HÍVOM A CSALÁDOKAT A CSALÁD ÉVÉBEN, 2011 FEBRUÁRJÁBAN

Egymás felé indulva

KEDVES CSALÁDOK, HÁZASPÁROK, JEGYESEK ÉS A SZERELMESEK, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREK, ÉS MINDENKI, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Ameddig csak vissza tudunk tekinteni a múltba, láthatjuk, hogy a társadalom élete mindig a családokra támaszkodva szerveződött. A család volt az a legkisebb szervezet, amelyben az egyének élete kibontakozott, ahol gondoskodtak mindenkinek a testi-lelki szükségleteiről, családokból alakultak ki a törzsek, majd a nemzetek. Az érett korú emberek kiléptek családjukból, új családot alapítottak, és így fejlődött a társadalom. A párválasztást sok különböző szempont befolyásolta, az egyéni vonzalmat megelőzték a gazdasági, dinasztikus, hatalmi, stb. szempontok, csak alig száz éve érvényesülhet az egyének szabad akarata. A modern kor emberét - általában - semmi és senki nem kényszerítheti házasságkötésre, hallgathat a szívére, és szabadon küzdhet azért, hogy szíve választottjával alapíthasson családot.

Az is veszélyes, ha a házasságot minden józan, ésszerű szempont mellőzésével kötik meg. Mondjatok példát olyan esetekre, amikor bármennyire is lángoló a szerelem, nem ajánlatos házasságot kötni!

A családalapítás küzdelemmel jár, a boldog, sikeres családi élet nem pottyan senkinek az ölébe. A tartós, boldogító kapcsolat iránti vágyat Isten mindegyikünk szívébe beoltotta, és elgondolta boldogulásunk útját. Ennek a vágynak a beteljesüléséért azonban meg kell küzdenünk. Isten szabad akaratot adott nekünk, dönthetünk saját életünkről, választhatunk: megvalósítjuk-e a nekünk - és csak nekünk - készített, a mi egyéniségünkre szabott élettervet, vagy megyünk a magunk feje után, esetleg nem is döntünk, csak élünk egyik napról a másikra.

Isten szeret minket, a javunkat akarja, amikor - még születésünk - előtt megálmodott minket, valami nagyon szépet és jót szánt nekünk. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy magukat tartva a legbölcsebbnek, legügyesebbnek sorsuk alakításában csak magukra akarnak hagyatkozni; mások meg dolgaik alakulását a "szerencsétől", a "véletlentől" várják. II. János Pál mondja: "Az önelégült ember úgy él, mintha Isten nem létezne" (EE 9). Pedig Isten szeretetével nem csak személyünket, hanem egész életutunkat megálmodta, és ha úgy látta jónak, megálmodta azt a másikat is, akinek magunkat odaajándékozva beteljesedhet életünk. Fogadjuk el alázattal Isten tervét abban a biztos tudatban, hogy ez a lehető legjobb terv. Keressük meg az "én"-t, és - ha ez az utunk -, induljunk a "te" keresésére. Aki még nem ismerte fel Isten vele kapcsolatos tervét, aki nem tudja, hogy kicsoda, akinek nincs határozott elképzelése saját jövőjéről és fenntartja magának a jogot, hogy életútján a körülmények hatására szabadon változtatgasson, nehezen találhat rá az életét megoldó kapcsolatra. Ha az egymás felé induló fiataloknak nincs határozott hivatás-, sőt küldetéstudatuk, jövőképük bizonytalan, nagy a veszélye annak, hogy csak alkalmi, ideig-óráig tartó, csupán a kellemes időtöltésre irányuló kapcsolatok alakulnak ki. Az ilyen kapcsolatok pedig nem elégítik ki a szív vágyát. Imában, elmélkedésben figyeljünk Istenre, az őt kitartóan keresők megkapják útmutatását. Aki meri sorsát Istenre bízni, az biztosan felismeri hivatását, küldetését.

Mi segít hivatásunk felismerésében? Hogyan járul hozzá a közösség, a család, a baráti kör hivatásunk felismeréséhez?

A magunkkal való küzdelem másik frontja az önismeretre irányul. Tudnom kell, hogy ki vagyok, és mi lakik bennem, nem árulhatok zsákbamacskát annak, aki felé indulni szeretnék. Hozzátartozik ehhez a nemzeti, vallási, nemi identitás-tudat, és az identitáshoz tartozó viselkedési kultúra. Emberi méltóságunk forrása istenképiségünk, csak a saját és a másik méltóságának tudatában és azt tiszteletben tartva kereshetjük meg társunkat. Az a fiú, aki nem tudja, hogy milyen apa szeretne lenni, nem tud perspektívát nyújtani az anyaságra vágyó lánynak. Az önmagunkról alkotott határozott elképzelés azért is fontos napjainkban, mert a sok felbomló, sikertelen házasság példája miatt kevés a példaképül választható apa, anya és család. "Hogyan ígérhetnék holtig tartó hűséget, amikor látom, hogy körülöttem a házasságok alig érik meg a tízéves házassági évfordulót? Miért épp az én szerelmem tarthatna évtizedekig?" - panaszolta nemrég egy fiatal férfi lelki atyjának. "Ha igazán szereted, akarj hűséges lenni!" - válaszolta az atya. Aquinói Szent Tamás kifejezésével élve a szeretet a különbözőségeket egyesítő erő, a virtus unitiva; és az egymáshoz való viszonyulásban egyedül ez felel meg az emberi méltóságnak. A hűség valójában a szerelem csúcspontja, ez emeli a szerelmet olyan szintre, hogy az újra és újra feléledjen, még ha az ember tudatilag, pillanatnyi benyomásként sokszor el is nyomja az érzést magában. A hűség kötelék két ember között, ha őszintén akarják, az idő vasfoga sem ejthet rajta csorbát.

Beszéljétek meg, kik a példaképeitek, és miért őket választottátok? Kérdezzétek meg szüleiteket, idősebb rokonaitokat: kik voltak az ő példaképeik?

Korunkban összezavarodtak a normák és értékek, nincsenek példaértékű viselkedés- és szemléletminták. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, önálló személy, ugyanakkor társas lény, csak kapcsolataiban tud kiteljesedni. Az ember segítségre szorul, hogy megtalálja a helyes arányokat az önállóság és a társas lét között. Amikor az "én" és a "te" elindul a "mi" felé, változik a szabad individuum és a kapcsolataiban élő személy közötti egyensúly is. Nem könnyű az egyensúly megtalálása a jogos egyéni érdek és a másik javának akarása, azaz a szeretet szolgálata között. Gyakran ütközik az egyéni érdek a mindenki érdekében álló közjóval is.

A fiatalok gyakran szabadságukat látják veszélyben, amikor egy kapcsolat mellett elköteleződnek. Valójában az elköteleződés teszi az embert szabaddá, függetlenné szeszélyeitől, pillanatnyi hangulataitól, a véletlen szerencsétől. Amikor egy kapcsolat elkezdődik, joggal merül fel a kérdés: hasznos-e nekem ez, illetve használok-e ezzel másnak? Fontos azonban, hogy a hasznosság ne legyen az egyedüli szempont, az élethivatás teljesítése előbbre való. Talán a legnagyobb gondot az okozza, hogy korunk szekularizált világában sok minden megengedett és törvényes, ami azonban nem erkölcsös. Elég csak a többféle "törvényes" párkapcsolatra gondolni, ezek közül azonban csak az egy férfi és egy nő által kötött házasság az, ami a társadalomnak és az egyénnek egyaránt a javát szolgálja. Az ilyen erkölcsi kérdésekben mindig tartsuk szem előtt azt, hogy az Élet Kultúráját szolgáljuk, hivatásunk, hogy "az élet népe és az életet szolgáló nép" (EV 6,) legyünk.

Hogyan látjátok: mi fenyegeti ma leginkább az Élet Kultúráját?

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

2011. január 31. Bosco Szent János áldozópap A nap liturgikus színe: fehér

Boscó szent János, a fiúk apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt és most a leginkább szükség van.

1815 augusztus 15-én született Becchi-ben (Castelnuovo mellett) igen szegény családból. Chieriben tanult; 1841-ben Torinoban pappá szentelték. Boldog Cafasso János volt a lelkivezetője. Az ifjúsággal, különösen a szegénysorsú gyermekekkel foglalkozott, és számukra alapította a Szaléziak Társaságát 1868-ban. Élete vége felé már 60 intézet működött 1000 taggal és 130 ezer tanítvánnyal.
Élete munkássága volt az Úr parancsának betöltése:

Engedjétek hozzám a gyermekeket,
és ne küldjétek el őket,
mert ilyeneké az Isten Országa - mondja az Úr.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem mehetünk be a mennyek Országába. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy gyermeki ártatlansággal állhassunk Urunk, Istenünk elé.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki követőidtől gyermeki lelkületet kívánsz:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki példát adtál az alázatosságra és szerénységre:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki azért jöttél, hogy keresd és megmentsd, ami elveszett:
Uram, irgalmazz!
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, az ifjúság kedvelőjét, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy igazsága fényével és Szíve szeretetével vonzza Magához az ifjúságot.


   1. Adj, Urunk, új papi hivatásokat, akik Szíved szerint nevelik az ifjúságot.
   2. Add, Urunk, hogy akik a nevelés munkájában fáradoznak, életük példájával tanítsák a gyermekeket.
   3. Add, hogy a családi otthonok a hit és szeretet forrásai legyenek.
   4. Add, hogy a szentek példája eszményt adjon, és az ifjúság tüzes lelkülettel kövesse őket.
   5. Add, Urunk, hogy a ránk bízottakkal együtt eljuthassunk Országodba.


Urunk, Jézus Krisztus! Te úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük. Kérünk, add, hogy Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával, szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.


Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és csak Neked szolgáljunk!

Példája: Légy vídám, és ezt sugározd ki másra is! Az Isten is szeret minket!

A torinói egyházmegyében lévő Becchiben született 1815. augusztus 16-án. Szülei szegény földművesek voltak. Ifjú korában sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Már fiatal gyermekkorában apostolkodott: különböző cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta társait, hogy azután imádságra és hittanra tanítsa őket. 1841-ben szentelték pappá. Pappászentelése után minden erejét a munkásifjúság nevelésére szentelte. Nevelői művészete abban állt, hogy karizmatikus lelke világosan felismerte korának lelki ínségét. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét (szaléziek). Az ifjúságot tanították mesterségre és keresztény életre. Torinóban halt meg, 1888. január 31-én.
Élete: 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.

Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
           


A év, évközi idő, 4. hét, hétfő
Zsid 11,32-40

És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!'' Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!'' Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?'' Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.'' És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.'' Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!'' Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

2011. január 31. - Hétfo

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak
   földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan
   lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra
   verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de
   a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.
   Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és
   kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A
   földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: ?Mi bajod velem,
   Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!? Jézus
   ráparancsolt ugyanis: ?Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!?
   Erre Jézus megkérdezte tőle: ?Mi a neved?? Azt válaszolta: ?Légió a nevem,
   mert sokan vagyunk.? Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a
   vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A
   tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: ?Küldj minket a sertésekbe, hogy
   megszálljuk azokat!? Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek
   az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A
   sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre
   elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak,
   hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még
   egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre
   megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal
   és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból.
   Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele
   mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: ?Menj haza tieidhez,
   és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült
   meg rajtad!? Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy
   milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
   Mk 5,1-20


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban olvasott részlet tipikus ördögűzési jelenet, amelyben a
   szabadulást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét írja le Szent Márk.
   A sátán örökösen ellentmond Istennek, szembeszegül törvényeivel.
   Hazugságaival állandóan megtéveszti az embert, arra biztatja, hogy szálljon
   szembe Istennel, mert az emberek vesztét akarja. A gonosz szüntelenül
   megkísért minket, bár sokszor nagyon nehezen vehetők észre e próbálkozások.
   Szinte jónak tűnik, amire csábít, de sosem a legfőbb jó és soha nem Isten
   tisztelete a célja. Sokakat észrevétlenül tart fogva, hiszen ha valaki
   megszokja a bűn állapotát, fel sem tűnik neki, hogy rossz úton jár.
   Ezt a hatalmat töri meg Jézus, aki egészen nyíltan szembeszáll a gonosz
   lelkekkel, amelyek fogva tartják az embereket. Azért jött, hogy szabadságot
   hozzon számunkra. Ne ragaszkodjunk emberi kicsinyességgel bűneinket, hanem
   fogadjuk el szabadító erejét.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
   felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
   segítség.
   Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak
   tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
   kezdődnék az életem.

31. hétfő: BOSCO SZENT JÁNOS

Zsid 11,32-40; Zs 30; Mk 5,1-20
    Legyetek bátor szívuek, akik az Úrban reménykedtek!

Zsid 11,32-40

És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

Zs 30

A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.' Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!' Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!' Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!' Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?' Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.' És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.' Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!' Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

FELSÉGES ATYÁNK! Nyisd meg a mi vaksi szemeinket áldásaidnak, a mindennapok nagy és kicsiny csodáinak meglátására, testünk, lelkünk számára szánt ajándékaid megbecsülésére! Add meg nekünk, hogy szegénységünk árnyékain törjön át Benned való gazdsagságunk fénye, melege. Taníts igazán örülni szeretteinknek, otthonunknak, mindennapi kenyerünknek. Nagyon köszönjük, hogy kegyelmesen gondot viselsz rólunk. Ámen.


Felséges Istenem! Indul egy új hét, új feladatokkal, új lehetőségekkel. Hogy mit hoznak az előttem álló napok, nem tudhatom. Egyet tudok: a Tied vagyok, és Te velem leszel e hét minden pillanatában. Add, hogy se örömben, se gondjaim között, se terheket hordozva ne felejtsem el ezt! Áldd meg családomat, munkámat, pihenésemet és segíts mindig a Te ösvényeden járnom! Jézusért kérlek. Ámen


Felséges Istenem, mennyei jó Atyám! Szent és gyengéden szerető Isten vagy. Föl nem foghatom, meg nem érthetem ezt a szeretetet. De jó nékem ez a tudás. Te feltétel nélkül szeretsz, hiszen Te alkottál, Te formáltál anyám méhében. Add Atyám, hogy én is szeresselek úgy, ahogy Te mondottad teljes szívemből, lelkemből, elmémből és minden erőmmel. És legyek Lélekben és Igazságban való imádód minden nap. Jézus Nevében kérlek. Ámen.


Fogadd el Uram szabadságomat, fogadd egészen! Vedd értelmemet és vedd akaratomat, emlékezésem! Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Én visszaadok Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korláttalan úr rendelkezésed! Csak egyet hagyj meg ajándékul: szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi sem kell. Ámen


Fogd meg a Teremtő kezét,
ne nézz mást, csak a szemét.
S elhamvad az ellen,
minden alattomos jellem,
mely károdat lesi,
de csendben dolgát teszi,
s szeretettel igazgat a Gondviselő,
kétségben nem hagy Ő,
mögötted áll, átölel,
tán azt hiszed nem jön el.
Lehet az is, hogy meginogsz,
mégis csodálkozni fogsz,
mikor elbukik az ármány,
s téged tovavisz a szárnyán: A KEGYELEM


Fogságból megszabadultunk,
Sebeiddel meggyógyultunk;
Bűntől s haláltól, óh áldott,
Megváltád mind a világot.


Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
(Assisi Szent Ferenc)


Gazdám, Uram, jó Édesatyám, adj erőt, hogy ezt a csodálatos igét magaménak mondhassam. Ha csak egyik végletben éltem, nehezen tudom elképzelni, hogyan élnék a másikban. Köszönöm, ha mindkettőre, a jólétre is, a nyomorúságra is megtanítottál, mert akkor tudom igazán értékelni a te segítségedet mindkettőben. Segítségedet kérem, hogy el ne bizakodjam a jólétben, kétségbe ne essek a nyomorúságban, tanuljam meg, hogy mindkettő a te iskolád, s oda teszel, ahol éppen az én szolgálatomra van szükség. Azt szeretném elvégezni a te akaratod szerint. Lelkedet kérem, tanítson meg rá. Ámen (Varga László)

KIKÉREM MAGAMNAK!

Feleségem szavaitól durcás lettem. Kikértem magamnak. Miért van rólam elmarasztaló véleménye? – zsörtölődtem. Valójában nagyon jól tette, hogy őszintén elmondta, amit gondolt. Ebből megértettem, hogy szeret. A tanulság: ha nincs igazunk, akkor mások helyreigazító véleményén felháborodunk, ellensúlyozásként megharagszunk rá. Ha pedig szeretnénk világosságban járni és megváltozni, akkor megszívleljük a mondottakat. Kikérni magunknak vagy megszívlelni? – a kettőt sokszor hosszú tusakodás választja el.

Döbbenet, hogy Isten rólunk mondott véleményét is képesek vagyunk kikérni magunknak – a megszívlelés halvány szándéka nélkül.

Mi segíthet, ha lelkileg nem vagyunk rendben? Tenni akarunk valamit, rengeteget erőlködünk, és a végére teljesen kifáradunk. Akkor elcsüggedünk, hiszen még mindig nem vagyunk elég jók.

Esetleg leterhelnek mulasztásaink, és mi elerőtlenedünk mindezt látva. Ha ezen az állapoton nem tudunk lelkileg felülkerekedni, akkor ez nekünk is, környezetünknek is komoly terhet jelent.

De felül lehet kerekedni? – kérdeztem magamban, miközben a Zsidókhoz írt levél jól ismert szakaszát olvastam: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (…) jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív”(13, 8-9). Életem erejének alapja tehát az ígéretet adó, és azt beteljesítő, mindörökké megmaradó Isten: Jézus Krisztus (13,5-6 vö. 1,8-12).

Tegnap jött el a világba, hogy bemutassa milyen az Isten, mi pedig most vagyunk vele személyes kapcsolatban. Múltbeli megjelenése nem elég akkor, ha ma nem hallgatunk rá. Persze, hiába jelent meg kétezer évvel ezelőtt, és hiába ismerhetjük ma, ha nincs ott a holnapunkban is. Az Istennel való megbékélés a bűnös ember számára nem történelmi ismeret, hanem biztos remény – az örök életre. Örökké tart, mert Jézus Krisztus örökké ugyanaz. Az idő mindhárom dimenziójában elengedhetetlen jelentőségű tény, hogy Jézus Krisztus ugyanaz. Nem álmokon, emberi elképzeléseken alapul a Jézus Krisztusról való ismeretünk, hanem az ő múltbeli megjelenésén, amit a Biblia kijelentett, és amiből mindörökké (tegnap, ma, holnap és holnapután is) élhetünk.

Jézus örök kegyelmének elfogadása hiányzott nekem. Nem testileg kell erősödnöm, hanem lelkileg. Az Isten kegyelme tudja megerősíteni a szívemet. S ez jó. Márpedig, ha a Biblia ezt jónak mondja, akkor nekem erre szükségem van. Az örökkévaló Jézus Krisztus arra akar bennünket újra megtanítani, hogy erősödjünk a kegyelemben. Ez legyen a lelki eledelünk – reggel, délben és este. Mindenkor, amikor nyomaszt, hogy megint lemaradtunk feladatainkkal, ránk terhelődik, hogy milyen lehetetlen alakok vagyunk, amikor agyunkban a gondok és a bűnök kezdenek el kattogni, s a tehertől megbénulunk.

De már nem kell alul maradni! Kikérhetjük magunknak – egész életünkre és halálunk utánra is – Jézus teljes kegyelmét: a remény kegyelmét, a bűnbocsánat kegyelmét, az ígéretek beteljesedésének kegyelmét. Jézus Krisztus golgotai keresztje miatt kaphatunk ilyen csodálatos lelki menüt.

A legjobb tehát, ha előre kikérem az Úr Jézus Krisztus véleményét, akkor utólag nem kell kikérni magamnak a helyreigazítást.

Weber István / Budapest

Apostoli tanács: "Mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősődik meg a szív" (Zsid 13,9a)

Ha hajlandó vagy megfizetni az árat

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!

A LÉLEK MÉG MINDIG VÁR

  "Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:26)
 
  A Szentlélek még mindig arra vár, hogy elvégezhesse munkáját az emberi szívben. Akik vágynak arra, hogy tanuljanak, azok közeli kapcsolatba kerülhetnek Istennel, és így beteljesedhet rajtuk az az ígéret, amit földön jártakor Krisztus mondott tanítványainak, hogy a Vigasztaló megtanít nekik mindent és eszükbe juttat minden dolgot. De ha elszakadunk Istentől, nem lehetünk többé Krisztus iskolájának tanulói, és nem fogunk többé személyes felelősséget érezni azokért a lelkekért, akikért Krisztus meghalt.
  Krisztus tanítványainak az volt a legnehezebb, hogy Mesterük tanításait világosan elkülönítsék a rabbik, az írástudók és a farizeusok hagyományaitól és életelveitől. Jézus tanításai, melyekkel tanítványait képezte, s melyet ők Isten hangjaként tiszteltek, meggyőzte elméjüket és meglágyította érzelmeiket. A tanítványok nem lehettek addig élő és fénylő sugarak, amíg nem szabadultak meg az emberi mondásoktól és parancsolatoktól, s nem értékelték, szerették és cselekedték Krisztus szavait, melyek határozott igazságokként, mint értékes drágakövek mélyen bevésődtek elméjükbe és szívükbe.
  Jézus eljött a világba, szent életet élt, meghalt, és eltávozott, hogy egyházára hagyja értékes kincseit, örökségét. Tanítványait tette meg a legdrágább hitelvek őrzőivé, hogy ők azt emberi tévedésektől és hagyományoktól mentesen egyházának kezébe tegyék. Úgy nyilatkoztatta ki magát előttük, mint a világ világossága és az igazság napja; és megígérte nekik a Vigasztaló Szentlelket, akit az Ő nevében az Atya küld nekik. (Signs of the Times, 1891. november 16.)
  "Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok." (Jn 14:18) Az isteni Lélek, akit a világ Megváltója ígérete szerint elküld, Isten jelenléte és hatalma. Ő nem fogja elhagyni népét ebben az Isten kegyelmét nélkülöző világban, hogy Isten ellensége bántalmazza és a világ zsarnoksága zaklassa őt, hanem eljön hozzájuk. (Uo., 1891. november 23.)

2011. január 31. hétfő Marcella napja 1291.

A mai nap meditációs fogalma:
Szövetség...

A mai nap imádsága:
URam, Istenem! Köszönöm, hogy megtapasztalhattam szövetségedet, s megajándékoztál földi életemben szövetségesekkel is. Add, hogy ne veszítsék el mások a belém a vetett bizalmukat, s add, hogy én se kételkedjem szeretetedben, amikor önhibámból távolabb kerülök Tőled! Ámen


Ő ismeri a szívnek titkait.
Zsolt 44,22

Ókori felismerés - a bibliai bölcsességirodalmi gyűjtések: Példabeszédek-, Prédikátor könyvei is 'hozzák' -, hogy az értelem a szívben lakozik. Lehet ezen vitatkozni, vajon így van-e vagy sem, de tény: aki szívével tisztán lát, az jól lát, s jó döntéseket hoz magának és övéinek is. Ha egy pillantást vetünk a világ "vezető okasaira" - jószándékkal tételezzük fel, hogy tudás is van náluk, nemcsak karriervágy -, általánosságban elvárható lenne tőlük, hogy nagy ismerettel a fejükben jó döntéseket hozzanak, de láthatóan mégsem ez a történik. Amióta létezik az ENSZ, azóta helyi háborúkban mintegy húsz(!) millióan haltak meg... mi ez, ha nem a "magas politika" abszolút csődje? Hiába az okosság, ha nem párosul tiszta szívvel, akkor nincs bölcs döntés! Bölcsesség nélkül pedig se béke, se biztonság...

Márpedig születésünktől halálunkig ezekre vágyakozunk! Először csak elbújunk a világ elől, aztán rájövünk: elrejtettségre van szükségünk, ráadásul olyanra, ami hosszútávon is megmarad. Zsigerből azt gondoljuk, békét csak háborúval lehet csinálni, éppen ezért magánéletünken is először kikényszeríthető együttműködést (szerződések) munkálunk, ahelyett hogy bizalmi alapon rendeznénk be életünket. Ennek az általános bizalmatlanságnak a jeles példája az ún. "házassági szerződés", mely nem csak a jogokat és a kötelességeket szedi pontokba, de rendelkezik a láthatóan szerelemnél nagyobbról is: az érdekről. Igaz is, kit érdekel ilyenkor a család jövője, a gyerekek egészéges lelki fejlődése, amikor pénzről van szó? Az pedig lényegtelenné válik ilyenkor, hogy oltár előtt, a JóIsten nevében "halálig-hűséget" fogadtak egymásnak... az csak a "ceremónia" része volt. Tragikus, hogy az a két ember, akik - tételezzük fel, hogy döntésük szabad akaratból, s jószándékkal történt -, s egykor "éltek-haltak, lángoltak" egymásért, egy ágyban aludtak, s "egy tányérból ettek" a legnagyobb ellenségeivé váltak egymásnak... Szövetségesből - ellenség. Nincs is ennél nagyobb csapás!

Bibliánk arról tanúskodik, hogy Teremtőnk szövetséget kötött az emberrel (Noé története). Isten hűsége örök és megkérdőjelezhetetlen, ahogyan életvédő törvényeinek érvenyessége is időtlen, senki kedvéért nem változtat azokon. Ha a JóIsten "javítgatná" a világot - mi egyébként ezt tesszük, amikor jogszabályokat "tekerünk" jobbra és balra -, az azt jelentené, hogy egyszer leesne az alma a fáról, máskor meg elrepülne róla... Nem! Isten kezdetektől fogva jónak teremtette meg a világmindenséget, s ami egyetemesen jó, az szép is.

A szövetséges Istenből azonban ellenséget csináltunk, s aki ellenségünk -, mert ő is ugyanolyan ember mint mi, azaz önző és esendő -, azt szövetségesnek hisszük. Pedig megtanulhattuk volna a Szentírásból: "Jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni!" Hitünk lényege, hogy Krisztusban újra rátalálhatunk életünk Létrehívójára és Fenntartójára, az evangélium üzenete pedig ma is az, hogy nem vesztünk el, mert Ő mindannyiunk Szövetségese! Akinek szívében ez tudás honol, az bölcsen, békében, biztonságban éli életét, hiszen tudja: az Isten tenyerén él...

2011. január 31. hétfő

Isten először a lelkiismeret törvénye alapján bánt az emberrel. De aztán Mózes idejében adta a törvényt, hogy még világosabb legyen a bűn fogalma. Amiből a bűn felismerése adódik.

1) erkölcsi törvény.

Ezt Isten tulajdonképpen háromszor adta meg.
Először a nemzeteknek adta meg az Úr.

Először így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre...
2 Mózes 19:21 (ajánlás:20:19,)

Majd az Izrael népének szólt. (ajánlás: 2 Mózes 32:34.)

Aztán a kőtáblára lett felírva, a tízparancsolat  amit Mózes összetört az aranyborjú ünneplésekor.

Azután még egyszer le lettek írva a második táblákra, s ezek kerültek a szövetség ládájába, a vérrel hintett fedél alá.

Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél.
2 Mózes 34:1...

2) Polgári törvények.

Ezeket a Törvénykönyvben vagy a Szövetség könyvében találjuk. A polgári törvények egyszerűen az erkölcsi törvényeket magyarázzák meg.

3) A szertartás törvényének magyarázata.
Ezek a törvények is az Úr könyvében voltak megírva, és az Úr ünnepeinek szertartásait, a papságot, az áldozati rendszert, és az istentiszteleti szolgálatokat tartalmazzák.

A törvény tökéletes, és igaz és szent mértéket ad az embernek. Meghatározza a bűnt.  Bár ez a külső törvény meg tudja mondani az embernek, hogy mit kellene tennie, és kárhoztatja, ha nem teszi, de erőt nem tud adni ahhoz, hogy betöltse a parancsolatokat.
A törvény célja, hogy az embert Krisztusban Istenhez vezesse a megváltó kegyelemért.

Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.
Galata 3:24-25,

Forrás : Keresztyén hit alapjai. (Kevin J. Conner)

Január 31.

Közülünk senki sem él önmagának

"7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; 8mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róma 14,7-8)

Ehet-e a hívő húst? Egyesek számára ez nevetséges kérdés. Másoknak a hitük lényegi részéhez tartozik a válasz. Ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, hamar szembetalálkozik a manapság sajnos népszerű úgynevezett "Genezis 1,29 diétával". Ha itt nem tenné le a Szentírást, eljuthatna a 9. rész 3. verséig. Ha netán az Újszövetségbe is belelapozna, rábukkanhatna a Mk 7,18-19-ben Jézus szavaira. Sőt még azt is fölfedezhetné, hogy az Isten Fia hússal vendégeli meg a sokaságot, s ami még különösebb, megdicsőült testében, vagyis feltámadása után is eszik egy kis sült húst - minden lelkiismeret-furdalás nélkül (Lk 24,41-43). Kár lenne feltételezni, hogy a Jn 21-ben leírt események a tanítványok megkísértéséről szólnának. Pál szavaiból kiérződik, hogy lesznek a mennyben vegetáriánusok, vegánok és mindenevők, lesznek ott szombatisták és vasárnapisták, de az ítélkezők nem lesznek ott, mindegy, mit ettek. Üdvösségünk és testvéreink üdvössége szempontjából lényegtelen, mi van a hasunkban, és lényeges, mi van a szívünkben. Ne kiáltsunk ki bűnnek olyat, ami nem az, mert ezzel olyat követünk el, ami az! /SzH/ Szommer Hajnalka Elhívott vitézek "1Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: 2Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! 3Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. 4Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget." ( Ézsaiás 13,1-4) Egy látomás leírása. Mégsem a főnevek és jelzők dominálnak ebben a négy versben, ami a látomásnak csak a kezdete, hanem egy tucat igétől forrong és lüktet ez a kijelentésekor még jövőbeli esemény. Ki az, aki mindent ilyen mozgásban tart? A mindenható Isten! Egy próféciával kapcsolatban a hívő ember számára már nem az a hírértékű, hogy be is teljesedett. Az egész 13. rész egy istentelen hatalmas nép (Babilónia) szörnyű pusztulásáról szól, amit az Örökkévaló egy másik istentelen hatalmas néppel (médek) hajtat végre, akik a 3. vers tanúsága szerint tudni fogják, hogy Isten haragját közvetítik, erre a feladatra ő választotta ki őket. Mindezt miért? Mert most még Babilónia pöffeszkedik. De a prófécia üzen a nagyhatalmak közt szorongó maroknyi Izraelnek: ne kössenek politikai szövetséget senkivel, őket egyedül Isten mentheti meg, és ő elő is készítette már az akciót. Van olyan ember vagy körülmény, ami rettegésben tart, és örök időkre, de legalábbis hosszú távra elmozdíthatatlannak tűnik? Ne szervezkedj! Bízd Istenre! "Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja." (Zsolt 37,13) /SzH/ Szommer Hajnalka

Január 31.

Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatoknál.
János 15,18

Uram! A világ gyűlöletéről magad nem megriadt szóval tanítottál, és távol állt tőled a riasztgatás szándéka. E bibliai vers mérlegelése közben inkább meglep, mennyire magától értetődőnek mondod a világ gyűlöletét. A világ akkor veszedelmes a benned hívő tanítvány számára, amikor a szeretet álarcát ölti magára. Ha hízelgő szóval csábítja a tieidet. Amikor múló gazdagságával, kívánatosnak látszó örömeivel sikerül neki téged híveid tekintete elől eltakarnia. A világ igen szívesen gyakorolja ezt a módszert. Nemritkán fájdalmas eredménnyel. A gyűlölködő világ nem veszélyes. Legkevésbé akkor, amikor perlekedik és átkozódik. Minél indulatosabb, minél hitetlenebb, annál kevesebb csábítással hat a tieidre. Így nem lehet elkallódásra vonni a hitben élő embert. Ellenkezőleg: az igazán hívő embert az üldöző világ erősíti meg hitében.

Uram! Ha a világ gyűlöletével találkozom, nem történik velem semmi váratlan dolog. Előkészítettél rá. Inkább meggyőz: az én helyem csak Tenálad van.

2011. január 30. A év, évközi idő, 4. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Szof 2,3; 3,12-13

Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!
1Kor 1,26-31

Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: ,,Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék'' [Jer 9,22k].
Mt 5,1-12a

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

2011. január 30. ? Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
   tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
   tanította őket:
   ?Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ok vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ok öröklik a földet.
   Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ok kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta
   szívűek, mert meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.?
   Mt 5,1-12a


   Elmélkedés:
   Ehető boldogság?
   A napokban könyvesboltban járva megakadt a szemem egy könyvön. Elmosolyodtam
   a címén: A csokoládé a boldogság forrása. A gyerekek és a felnőttek egyaránt
   szeretik az édességeket, a különféle cukrokat és finom csokikat, de valóban
   ez volna a boldogság forrása? Ilyen egyszerű volna megtalálni a boldogságot?
   Ehető volna a boldogság? Csak megeszünk egy fincsi csokoládét és máris
   boldog lesz az életünk? A mai evangéliumban Jézus egészen másról beszél.
   Egy alkalommal, amikor fiatalokat kérdeztem, hogy boldogok akarnak-e lenni,
   kivétel nélkül mindenki igennel válaszolt. Mindannyian egyetértettek abban,
   hogy az ember boldogságra vágyakozik. De amikor ez után azt kérdeztem tőlük,
   hogy miként képzelik el boldogságukat, akkor szinte mindenki mást mondott.
   Egyikük például azt állította, hogy az ő számára a családja jelenti a
   boldogságot, amire néhányan azonnal elhúzták a szájukat, mert ők éppen
   hadilábon álltak szüleikkel. Egy másik fiatal azt mondta, hogy ő akkor érzi
   boldognak magát, amikor sikerei vannak a sportban, amivel persze a futásnál
   mindig utolsóként cammogók egyáltalán nem értettek egyet. Valakinek a
   festészet jelentette a boldogságot, de ezt az utat a maguk számára
   járhatatlannak tartották a többiek, akik még megfogni sem tudták rendesen az
   ecsetet. Szóba került továbbá, hogy talán a vagyon, a gazdagság adja a
   boldogságot, de ezt a többség ellenezte. Megemlítették még többek azt is,
   hogy sokan az alkoholtól vagy a kábítószerektől várják a boldogság érzését,
   de rögtön hozzátették, hogy ezek a szerek legfeljebb pillanatnyi örömöt
   tudnak adni, amely azonban távol áll az igazi boldogságtól.
   Egyáltalán nem reméltem, hogy az ennyire különféle elképzelések között
   rendet tud majd tenni Jézus tanítása a boldogságokról, az ember
   boldogságáról, s ez így is lett. Mert valljuk be őszintén: nem könnyű Jézus
   szavaival egyetérteni. Ő a szegényeket, a sírókat, az éhezőket, az
   üldözötteket nevezi boldognak, tehát olyan embereket, akik tulajdonképpen
   nélkülözik mindazt, ami szerintünk a boldogsághoz szükséges. Bizonyára a
   fiatalokon kívül sok más ember képzeli el saját boldogsága útját egészen
   másként, mint amit Jézus elénk állít, s amellyel el szeretne bennünk is
   indítani. Kételkedésünkben azonban mégis megtorpanunk, mert hiszen a mi
   Urunk biztosan nem mondott olyat, ami nem igaz. Bármennyire is furcsának
   tűnnek boldogság-mondásai, elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az igazság
   ebben mégis? Mi Jézus szavainak a nyitja? Mi a kulcs e kijelentések
   megértéséhez?
   Abban egyetérthetünk, hogy ha valaki abból indul ki, hogy rögtön önmagára
   vonatkoztatja ezen ellentmondásosnak tuno kijelentéseket, akkor nem fogja
   megérteni azok értelmét. Nem önmagunkból kell ugyanis kiindulnunk! Inkább
   onnan érdemes elindulnunk, hogy a nyolc boldogságban Jézus mindenekelőtt
   önmagáról beszél. Jézus az, aki szegényként élt köztünk a földön. Ő az, aki
   tudott sírni és szelíd volt. Ő az, aki sokszor éhezett, szomjazott és
   nélkülözött. Jézus gyakorolta az irgalmasságot és ő hozta el a földre a
   békességet. Jézus az, akit gyaláztak, üldöztek, sőt, keresztre feszítve
   megöltek. Mindezen nehézségek ellenére sem volt boldogtalan az élete. A
   boldogságok, amelyekkel a hegyi beszédet kezdte, őbenne valósultak meg.
   Tehát e boldogságok csak Jézus életét szemlélve érthetők meg, illetve csak
   rajta keresztül válnak útmutatásokká számunkra. Ha Jézus él bennünk és ha őt
   követjük, akkor megtaláljuk boldogságunkat.
   Jézus nem csupán hirdette a boldogság útját, hanem élte is. Minket is arra
   hív, hogy kövessük őt útján. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az
   úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót
   akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Ez az út mindig
   biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok boldogtalanságba vezetnek.
   Induljunk Jézussal a boldogság útján!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az
   általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi
   boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden
   embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.
 

30. vasárnap: ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP (Ward Mária)

Szof 2,3; 3,12-13; Zs 145; 1Kor 1,26-31; Mt 5,1-12a
    Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön!

Szof 2,3

Keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján!

3,12-13

Szegény és alázatos népet hagyok meg benned', mely majd az Úr nevében bizakodik. Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.

Zs 145

ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek.Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

1Kor 1,26-31

Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van: ,,Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék' [Jer 9,22k].

Mt 5,1-12a

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

Drága Istenünk, köszönjük, hogy közel vagy hozzánk életünk minden változásában. Köszönjük hűségedet. Ámen (T.M-né)


Istenem! Hány embernek próbálok megfelelni! Pedig semmi értelme ennek a törekvésemnek, hiszen nem embereknek, hanem Neked akarok kedvedben járni. Ez a kettő olykor egybe esik, de sokszor nincs köze egymáshoz, ilyenkor add, hogy egyedül Rád tekintsek! Ámen


Istenem! Neved káromlóan soha nem szeretném felvenni, csak akkor, ha magasztallak és dicsérlek Téged, mert arra vagy méltó. Áldom neved, míg élek szép dicséretmondással! Ámen


Jézusom, drága Megváltóm! Te látod igazán, hogy mennyit nyugtalankodom. Pedig nem kellene. Te mást javasolsz, jelesül azt, hogy imádságban tegyem kezedbe életemet, és megnyugvást találok lelkemnek. Add, hogy jobban bízzam Benned, mert akkor kevésbé fogok nyugtalankodni! Ámen


Kegyelmes Istenem! Benned élni rendezettséget is jelent. Tehát rendezetlen, nyugtalan, békétlen állapotom arra mutat, hogy már megint rajtad kívül keresem a boldogulást. Ilyenkor aggódás, idegesség jellemez, ami árt nekem és az engem körülvevőknek. Szeretnék semmi felől sem aggódni, hanem mindent hálás szívvel Rád bízni! Ámen


Mennyei Atyám! Tudom, hogy az én életem is prédikál. Csak nem mindegy, hogy melletted, vagy ellened. Nem mindegy, hogy dicsérnek Téged miattam, vagy éppen gyalázzák nevedet. Átadom Neked életem irányítását, és akkor vonzani fogok másokat Hozzád. Segíts ebben a szándékomban! Jézusért kérlek! Ámen


Uram! Az én életem zsinórmértéke a Te szavad. Bocsáss meg, ha erről megfeledkezem és saját fejem után indulok el, és járom a magam útját. Magamnak is ártok ezzel. Ám én nem a világhoz akarom szabni életemet és jövendőmet, hanem Hozzád és a Te vezetésedben bízva akarok élni. Ámen


Uram, Jézus! Te tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy. Ez végtelenül megnyugtat engem és arra bíztat, hogy életemet Rád bízzam. Gondjaimat, terheimet Rád vetem, mert Neked gondod van rám. Ámen

Bővölködő élet

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!

Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.

A LÉLEK TÜRELMESEN VÁR

  "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem." (Jel 3:20)
 
  Mindannyiunknak - idősnek és fiatalnak egyaránt - szükségünk van arra, hogy Istentől tanuljunk. Emberek is taníthatnak, hogy tisztán lássuk az igazságot, de egyedül Isten tudja megtanítani a szívet arra, hogy a megmentő igazságot elfogadja, mely azt jelenti, hogy jó és őszinte szívvel elfogadjuk az örök élet igéit. Az Úr türelmesen vár arra, hogy taníthasson és vezethessen minden vágyakozó szívet. A hiba nem a készséges Oktatóban, a világ legnagyobb tanítójában, hanem a tanulóban van, aki saját benyomásaihoz és elképzeléseihez ragaszkodik, nem adja fel emberi elméleteit, nem jön alázattal tanulni a Mesterhez. Nem engedi, hogy lelkiismeretét és szívét Isten nevelje, fegyelmezze és képezze - ahogy a gazda műveli a földet, és az építész építi a házat. "Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." (1Kor 3:9)
  Mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten saját hasonlatosságára munkálja, formálja és alakítsa őt. Kedves barátaim, fiatalok és idősek, Krisztus mondja el nektek az örökkévaló igazságot: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. /Ha nem fogadjátok el tanácsadóként Krisztus szavait, nem lesz meg bennetek az ő bölcsessége és lelki élete. / Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, ... Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban." (Jn 6:53-56) Krisztus mondta: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (63. vers)
  Akik kutatják az Írásokat, és a legkomolyabban szeretnék megérteni azokat, azokban megnyilvánul a Lélek megszentelő ereje azáltal, hogy hitet ébreszt az igazságban, s mivel szívük legmélyébe rejtették az igazságot, így olyan hitük lett, mely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Lelki izomzatuk megerősödik az élet kenyere által, mellyel élnek. (Manuscript Releases, 8. kötet, 162-163. oldal)

2011. január 30. vasárnap

A lelkiismeret, a cselekedet, és a hit törvénye.

 A bűnös ember lelkiismerete arra indítja az embert, hogy próbálja jóvá tenni bűnét Isten előtt
Gondoljunk Évára és Ádámra, ahogy ettek a tiltott gyümölcsből, megnyílt a szemük, és a lelkiismeretük hatására a vádló és a védekező gondolataik azonnal beindultak.

Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok.Ezért rejtőztem el.
1Mózes 3:10

Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem.
1 Mózes 3:12

Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.
1 Mózes 3.13

Az életünkben ez az átok is működik, már a gyerekek is folyton azt keresik ki is a hibás abban amit elkövettek. Mi felnőttek pedig folytatjuk.
Elkeserítő az óemberünk természete. de van kiút ebből. A Megváltó Krisztus az, aki értünk áldozta fel magát.

