A szeretethiány sötétségében élőkért .

A mai nap imádsága:

Urunk! Büntetésedet érdemeljük, de irgalmadért fohászkodunk.

Irgalmad fényével leplezz le minket, hogy felismerjük akaratodat! Ámen.

"Én vagyok a jó pásztor..." Jn 10,11a

"Kritizáni a legyegyszerűbb!" Hányszor halljuk ezt a banális igazságot, de mit is jelent a kritika? (Kritész, görög szó, ítélő-bírót jelent.) Olyan valakit, akinek "fölülről" rálátása van dolgokra, s a valós helyzet, a tények alapján hozza meg döntéseit. A mai "kritikusok" többnyire nem az objektivitásra törekszenek, de ez legyen az ő problémájuk.

Mi kedves az Úrnak? Ilyenkor elvont dolgokra gondolunk: a törvény ismeretére vagy valamilyen emelkedett lelkiségre. Holott nem az lenne a legfontosabb, hogy mit tartunk meg abból, amit megismertünk? A "fej" tudásából, annyi az értékelhető az Isten számára, amennyi leszáll a szívbe. A "jó és rossz ismerői" vagyunk a bűneset óta. Ha a jó ismerete száll le a szívünkbe, akkor azt jutalmazza Isten, ha a rosszé, azt szankcionálja. Kedves tehát az, ami átlátható: azaz világos, azaz valóságos vagyis igaz. Tessék körülnézni a világban, országban, rokonok-ismerősök között vagy éppen a családban: hányan ragadtak bele hazugságaik ragadós szurkába! Ne ámítsuk magunkat az önigazság, a véltigazság nem az Igazság! A magunk "igazsága" is gyakran hazugság... még ha jó szándékkal is gonduljuk a "ferdítést". Jézus szerint azonban az igenünk legyen mindig igen, a nemünk legyen mindig nem. Nincs köztes állapot, a langyosat kiköpi a száj...

A hazugság atyjának a gyermekei: hazugok, hiszen "bojtorjánról szedhetnek-e fügét?". Be kell látni: a sötétség cselekedetei hasztalanok. MIért? Mert nem vezetnek sehová. Úgy néz ki, mintha haladnánk előre, (hiszen mozgásban vagyunk - a tempó néha őrűletes!), de lehet, hogy csak körben járunk... de az is lehet, hogy a szakadék szélén szaladgálunk. Ezért kellenek hétköznapjainkban a gyertyaláng-szentek, hogy istenes életük nyomán legyen viszonyítási alapunk: hol is vagyunk, merre is tartunk?

Leleplezni a bűnt nem veszélytelen feladat. A reakciókat nem láthatjuk előre. Van, akit megtör a leleplezés, s visszatalál istenképűségű életére, de van olyan is, akit a leleplezés inkább újabb sötét cselekedetre késztet. Miért is? Isten a tudója. Egy bizonyos: kimondani a törvény szavát, bátorságot igényel. Ezért a nagy, isteni igazságokat kimondani egyedül nem is lehet, csakis egyedül Istennel. Mi evangélikusok így énekeljük himnuszunkban: "Ha Ő velünk, ki ellenünk?" Ezért "Lutherrel együtt" merjük mi is kimondani az Igazságot ott, ahová Isten állított minket ezen a napon: itt állok, másképp nem tehetek!

Értékeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Add nekem azt, amire szükségem van, s vedd el tőlem, ami vissahúz és gátol! Ámen


Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Lk 6,44a

Nincs szebb egy boldog családnál! A családi közösség biztonságérzetét nem pótolhatja semmi. A teherbíró társadalom csakis kiegyensúlyozott életű családokon tud nyugodni, s ha a családok élete általánosan bizonytalanná válik, akkor a társadalom is instabil lesz. Aki nem védi a családot, az bizony gyengíti társadalmat. A gyenge társadalom pedig könnyen manipulálható, hamar félelmet lehet kelteni benne, s már el is jutottunk a régi uralkodói recepthez: "Divide et impera!", azaz: Oszd meg, s uralkodj!

Sokan áldozzák fel családi életüket egy bizonyos célért. S bár a célok nagyon fontosak az ember életében, annyira mégsem lehetnek meghatározóak, hogy miattuk átgázoljanak a védelmet, elrejtettséget nyújtó családon is. A történelemből számos olyan családtörténetet ismerünk, ahol a vagyonért, a hatalomért folytatott küzdelem halálos ellenséggé tette a testvéreket, vagy fordította szembe apákat a fiakkal... Sajnos a ma embere sem különb, hajlamos elvéteni a célt: fontosabbnak tartván az anyagit a lelkieknél. Aztán amikor egyedül marad, magára hagyatottan, mert céljaiért feláldozta emberi kapcsolatait is, akkor kiderül, hogy a legértékesebbet áldozta fel a legértéktelenebbért, hiszen mindent, ami "anyagi" itthagyunk... "odaátra" semmit nem viszünk magunkkal.

Aki imádságos életet él, az naponta mérlegre teszi cselekedeteit és gondolatait, azaz folyamatosan értékeli önmagát. Jóllehet a keresztény ember sem mentes a kísértésektől, ezért megesik, hogy olykor alul-, vagy túlértékeli önmagát, de a folyamatos tükörbenézése - s a tükör itt Isten törvényét jelenti - átsegíti őt minden lelki holtpontján.

Az imádság a legőszintébb kommunikáció. Ha egy házaspár együtt is tud imádkozni, akkor ennél jobban már nem tudnak eggyé válni itt a földön. Ha egy család tud együtt imádkozni, akkor az egységnek, a stablitásnak egy olyan dimenzióját élik meg, mely kevesek kiváltsága. Aki imádkozik, az Istennel olvad egybe, aki pedig nem képes erre semmilyen fokon - nem kapcsolódik be semmilyen közösségbe -, az nemcsak elmagányosodik, de hamar meg is keményedik a szíve.

Az Isten békessége nem statikus állapot, sokkal inkább hasonlítható a nyugodt szívveréshez. Az anyaméhben növekvő gyermeket megnyugtatja édesanyja szívverése, s ezáltal is szépen fejlődik. Ugyanígy, aki imádság által belekapcsolódik az Isten lélekvilágának "vérkeringésébe" az is fejlődik, s egyszer megszületik benne is az új ember, a valóban istenképű, a krisztusi...

Gondviselés...

A mai nap imádsága:

Uram! Oly sokszor megdöbbenek a körülöttem változó világon, s oly sokszor nem értem miért változik hangulatom egyik pillanatról a másikra. Add Uram, hogy minden történésben a Te Gondviselő Jóságodat fedezhessem fel, s hálát adva mindenért békességet nyerjek! Ámen


   

Józsefet börtönbe vetették, de az ÚR vele volt.
1 Móz 39,20-21

József neve azt jelenti: az Isten gyarapít. Történetei jól példázzák, hogy milyen is az élet. Életünket alapvetően meghatározzák szüleink. József nem tehetett arról, hogy édesanyját Jákób jobban szerette, s ezért kivételt tett fiával, melynek csak egyik jele volt az, hogy "tarka ruhában járatta". Testvéreinket sem válogathatjuk meg, s az élet teli van álmokkal, de azokat mindig szertefoszlatja a valóság. S milyen csodálatos, ha végre valaki megérti álmainkat! Ez a szerelem csodája, ezért nem unatkoznak a szerelmespárok, mert újra és újra álmodhatnak együtt, s álmodhatják egymást. De József életében - mint a miénkben is - vannak mélységes, sötét kutak. Egy óvatlan pillanatban belelépünk vagy beledobnak minket? - a lényegen nem változtat: a kút mélyé megtanuljuk respektálni a sötétséget, s igazán vágyni a fényt... megismerjük a félelmet is, s aztán a szabadulás örömét. S a szabadulás örömét hányszor követi a szolgaság! József Potifár házában megtanulja mit jelent beletagozódni a társadalomba... ha akarja, ha nem! Milyen nyomorúságos ez a rabszolga-lét! S mégis az egész házanép fölé emelkedik.

