2011. január 20. - Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz.
   Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg
   a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság
   csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz
   végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy
   bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami
   bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább
   megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust,
   leborultak előtte, és így kiáltoztak: ?Te vagy az Isten Fia!? Ő azonban
   szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
   Mk 3,7-12


   Elmélkedés:
   Az evangéliumi leírás szerint tömegesen érkeznek Jézushoz az emberek. A
   betegekkel tett csodák híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre
   többen keresik Jézust. Vajon mi vezeti ezt a nagy tömeget? Bizonyára sokakat
   a különleges tetteket végrehajtó személy iránti kíváncsiság, a csodavárás,
   vagy a betegeket a gyógyulás vágya. Úgy tűnik, hogy Jézus ekkor, nyilvános
   működésének kezdetekor, még nem engedi, hogy az evilági dolgokban remélő
   tömegek megismerjék személyének titkát, ezért azoknak, akik felismerik, hogy
   ő az Isten Fia, megtiltja, hogy elmondják ezt.
   Jézust igazán megismerni, s benne felismerni az Isten Fiát, nem adatik meg
   mindenkinek, csak keveseknek. Ha csak a kíváncsiság vezet minket hozzá, a
   tömeghez tartozunk, amely csak a külső cselekedeteket látja. Ha az örök élet
   vágyával közeledünk hozzá, és mennyi Atyánkat szeretnénk megismerni általa,
   megtapasztalhatjuk a keveseknek megadatott belső kegyelmeket.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Reménység Istene! dicsőítünk Téged az úrvacsora, az eucharisztia
   ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus
   Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg
   érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a
   megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd
   el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg
   ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra ? az eucharisztia által
   formált népként ? szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.
   Imádság az ökumenikus imahét (2011. január 16-23.) 5. napjára