Január 30.

Kegyesség és álkegyesség

"16Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. 17Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. 18Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, 19de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik az Isten szerinti növekedéssel. 20Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: 21"Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" 22Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. 23Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet." (Kolossé 2,16-23)

Mikor is vettette pergamenre Pál ezeket a sorokat? Amikor Epafrásztól megtudta, hogy Kolosséban a zsidókból lett keresztyének nem értik a Krisztusban nyert megváltás lényegét, vagyis hogy csak Krisztus szerezte meg nekünk az örök életet, mi ehhez hozzátenni semmit sem tudunk. Még mindig azt hiszik, hogy az ószövetség törvényeinek megtartása is szükséges az üdvösséghez: étkezési szokások, vallási ünnepek, szombattörvény. Epafrász arról is beszámolt, hogy a pogányokból lett keresztyének meg zavaros dolgokat hirdetnek: olyanok, mintha alázatosak lennének, pedig nem is azok; földöntúli élményeik vannak, amikre büszkék - Krisztussal pedig nem foglalkoznak. Drága lélek, ha valóban neked is ez a problémád, vagyis kínosan ügyelsz a vallásos külsőségekre, hadd lássa mindenki, hogy te milyen nagy hívő vagy, hadd higgyék, hogy te aztán mindent tökéletesen csinálsz, mert betű szerint tartod be a Biblia minden igéjét, sőt még azt is, ami nincs oda beleírva, de a "hagyomány" meg az őseid így tanították (például hogy tilos a "bizony" szót használni, mert azt csak Jézus teheti), miközben a Krisztussal való személyes kapcsolat fontossága elhalványult az életedben, azt úgy is észreveheted magadban, hogy ha másokra nézel, hamarabb látod meg bennük az ítélnivalót, mint a kegyelmet. Pál leíratja, min kell változtatnod a gondolkodásodban, hogy a tetteid is változzanak, és végre ne a lényegtelen legyen fontos számodra, hanem energiáidat a lényegesre, az örökkévalóra tudd átirányítani. Ez boldogságot fog hozni az életedbe, felszabadulsz magad és mások felé is! Jelen állapotodban ugyanis úgy tűnik, hogy a vallásos rész erősebb benned, mint a hited. De ha te kétezer évvel később - rég elfelejtve az ószövetség kötött törvényeit meg a 613 fölösleges, megnyomorító emberi parancsot és rendelkezést - úgy hiszed, hogy ha megtértél, Isten annyira meg akar tartani, hogy semmi elvárása nincs feléd, nos akkor a ló túloldalán vagy. Ha a cselekedetek helyett a Krisztusban nyert megváltásban örvendezve a "minden szabad nékem" zászlaját lobogtatod - vagyis enni-inni, ünnepeket semmibe venni, vasárnap dolgozni -, akkor ideje lenne leesned arról a lóról. Ez segített már másnak is újra meghallani Krisztus igazi hangját, és visszatalálni arra az ösvényre, ami keskenyebb, mint gondolod, de jó felé vezet. /Szommer Hajnalka/ Abrám elhívása "8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített." ( Zsidók 11,8-16;) "1Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból." (1Mózes 12,1-4) Van-e lényeges különbség Abrám és köztünk? Ugye, senkinek se az jutott eszébe, hogy ő tudott hinni, mi meg nem. A Zsidókhoz írt levél szerzője (bárki légyen is az) a 11. részben emberekről szól. Ábel, Énók, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób, Sára, József, Mózes és a szülei, Ráháb, Gedeon, Bárák, Sámson, Jefte, Dávid, Sámuel, a próféták... Mindegyikük úgy született, ahogy mi, nem rendelkezett semmiféle természetfölötti képességgel, ugyanezen a bolygón éltek, megismerték az Istent, harcoltak önmagukkal és a bűnnel, mert vétkeztek, mint mi. Isten vezette őket, és az ő erejével csodálatos dolgokat tudtak véghezvinni, akár természetfelettit is, éppen azt, amire Isten kiválasztotta, elhívta, felkészítette őket. Ahogyan mi is, ugye? Akkor miben vagyunk mások? Ők Kr. e. éltek, mi Kr. u. (A zsidó levél írója tesz ugyan egy érdekes kijelentést a 26. versben, ami kétségtelenül igaz, még ha annak idején Mózes talán másként fogalmazta volna is.) Az ő hitük, megjutalmazásra tekintő reménységük erre a földre szólt. Abrám ígérete a tejjel és mézzel folyó új hazára ide vonatkozott, a nap alá. Itt is teljesedett be. Nem sokat tudott az örök életről. Krisztus áldozata más dimenzióba emelte a mindenkori istenhívő embert, a neki ígért új otthont már nem egy másik földi területen, hanem a mennyben készíti elő az Úr. Abrám nem a semmiből jött, volt otthona, volt hazája, volt "társadalmi beágyazottsága". Otthagyta. Nem menekült, nem zavarták el, nem mesterkedett, egyszerűen csak megértette, hogy Isten másik helyre hívja: "valahova (?)". Nem volt biztos a helyben, de biztos volt a hívásban. És elindult. Talán ha előre megmondta volna neki Isten, hogy ne várják a következő napon, a következő évben, a következő évtizedben, sőt ebben az életben és még egy pár nemzedéken át az utódai se, hogy végre megérkeznek arra a földre, szomorúak és kedvetlenek lettek volna. De nem látták a jövőt, így minden új nap új reménységet jelenthetett arra, hogy elérik a célt. Ha jövevénységüket nem a megígért új haza fényében szemlélték volna, vagyis ideiglenességként, egyszerűen visszafordulhattak volna "az" otthonukba, megkereshették volna a gyökereiket: honnét is jött el a nagy/déd/ük/szép/ősapa...? Te hova fordulhatnál vissza? Ne a földi házad legyen a mindened, az ideiglenest itt kell hagynod. Talán ma. /SzH/ Szommer Hajnalka

Január 30.

Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!
Máté 14,27

Uram! Tanítványodnak lenni nem egyértelmű a gond és küzdelem nélküli élettel. Ezt elégségesen megmutatja az a bibliai történet, mely szerint tanítványaid háborgó tengeren, sötét éjszakában, halálra rémülten küzdöttek a hullámokkal. Megvallottam előtted számtalan olyan életalakulásomat, amelyekben ugyanezt éltem át. (De hiszen Te ezt vallomástételem nélkül is jól tudtad.) Olyan sötétség fogott körül, amelyben nem értettem meg, mi történik velem vagy mi vár rám, és képtelen voltam téged fölismerni. Tanítványodnak lenni azonban azt egészen biztosan jelenti, hogy Te soha nem vagy elérhetetlen messzeségben, amikor híved bajokkal küzd. Sőt, mindig akkor vagy legközelebb. Ezt is engedted megtapasztalnom. Hitem legjobb erősítői éppen ezek az élmények voltak!

Uram! Nem a megpróbáltatásoktól való megkíméltetésemet kérem tőled. Csak azt: tudjalak magam mellett! Vihar üvöltésében is hallhassam hangodat. Rádépítő bizalmam így vegyen ki belőlem minden félelmet.

2011. január 29. szombat

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Keresztyén létünk a legnagyobb prédikáció! S ha hiteltelenek vagyunk, szeretetlenség van köreinken belül, próbálhatunk hatni az emberekre a legszebb szavakkal, vagy bármilyen gyülekezeti megmozdulással, higgyétek el, nem fog menni. De az életformát mindig észre fogja venni a világ. Nincs csalogatóbb dolog, mint a keresztyének békessége Istenben. Ez a lelki, statikus erő felelőssége, de egyben a lehetősége is! Felelősség, mert sok múlik rajta, akár romboló is lehet hanyagságunk, szeretetlenségünk, békétlen állapotunk. De lehetőség is lehet, mert megérintheti az embereket ez által Isten, mert Ő maga lakik ott a tagok életében. Isten Igéje ma ezt ajánlja számunkra.

Be kell látnunk, ezért nem működik mindig az, hogy állandóan ismételgetjük az Igét valakinek. Inkább próbáljuk megélni mi magunk! Teremtsünk helyzetet, amiben észreveheti a másik! Természetesen amennyiben lehetséges ragadjuk meg az alkalmat és számoljunk be csendesen, ha számon kérnek minket a bennünk lévő reménységről – ahogy Péter apostol mondja. De higgyük el, előbb mindig az Úrban való meggyökerezésünk, a benne való békesség a legfontosabb. Ez statikus erő. Életforma, amelyre Isten hív, s ami hatalmasabban beszél száz bizonyságtételnél. Lássuk meg, hogy hitvallásaink mögött mindig legyen élet és így igazolhassa Isten általunk is másoknak, mennyire igazak az Ő dolgai, és mennyire működőképesek a mindennapokban.

Az Úr erőt ad népének - olvassuk - és ez a békesség erőivel ajándékoz meg! Vegyük el, változtasson ez meg bennünket, cserélje ki szívünket és figyeljük meg, hogyan reagálnak az emberek erre a belső változásra! Ez az erő rendelkezésre áll, éljünk általa!

(Berencsi Balázs)

2011. január 28. péntek

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Észre kell venni, hogy ebben az egyetlen igeversben nem a dinamikus, hanem a statikus erő fedezhető fel. Isten erőt ad népének azzal, hogy békességet ad neki. Isten népe, ha békességben lakozik, az számára nem egy lármás állapot. Egy békességes nép nem zajongó nép, hanem körein belül harmónia, egyensúly lakozik. Nem külső, hanem belső béke ez. Isten ajándéka ez. Vegyük észre azonban, hogy ez erő! Igenis erő a javából! Isten népe állapota önmagáért beszél. Ha egészséges a lelki állapotunk, békességünk van, erősek vagyunk a hitben, akkor ezt mások is észreveszik. Hat másokra az állapotunk. Egyszer hallottam egy lelkésztestvéremtől, hogy bement egy ember egy keresztelő alkalmával az istentiszteletükre, aki még sohasem járt templomban. Végignézte a liturgiai történéseket és az alkalom után megjegyezte, hogy hát ez nem semmi! Ezt aztán alaposan megszervezték! Micsoda pontosság! Kérdezte a lelkész, mire gondol? Arra a sok apró részletre, ami az istentiszteleten egymás után következett. Nem volt baki, senki nem tévesztette el az éneket, stb. Kicsit megmosolyogta a lelkész és megnyugtatta, hogy ez mindig így megy. Azóta az az ember, jár templomba, mert elmondása szerint az első közösség, amivel találkozott, ahol rend van. Lehet bagatell, és talán túlontúl egyszerű a példa, de mivel megtörtént eset, el kell, hogy gondolkodtasson bennünket a felől, hogy azon a helyen a gyülekezet léte és állapota prédikált! Nem az igehirdetést emlegette ez az ember, hanem Isten népe békességét, harmóniáját, a közösség maga hatott rá.

(Berencsi Balázs)

2011. január 27. csütörtök

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Tegnap a dinamikus erőről szóltam, ma pedig a másik fajta erőről, ami számomra mindig is szimpatikusabb volt és az előzőnél is erőteljesebbnek gondolok a maga helyén: ez a statikus erő. A statika szó egy helyben állást, mozdulatlanságot jelent. Bírhatnak-e erővel az ilyen dolgok, amik nem törekszenek, nem lármáznak, nem harsányak, s nem követelőzőek? Hogyne! Gondoljunk a Napra, ami körül földünk forog. Statikus, egy helyben álló, mozdulatlan erő. Mégis nélküle megállna az élet. Ezt az erőt érzem, amikor megállok valami lélegzetelállítóan nagy épület előtt, s hatása leírhatatlan az emberre. Ha valaki órákig ecsetelné nekem kicsiny voltomat sem érezném úgy át, mint egy gigantikus méretű templom mellett ezt az érzést. Ilyen statikus erő az emberi jellem, személyes vonásaink. A szeretetet egy szempillantás alatt képes kifejezni egy mosoly, sokkal inkább, mint ezer szó, mint ahogyan egy elegánsan megjelenő ember látványa azonnal elbizonytalaníthat bennünket, s elkezdjük ruházatunkat, megjelenésünket a másikhoz mérni, s bár még egy szót sem szólt a másik, önbizalmunk egy pillanat alatt porig rombolódhat. S folytathatnánk azzal, hogy maga az életforma szavak nélkül is jobban nevel, mint a legkiválóbb pedagógus, sajnos minden oktatás, felzárkóztató program ellenére negatív irányba is. Valamint így töprenghetünk el azon, hogy egy céltudatos ember mellett érezzük a leginkább, hogy mi csak sodródunk, ahogy más jósága fényében fogjuk magunkat sokkal inkább bűnösebbnek érzékelni, mintha más rámutatna vétkeinkre. Ez a statikus erő hatalma! Jellemzője: nem kívülről, hanem belső világunkat megérintve hat ránk! Szavak, cselekedetek, mindenféle kényszerítés nélkül formál át bennünket.

(Berencsi Balázs)

2011. január 26. szerda

Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel. (Zsoltár 29:11)


Kétféle erő létezik a világban. Az egyik a statikus, a másik a dinamikus erő. Tekintsünk bele kicsit ezekbe. Mi általában a dinamikus erőt nevezzük erőnek. Ez az, amit erőnek érzékelünk általában. Ez az erő látványos. Gondoljunk a természeti erőkre, vulkánok, földmozgások erőire, a sokféle katasztrófára, amik külső hatásként érkeznek és félelmet keltenek. Az emberi életben a dinamikus erő az, amikor egyik ember a másikra, vagy egy egész csoportra közvetlenül akar hatni. Akár szavaival, egy bátorító, vagy félelmet keltő szónoklattal, akár a cselekedeteivel, s így közli az ember, mi lesz a következménye a dolgoknak, ha nem akarata szerint mennek a dolgok. Ezt hívjuk erőfitogtatásnak. Ez is dinamikus erő. Ezt az erőt közvetlenül érzékeljük. De azt kell, hogy mondjam, bármilyen nyers, egyértelmű az erőnek ez a fajtája, az embert csak kívülről érinti meg. Belső világa, meggyőződése, nem biztos, hogy változik. A természeti erők összerombolhatják a házakat, de a reménységet nem veszik el mindenkitől, hogy újat építsenek. S ugyanígy, az emberek ereje, szava, cselekedetei is rákényszeríthetnek a másik emberre dolgokat, de nem biztos, hogy azt belső meggyőződésből teszi vagy fogja követni.

(Berencsi Balázs)

2011. január 25. kedd

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12:2.)


Fájdalommal tölt el, amikor beszélgetek valakivel, és látom, az ösztöne hajtja, és egyszerűen nem mer gondolkodni, mert akkor olyan dolgokkal kellene szembenéznie, amiket nem tud megoldani. Így mennek szét családok, így törnek össze emberek. Ilyenkor olyan szívesen mondanám ki, ha merném: kedves barátom, olyan tucatember vagy a nagy szabadságodban. Nem látod, hogy azt teszed, amit mindenki? Az értelmünknek kell először megújulnia, az viszi majd magával az egész testünket, életünket. Mert az értelmünkkel vagyunk képesek arra, hogy értékrendet állítsunk fel, hogy odaszánjuk magunkat és így tovább. Isten nem tucatembereket teremtett, hanem színes és nagyon különböző gondolatú sokaságot. Ez a sokaság könnyen tucatemberré alakul át, ha elfelejt gondolkodni, és nem szánja oda magát Istennek. Adja a Mindenható, hogy ma, amikor mindenki azt hirdeti, dobd el az agyad, mert úgy egyszerűbb, képesek legyünk megújulni gondolatainkban! Isten gyermekeiként maradjunk különbözőek ebben a tucatemberlétben.

(Fekete Ágnes)

2011. január 24. hétfő

És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12:2.)


Az egyetemes imahét kapcsán gondolkodtam el ezen a mondaton. Isten nem sémákban gondolkodik. Ne szabjátok magatokat ehhez a világhoz, azaz ne legyetek sémásak, ne a környezetetek szabásmintája szerint éljetek! Minden kor, így Pál apostol kora is nagy divatoknak hódolt. Az ember igyekszik igazodni a környezetéhez, önkéntelenül is. Fogja az ollót, és levágja, jó esetben csak a szoknyájának a szélét. Néha a lábát vagy a fejét is, hogy beleférjen a közgondolkodás ágyába. Minden kor, de talán a mai még inkább szaporítja a külső elvárásokat. Pontosan el lehet mondani, hogy kinek mi kell, hogy a kezében, a fülében és a gondolatában legyen. A szabadság szédületében érdekes módon, talán még több, a séma. A keresztény embereknek sok esetben az a válasza erre, hogy ne szabjátok magatokat a környezetetekhez, hanem szabjátok magatokat Jézushoz! A régi szabásmintát vessétek le, és vegyetek föl egy újat! Jézus mintáját. De a mérleg másik serpenyőjén nem egy másik szabásminta van. A sémákkal szemben Pál apostol tanácsa, hogy változzatok meg értelmetek megújulásával. A gondolkodást nem lehet kihagyni, ha valaki hinni akar. Irányítsuk gondolatainkat Krisztusra, és megújulunk, és ez fog kiszabadítani minket a sémákból.

(Fekete Ágnes)

Január 29.

Eltemetve és feltámadva Krisztussal

"11Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róma 6,11)

Jézus Krisztus halála és feltámadása a világtörténelem központi eseménye. Két évezrede a Golgotán érettünk történt meg, most pedig bennünk kell megtörténnie. Krisztus meghalt a bűnért, nekünk pedig meg kell halnunk a bűn számára. Ez abban áll, hogy újjászülettünk, és Jézus átvette az uralmat fölöttünk. Amikor pedig jön a kísértés, érzéketlenek vagyunk iránta, az ördög csábítása pedig süket fülekre talál nálunk. A Krisztus halálával való azonosulás lezárja a bűn útjának mindkét irányát, azt a sávot is, amelyen a bűn közeledne hozzánk, és azt is, amelyen mi tennénk lépéseket a világ felé. Így fogalmaz az apostol: "nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára" (Gal 6,14). Krisztus nemcsak a bűn útját szeretné elzárni az életünkben, hanem megnyitni az élet útját. Ezért a feltámadásában is azonosulnunk kell vele. Ha meghaltunk a bűnnek, akkor élhetünk teljes szívvel Isten számára. Nem gondolkodhatunk könnyelműen az életvitelünk felől, mert Krisztus nagy árat fizetett értünk. Ahhoz tartsuk magunkat, hogy nekünk Istennek kell élnünk mindennap! /FGy/

Vigyázzatok magatokra! "7Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. 8Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok. 9Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. 10Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek, 11mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel." (2János 1,7-11) Gyakran túlságosan beleéljük magunkat abba, hogy másokra vigyázzunk, másokat figyelmeztessünk. Aktuális a figyelmeztetés: vigyázzunk magunkra. Talán nehezebb magunkra vigyázni, mint másokra. Mások figyelmeztetése könnyen jön, azonban a magunk fegyelmezése óriási erőfeszítésbe kerül. Így ír erről Pál apostol: "megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre" (1Kor 9,27). Az ördög gyakran használja a figyelem elterelésének módszerét. Észreveteti az emberrel a mások hibáját, a mások feladatát, és miközben erre figyel, elmarad a saját életében az előrehaladás. Az Úr Jézus nagyon jól illusztrálja ezt a hegyi beszédben. Egy ember, akinek a szemében gerenda van, a "szívén hordozza" atyjafia sorsát, akinek szálka ment a szemébe! Lehetne önzetlennek nevezni, önfeláldozónak, aki maga elé helyez másokat, nem is törődik a saját bajával, csak a másiké legyen megoldva. Ez nem működik így a lelki életben. A magunk tisztaságára, jellemére feltétlenül vigyáznunk kell, hogy az egymással való törődés szép szolgálatát méltóképpen végezhessük. /FGy/

2011. január 29. A év, évközi idő, 3. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.

Zsid 11, 1-2.8-19
A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.
Mk 4, 35-40
Miért féltek, kicsinyhitűek?


A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.


A hit legyőzi a félelmet. A Jézus Krisztusba vetett hit megadja a
bátorságot, hogy bátran és bizalommal nézzünk szembe életünk dolgaival, bátran vágjunk neki mindennapi feladatainknak.
Jézus erejével járuk utunkon, és szombat lévén Máriához, égi édesanyánkhoz is bizalommal száll fohászunk, segíten közbenjárásával nekünk, járja ki nekünk a szükséges kegyelmet.


Zsid 11, 1-2.8-19 A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggy?z?dés arról,
amit nem látunk.
Mk 4, 35-40 Miért féltek, kicsinyhitűek?

A hit a nem látott dolgok bizonysága és reményeink alapja. Az Újszövetség szentjei is ebben a hitben adtak példát és ez a hit kapcsol egybe minket és odafűz az Istenhez, aki bennünket gyermekeinek ismer.

A hit legyőzi a félelmet. A Jézus Krisztusba vetett hit megadja a bátorságot, hogy bátran és bizalommal nézzünk szembe életünk dolgaival, bátran vágjunk neki mindennapi feladatainknak.
Jézus erejével járunk utunkon, és szombat lévén Máriához, égi édesanyánkhoz is bizalommal száll fohászunk, segítsen közbenjárásával nekünk, járja ki nekünk a szükséges kegyelmet.

Fulop Akos RM


Zsid 11,1-2.8-19

A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak'' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte.
Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!'' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?'' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!'' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?'' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?''

2011. január 29. - Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: ?Keljünk át a
   túlsó partra.? Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték
   úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar
   támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka
   végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: ?Mester, nem
   törődsz azzal, hogy elveszünk?? Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt
   mondta a tengernek: ?Hallgass el, nyugodj meg!? A szél elállt, és nagy
   csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: ?Miért féltek? Még mindig nincs
   bennetek hit?? Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: ?Ki
   lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki??
   Mk 4,35-40


   Elmélkedés:
   Amikor világunkban a tengeri szökőárak vagy más természeti csapások
   pusztításait látjuk, akkor sokszor gondolunk arra, hogy mennyire jó volna,
   ha az isteni szó napjainkban is megmutatkozna, és megszelídítené az emberi
   erőt messze meghaladó erőket. Talán azt érezzük, hogy miközben mi aggódunk
   és félünk, nem szól az Isten, hanem mintha némán pihenne, ahogyan Jézus is
   nyugodtan aludt, miközben az apostolok attól rettegtek, hogy elvesztik
   életüket.
   Amikor pedig Jézushoz fordulnak segítségért, az Úr azonnal csodát tesz,
   mégpedig olyat, mire talán nem is számítanak. Az Isteni Gondviselés akkor is
   törődik velünk, ha mi ezt nem is vesszük észre. Jézus mindig velünk van.
   Gondjaink, aggodalmaink és félelmeink csónakjában is velünk utazik. Kérjük
   bátran és csodát tesz velünk is!
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
   emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod
   csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy
   valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
   mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
   megvalósul.
   II. János Pál pápa

29. szombat (Szent Valériusz)

Zsid 11,1-2.8-19; Lk 1,69-75; Mk 4,35-41
    A hit a remélt dolgokban való bizalom

Zsid 11,1-2.8-19

A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte.

Lk 1,69-75

Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján.

Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!' Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?' Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!' Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?' Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?'

Erőt kértem az Úrtól, -
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam, -
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam, -
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem, -
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.
Szeretetre vágytam, -
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Meghallgatta imádságomat.


Erőtlenségemben segíts meg, Uram! Ámen.


Erre segélj, mi Krisztusunk,
Mivel mi csak benned bízunk
Segélj szent neved által;
S mi, hű nyájad akkor neked
Vígan mondunk dicséretet
Örök hálaadással.


Értelmetlenül élünk, Uram... Elszakadtunk Tőled, s parancsolataidat semmibe vettük... Büntetésedet megérdemeltük, magunknak kerestük a bajt... Kérünk, téríts vissza minket magadhoz, hogy el ne vesszünk a gyűlölködés mocsarában! Ámen.


Érzékenységért... a nem látható, de nagyon fontos dolgokra.


Év vége felé készülődve hálatelt szívvel gondolunk arra, hogy ebben az évben is milyen kegyelmes és gondviselő Atyánk voltál. Köszönjük Neked, hogy mindaz, amit tőled kaptunk, javunkra vált, még akkor is, ha sokszor abban a pillanatban nem úgy láttuk. Köszönet illet Téged, amiért sosem hagytál magunkra egy pillanatra sem, még akkor sem, amikor mi azt hittük, úgy véltük. Te mindig szorosan ott voltál velünk, és átsegítettél a nehézségeken, védelmeztél a veszélyektől, vigasztalást adtál, amikor csüggedtünk, és sok-sok örömmel ajándékoztál meg minket. Védelmet nyújtó tenyeredben megpihenhettünk mind ahányszor félelem vagy csüggedés lett úrrá rajtunk. Köszönöm, hogy Eléd letehettük mindig gondjainkat, bajainkat, és hogy Neked mindig volt ránk időd, nem úgy, ahogy nekünk Rád. Köszönöm, hogy megérttettél velünk dolgokat, és megőriztél minket. Kérlek Uram, add, hogy a jövő évet is Veled kezdhessük, mert Nélküled semminek sincs értelme. Őrizz meg minket az elkövetkező esztendőben is, tégy minket méltóvá és alkalmassá arra, hogy gyermekednek neveztessünk. Jézus Krisztusért kérlek hallgass meg minket. Ámen
(Bojtos Zita)


Ezen méltán örüljetek,
Istennel eggyé lettetek.
A gyermek ki megszületett
Ti testetek, ti véretek.


Felebarátom is Jézusnak megváltottja,
Ki ártatlan vérét
Mindnyájunkért ontotta:
S ha a szeretetben
Követője leszek,
Juhaimat és áldást
Tőle csak úgy veszek.