2017. november 23., csütörtök

Állhatatosságra nevel

?De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr"
(5Móz 7,22).

   Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet. A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak. Vannak vidékek, ahol évek szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő embereket beszennyező számos bűn közül. Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.
   A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg az embereket. Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen küzdjünk. Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás, világiasság, tévelygés: mindezek ?kiűzendők".
   De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin keresztül. Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja tenni: ?elűzi előled ezeket a népeket". De apránként cselekszi ezt meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket, éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a rabjai. Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és könyörögjünk nagyobbakért. Ne dugjuk vissza ?hüvelyébe a kardot", míg teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni.
   Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre,  és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!




Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.
Máté 9,37-38

Uram! Amikor az aratnivaló sok, de a munkás kevés, olyankor rengeteg áldás vész kárba. Ezt az igazságot nem nehéz belátni. Ezen akartál segíteni, amikor tanítványokat gyűjtöttél magad köré, és őket Isten országának munkásaivá tetted. Akkor is, amikor mostani szavaddal munkatársakért való imádkozásra buzdítottad őket. Mai világunk sok testi szegénységének, legfőképpen pedig lelki ínségének nem az az oka, mintha Isten keze most fukarabban mérné az áldást. Az oka kizárólag az, amiről Te beszélsz: kevesen vannak, akik Isten áldásait gondosan és szorgalommal betakarítanák. A gazdag Isten gazdag világában így él szegényen az ember.

Uram! Életemnek add meg azt a tartalmat és értelmet, hogy mennyei Atyám országában az Ő áldásait arathassam. Necsak a magam szükségleteinek a kielégítésére egynéhány kévét, hanem szorgalmas életmunkával másokért is fáradozzam. Taníts meg munkatársakat keresni, legfőképpen azon az úton, melyet ma ajánlasz Istenhez való imádkozásom útján, és ne hagyj minket a Te aratásodban csak úgy találomra munkálkodnunk, hanem Te magad rendezd el sorainkat, és add meg nekünk utasításaidat.


Az igazak öröme.
                               

     Az igazaknak reménysége öröm.
     Példabeszédek könyve 10, 28.
    
     Akármennyit bánt s keserít is a világ, akármennyi baj, betegség ér is, drágaság, háború, akárhogyan nyomorgat is, nem törődünk vele. Úgy vesszük, mintha savanyú almába harapnánk s keserű poharat kóstolnánk, csak azért, hogy annál jobban essék utána az édes s annál jobban kívánjuk megváltatásunk napját. Másként megkeményednénk, mint a gőgös; megátalkodott világ. Végtére nemcsak a szenvedést nem éreznénk, hanem Isten igéjére sem figyelmeznénk s az istentelenekkel együtt el kellene pusztulnunk.
     Isten csak kegyelmet gyakorol velünk, mikor megunatja velünk ezt a világot s egy jobb világgal vigasztal, amelynél jobbat szem nem látott, fül nem hallott. Ígéri, hogy eljön hamar nagy hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben s minden nyomorúságtól megszabadítva, örökkévaló örömre magához vész bennünket. Az istenteleneknek azonban ez nem lesz valami örvendetes látvány!
    
          Híveid közt engem állass,
          Hitetlenektől elválassz;
          Áldalak, hogy engem áldasz.
          Add hogy boldogságot nyerjek,
          És híveiddel örüljek,
          Mindörökké dicsérjelek.



AZ ÚRNAK SZENTELVE

"És legyen a város maga, és minden, ami benne van, teljesen az Úrnak szentelve." Józsué 6,20

A saját életed, amit az Úrnak adtál, teljesen Neki szentelted? Az életünkre az vonatkozik, ami Jerikóra. Ha az Úré vagy, legyél teljesen az övé! Jó volna végignézni az életünket, nem vettünk-e el az Istennek szentelt dolgokból? Az a vereség, ami Ai városánál érte a népet, Ákán bűne miatt volt. Később elmondja az Ige: "Loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak." Vigyázz, Ákán, Isten ujja téged keres! Aki a kevesen nem hű, azt Isten soha nem bízza sokra. Micsoda csodákat él át az, aki hűséges a rábízott dolgokban. Ha minden időd az Úré, nem veszel-e el belőle? Amit az oltárra tettél, ami a kedvtelésed volt, nem vetted-e vissza? "Izráel fiai hűtlenül bántak az Istennek szentelt dolgokkal." Sokszor cselekszünk hűtlenül a bűnvallásban. Szépítés, mellébeszélés nélkül tedd le a bűneidet. Ha az Úrnak adtad a szíved, ne vedd többé vissza! Ai ostroma előtt elmentek a kémek, és visszajöttek azzal: kevesen vannak, mi az nekünk. A Jerikóban történt győzelmet már maguknak tulajdonították. Az Istentől elszakadt ember mindig magabiztos. Másik jele az elkeseredés. "Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon?" Istent vádolják. Józsuénak szól az Úr: "Kelj fel! Miért is borulsz te arcra?" Nem kell Istennek a hitetlen imádság. A hitből való imádság jut el Hozzá. Amíg Istennek szentelt dolog van nálad, nem állhatsz meg Előtte. Ákán bűnvallása után következett a rettenetes ítélet. Nekünk helyünkbe állt Jézus. Rádobják az ítélet, a hamis vádak kövét. Jézus a szenvedés tüzében elégett a Golgotán. Ne tegyük átkozottá Isten népét elrejtett bűneinkkel!


BŐKEZŰSÉG ÉS JÓAKARAT
       
  "Mert bizonyság vagyok rá, erejök szerint, sőt erejük felett is adakoznak, sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket." (2Kor 8:3-4)
 
  A Krisztus halála után elindult munka az evangélium terjedése és szélesedése nagyobb anyagi készleteket tett szükségessé, és ez az alamizsnaadás törvényét sürgősebb szükségletté tette, mint az a zsidó uralom alatt volt. Most Isten nem kisebb ajándékot, hanem a világ bármely eddigi korszakához képest nagyobbat kér. A Krisztus által lefektetett elv az, hogy az ajándékok és áldozatok álljanak egyenes arányban a kapott világossággal és áldásokkal. Ő ezt mondta: "valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle." (Lk 12:48)
  A keresztény korszak áldásaira az első tanítványok is jótékony és nagylelkű tettekkel válaszoltak. Miután Krisztus elhagyta tanítványait és felemelkedett a mennybe, a Szentlélek kiáradása - mások megmentése érdekében - az önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz vezette őket. Amikor a jeruzsálemi szegény szentek szükségben voltak, Pál ekképp írt a pogányokból lett keresztényeknek a jótékonyság gyakorlásával kapcsolatban: "Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek." (2Kor 8:7) Itt a jótétemény a hit, a szeretet és keresztény buzgóság mellett kap helyet.
  Azok, akik azt gondolják, hogy jó keresztények, és közben bezárják fülüket és szívüket amikor Isten feleslegüket kéri, félelmetes tévedésben élnek. Vannak, akik bővelkednek az igazság szeretetének megvallásában, ami a szavakat illeti; érdeklődnek az igazság előrehaladása felől, ám ennek előmozdítása érdekében semmit sem tesznek. Az ilyenek hite halott, nem tartják életben a cselekedetek. Az Úr sohasem követ el ilyen tévedést, hogy megtérít egy lelket és a kapzsiság uralma alatt hagyja. (Review and Herald, 1874. augusztus 25.)
 

Istenem, köszönöm, hogy nem hagysz magamra, hogy erőt adsz, és napról napra megújítasz!


Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. (1Kor9,24)


Sokféle futóverseny létezik. Én mostanában különlegesnek számító versenyekre járok, a kutyámmal. A versenyt nekik, agaraknak rendezik, a feladat az, hogy egy körpályán üldözzenek egy műnyulat. Különlegessége ennek a versenynek az is, hogy a versenyzők, akárhányadik helyen végeztek is, megkapják jutalmukat, elkaphatják a nyulat. A kutyáknál ez természetes: mindenki megkapja a versenydíjat, hiszen mindenki teljes erejéből futott. Részt vettem már embereknek rendezett futóversenyen is. Ezen az ember taktikázik a táv hosszúságától függően, vagy éppen nem tudja beosztani az erejét, a végére elfárad, vagy egyszerűen csak aznap rossz kedve van, és nem akar futni. Nem fut teljes erőből, mert esetleg tudja: az a másik úgyis jobb nála.
Pál apostol szintén egy versenyre invitál bennünket. Ez a verseny is különleges, akárcsak az agaraké. Különlegessége az, hogy már elkezdődött, mégis be lehet még állni. Nem számít, ki mennyit képes teljesíteni, a lényeg itt az, hogy az ember minden erejét beleadva törekedjen a cél felé. Különleges ez a verseny a célját tekintve is. Életünk versenyének célja a "hervadhatatlan koszorú". Ezt a koszorút adta nekünk Isten, amikor Krisztus mindnyájunkért meghalt a keresztfán. Ezáltal lehetőséget kaptunk, hogy bekerüljünk a versenyzők közé, akik nem a saját erejükben bízva futják pályájukat, hanem Isten Szentlelkére bízzák életüket, mert tudják, hogy Isten szeretetétől semmi sem választhatja el őket.

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
(Jel 2,10)

Kérünk, Urunk, formálj minket, hogy napról napra felismerjük azt a pályát, amelyet elénk adsz, hogy ne akarjunk se kevesebbet, se többet annál, mint amit te kínálsz nekünk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése