Január 20.

Gyötrődés és szorongás a gyülekezetért

"4Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok." (2Korinthus 2,4)

Van-e a lelkipásztornak "pásztori szíve"? Pál apostolnak az volt. Sok-sok idézetet lehetne felsorolni leveleiből - és nem csak az úgynevezett pásztori levelekből (1-2Tim és Tit) -, amelyek azt bizonyítják, hogy milyen sokat aggódott, tusakodott, imádkozott, követeket küldött, híreket elemzett, leveleket írt stb. a gyülekezetek gondjaival, ügyeivel, állapotával kapcsolatosan, amikor már nem lehetett közöttük. Amíg pedig közöttük szolgálhatott, addig éjjel-nappal értük fáradozott. Nem is tudjuk elképzelni, hogy mit jelenthetett, amikor azt mondta: "és ezenkívül még ott van... az összes gyülekezet gondja!" (2Kor 11,28). Lelkipásztoroknak, presbitereknek, diakónusoknak és a gyülekezet minden szolgálattevőjének ilyen pásztori szívvel kell rendelkezniük! Akik könynyen elfogadják a szakadásokat, elszakadnak maguk is saját gyülekezetüktől, s ezt még meg is magyarázzák "bibliai alapon", azoknak nincs pásztori szívük! "Hát részekre szakítható-e Krisztus?" - kérdezi Pál éppen a korinthusiakat (1Kor 1,13). Pásztori szív, erős testvéri szeretet, együtt érző és együtt szenvedni tudó lelkület, Krisztus testének megbecsülése (lKor 11,29), a gyülekezetben mások önmagunknál különbnek tartása, ezek jelzik azt, hogy valakinek van valami biblikus fogalma az újszövetségi gyülekezet lényegéről! /SzT/ Szlovák Tibor

 

Hamis közeledés Istenhez

"13Így szól az Úr: Mivel ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem, istenfélelme pedig csupán betanult emberi parancsolat, 14azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad. 15Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket? 16Micsoda fonákság! Egyenlőnek tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!" (Ézsaiás 29,13-16)

Az Istenhez való hamis közeledés meghatározását találjuk pontosan megfogalmazva mai igénkben. Hamisan közeledik Istenhez az olyan ember, aki "csak szájával közeledik hozzám, és ajkával dicsőít engem, de szíve távol van tőlem"! Az Istenhez való hamis közeledés másik jellemzője az, ha csak betanult emberi parancsolatok puszta betartásából áll valakinek az istentisztelete. Így az nem egyéb puszta vallásgyakorlásnál! Az is jellemzi valakinek Istenhez való hamis közeledését, ha "el akarja titkolni tervét" Isten elől. Azt gondolják, ha sötétben hajtják végre gonosz tetteiket, azt Isten úgyse látja! Erre az a próféta válasza, hogy micsoda fonákság ez. El lehet azt képzelni, hogy az Isten, aki alkotója minden embernek - hiszen ő a fazekas, mi pedig az agyagedényei vagyunk, melyeket ő készített -, ne ismerné titkos terveinket és dolgainkat? Az Újszövetség is idézi e fenti ige két részletét. Az Úr Jézus szerint a farizeusok által kialakított, hagyományok betartására alapozott törvényvallást találóan jellemzik Ézsaiás szavai (Mt 15,8-9). A Római levél pedig a fazekas szuverén tervezői, kivitelezői és használói jogát igazolja az agyag és fazekas egymáshoz való hatalmi viszonyának említésével (Róm 9,20-22). Tegyük őszinte szívvel, cselekedetekkel és valósággal, amit Jakab ajánl: "Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8). /SzT/ Szlovák Tibor