A TE UTAD VAGY ISTEN ÚTJA?

„Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." (Zsoltárok 25:9)
Hallottál már arról az idős hölgyről, aki házalóként kereste kenyerét? Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért. Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: „Hagyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek." Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt: „De miért dobja fel háromszor?" „Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!" - felelte az asszony. Vigyázz! Amikor nem tet­szik az irány, amit Isten mutat, te is úgy imádkozol, hogy közben azt reméled, megfogja gondolni magát, és azt mondja majd, amit hallani szeretnél? Ha így van, akkor még soha nem adtad fel az akaratodat az övéért! Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." (János 15:5). Csak úgy tudunk gyümölcsöt teremni, ha kapcso­latban maradunk Krisztussal. Ahogyan az élet a szőlőtőből áramlik a szőlővesszőkbe, úgy árad beléd, és árad át rajtad az Ő ereje, és elkezdi hatását gyakorolni az életed minden területén. A zsoltáros azt mondta: „Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." Isten megfogja mutatni neked a helyes utat, ha kéred. Lényegében csak két út van - az övé és a tiéd. Ha már belefáradtál abba, hogy a saját utadat járod, borulj térdre és kérd, hogy mutassa meg neked, hogyan járhatod az Ő útját!

Keresd az Istennel való találkozást!

„…kutatjátok az Írásokat… azok rólam tesznek bizonyságot.” (János 5:39)

Íme két nyomós ok arra, hogy miért kell elmédnek a Szentírással átitatódnia: 1) Hogy megtudd, kicsoda Isten. Egyszer egy kislánytól megkérdezte a tanítónője, hogy mit rajzol. „Istent” – felelte a kislány. „De őt még soha senki nem látta” – mondta a tanítónő. A kislány öntudatosan így felelt: „Majd meglátják, ha befejezem!” Amíg Jézus el nem jött, csak sejtéseink voltak Istenről. Aztán Jézus kijelentette: „aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9 Károli). Ha tudni akarod, kicsoda Isten, mit gondol, és hogyan cselekszik, kezdj el több időt tölteni Jézussal! 2) Hogy megtudd, ki vagy te. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy megszabadítsa Izráelt, Mózes két dolgot mondott Istennek: a) „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: … Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.” (2Mózes 3:13-14). Ahhoz, hogy tudd, ki vagy te, tudnod kell, hogy kicsoda Isten; akkor leszel szavahihető, lesz bizalmad, útmutatásod és célod. b) „Hátha nem hisznek nekem… De az Úr erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az Úr. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált” (2Mózes 4:1-3). Mózesnek már megvolt mindene, amire szüksége volt, csak még nem ismerte fel és nem tudta, hogyan használja, amíg Isten meg nem mutatta neki. Érted a lényeget? Ahhoz, hogy megtudd, ki vagy, és kicsoda Isten, keresned kell a vele való találkozást.

KI NE ALUDJON A FÁKLYA!

„...nem a gyorsak győznek a futásban..." (Prédikátor 9:11)

Az ókori görögök idején a maratoni futóknak induláskor egy fáklyát adtak. Ahhoz, hogy győzzenek, a célvonalat égő fáklyával kellett átlépniük. Micsoda kép! „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak..." (Lukács 12:48). Isten országában arra kaptál elhívást, hogy a lehető legjobban fusd végig a pályát úgy, hogy amikor átléped a célvonalat, a szívedben még mindig égjen a tűz. A fáklyás futás nehéz volt, hegyeken és völgyeken át vezetett az út. Kétségtelen, hogy voltak idők, amikor talán leelőzték a futót mások, amikor fogytán volt az ereje, amikor eltévedt, és vissza kellett találnia az ösvényre, vagy amikor megbotlott, és újra talpra kellett állnia. Ezen a versenyen nem a stílus számított, hanem a kitartás!

A Biblia azt mondja: „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra... Gondoljatok rá... hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek" (Zsidók 12:1-3). Hogyan futotta meg Jézus a saját pályáját? Tizenkét éves fiúként ezt mondta szüleinek: „...nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem" (Lukács 2:49 NKJV). Később, amikor a tömeg megpróbálta őt más irányba terelni, és ráerőltetni a maga napirendjét, ezt mondta: „Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem..." (János 9:4 NKJV). A kereszttel szembenézve, kijelentette: „Én ezért születtem..." (János 18:37 NKJV). A kereszten pedig kihirdette: „Elvégeztetett!" (János 19:30). A Jelenések könyvében olvassuk az utolsó feljegyzett Krisztusra vetett pillantást: „...szeme [olyan volt], mint a tűz lángja" (Jelenések 1:14). Ő égő fáklyával ért a célba - és Ő a te példaképed!