéletesen ráillik ez az elmarasztalás. Ugyanis a buzgó könyörgés - hiteles élet nélkül -, önmagában csak ájtatoskodás. Üresen csengő szavak, önámító monológ, melyek a templom padjai közt rekednek és soha nem jutnak fel a JóIstenhez. A Mennyei Atya hallja ezeket az "imádságokat" is, csak nem hallja meg... jóllehet az imádság célja, hogy meghallgatásra találjon.

Akkor milyen a jó imádság? - teszik fel a kérdést ma is sokan -, s ezzel a kérdésükkel már ki is nyilvánítják, hogy az imádságot valami különlegességnek, beavatottak számára mesterien kivitelezhető meditációs technikának tartják, amivel elérhető a cél: teljesüljön az imádságba foglalt kérés. Az imádságnak azonban nem ez a szerepe.

Milyen technikával vegyen levegőt a fuldokló? Teljesen mindegy, csak levegő jusson a tüdejébe! Aki volt már sokáig víz alatt, az tudja milyen érzés újra a felszínre jutni, s beszippantani az éltető, friss levegőt; aki megerőltető sport után hevesen levegő után kapkodott, az tudja, ilyenkor a szervezet maga veszi át az irányítást, s vezérli a légző izmokat... A jó, a hasznos, a hatásos imádkozás is ilyen: azaz nem eszünkkel irányítjuk gondolatainkat - hiszen csak a pogányok gondolják, hogy bőbeszédűségük miatt hallgattatnak meg imádságaik -, hanem a szívünkkel fonjuk egymásba szavainkat. Sőt, a meg nem fogalmazott érzéseinket is érti az ÚRIsten, hiszen Ő Isten! Nem kell elmagyarázni Neki, nem szükséges meggyőzni Őt, hogy "elhiggye", nekünk errre vagy arra a dologra - amit éppen kérünk -, bizony, igen nagy szükségünk lenne...

S miben nyilvánul meg a hiteles ember buzgó imádsága? Jézus URunk szerint a mustármagnyi hit hegyeket képes elmozdítani. Azaz olyan akadályokat szüntet(het) meg, tehet semmissé, amit az ész képtelenségnek tart. Ebben rejlik, a hit ereje! Nyilvánvalóan nem sok értelme van azért imádkozni, hogy az Alpok cseréljen helyet az Andokkal - hiszen az Isten jótetszése szerint helyezte őket ide vagy oda, s ha akarja őket vándoroltatni hosszú évmilliók alatt, akkor azt is megteheti -, de azért buzgón esedezni, hogy a gonoszság gyökerestül szakadjon bele a megsemmisülés tengerébe, annak van értelme!

Aki rendszeresen, s őszintén imádkozik, az jól tudja, az imádság nagy ereje nem abban mutatkozik meg, hogy teljesülnek kéréseink - Honnan is tudnánk, hogy mire van valójában szükségünk? -, hanem abban, hogy megtartatunk általa. Aki ugyanis buzgón és igaz módon (őszintén) könyörög Isten kegyelméért, attól Isten még soha nem tagadta meg kegyelmét...

Istenkeresés...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm, hogy rám találtál, s én Rád találhattam! Ámen

   
Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.
Jak 4,8a

Ha nincs bizalom - akkor semmi sincs! Bizalom alapja az eredményes munkának, a jó politikának (Egyáltalán, van ilyen?) s természetesen bizalom az alapja a kiegyensúlyozott párkapcsolatnak is. Azt pedig már le sem kellene írnom - hiszen a hívő ember mindennapi gyakorlata ez -, hogy bízunk Istenben, Őreá hagyatkozunk. Azt is szoktuk mondani: "A bizalmat megszolgálni nehéz, de nagyon könnyű eljátszani". S valóban, ha valaki egyszer visszaélt a bizalmunkkal, annak kijelentéseit nagyon hosszú ideig egészséges kontrollal hallgatjuk...

Az istenkeresők örök dilemmája: "Isten keresett-e engem vagy én kerestem őt? Én tértem-e meg Őhozzá vagy ő talált rám?" Szükséges ilyeneken is gondolkozni néha, de ez kicsit hasonlatos ahhoz, mint amikor az egymásratalált fiú és lány boldog összetartozástudatukban elemezgetik, vajon a lány nézte-e ki magának a fiút vagy esetleg fordítva történt? A fontos, hogy megtörtént, s együtt vannak - reménységük szerint elválaszthatatlanul.

Annyi biznyos, hogy Isten szeretet-tüzének lángja igen messziről belevilágít mindannyiunk életébe, de ha azt akarjuk, hogy melegedjünk is mellette, akkor közelebb kell mennünk hozzá! A didergő vándor nem róhatja fel a tűznek, hogy miért nem jön hozzá közelebb?!... Azért, mert a tűz, az tűz... Ha valaki melegedni akar, akkor közeledjen a tűzhöz! Ugyanígy az Isten jobb megértésének is van egy folyamata, melyre talán a legjobb szó: a közeledés. Aki egyre közelebb kerül Istenhez, az egyre jobban érzi is, milyen jó az Ő közelében "melegedni". A szeretet tüzének közelében aztán olvad a bűn, s éled a megbocsájtás készsége is. A biztonságot nyújtó melegben érlelődik az egyetemes béke utáni vágy, s válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy végső megoldás mindenre: egyedül az Isten.

Az Isten hiányát sokan mással pótolják - a paletta széles: "pörgő" élet, önmegvalósító álmokban való pancsolás, hatalom-, s bírvágy, nemkülönben rontó szenvedélyek. Az azonban csak idő kérdése, hogy kitudódjék: Isten nem pótolható semmivel, csakis Önmagával... Ennek az isteni igazságnak szolgálatára szegődik el a hívő ember, amikor naponta közeledni igyekszik Teremtőjéhez, s ezáltal felebarátjaihoz is.

Kereszt-hordozás...

A mai nap imádsága:

Uram! Ne engedd, hogy gyengeségeimben okot lássak követésed megtagadására, hanem add a Te kegyelmedet, hogy erőtlenségeim ellenére is célba érjek! Ámen

   

Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.
Lk 14,27

Sok ember életében a Krisztus-követés nem feltétlen ráhagyatkozás Krisztusra, sokkal inkább imitatio, utánzás. Ezért nehezen értik a keresztény élet koronáját a vértanúságot, s még kevésbé értik a szenvedést: Minek a kereszthordozás, elviselni a szürke hétköznapokat, megpróbáltatást, szenvedést? Ha valaki a Mester követésére vállalkozik, igaz, elveszíti életét, de megtalálja önmagát. Mert nem önmentésben vagy önmegvalósításban lesz része, hanem Krisztust követve, Krisztusért az önvesztésben. Tapasztalatává válik, hogy "nem ismerheti meg önmagát, csak más által, nem találhat magára, csak másban".

Egyszer valaki azt írta a barátja Bibliájának az első lapjára: "A boldog élet titka nem abban van, hogy azt teszed, amit amúgy is szívesen teszel, hanem, hogy megtanulod azt tenni, amit tenned kell." Sokan nem is tudják, mi a "kereszthordozás. "Nagy kereszt nekem a fiam felesége." mondta egyszer egy asszony. Valóban kereszt az, hogy nem jönnek jól ki egymással? Nem ez, nem kereszt! Hogyan is lehetne az? Elment a gyerekeihez, kicsit végignézte a szekrényeket, "fölemelte a fedőket", megbírálta a menye főztjét, és utána csodálkozott, hogy szenvednie kellett azért, mert más dolgába avatkozott. Aztán még azt is megjegyezte, hogy miért költenek arra a bizonyos dologra annyi pénzt. Mi köze hozzá? Senki nem kérdezte a véleményét... A kereszthordozás a Krisztusért viselt szenvedés. Egyébként a Szentírás arra is tanít minket: "Ne szenvedjetek úgy, mint más dolgába avatkozók."

Nem kereszthordozás az, amikor a bűnt követei a büntetés. Mert mindig kiderül az igazság, "amit a sötétségeben suttogva mondtak, azt majd a háztetőkről hirdetik". Elég nagy nyomorúsága korunknak, hogy a bűnt erénynek tüntetik fel. Tessék megfigyelni! Valaki milliárdokat harácsol össze, azt erénynek kell feltüntetni. Követendő példa. A halálról nem kell beszélni. Az valami csúnya dolog. Úgyse tudjuk, mi van utána. Az Isten nem létezik, az a jó, ami az egyénnek jó. Nem kell erkölcs, nem kell család, nem kellenek gyerekek sem, mert az korlátozza az ember szabadságát. Nem kellenek korlátok sem. Lázadás mindenfajta rend, szabály ellen. Aki meg ezt akarja megvalósítani, azt abban a pillanatban kikiáltják diktatórikus vezetőnek. Nem kellenek a szabályok, és nem kell a rend! Aki ellene mond ennek az istentelen gondolkodásnak, azt elkezdik gyalázni, üldözni, és mindenféle rosszat beszélnek róla. Ha meg az egyházba tartozik, akkor különösen.

Miért gyűlöli a világ a keresztyéneket? Azért, mert aki Krisztus követőjeként él, az akarva, akaratlanul megmutatja a másiknak, hogy milyen annak az élete. Milyen az erkölcse, gondolkodása, idő- és pénz beosztása és így tovább. Aki tisztán és szentül akar élni - s az Isten segítségével időnként sikerül is -, annak az életére nézve a másik meglátja, hogy a saját élete milyen. Miért engedi tehát meg azt Isten, hogy a hívők szenvedjenek érte, akár meg is haljanak az evangéliumért? Azért, hogy általuk formálhassa a világot, hogy akár az ő szenvedésük által sokan fölismerjék, hogy miben és hogyan élnek, hogy milyen állapotban, helyzetben vannak, ha abból nem térnek meg, akkor a kárhozat sújt le rájuk...

Szeretet...

URam! Add, hogy a Te szeretetedben élve naponta megújulhassak és akaratod hiteles követeként élhessek, mint férj, mint feleség, mint családba, mint családanya, mint a Te képedre és hasonlatosságodra rendelt EMBER! Ámen




Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben...

Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás.
Ef 5,1-2a és 3-4

Nincs is szebb annál, amikor szépen élnek az emberek... Kár, hogy egyre ritkábban kerülnek látóterünkbe ilyen emberek, illetve szomorú, hogy a hívő emberek élete sem tükrözi, hogy "Isten követői" lennének! Jézus példáját még csak-csak próbálná az emberfia/-lánya követni, no de "ISTEN példáját követni" - így olvashatjuk a Károli-fordításban -, nem tudjuk, hiszen nem vagyok istenek, még félistenek se, s a mi még szomorúbb: Istenképűek se...

Azt már megszoktuk, hogy prominenseink itthon éppenúgy, mint külföldön - tisztelet az elenyésző kisebbségnek(!) - néhány év után lecserélik aktuális párjukat, no de amikor ugyanezt látjuk az egyházon belül is, akkor fel kell tennünk a kérdést: mitől is keresztény a keresztény? Ha körbenézünk az európai politikában, akkor kiderül, hogy az egyébként közszereplő - tehát tisztjénél fogva példa-funkciót is betöltő - pártvezér, köztársasági elnök stb. szinte a négyéves választások ritmusában cseréli le férjét/feleségét/élettársát... Ha a saját életét nem tudja keretek között tartani, akkor honnan veszi a bátorságot az ilyen ember ahhoz, hogy másoknak önmegvalósítási programot ajánl? Aki saját maga életével nem boldogul, hogyan akar másokat boldogulásra vezetni? Nos, ezeknek az embereknek ez nem probléma, mert a privátot elkülönítik a publikustól... de akkor mitől is vezetők?

Ahogyan hiteltelennek vélik az ilyen politikust, okkal megszólhatják azt a papot is, aki erkölcsről prédikál a szószékről, de maga nem éppen az erkölcs bajnoka... Házastársi hűségről az elvált pap is mondhat nem csak szépeket, de igazakat is, a baj csak az, hogy nem hiteles! S, ha az "Isten emberének" - mint az Isten igéjének a szolgája - nem sikerült (sajnos egyre többen vannak, akiknek ez nem sikerült: Németországban a protestáns lelkészek /hivatalosan: egyházi személy/ több mint fele elvált) akkor milyen személyes példán keresztül bátorodjon fel a laikus?

Az így kialakult mai helyzetnek (okozat) van egy oka... A szív rendetlensége! "Ami a szíven, az a szánkon" - tartja a szólás, s amit szólunk, általában azt is tesszük! Ezért, aki szemérmetlen a beszédében, az magatartásában is hajlik ilyesmire, akinek tetszik az ostoba beszéd, s maga is így szól, az ostobán vezeti a saját életét is, s aki szavaiban kétértelmű, az cselekedeteiben sem egyenes ember. (Ezen dolgok okán, pl. az emberek szexualitáshoz való viszonya elég jól tükrözi emberségüket!)

Aki hálaadással él, az harmóniában van önmagával, társával, felebarátjával, sőt, "barátja" neki a JóIsten is... nem perlekedik, hiszen tudja, hogy Isten tenyerén élve, minden az ő személyes javát is szolgálja. S mivel Isten szeretetében, s szeretetével él naponta, azt a "lényegit" adja, sugározza tovább, amiért Teremtője őt is leküldte ebbe a múlandó, de csodálatos és gyönyörű világba...

Tradíció...

A mai nap imádsága:

Uram! ! Add, hogy ápolhassam a jót, s teremhesse az én életem is a régi jó gyümölcsöket! Ámen

   

"Álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz"
2 Thessz 2,15a

A biblikus irodalom hasonlataiban egyik leggyakrabban előforduló kép a szőlő. Szimbolikus jelentése igen gazdag: úgy az ószövetségben, mint az újszövetségben. A szőlő, s a hozzá tartozó kultúra civilizációkat erősített. A bort fogyasztó rómaiak például lenézték a sörivó "barbár" germánokat. Egy bizonyos, a szőlősgazdák ismerik a régi igazságot: a szőlő nem tűri az igénytelenséget...

A jó bor készítésének tudománya elképzelhetetlen tradíció nélkül. A hagyomány nem más, mint a tapasztalások évszázados szövétneke. Aki tradicionálisan gondolkodik, az nem feltétlenül maradi, gyakran kiderült már, hogy az avittnak vélt gondolatok a modern korban is megállják a helyüket, ha helyesen értelmezzük azokat. Nemsokára szükségünk is lesz arra, hogy elgondolkodjunk a tradíció fontosságán. Ugyanis az individuum, az egyén mindenekelőttiségének uralma sajnos megteremte keserű gyümölcseit: Világméretű válság tanúi vagyunk. Jóllehet ezt a gazdaság dimenziójában érzékeljük a legjobban, valójában bizalmi válságról van szó: Nem hitelesek a mi politikusaink sem, s a sok alkotmányban (pl. a németországiban is) lefektetett nemes gondolat: "A tulajdon kötelez." - mára egy elfelejtett igazság a sok közül.

Akarjuk vagy sem, tulajdonképpen válaszúthoz érkezett el a globalizált világ: az egyéni érdek vagy a közösség jóléte biztosítja-e hosszútávon a stabilitást? Szakértők szerint évekig elhúzódó vajúdásnak (szociális konfliktusoknak) leszünk részesei, sajnos egyelőre senki nem tudja mi lesz a végeredmény, mert "ilyen a közösségi élet alapjait megrendítő válság még nem volt..." - így a szakértők. Egy bizonyos: a világ hatalmasai nem adják ki kezük közül az évszázadok alatt megszerzett, s minden politikai rendszerbe átmentett hatalmukat - a kérdés csak az, hogy eljutott-e a modernkori ember létének olyan tudatossági fokára, hogy közösségben gondolkozzék?

Pál a hagyományokra buzdít, amiket ő tanított meg, többek között a thesszalinikai gyülekezetnek is. Pál tehát hagyományteremtő volt. Felgyorsult világunkban természetesnek vesszük, ha már valamit harmadszorra rendeznek meg, akkor már "hagyományról" beszélnek. Nos az igaz értékek jellemzője, hogy generációkon keresztül érlelődik, tisztul, fogalmazódik meg, nyeri el méltó helyét a közgondolkodásban. Az idő próbáját kikerülni nem lehet! A jézusi értékek kétezeréves "tesztelése" bizonyítja, hogy minden politikai-gazdasági körülmény között kiállták a megmérettetést. Most sem lesz ez másképp... Aki az Isten "normalitásába" hajlítja bele életét, annak élete van már itt a Földön, de örök élete is van az Isten országában...

A kétségtől a hitig

„Növeld a hitünket!” (Lukács 17:5)
Miért van bennünk annyi kétség? 1) Mert a kétség az önvédelmi ösztönünket elégíti ki. Nem szeretjük, ha tévedünk, ha fájdalom vagy kudarc ér, ezért a tudatalatti okfejtés ezt mondja: „Könnyebb, ha nem bízom; ha alacsonyabbak az elvárásaim, nem fogok csalódni.” De így is, úgy is csalódsz, nem igaz? Miért? A kétségeid miatt. 2) Mert kétségeskedni könnyebb. Nem úgy ébredünk reggel, hogy ezt mondjuk: „Ma kétségbe fogom vonni Isten létét.” Nem, a kétség a légüres térbe hatol be, olyankor veszi át az uralmat, amikor nem tesszük a helyes dolgokat. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Ha nem töltöd meg elmédet folyamatosan Isten Igéjével, akkor a kétség állandóan támadni fog. 3) Mert kétségeskedőket könnyű találni. Néha a körülöttünk élő emberek annyit beszélnek az akadályokról és nehézségekről, hogy ajtót nyitnak a kétségeknek. Márpedig ha egyszer ez a folyó elindul, magával fog sodorni. 4) Mert a kételkedés fertőző. A kétségeskedést könnyebb elkapni, mint a náthát, a szavak a bacilushordozók. A Biblia azt mondja: „csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid” (Példabeszédek 6:2).
A szavak, amiket kimondasz (és amiket meghallgatsz) vagy építeni fognak, vagy rombolni, növelik a hitedet vagy csökkentik azt. Például a „Most mihez kezdjek?” ellen jó az „Isten erejével megbirkózom vele.” Vagy: „Ez szörnyű” helyett: „Ebből a tapasztalatból tanulhatok.” Vagy: „Nem látok kiutat” helyett: „Istennek semmi sem lehetetlen.” A szavakban nagy erő van. Meghatározzák szemléletmódodat és az élethez való hozzáállásodat. Tehát ahhoz, hogy eljuss a kételytől a hitig, el kell kezdened kitakarítani a nem ige szerinti szavakat az életedből!

Hogy kell úgy harcolni, hogy mindenki nyerjen?

„…vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Galata 5:15)

Az egészséges kapcsolat nem konfliktusmentes, de konfliktus-megoldó. Az a baj, hogy mi a győzelemért harcolunk, ahelyett, hogy a megoldásért harcolnánk. Az eredmény: az egyik győz, a másik veszít, a kapcsolat bánja! Íme néhány gyakorlati tanács az olyan küzdelemhez, amelyben a kapcsolat győz:

1) A különbségek elkerülhetetlenek, természetesek, és potenciálisan hasznosak. Elkerülhetetlenek, mert egy kapcsolat két nagyon különböző embert hoz össze. Természetesek, mert minden kapcsolat, ha mégoly nagyszerű is, szembetalálkozik a különbözőséggel. Potenciálisan hasznosak, mert hatékonyan kezelve a kapcsolat növekedni tud általuk. 2) Íme három konfliktuskezelési mód: a) a konfliktuskerülő. Ezek azok az emberek, akik nem akarják „felkavarni az állóvizet”, vagy „felébreszteni az alvó oroszlánt”. Félnek a konfrontációtól, ezért eltemetik az érzéseiket, és nem látják be, hogy azok élve lettek eltemetve, és később feltámadnak. Az elhallgatást befalazás, majd kirobbanás követi, s ezzel testi-lelki betegségeket idéznek elő. Közben a sérelmek felgyűlnek, a megoldatlan kérdések megsokszorozódnak, és az elrendezetlen ügyek kikezdik a kapcsolatot. b) a támadó. Ezek a „legjobb védekezés a támadás”-típusú emberek; könyörtelen harcosok, akik soha nem adják fel, végzetes sebeket ejtve egymáson. A Biblia azt mondja: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” A támadás ellentámadást szül, mindkét fél „beássa magát” és semmi sem oldódik meg. c) a megközelítés fontosságát hangoztatók. Ezek azok az emberek, akiknek „semmi sem drága a jó kapcsolat érdekében”. Ők fogékonyak a másik érzéseire, de ragaszkodnak ahhoz, hogy azonnal foglalkozzanak a fontos kérdésekkel. Kerülik a másik hibáztatását; a problémával és nem a másik emberrel konfrontálódnak, és arra próbálják rávenni a másikat, hogy fogjanak össze a probléma megoldása és a kapcsolat megmentése érdekében!



„…az igazságot követvén szeretetben… nevekedjünk…” (Efézus 4:15 Károli)

Két módja van az igazság elmondásának. Az „ami a szívemen, az a számon” stílus, amely csak mélyíti a szakadékot, vagy a biblikus mód: „az igazságot követvén szeretetben”, amely feloldja a konfliktust, és megerősíti a kapcsolatot. Tegyük fel, hogy egy házaspár azért veszekszik, mert a férj rendszeresen elkésik. Hogyan mondhatja el a feleség az igazságot szeretetben úgy, hogy mondanivalóját a férj meghallja? Íme egy öt lépésből álló folyamat, amely hatékony a házasságban, barátságban vagy a munkahelyen.

A feleség mondhatja ezt: 1) „Csalódottsággal tölt el…” Nem hibáztat, nem támad, csak őszintén kifejezésre juttatja a saját érzéseit. 2) „…ha elkésel” Nem ítélkezik, nem szidja a másikat, csak konkrétan leírja tettét. 3) „Ez mintha azt mondaná nekem, hogy az én időm neked nem igazán fontos.” Nem tart erkölcsi prédikációt, csak őszintén megosztja érzéseit. 4) „Kérlek, próbálj meg időben érkezni, vagy hívj fel, és mondd meg, hogy mikor érsz ide!” Ahelyett, hogy a régi dolgokra összpontosítana, amin a férj már úgysem tud változtatni, azt mondja el, hogy mit szeretne, ha másként tenne legközelebb. 5) „Hajlandó lennél ezt megtenni értem?” Nem követel, és nem tartja magától értetődőnek, csak mérlegelést és együttműködést kér. Ha a férj beleegyezik, akkor megszületik a „megállapodás”. A feleség szívből megköszöni és jutalmazza a férj minden olyan erőfeszítését, ami ennek az ígéretnek a teljesítésére irányul. Elmondhatjuk, hogy eredményesen kiigazította a kapcsolatukat azáltal, hogy a férjét ellenség helyett szövetségesévé tette, és újradefiniálta a célt közös célként, nem pedig úgy, mint amit „ő tesz férjéért!”. A Biblia azt mondja, hogy csak akkor tudunk „együtt járni”, ha „megegyeztünk” (Ámósz 3:3).

ISTEN AD MÁSIK LEHETŐSÉGET

„Adott nekem Isten más utódot…” (1Mózes 4:25)
A Sátánnak az volt a terve, hogy megfertőzi Ádámot a bűn vírusával, mielőtt még első fia megszületik; így mindannyiunkat megszerezhet.” Terve majdnem sikerült. Káin, Ádám első fia, meggyilkolta testvérét, Ábelt. Isten azonban nem fejezte be a történetet. „Ádám újból a feleségével hált, és az fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: Adott nekem Isten más utódot Ábel helyett.” Isten mindig tartogat számodra valamit ahelyett, amit szerettél. Bármit is raboltak el tőled, Isten tud adni mást helyette. Az „utód” itt a jövődet jelenti, és Isten már eltervezte az új jövődet. Az a helyzet, amiben épp most vagy, nem a történet vége; Isten egy új fejezetet akar írni. Az ördög tudja, hogy Istennek terve van számodra; ezért próbálkozik annyira, hogy eltöröljön a föld színéről. Nem akarja, hogy elég ideig élj ahhoz, hogy beteljesítsd Isten tervét. De a Sátán terve kudarcot vallott, és Isten még nem mondott le rólad! Ahol azt olvassuk: „adott nekem Isten…” egy másik fordításban ez a szó áll: „kirendelt”. Ez a kirendelés olyan, mintha Isten kijelölt volna egy napot a naptárban, amelyikre a te nevedet írta. „Isten kijelölt nekem egy új jövőt.” Valami jó vár rád a látóhatáron túl – valami jó az életedre, a házasságodra, a családodra, a pályádra, a szolgálatodra. Isten kijelölt számodra egy feladatot, amit el kell végezned, és kirendelt számodra áldásokat, amiket élvezhetsz. Örökkévaló céllal hívott el, és véghez is fogja vinni.

ISTEN AZT AKARJA, HOGY BOLDOGULJ

„...azúr... szolgája javát akarja." (Zsoltárok 35:27)

Isten örül annak, ha gyermekei sikereket érnek el - melyik szülő ne tenné? Jézus azt mondta: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" (Máté 7:11).

Dávid templomot akart építeni, de Isten helyette fiát, Salamont választotta. Időnként vágyaink nem egyeznek Isten tervével, ezért tanácskoznunk kell vele, mielőtt lépéseket teszünk. Isten általában egyszerre csak egy lépésnyit mutat meg terveiből. Ha valami iránti vágyad továbbra is kitart, ez lehet annak a jele, hogy Isten vezet téged. Keresd a jeleket, hallgass a Szentlélekre, imádságban mérlegelj mindent, neveld magad arra, hogy azon­nal válaszolni tudj Istennek, utasíts el minden olyan visszajelzést, amely kétséget szül, kérj Istentől bölcsességet, és számíts is rá, hogy megkapod. És ne légy válogatós abban, hogy kitől vagy hajlandó elfogadni a bölcsességet! Végtére is Isten egyszer egy szamár által szólalt meg, és ezzel megváltoztatta a történelmet! A Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemre­hányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja" (Jakab 1:5). A bölcsesség azt jelenti, hogy a dolgokat Isten szemével látjuk, és értelmezzük. Mekkora előny ez! A zsoltáríró ezt mondja: „Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket" (Zsoltárok 119:130). Amikor Isten megment, megújítja értelmedet is, mert az a jövőd tervező asztala. A gondo­lataid irányítása legyen elsődleges fontosságú feladatod: „...ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelem be!" (Filippi 4:8). Ne mentegesd másnap a kudarcodat, és ne próbáld iga­zolni; ne maradj a földön; hagyj fel mások hibáztatásával. Inkább karikázd be a mai napot naptáradban, és mondd ki, hogy életed legjobb napjai most kezdődtek el!



Loyola Ignác így imádkozott: „Taníts minket, Uram úgy szolgálni téged, ahogy megérdemled;
adni, nem számítgatva, mibe kerül; harcolni, nem félve a sebesüléstől; fáradozni, nem keresve
pihenést; dolgozni, nem kérve semmilyen jutalmat, csupán annak tudatát, hogy a te akarato­dat tesszük." A siker azt jelenti, hogy tudjuk mi Isten akarata az életünkre, és azt is tesszük, íme négy törvény, amely ezt irányítja: Először: légy tisztában az árával! Mindenért, amit elnyersz,
fel kell adnod valamit. Mennyit vagy hajlandó feláldozni az álmodért? Erre adott válaszod meg­határozza a jövődet. Néha a holnap sikerének legnagyobb akadálya a ma sikere. Pál azt írja:
„Ha Isten szerint éljük az életünket... képesek leszünk bölcsen irányítani energiáinkat" (Galata
5:22-23 TM). Másodszor: összpontosíts, mint a lézer! Jelölj ki pontos menetrendet, és állíts fel határidőket! Készíts listát azokról a dolgokról, melyeket minden nap el kell végezned, jelölj ki ellenőrzőpontokat, és ha szükséges, kérd, hogy egy megfelelő személy elszámoltasson. „Jól vi­gyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt..."(Efezus 5:15-16). Harmadszor: tekints úgy magadra, mint aki el fogja érni! Maureen Dowd mond­ja: „Abban a pillanatban, ahogy megelégszel kevesebbel, kevesebbet fogsz kapni, mintamennyivel megelégedtél". A Biblia azt mondja, hogy Isten létre hívja a nem létezőket" (Róma 4:17).Tehát kezdj ma úgy gondolkodni, mint az az ember, aki majd lenni szeretnél! Végül: folytasd a tanulást! Keress lehetőségeket a tanulásra! Pál azt mondta Timóteusnak: legyen gondod az olvasásra..." (lTimóteus 4:13 NKJV). Azt az embert, aki nem akar olvasni, jobban kell sajnálni, mint azt, aki nem tud olvasni. Elmélkedj rendszeresen Isten törvényein! „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben megvan írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz" (Józsué 1:8).

Tanulj másoktól!

„Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Példabeszédek 14:35)
A tudás ötévente megkétszereződik a tudomány minden fontosabb területén. Ez azt jelenti, hogy ha nem élesíted folyamatosan az elméd, lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét ismétled, ez azt jelenti, hogy nem tanultad meg jól.
Tanulj azoktól, akik sikereket értek el azon a területen, ahol te is sikert akarsz elérni, hogy tudd, mit kell tenned és mit nem szabad tenned. Hyman Rickover tengernagy mondta: „Tanulj mások hibáiból; nem fogsz elég ideig élni ahhoz, hogy te magad elkövethesd mindet”. Ahhoz, hogy a létra következő fokára elérj, használd a következő iránymutatásokat: Először: Ne húzódj el azoktól az emberektől, akiknek a tapasztalata és szakértelme nagyobb a tiednél! Péter azt írja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10). Mind küszködünk bizonyos területeken; vigyázz, nehogy bizonytalanságod miatti távolságtartásodat félreértelmezzék, és önteltségnek tartsák. Másodszor: Ne próbálj meg jó benyomást tenni az emberekre azzal, hogy intellektuálisan egyenrangú akarsz lenni velük! Ha olyan beszélgetésben találod magad, amely elbizonytalanít, hallgass figyelmesen, kérdezz, csak olyan dolgokról beszélj, amit tudsz, és hegyezd a füled, amikor olyanról van szó, amit nem tudsz. Ha legközelebb találkoztok, ennyivel már előrébb leszel. Végül pedig: Ne gyere órára, amíg nem készítetted el a házi feladatod! Amikor Isten magasabbra emel, dolgozd ki a beszédedet, készítsd fel a ruhatáradat és az elmédet! Tanácskozz egy megbízható baráttal, aki megérti, hogy hol vagy most, és hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, tanulmányozd az adott területet, amíg elsajátítod az alapokat. Salamon azt mondja: „Örömét leli a király a bölcs szolgában, aki tudja, mit csinál…” (Példabeszédek 14:35 NLT)
Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőséget fog adni neked Isten.