Ilyen az Isten. Megengedi, hogy egyszer fent legyünk, másszor lent. Életünk hullámvasútja csakis egyet szolgál: meg kell értenünk belőle a gravitáció (az Isten) örök törvényét. Ő maga az ÚR, azaz életünk irányítója, a Gondviselő Isten. Ha Ő velünk van, akkor életünknek mindig van perspektívája. Kútmélyben vagy körülmények szorító bilincsei között, az Isten tenyerében tudni magunkat az egyetlen megfelelő teremtményi magatartás. Ezzel a hittel a nehézségek is közelebb visznek minket Teremtőnkhöz, s negatívumnak megélt helyzeteinket is ajándékként tudjuk fogadni.

Minden , amit kapunk Istentől életünk folyamán - ha hittel vesszük -, akkor emel minket, ha megtagadjuk az ajándékot - mert nekünk nem tetsző istenes csomagolásban kapjuk azt -, akkor süllyedünk. József bibliai történetei, a gondviselés himnuszai, melyek arra tanítanak, hogy az Isten az "Őt szeretőket" mindig gyarapítja.

Kihívásaink.

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne azt tegyem, amit szeretnék, hanem azt, ami üdvösségemre és mások javára is válik! Ámen

Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.

Mt 7,14

Megszokott, hogy piacorientált világunkban mindenből igen széles a választék. Van olcsóbb és drágább, van egyszerű és extrákkal felszerelt, s természetesen kínálnak dolgokat általános használatra, valamint különleges elvárásokat kereső profiknak is akad ajánlat bőven. Vannak, akik önerőből akarnak felmászni a hegycsúcsra, megint mások pedig beülnek a légkondicionált kabinokba, hogy a kötélpálya végén, a csúcson, egyetlen izzadtságcsepp nélkül kényelmesen kiszálljanak és élvezzék a kilátóból a csodálatos panorámát.

Szolgálat...

    A mai nap imádsága:

    Uram! Számtalan feladat szorításában élek, olykor azt sem tudom, mit kellene tennem. Kérlek segíts életem helyes sorrendjét megállapítani, hogy erőd által megújulva szolgálhassak Neked, s embertársaimnak! Ámen.


De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Mk 10,43-45

Mire megöregszünk, mindent másképpen látunk... Különösen akkor, ha az élet igazságtalanságai, személyes nyomorúságaink, veszteségeink és betegségeink kínjai nem törnek meg minket. "Lejtmenetben" az ember mindent másképpen lát! Olyankor már tudja, mit és hol kellett volna megtenni vagy meg sem tenni vagy egészen másképpen csinálni. A belátás persze ilyenkor más nem sokat segít, hiszen az idő kerekét nem lehet visszafordítani... Aki rossz családapa, férj, feleség, utálatos szomszéd, vagy munkatárs volt, ebbéli egykori státusán utólagosan már nem tud változtatni. Kiváltság, ha egyáltalán még élnek néhányan azok közül, akik hajdan "elszenvedték" őt, s lehetőség van vagy adatik még a bocsánatkérésre. De ez már nem korrekció, csupán lelkiismeret-nyugtatás.

Milyen jó lenne úgy élni, hogy életünk végén kevesebb legyen a restanciánk önmagunk felé, s a bűntudatunk is kisebb legyen! A tökéletesen vezetett életet csak a szélsőgésen gondolkodók, az önző ezoteristák hiszik megvalósítottnak, valójában önigazolások és a kisebb-nagyobb hazugságok zúzzák szét a perfektnek-hitt életet. Ahogyan a Zebedeus-fivérek (Jakab és János) szerettek volna nagyok lenni - Jézus jobbján és balján ülni a mennyországban - ugyanúgy megvannak mindannyiunknak aktuális "érvényesülési-ötleteink" melyek a hétköznapok szorításai közepette buggyannak ki belőlünk.

Jézus kijelentései "helyére teszik" az élet dolgait. "Aki nagy akar lenni közöttetek - szolgáljon!" A szolgálathoz "miniszterré" kell válni. (Miniszter szavunk a latin eredetű, s szolgát jelent.) Szolgálni csak méltósággal lehet, kiszolgálni megalázottan is. Az Isten szolgálata soha nem teljesítményalapú "service", hanem keret, felemelkedés Őhozzá azáltal, hogy az elvégzendő feladatot Isten kezéből vesszük. Ebben a "létformában" a Mester példáját követjük, aki az Atya szeretetében élve haláláig szolgálta a rábízottakat. Ő életét áldozta mindannyiunkért, megnyitva előttünk kiteljesedésünk útját: azaz szolgáló életünk földi lehetőségét, s Istenhez-jutásunk mennyei kapuját - a hit által.

Talán még nem kell botra támaszkodva sóhajtoznunk, talán még "magunk övezzük fel magunkat, s oda megyünk, ahová akarunk". Még most tudnánk változtatni az életünkön, hogy beteljesedjék... akkor miért nem engedjük, hogy Isten változtasson rajta?

Titkok..

A mai nap imádsága:

URam! Nem értem az Élet Nagy titkát, de befogadom azt a szívembe... Forgasd benne, hogy emelkedhessem Hozzád! Ámen

Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.

Mt 10,26b-27

Amióta világ a világ, nem volt használatban annyi titkos kód és jelszó, mint manapság... Elméletben ezek személyes adataink védelmét szolgálnák, a gyakorlatban viszont úgy néz ki, hogy az azonosító titkos számokat elsősorban azért használják, hogy még véletlenül se tudjunk emberrel beszélni, így aztán a mi személyes kódjaink mások védelmét szolgálják. (Miért kell mindenféle azonosító kódot beütni egy áram- vagy gázszolgáltatónál? Talán valaki ki akarja fizetni helyettem a közüzemi számláimat?) Annyi bizonyos, hogy amit már ketten tudnak, az hosszútávon nem marad titok, hiszen amikor az ember élete végén jár, akkor szabadulni akar a lelkét évtizedeken át súlyosan terhelő titkoktól. Ilyenek vagyunk: szeretnénk titkot tartani, de nem tudunk. Talán azért van mindez, mert lelkünk legmélyén érezzük: az Élet URa életünk minden pillanatát rögzíti, velünk van, s hiába is titkolódzunk - ezt legfeljebb emberek előtt vagyunk képesek megtenni -, az Isten előtt életünk így is, úgy is, nyitott könyv.

A Mester az Élet nagy Titkáról, vagyis az Istenről beszél. A Mennyei Atyát tanítja hallgatóinak, Akit ugyan teljességgel soha meg nem érthetünk, de Akiből a legfontosabbat mégis elemi erővel tapasztaljuk: Ő az élet és a halál URa! Ő határozza meg születésünk pillanatát, s Ő dönti el, mikor hangozzék el a végső szó: Elég!

A romantikus szerelmi történetekben a szerelmes ifjú kedvese nevét a szélbe kiáltja, a valóság azonban másképpen fest: aki számunkra a legfontosabb, annak nem üvöltjük a fülébe, hanem csak suttogjuk: szeretlek... Az Élet titkai ugyanis ilyenek, erejüket nem a hangosságuk, hanem igazság(tartalm)uk adja! Azt is jól példázza az emberi történelem, hogy az emberi igazságok nem vártan, látványosan megdőlhetnek, de az Isten igazsága soha nem rendül meg...

S mi az Isten igazsága? Az, hogy az Élet URa meglátogatja fiakat harmad és negyedíziglen, hogy emlékeztessen: miért is küldött minket ebbe a földi létbe... Az Ő igazsága az is, hogy kegyelme ezeríziglen átível emberi sorsokon, s ezért kibogozni az emberéletek nagy csomóit sosem leszünk képesek, igazságaink legfeljebb sejtések csupán. Amit viszont meg kellene értenünk - s amit hirdetnünk kellene mindenkor és mindenhol -, hogy az Élet egyetlen értelme a szeretet. Ha ezt a feladatunkat hitelesen végezzük, akkor harmóniában élhetjük le életünket, ha viszont megtagadjuk azt, ami elsődleges feladatunk (opus proprium) mindannyiunknak, akkor kínzó hiányban éljük le életünket, s sikereink ellenére sem leszünk boldogok...

Megszokott, hogy mindenből van könnyített verziós megoldás is, de idővel rájövünk - lehet, hogy éppen keserű tapasztalás árán -, hogy saját életünk megélésében nincs könnyített verzió! Saját sorsunkat 100%-osan éljük meg, ha csalódunk, akkor bizony teljességgel csalódunk, s az teljesen fáj, s ha örülünk, akkor az az öröm teljesen boldoggá tesz minket... Sokan mégis úgy hiszik, hogy az életet lehet kisebb erőfeszítéssel is maradéktalanul "kiélvezni", ha az ember nem a nehezebb megoldást választja, hanem - ügyesen(!) - a könnyebbet. Minek döngetni a nagykaput, ha a kiskapun is be lehet osonni? Minek gyötörni magunkat tisztességgel, amikor a becsületes életvitel csak hátrányt jelent? Amikor mindenki azon igyekszik az Életben, hogy minél hamarabb elérje a célt - bármi áron is(!) -, akkor minek "vacakolni" a játékszabályokkal?

Csalni lehet - teszik is sokan -, de nem érdemes. Gyenge minőségű alapanyagból csak gyenge dolgok állnak elő. Aki spórol a hozzávalókon, nem süti meg rendesen a húst, az ne csodálkozzon, ha nem lesz ízletes a végeredmény! Mindennek (kivárandó!) ideje, rendje, törvénye van! Hitvány alapanyaggal nem lehet csodákat művelni... lehet, hogy úgy néz ki, "mintha" jó/szép/eredeti lenne - csak mégsem az, mégsem az igazi! Aki tehát csal és nem tartja be a szabályokat, az nemcsak a "lebukástól" retteghet joggal, de öröme sem lesz teljes, hiszen, aki etikus eszközökkel érte el a célt, annak nem gyorsan elmúló az öröme, hanem újra és újra felszínre törő, s másokat is gazdagító!

Aki széles úton jár, az "hiánygazdaságot" folytat, hiszen (vélt) örömét valahonnan, valakitől lopja. A hiánygazdaság lehet egy jóléti világ is, amilyen a mienk. A jólétünkhöz szükséges energiát azonban nem mi termeljük meg, állítjuk elő, hanem az elmúlt évmilliók készítették elő, s most pedig néhány generáció, pár évszázad alatt elhasználja azokat... Mi ez, ha nem unokáink meglopása? Mezőgazdasági szakemberek szerint, ha így folyik a természet vegyszeres kizsákmányolása, akkor 40-50 év múlva alig lesz a szántóföldeknek termőereje! Aki széles úton jár az magát is meglopja. Szexet keres, pedig az ő lelkének is kiteljesítő szerelmet álmodott a JóIsten; haverokkal veri el az értékes idejét, pedig a Mennyei Édesatyánk igaz barátságokban szeretné látni gyermekeit, melyekből a közösség számára is érték áll elő!

Jézus a keskeny útra hív, mert a széles a kárhozatba (értsd: pusztulásba) vezet. A pusztulás márpedig nem az odaátban kezdődik el, hanem itt, ebben a földi létben - elég jó hatásfokkal! (Jézus éppen ezért a "vegetáló" látszat-élőket is halottaknak mondja, mert nem az Isten akarata szerint járják életüket.) Ez a keskeny út ráadásul kövekkel (akadályokkal) teli, de ez nem jelenti azt, hogy járhatatlan. Ez az út garantáltan fölfelé visz, s Istennek gondja van arra, hogy ezen az úton senki se vándoroljon magányosan...