IDEJE, HOGY MOZDULJ!
„A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak." (2Mózes 15:4)
A fáraó 400 éve rabszolgasorban tartotta Izraelt. Aztán, amikor már éppen úgy gondolták, hogy megmenekültek tőle, a Vörös-tengernél szembetalálták magukat seregével. Ekkor lépett közbe Isten, és ezután már énekelhették: „A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak". Isten veled is ezt szeretné tenni. Bármi történt is veled, Ő áttud vinni rajta, és új éneket ad a szádba. Vajon ez gyorsan és könnyen megtörténhet? Nem, mind különböző módokon és különböző ütemben éljük meg. Hogyan jutottak át az izraeliták a Vörös-tengeren? Lépésenként. Amikor azonban átértek a túlpartra, a hátuk mögött összezáródó víztömeg elválasztó vonal lett múltjuk és jövőjük között. Ahhoz viszont, hogy túl tudj jutni a múlton, meg kell bocsátanod, és meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a múlt elveszíti az uralmát feletted. Fel kell kelned és hittel kijelentened, hogy ezeknek a régi dolgoknak többé nincs hatalmuk feletted. Jézus megígérte, hogy amikor egy adott kérdésben az Ő szavai lesznek a te szavaiddá is, a körülményeid elkezdenek megváltozni (Id. Márk 11:23-26). Engedd tehát, hogy Istené legyen az utolsó szó! De vigyázz, a régi emlékek megpróbálnak majd újabb egyezséget kialkudni, hogy kiderüljön, tényleg komolyan gondolod-e, hogy tovább akarsz lépni. Pál azt írja: „...ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok..." (Róma 6:12). Nos, maga a halál még nem zárja le a dolgot, temetés is kell. Ezért jelölj meg egy időpontot, egy helyet, és írd meg a sírfeliratot, melyen ez olvasható: „A múlt itt ér véget!" Mondd meg a fáraónak: „Seregeid és kísérteteid többé nem ártanak nekem" - és lépj tovább!
TEDD AZ ADAKOZÁST ÉLETSTÍLUSODDÁ!
„...a jókedvű adakozót szereti az Isten." (2Korintkus 9:7)
Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?" „Nem" - szipogott a kisfiú - „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!" Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?
Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „...aki bőven vet, bőven is arat" (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és - igen - az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!"
Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?" „Nem" - szipogott a kisfiú - „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!" Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?
Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán! Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „...aki bőven vet, bőven is arat" (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és - igen - az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek! Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!"
Tedd meg, amíg még megteheted!
„Kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.” (1Sámuel 20:18)
Amikor elveszíted egy szerettedet, felismered, hogy a kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a vagyon. De el szoktunk erről feledkezni akkor, amikor pozícióharcot folytatunk. Amikor megtudod, hogy kevés időd van hátra, először megdöbbensz, aztán átgondolod és átalakítod az értékrendedet. Arra késztet, hogy minden értékes pillanatot megtölts azokkal a szavakkal, amiket eddig elhallgattál, és azokkal a dolgokkal, amiket eddig elmulasztottál megtenni. Ne hagyd, hogy az ambíciónak (vagy vallásos buzgóságnak!) álcázott énközpontúság visszatartson attól, hogy kifejezd a szeretetedet azok iránt, akiknek szükségük van rá. Ejtsd meg azt a telefonhívást! Küldd el azt az e-mailt! Vedd meg azokat a virágokat! Mondd ki: „szeretlek”! Vagy más szavakkal: „legyél ott”! Legtöbbször az embereknek nem bölcs fejtegetéseinkre vagy briliáns válaszainkra van szükségük, csak szeretetünkre és támogatásunkra, és majd megtalálják a maguk válaszait.
Ha vezető vagy, akkor különösen nagy a veszély. Ne áldozd fel a családodat a karriered oltárán, különben késő lesz a bánat. Egy jól ismert misszionárius fia úgy állt az apja sírjánál, hogy egyetlen könnyet sem ejtett. Azt mondta valakinek: „Amid nem volt, azt nem is hiányolod. Az apám szerette a világ másik felén élő embereket, de nem tudom, hogy engem szeretett-e.” Ébredj fel! Ketyeg az óra, és a napok elrepülnek. Igen, teljesítened kell Istentől kapott megbízatásodat, de nem azoknak az embereknek a rovására, akik számítanak. Állj meg egy pillanatra, és gondold át ezeket a szavakat: „És Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt… Azután ezt mondta neki Jónátán… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz” (1Sámuel 20:17-18).
Amikor elveszíted egy szerettedet, felismered, hogy a kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a vagyon. De el szoktunk erről feledkezni akkor, amikor pozícióharcot folytatunk. Amikor megtudod, hogy kevés időd van hátra, először megdöbbensz, aztán átgondolod és átalakítod az értékrendedet. Arra késztet, hogy minden értékes pillanatot megtölts azokkal a szavakkal, amiket eddig elhallgattál, és azokkal a dolgokkal, amiket eddig elmulasztottál megtenni. Ne hagyd, hogy az ambíciónak (vagy vallásos buzgóságnak!) álcázott énközpontúság visszatartson attól, hogy kifejezd a szeretetedet azok iránt, akiknek szükségük van rá. Ejtsd meg azt a telefonhívást! Küldd el azt az e-mailt! Vedd meg azokat a virágokat! Mondd ki: „szeretlek”! Vagy más szavakkal: „legyél ott”! Legtöbbször az embereknek nem bölcs fejtegetéseinkre vagy briliáns válaszainkra van szükségük, csak szeretetünkre és támogatásunkra, és majd megtalálják a maguk válaszait.
Ha vezető vagy, akkor különösen nagy a veszély. Ne áldozd fel a családodat a karriered oltárán, különben késő lesz a bánat. Egy jól ismert misszionárius fia úgy állt az apja sírjánál, hogy egyetlen könnyet sem ejtett. Azt mondta valakinek: „Amid nem volt, azt nem is hiányolod. Az apám szerette a világ másik felén élő embereket, de nem tudom, hogy engem szeretett-e.” Ébredj fel! Ketyeg az óra, és a napok elrepülnek. Igen, teljesítened kell Istentől kapott megbízatásodat, de nem azoknak az embereknek a rovására, akik számítanak. Állj meg egy pillanatra, és gondold át ezeket a szavakat: „És Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt… Azután ezt mondta neki Jónátán… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz” (1Sámuel 20:17-18).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése