2017. január 3., kedd

"Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság az..."
(Péld 19,22)

"Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, akkor ezt nem önmagától teszi, hanem Isten Lelkének a befolyása és munkája nyomán... Az irgalmas emberekben Isten együttérző szeretete nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei. Szívük együtemben dobban a végtelen szeretettel, menteni törekszenek és nem kárhoztatnak... Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi, hogy vajon megérdemlik-e, hanem ezt: hogyan segíthetek rajtuk? A legnyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, és akinek az érdekében Isten megbízta őt, hogy a békéltetés szolgálatát elvégezze."

(Gondolatok a Hegyi beszédről,
Boldogok az irgalmasok c. fejezetből)


Az ember - mint Isten képe

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt.
(1 Mózes 1, 27)

Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami felemelő: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a koronát teremtoi művére. Kevéssel tette őt kisebbé önmagánál, ahogy a 8. zsoltárban olvassuk. Dicsőséggel és tisztességgel koronázta meg őt. Igaz ugyan, hogy a teremtés minden egyéb művén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten fenségéből kapott valamit. Úrrá tette őt Isten a földön és mindent lábai alá vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott neki.


De az ember istenképűsége, mely lehetővé teszi, hogy uralma alatt tartsa a világot, kell hogy az Isten iránt való engedelmességben gyökerezzék, mert az ember nem Isten, hanem csak teremtmény és ezért Istentől függ. Szabadsága annyiból áll, hogy önként, tehát nem kényszerből rendeli alá magát Istennek.

Az embernek - mint Isten képének - közösségben kell lennie ősképével. Közösség azonban csak hasonló lények között lehetséges. Ember és állat között nincs teljes közösség. De az ember személyiség és ezért képes arra, hogy valóságos kapcsolatban legyen Istennel. Teremtésének pillanatától kezdve Isten iránt való vonzalom élt lelkében; nem akart és nem tudott őnélküle meglenni.


Sajnos, az ember eldobta magától koronáját. A bűneset következtében istenképűségét eljátszotta. Isten iránt való engedetlensége következtében a teremtett dolgok rabszolgája lett és saját vágyai fogságban tartják. Igaz ugyan, hogy értelme és akarata révén még
mindig uralkodik a természet felett, de már nem isteni értelemben, hanem zsarnoki és kizsákmányoló módon. Nem tekinti magát többé Isten szolgájának és sáfárának, nem gondozza szerető módon az ő műveit, hanem mindazt, amit Isten kezébe adott, önző módon kizsákmányolja.

A bűnbeesett ember önmagát keresi és önmagát veszíti el. Önmagát ülteti a trónra és önmagát alacsonyítja le. Csak akkor lesz ismét ember, ha egészen Istennek veti alá magát és csak amíg Istennek szolgál, uralkodik teljes és isteni értelemben.


FELHŐ ÉS HOMÁLYOSSÁG

"Felhő és homályosság van körülötte" (Zsolt 97,2).

Az Isten Szellemétől újjá nem született ember szerint Jézus tanításai nagyon egyszerűek. De ha megkereszteltettünk Szent Szellemmel, rájövünk, hogy "felhő és homályosság van körülötte". Ha szorosabb kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztus tanításaival, kezdjük a dolgokat valódi mivoltukban látni. Jézus tanításainak megértésére csak egyetlen egy mód van: ha a Szent Szellem világossága átjárja bensőnket. Ha még sohasem oldottuk le sarunkat lábunkról (2Móz 3,5), azaz nem hagytuk abba a vallásos közhelyek mondogatását, és ha még sohasem szabadultunk meg attól a nyegle bizalmaskodástól, amivel Istenhez szoktunk közeledni, akkor még az is kérdés: voltunk-e valaha is az Ő jelenlétében. Azok az emberek, akik fecsegnek és bizalmaskodnak vele, még sohasem találkoztak Jézus Krisztussal. Miután felszabadult örömmel és meglepetve felismerted, mit tesz Jézus Krisztus, áthatolhatatlan homályba jutsz, hogy ráébredj: kicsoda Ő.

Az Úr Jézus mondta: "...a beszédek, amiket én mondok nektek, szellem és élet" (Jn 6,63). A Biblia csak szóhalmaz volt nekünk - felhő és homályosság -, de a szavak hirtelen szellemmé és életté válnak, mikor Jézus Krisztus egy adott helyzetben újra mondja nekünk. Ezen az úton szól Isten hozzánk, nem álmok és látomások által, hanem Igéjében. Istenhez csak a legegyszerűbb úton, az Ige által juthat el az ember.


Légy áldás!


... örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, aki gyönyörködik az Ő szolgájának gyarapodásában.

– Zsoltárok 35:27


Ha a vallási hagyomány azt tanította neked, hogy Isten szegénynek és elnyomottnak akar téged látni, akkor van számodra egy jó hírem. A Biblia szerint az Úr gyönyörködik a gyarapodásodban. Isten azt akarja, hogy bővölködj!

Nemcsak anyagi tekintetben, hanem az életed minden területén, a szellemedben, a lelkedben és a testedben.

Nem számít, hol vagy, és ki vagy, Isten szabadnak akar látni minden rossz helyzettől. Miért? Mert szeret téged, és tartogat számodra egy munkát, amit el kell végezned. Azt akarja, hogy betöltsd az emberek szükségeit, és elég okos ahhoz, hogy tudja: nem adhatsz olyat másoknak, ami neked nincsen. Nem tudsz adakozni az evangélium terjesztésére, vagy nem tudsz ennivalót venni az éhezőnek, ha nincsen pénzed. Nem tudsz kimenni, hogy a betegekre tedd a kezedet, ha a kórházban fekszel. Nem tudsz örömöt adni másoknak, ha a depresszió fogva tart. Nem! Áldottnak kell lenned ahhoz, hogy áldás lehess mások számára.


Ha valóban bele akarsz ma lépni Isten gazdagságába, akkor tökéld el magadat, hogy áldás leszel mások számára, és még mielőtt észrevennéd, több mindent fogsz kapni Istentől, mint amiről valaha is álmodtál.

Ez történt velem is. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy mindenekelőtt adakozó leszek. Egy adakozó életformát alakítottam ki. Ma szó szerint azért élek, hogy adjak. És nem szégyellem elmondani, hogy Isten teherautókkal árasztja rám az áldást!

Ugyanezt megteszi érted is, ha Őt szolgálod – ha odaadod az idődet, a pénzedet és a szeretetedet azoknak, akiknek szükségük van rá. Légy adakozó – és Isten gyönyörködni fog abban, hogy gyarapít téged!

Igei olvasmány:  1 Mózes 12:1-4, 13:1-4


Tudd, hogy újjá lettél

Azért ha valaki Krisztusban van; új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.              — 2Korinthus 5,17.

Ez a mai igerész az egyik legkedvesebb Igém. Már akkor megragadtam az értelmét, amikor tinédzserként ágyhoz voltam kötve. Amikor pedig gyógyultan keltem föl a betegágyamból, mindenkinek elmondtam, akivel csak találkoztam: „Én egy új teremtés vagyok.”
Elmélkedj ezen a versen ma, mert ha nem érted meg az újjászületés igazságát, akadályozni fogja a hitedet és visszatarthat azoknak az áldásoknak az átvételétől, amiket Isten szán neked.
Látjuk, az ember szellemi természete bukott természet — sátáni természet. Az ember ezt a természetet a sátántól kapta, amikor Ádám bűnbeesett, és senki sem képes arra, hogy megváltoztassa saját emberi természetét. De Isten képes rá!
Amikor újjászülettél, valami belekerült a bensődbe. Ez azonnal megtörtént! A régi sátáni természet kikerült belőled. És Isten saját természete került beléd! Isten, mint egy vadonatúj teremtményt teremtett meg — új teremtménnyé lettél. A belső ember, a valóságos éned, a szellemi ember, Krisztusban új emberré lett.
Ezért ne tekints magadra fizikai ill. természetes szemmel. Tekints magadra szellemi nézőpontból. Úgy lásd magadat, mint új teremtményt a Krisztusban, hiszen Isten is így lát téged.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése