A titkon való imádkozás
ELTÉRÍTÉS ISTENTŐL
Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van.
(Máté 6, 6)
Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek előtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk. Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt. A színpadias imádkozás utálatos Isten előtt, éppen úgy a „díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevőknek szól.
Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belső csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk. „Menj be a belső szobádba", azaz keresd a magányt, külsőleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy. Az Ő szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. - „Zárd be az ajtót" - biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra! Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elől. - Van-e rejtett helyed az imádkozásra? A magányos imádság nélkülözhetetlen. Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerűbb megtapasztalásokat. Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel. Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetően. Itt gyűjt a lélek „forrásvizet" (Zsolt 87, 7); különben a hívő ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegővé válik.
A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza. Sok olyan imádkozó hívő kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában. Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetők, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való hűséget. Aki sokat tartózkodik csendben az Úr előtt, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres. Érezhető rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek előtt, annál inkább ragyognak. Aki sokat imádkozik titkon, az erőt kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.
Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek előtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk. Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt. A színpadias imádkozás utálatos Isten előtt, éppen úgy a „díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevőknek szól.
Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belső csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk. „Menj be a belső szobádba", azaz keresd a magányt, külsőleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy. Az Ő szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. - „Zárd be az ajtót" - biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra! Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elől. - Van-e rejtett helyed az imádkozásra? A magányos imádság nélkülözhetetlen. Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerűbb megtapasztalásokat. Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel. Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetően. Itt gyűjt a lélek „forrásvizet" (Zsolt 87, 7); különben a hívő ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegővé válik.
A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza. Sok olyan imádkozó hívő kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában. Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetők, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való hűséget. Aki sokat tartózkodik csendben az Úr előtt, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres. Érezhető rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek előtt, annál inkább ragyognak. Aki sokat imádkozik titkon, az erőt kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.
ELTÉRÍTÉS ISTENTŐL
"Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal" (Zsolt 123,3).
Nem elsősorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belső állapotunk kárt szenved. "Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok" (Mal 2,16). Lelki-szellemi alkatunknak félelmetes hatásai vannak. Ez az az ellenség, amely bensőnkbe hatol és eltéríti gondolkozásunkat Istentől. Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabadna megtűrnünk magunkban. Ha megtűrjük, ráébredünk, hogy eltávolítanak Istenbe vetett hitünktől és mire visszatérünk nyugalmunkba Istenhez, addigra belé vetett hitünk semmivé lett és felülkerekedett bennünk a testbe és az emberi ügyeskedésbe vetett bizalom.
Őrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok, amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet. Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerűbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenről. Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak!
Őrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok, amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet. Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerűbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenről. Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak!
A másik, ami elvonja figyelmünket, a védekezés szenvedélye. Augustinus így imádkozott: "Ó Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytől, hogy szüntelenül védekezzem." Belső állapotunk lerombolhatja lelkünknek Istenbe vetett hitét. "Ki kell magyarázkodnom; meg kell értetnem magam az emberekkel." Urunk soha semmiben nem magyarázkodott. Hagyta, hogy a tévedések maguktól tisztázódjanak.
Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak előre szellemileg, és ez az észrevétel kritikává torzul, akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé. Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk őket, hanem hogy közbenjárjunk értük.
Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak előre szellemileg, és ez az észrevétel kritikává torzul, akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé. Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk őket, hanem hogy közbenjárjunk értük.
Engedelmeskedj Istennek a kis dolgokban
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.
– Lukács 16:10
Előfordult már, hogy valamilyen nagy dolgot akartál tenni Isten királyságáért, de úgy tűnt, hogy az Úr nem engedi? Ha történt ilyen, akkor annak valószínűleg alapos indoka volt.
Látni fogod, hogy mire gondolok, ha elolvasod, mit tett Isten Izrael gyermekeivel, miután kihozta őket Egyiptomból. Be akarta őket vinni az Ígéret Földjére. De mielőtt ezt megtette volna, tudnia kellett, hogy engedelmeskednek-e Neki. Tudnia kellett, hogy hallgatnak-e a hangjára. Mert ha nem, akkor az ellenség, akivel szembe kellett majd nézniük, elpusztította volna őket.
Látni fogod, hogy mire gondolok, ha elolvasod, mit tett Isten Izrael gyermekeivel, miután kihozta őket Egyiptomból. Be akarta őket vinni az Ígéret Földjére. De mielőtt ezt megtette volna, tudnia kellett, hogy engedelmeskednek-e Neki. Tudnia kellett, hogy hallgatnak-e a hangjára. Mert ha nem, akkor az ellenség, akivel szembe kellett majd nézniük, elpusztította volna őket.
Tudod, mit tett ekkor Isten? Megpróbálta őket egy kis dologban.
A 2 Mózes 16:4 elmeséli ezt az egyszerű tesztet. „És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?”
Isten egy kis, jelentéktelen dolog által, a napi betevőjükkel kapcsolatban vizsgálta meg, hogy hallgatnak-e Rá, vagy sem. Megmondta a népnek, hogy mennyit és mikor gyűjtsenek be, és arról is szólt, hogy mikor ne gyűjtsenek, sőt, hogy mit tegyenek az összeszedett étellel.
A zsidók ki is mentek, és sorra megszegték a parancsokat. A cselekedeteikkel azt jelezték Istennek, hogy az Ő hangja nem fontos számukra. Nem akartak engedelmeskedni a legegyszerűbb parancsnak sem.
Istennél ma is így működnek a dolgok. Mielőtt egy nagy feladatot bízna rád, először lehetőséget ad, hogy bebizonyítsd, rád lehet bízni kis feladatokat.
A zsidók ki is mentek, és sorra megszegték a parancsokat. A cselekedeteikkel azt jelezték Istennek, hogy az Ő hangja nem fontos számukra. Nem akartak engedelmeskedni a legegyszerűbb parancsnak sem.
Istennél ma is így működnek a dolgok. Mielőtt egy nagy feladatot bízna rád, először lehetőséget ad, hogy bebizonyítsd, rád lehet bízni kis feladatokat.
Sokan azonban elvétjük ezt a lehetőséget. Így imádkozunk: „Uram, mit akarsz, mit tegyek? Hova menjek? Megteszek bármit, amit mondasz.” De amikor az Úr azt mondja: „Azt akarom, hogy kelj fel, és imádkozz Szellemben egy órát minden reggel,” nem engedelmeskedünk. Azt mondjuk: „Igen, az jó lenne. Meg kell tennem.” De valahogy soha nem sikerül így cselekednünk.
Ne kövesd el ezt a hibát. Kezdj el már ma engedelmeskedni Istennek a kis dolgokban. Hadd lássa, hogy megbízhat benned akkor is, ha nagyobb hatalmat ad a kezedbe. Mutasd meg Neki, hogy hű vagy az Igéhez és a Szellem hangjához. Ha tudja, hogy nem hagyod, hogy az engedetlenség miatt elbukjál, akkor nagyobb dolgokat fog rád bízni.
Ne kövesd el ezt a hibát. Kezdj el már ma engedelmeskedni Istennek a kis dolgokban. Hadd lássa, hogy megbízhat benned akkor is, ha nagyobb hatalmat ad a kezedbe. Mutasd meg Neki, hogy hű vagy az Igéhez és a Szellem hangjához. Ha tudja, hogy nem hagyod, hogy az engedetlenség miatt elbukjál, akkor nagyobb dolgokat fog rád bízni.
Igei olvasmány: 2 Mózes 16:1-28
?Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.?
(Zsid. 12:3)
?Az a titokzatos gondviselés, amely megengedi, hogy az igazak szenvedjenek a gonoszok kezétől, sok gyenge hitű embert elbizonytalanít. Egyeseknek még az Istenbe vetett bizalma is megrendül azért, mert Isten eltűri, hogy a legbecstelenebb embereknek jól menjen a dolguk, míg a legjobbak szenvednek és gyötrődnek a gonoszok kegyetlenségétől. Hogyan tűrhet el Isten aki igazságos és irgalmas, akinek a hatalma végtelen, ilyen igazságtalanságot és elnyomást? ? kérdezik.
Isten elég bizonyítékát adta szeretetének. Nem szabad kételkednünk az ő jóságában csak azért, mert nem értjük a megnyilatkozásait. Jézus többet szenvedett értünk, mint amennyit bármelyik követője szenvedhet a gonosz emberek kegyetlensége miatt. Akiknek kínzást és mártírhalált kell szenvedniük, azok csupán Isten drága Fiának a nyomdokaiba lépnek.
Isten elég bizonyítékát adta szeretetének. Nem szabad kételkednünk az ő jóságában csak azért, mert nem értjük a megnyilatkozásait. Jézus többet szenvedett értünk, mint amennyit bármelyik követője szenvedhet a gonosz emberek kegyetlensége miatt. Akiknek kínzást és mártírhalált kell szenvedniük, azok csupán Isten drága Fiának a nyomdokaiba lépnek.
Isten nem felejti és nem hanyagolja el gyermekeit, csak megengedi, hogy a gonoszok kimutassák valódi jellemüket. De igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy megtisztuljanak, hogy példájukból mások is meglássák, milyen hatalom a hit és az istenfélelem, és hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és hitetlent. Isten hagyja, hogy a gonosz boldoguljon, hogy megmutassa az Istennel szembeni gyűlöletét. Amikor betelik gonoszságának a mértéke és megítéltetik, akkor az Isten igazságos és irgalmas voltát ismeri fel ebben mindenki.?
(Nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)
Köszönöm Atyám
Hálákat adván az Atyának, aki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek eltörlése. — Kolossé 1,12-14.
Az Újszövetség azt mondja nekünk, hogy hálát kell adnunk az Atyának, mert Ő alkalmassá tett minket valamire. Mire? „…a szentek örökségében való részvételre a világosságban!”
Az Amplified Bible így fordítja a 13-as verset: „[Az Atya] már kiszabadított és Önmagához vonzott minket a sötétség hatalmából és uralmából…”
Maga Isten szabadított meg minket a sátán hatalmából! A sátán országa a sötétség országa. Isten országa a világosság országa. Az Atya tett minket alkalmasakká a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Ő szabadított ki minket a sötétség hatalma és uralma alól. A sátánnak nincs hatalma felettünk. Nem uralkodhat felettünk. Nekünk pedig az mondatott, hogy adjunk hálát Istennek ezért!
Az Újszövetség azt mondja nekünk, hogy hálát kell adnunk az Atyának, mert Ő alkalmassá tett minket valamire. Mire? „…a szentek örökségében való részvételre a világosságban!”
Az Amplified Bible így fordítja a 13-as verset: „[Az Atya] már kiszabadított és Önmagához vonzott minket a sötétség hatalmából és uralmából…”
Maga Isten szabadított meg minket a sátán hatalmából! A sátán országa a sötétség országa. Isten országa a világosság országa. Az Atya tett minket alkalmasakká a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Ő szabadított ki minket a sötétség hatalma és uralma alól. A sátánnak nincs hatalma felettünk. Nem uralkodhat felettünk. Nekünk pedig az mondatott, hogy adjunk hálát Istennek ezért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése