A benned folyó munka
„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)
Pál azt írja: „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Korinthus 4:16). Van egy külső embered: a tested, a személyiséged, a hírneved. És van egy belső embered: a jellemed, a lelked és a szellemed. A külső ember az, amit mindenki lát, a belső embered láthatatlan. A külső emberedre kényszerítően hathatnak más emberek vagy külső erők, de a belső embered mindig szabadon dönthet. A külső embered időleges, a belső embered örök. Tetszik vagy sem, a külső embered „romlik”. Huszonöt éves kortól a csontok elkezdenek kalciumot veszíteni, és törékennyé válnak, a bőröd veszít rugalmasságából és ráncosodik, majd megjelennek az időskori foltok. Ha harmincévesnél idősebb vagy, akkor naponta ezernyi agysejtedet veszíted el, és súlyfelesleg kezd megjelenni úgy középtájon. Körülötted mindenki, aki szintén elmúlt már harminc, a tudtodra akarja adni, hogy megért. Szeretnek, persze, de őszintén szólva, már alig várták. Harcolhatsz ellene, de nem fogsz győzni. Pazarolhatsz időt és pénzt a külsődre, tornáztathatod, éheztetheted, botoxozhatod, feszesítheted, felemelheted, felvarrathatod, barníthatod és öltöztetheted márkás ruhákba, de akkor is az az igazság, hogy: „…mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:20 Károli). De íme, ami igazán fontos: te magad sohasem fogsz megszűnni létezni. A lelked, a belső embered azt a folyamatot éli át, melynek végén vagy valami hihetetlenül jó, vagy valami elképzelhetetlenül sötét lesz. Ez az, amit Isten lát, amikor rád néz. Ez az, ami számára a legfontosabb. Ezért erőfeszítéseidet a belső emberedre fordítsd!
Egy napon Isten elküldte Sámuel prófétát, hogy keresse meg azt az embert, aki majd Izráel következő királya lesz. Sámuel látott egy nagyon jó megjelenésű, jó benyomást keltő fiatalembert, és azt gondolta: „Biztosan ő lesz az”. De Isten más mércével mér. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Az egyik állandó kritika, amivel Pálnak együtt kellett élnie, az volt, hogy az emberek azt mondták róla, hogy a külső megjelenése nem túl megnyerő; „…testi megjelenése erőtlen…” (2Korinthus 10:10). Teste nemcsak öreg volt, de számos szenvedésen is keresztülment már: megkorbácsolták, megkövezték, éhezett, megverték, börtönbe zárták. „Nem nagyon zavar” – mondta Pál – „a belső az, ami számít. Valami történik belül, olyan mintha épp az ellenkezője lenne annak, ami kívül történik. Kívül minden nap egy kicsit haldoklom. Belül életre kelek, változom, egyre erősebb leszek. Az öröm újra meg újra kibuggyan belőlem, még a börtönben is. Egyre inkább tele vagyok reménységgel, bár tudom, hogy a testem hamarosan meghal. Egyre több embert szeretek, még azokat is, akik miatt ide kerültem. Ez a legfurcsább dolog: kívül haldoklom, de belül életre kelek.” Pál tökélyre fejlesztette ezt a belső csatát. Gondolatait folyton a menny felé irányította. Börtönben lévő öregemberként sokkal inkább élt, mint addig valaha is. Ezért írta ezt: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35). Nos, a bajok és nehézségek elég könnyen megnyerhetik a külső csatát, de van egy belső éned, ott benned legbelül, amihez senki nem férhet hozzá. Erre a belső emberedre kell odafigyelned, mert ezt a csatát meg tudod nyerni!
Légy hálás a külső énedért! Békülj ki vele! Örülj az erősségeinek! Fogadd el a korlátait! Dolgoztasd meg keményen! Örülj, ha előléptetik! De ne feledd: az enyészeté lesz. A másik oldalról viszont a belső embered olyan dicsőséget nyerhet, melyet soha el sem tudtál képzelni. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1János 3:2-3). A legnagyobb befektetéseidet erre fordítsd, mert ez megmarad! Mérlegeket, tükröket és centiket használunk, hogy nyomon kövessük külsőnk alakulását. De hogyan tudjuk nyomon követni annak a részünknek a jóllétét, amely örökre megmarad? Ez bizonyára kicsit eltér mindenkinél, de van néhány olyan tükör, mérleg és mérőszalag, amely segíthet elindulni: 1) önvizsgálat és bűnbánat; 2) barátok, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják neked az igazat; 3) Istennel egyedül töltött idő és Őrá figyelés; 4) a Szentírásra fordított idő, amely megújítja elmédet; 5) a naptárad és a csekkfüzeted felülvizsgálata; 6) az ilyen kérdések, mint: Mennyire könnyen csüggedek el mostanában? Milyen könnyen idegesítem fel magam a hat hónappal ezelőttihez képest?; 7) odafigyelés a gondolataidra: Mi tereli el a gondolataidat? Hogyan rabolja meg az életedet és az örömödet az irigység, gáncsoskodás, ítélkezés vagy testi vágyak? Rajta, vedd komolyan: dolgozz a belsődön!
Pál azt írja: „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Korinthus 4:16). Van egy külső embered: a tested, a személyiséged, a hírneved. És van egy belső embered: a jellemed, a lelked és a szellemed. A külső ember az, amit mindenki lát, a belső embered láthatatlan. A külső emberedre kényszerítően hathatnak más emberek vagy külső erők, de a belső embered mindig szabadon dönthet. A külső embered időleges, a belső embered örök. Tetszik vagy sem, a külső embered „romlik”. Huszonöt éves kortól a csontok elkezdenek kalciumot veszíteni, és törékennyé válnak, a bőröd veszít rugalmasságából és ráncosodik, majd megjelennek az időskori foltok. Ha harmincévesnél idősebb vagy, akkor naponta ezernyi agysejtedet veszíted el, és súlyfelesleg kezd megjelenni úgy középtájon. Körülötted mindenki, aki szintén elmúlt már harminc, a tudtodra akarja adni, hogy megért. Szeretnek, persze, de őszintén szólva, már alig várták. Harcolhatsz ellene, de nem fogsz győzni. Pazarolhatsz időt és pénzt a külsődre, tornáztathatod, éheztetheted, botoxozhatod, feszesítheted, felemelheted, felvarrathatod, barníthatod és öltöztetheted márkás ruhákba, de akkor is az az igazság, hogy: „…mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:20 Károli). De íme, ami igazán fontos: te magad sohasem fogsz megszűnni létezni. A lelked, a belső embered azt a folyamatot éli át, melynek végén vagy valami hihetetlenül jó, vagy valami elképzelhetetlenül sötét lesz. Ez az, amit Isten lát, amikor rád néz. Ez az, ami számára a legfontosabb. Ezért erőfeszítéseidet a belső emberedre fordítsd!
Egy napon Isten elküldte Sámuel prófétát, hogy keresse meg azt az embert, aki majd Izráel következő királya lesz. Sámuel látott egy nagyon jó megjelenésű, jó benyomást keltő fiatalembert, és azt gondolta: „Biztosan ő lesz az”. De Isten más mércével mér. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Az egyik állandó kritika, amivel Pálnak együtt kellett élnie, az volt, hogy az emberek azt mondták róla, hogy a külső megjelenése nem túl megnyerő; „…testi megjelenése erőtlen…” (2Korinthus 10:10). Teste nemcsak öreg volt, de számos szenvedésen is keresztülment már: megkorbácsolták, megkövezték, éhezett, megverték, börtönbe zárták. „Nem nagyon zavar” – mondta Pál – „a belső az, ami számít. Valami történik belül, olyan mintha épp az ellenkezője lenne annak, ami kívül történik. Kívül minden nap egy kicsit haldoklom. Belül életre kelek, változom, egyre erősebb leszek. Az öröm újra meg újra kibuggyan belőlem, még a börtönben is. Egyre inkább tele vagyok reménységgel, bár tudom, hogy a testem hamarosan meghal. Egyre több embert szeretek, még azokat is, akik miatt ide kerültem. Ez a legfurcsább dolog: kívül haldoklom, de belül életre kelek.” Pál tökélyre fejlesztette ezt a belső csatát. Gondolatait folyton a menny felé irányította. Börtönben lévő öregemberként sokkal inkább élt, mint addig valaha is. Ezért írta ezt: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35). Nos, a bajok és nehézségek elég könnyen megnyerhetik a külső csatát, de van egy belső éned, ott benned legbelül, amihez senki nem férhet hozzá. Erre a belső emberedre kell odafigyelned, mert ezt a csatát meg tudod nyerni!
Légy hálás a külső énedért! Békülj ki vele! Örülj az erősségeinek! Fogadd el a korlátait! Dolgoztasd meg keményen! Örülj, ha előléptetik! De ne feledd: az enyészeté lesz. A másik oldalról viszont a belső embered olyan dicsőséget nyerhet, melyet soha el sem tudtál képzelni. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1János 3:2-3). A legnagyobb befektetéseidet erre fordítsd, mert ez megmarad! Mérlegeket, tükröket és centiket használunk, hogy nyomon kövessük külsőnk alakulását. De hogyan tudjuk nyomon követni annak a részünknek a jóllétét, amely örökre megmarad? Ez bizonyára kicsit eltér mindenkinél, de van néhány olyan tükör, mérleg és mérőszalag, amely segíthet elindulni: 1) önvizsgálat és bűnbánat; 2) barátok, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják neked az igazat; 3) Istennel egyedül töltött idő és Őrá figyelés; 4) a Szentírásra fordított idő, amely megújítja elmédet; 5) a naptárad és a csekkfüzeted felülvizsgálata; 6) az ilyen kérdések, mint: Mennyire könnyen csüggedek el mostanában? Milyen könnyen idegesítem fel magam a hat hónappal ezelőttihez képest?; 7) odafigyelés a gondolataidra: Mi tereli el a gondolataidat? Hogyan rabolja meg az életedet és az örömödet az irigység, gáncsoskodás, ítélkezés vagy testi vágyak? Rajta, vedd komolyan: dolgozz a belsődön!
Fordítsuk meg a generációs csúszdát!
„…és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat…” (Bírák 2:10)
Élete végéhez közeledve Józsué összehívta a nép vezetőit, és ezt mondta: „Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek...” (Józsué 23:3). Hallgatói emlékezhettek arra, hogyan táplálta őket Isten természetfeletti módon negyven éven át, hogy látták a Vörös-tengert kettéválni és Jerikó falait leomlani. Ezután Józsué nyílt színvallásra szólította fel őket: „válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” (Józsué 24:15). És mit tettek? „Izráel az Urat szolgálta Józsué egész idejében…” (Józsué 24:31). Eddig minden szép és jó, de nézzük csak meg közelebbről! Ők csak részben szolgálták Istent, és csak akkor, amikor ez megfelelt nekik. Az egyetlen katonai feladat, ami Józsué halála utánra maradt, az volt, hogy a pogány bálványimádás utolsó gócpontját is felszámolják. De Izráel „…nem űzte el a lakosokat…” (Bírák 1:27 Károli).
Míg Józsué teljesen elkötelezett volt Isten iránt, a vének elkötelezettsége csak részleges volt. És mi lett a következmény? Fiaik és leányaik elkezdtek a szomszédos népekkel házasodni, és átvették azok bűnös életvitelét. „és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat… azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr… és így ingerelték az Urat… Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal” (Bírák 2:10-12,19). Mi formálta ezeknek a gyermekeknek a szellemi értékrendjét? Szüleik megalkuvása! Ezt hívják generációs csúszdának. Segít megértenünk, hogy hogyan formáltak minket a szüleink, és megjósolja, hogy a mi elkötelezettségünk – vagy annak a hiánya – hogyan fogja formálni a mi gyermekeinket. Szülők, elsősorban tiétek a terep! Adjatok gyermekeiteknek mély szellemi gyökereket, amilyen korán csak lehet! Így ha majd lázadni fognak, lesznek emlékeik és értékeik, melyekhez visszatérhetnek. Ne csak beszéljetek nekik Istenről, legyetek számukra az istenfélő élet jó példái minden nap!
Élete végéhez közeledve Józsué összehívta a nép vezetőit, és ezt mondta: „Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek...” (Józsué 23:3). Hallgatói emlékezhettek arra, hogyan táplálta őket Isten természetfeletti módon negyven éven át, hogy látták a Vörös-tengert kettéválni és Jerikó falait leomlani. Ezután Józsué nyílt színvallásra szólította fel őket: „válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” (Józsué 24:15). És mit tettek? „Izráel az Urat szolgálta Józsué egész idejében…” (Józsué 24:31). Eddig minden szép és jó, de nézzük csak meg közelebbről! Ők csak részben szolgálták Istent, és csak akkor, amikor ez megfelelt nekik. Az egyetlen katonai feladat, ami Józsué halála utánra maradt, az volt, hogy a pogány bálványimádás utolsó gócpontját is felszámolják. De Izráel „…nem űzte el a lakosokat…” (Bírák 1:27 Károli).
Míg Józsué teljesen elkötelezett volt Isten iránt, a vének elkötelezettsége csak részleges volt. És mi lett a következmény? Fiaik és leányaik elkezdtek a szomszédos népekkel házasodni, és átvették azok bűnös életvitelét. „és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat… azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr… és így ingerelték az Urat… Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal” (Bírák 2:10-12,19). Mi formálta ezeknek a gyermekeknek a szellemi értékrendjét? Szüleik megalkuvása! Ezt hívják generációs csúszdának. Segít megértenünk, hogy hogyan formáltak minket a szüleink, és megjósolja, hogy a mi elkötelezettségünk – vagy annak a hiánya – hogyan fogja formálni a mi gyermekeinket. Szülők, elsősorban tiétek a terep! Adjatok gyermekeiteknek mély szellemi gyökereket, amilyen korán csak lehet! Így ha majd lázadni fognak, lesznek emlékeik és értékeik, melyekhez visszatérhetnek. Ne csak beszéljetek nekik Istenről, legyetek számukra az istenfélő élet jó példái minden nap!
NE HAGYD ABBA A GYERMEKEDÉRT VALÓ IMÁDKOZÁST!
„Ezért a gyermekért imádkoztam…” (1Sámuel 1:27)
Minden szent egyszer gyermek volt, és gyermek volt egyszer minden bűnöző is. Mitől lesznek különbözőek? A lista legtetején a szülők hatása áll! Sámuel próféta negyven éven át vezette Izráel népét, felkente királlyá Dávidot, és ellátta őt tanácsaival néhány életbevágóan fontos döntésében. De ki volt legnagyobb hatással Sámuel életére? Az édesanyja: Anna. Figyeld csak, mit imádkozott fia születésekor: „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!...” (1Sámuel 1:27-28). Soha ne becsüld alá, milyen hatalmas erő szabadul fel, amikor egy szülő a gyermekéért imádkozik! Egyedül Isten tudja, hogy mennyi imádságra érkezik épp most válasz, mert egy hívő szülő évekkel ezelőtt imádkozott. Ha olyasmit csinálsz ebben a felgyorsult társadalomban, ami elveszi az idődet a gyermekeidért és unokáidért való imádkozástól, akkor túl sok mindent vállaltál magadra! Semmi sem fontosabb, mint az az idő, amelyet az ő érdekükben töltesz Istennel. Még nincs túl késő akkor sem, ha ez a gyermek annyi könnyet és bánatot okozott neked. Jézus édesanyjának végig kellett néznie, ahogy a fiát keresztre feszítik, de örülhetett annak is, hogy láthatja halálból feltámadottan. Lehet, hogy úgy kerülsz a sírodba, hogy nem tudod, imádságaid használtak-e, vagy hogy mikor érkezik rájuk válasz, de soha, soha ne add fel az imádságot, mert: a) Isten saját időzítése szerint dolgozik, nem a mi menetrendünk szerint; b) az Ő módszerei és eszközei sokkal jobbak a mieinknél; c) ha egy szülő imádkozik – Isten cselekszik!
Minden szent egyszer gyermek volt, és gyermek volt egyszer minden bűnöző is. Mitől lesznek különbözőek? A lista legtetején a szülők hatása áll! Sámuel próféta negyven éven át vezette Izráel népét, felkente királlyá Dávidot, és ellátta őt tanácsaival néhány életbevágóan fontos döntésében. De ki volt legnagyobb hatással Sámuel életére? Az édesanyja: Anna. Figyeld csak, mit imádkozott fia születésekor: „Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!...” (1Sámuel 1:27-28). Soha ne becsüld alá, milyen hatalmas erő szabadul fel, amikor egy szülő a gyermekéért imádkozik! Egyedül Isten tudja, hogy mennyi imádságra érkezik épp most válasz, mert egy hívő szülő évekkel ezelőtt imádkozott. Ha olyasmit csinálsz ebben a felgyorsult társadalomban, ami elveszi az idődet a gyermekeidért és unokáidért való imádkozástól, akkor túl sok mindent vállaltál magadra! Semmi sem fontosabb, mint az az idő, amelyet az ő érdekükben töltesz Istennel. Még nincs túl késő akkor sem, ha ez a gyermek annyi könnyet és bánatot okozott neked. Jézus édesanyjának végig kellett néznie, ahogy a fiát keresztre feszítik, de örülhetett annak is, hogy láthatja halálból feltámadottan. Lehet, hogy úgy kerülsz a sírodba, hogy nem tudod, imádságaid használtak-e, vagy hogy mikor érkezik rájuk válasz, de soha, soha ne add fel az imádságot, mert: a) Isten saját időzítése szerint dolgozik, nem a mi menetrendünk szerint; b) az Ő módszerei és eszközei sokkal jobbak a mieinknél; c) ha egy szülő imádkozik – Isten cselekszik!
TANULD MEG ÁTRUHÁZNI A FELADATOT!
„Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni.” (2Mózes 18:18)
Reagan elnök mondta: „Vedd körül magad a lehető legjobb emberekkel, ruházd rájuk a hatalmat, és ne avatkozz közbe!” Előfordul, hogy annyira igyekszünk tetszeni Istennek, hogy olyan dolgokat is felvállalunk, amik túl nehezek ahhoz, hogy egyedül tudjunk boldogulni velük. Mózes ébrenlétének minden percét azzal töltötte, hogy meghallgassa a hosszú sorokban rá váró emberek panaszait. Végül z apósa ezt mondta neki: „Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van” (2Mózes 18:18), és azt tanácsolta neki, hogy nevezzen ki alkalmas vezetőket, ők majd könnyítenek terhén (ld. 2Mzes 18:22). Ezzel a megoldással mindenki jól járt: az emberek hamarabb kaptak segítséget, és Mózesből is jobb vezető lett. Egy bibliatanító írja: „Az egyik legnagyobb kihívás… felismerni, amit Isten nem vár el tőlünk. Szeretjük Istent, szeretjük az ő népét, és látjuk a sok szükséget. Jó szándékunk azonban időnként többet árt, mint használ… Amikor észreveszel egy szükséget, ne feltételezd rögtön, hogy Isten általad akarja betölteni. A szolgálatra az egyetlen ok az, ha Isten világosan azt mondja neked, hogy ez az ő akarata. Ha túlságosan elborítanak a tennivalók… valószínűleg többet végzel, mint amire Isten kért. Imádkozz a megbízatásokért, mielőtt felvállalnád őket, így nem fosztod meg magadat, sem másokat a legjobbtól, amit Isten tervezett.” Jon Walker hozzáteszi: „Képzeld el, hogy Isten a mai kor Michelangelójának teremtett, de te annyira elfoglalt vagy mindenfélével – jó dolgokkal -, hogy nem is jutsz az ecset vagy a véső közelébe. Úgy végzed, hogy kimaradt az életedből a legjobb, mert mellékvágányra terelt a jó hajszolása- Mekkora csalódás… isten számára… és az emberek számára, akik áldást nyertek volna abból, ha arra összpontosítottál volna, amire Isten elhívott.” Tanuld meg átruházni a feladatokat! Engedd el a terheket, amikről Isten soha nem is akarta, hogy te hordozd őket, és összpontosíts arra, amire Ő hívott el!
Reagan elnök mondta: „Vedd körül magad a lehető legjobb emberekkel, ruházd rájuk a hatalmat, és ne avatkozz közbe!” Előfordul, hogy annyira igyekszünk tetszeni Istennek, hogy olyan dolgokat is felvállalunk, amik túl nehezek ahhoz, hogy egyedül tudjunk boldogulni velük. Mózes ébrenlétének minden percét azzal töltötte, hogy meghallgassa a hosszú sorokban rá váró emberek panaszait. Végül z apósa ezt mondta neki: „Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van” (2Mózes 18:18), és azt tanácsolta neki, hogy nevezzen ki alkalmas vezetőket, ők majd könnyítenek terhén (ld. 2Mzes 18:22). Ezzel a megoldással mindenki jól járt: az emberek hamarabb kaptak segítséget, és Mózesből is jobb vezető lett. Egy bibliatanító írja: „Az egyik legnagyobb kihívás… felismerni, amit Isten nem vár el tőlünk. Szeretjük Istent, szeretjük az ő népét, és látjuk a sok szükséget. Jó szándékunk azonban időnként többet árt, mint használ… Amikor észreveszel egy szükséget, ne feltételezd rögtön, hogy Isten általad akarja betölteni. A szolgálatra az egyetlen ok az, ha Isten világosan azt mondja neked, hogy ez az ő akarata. Ha túlságosan elborítanak a tennivalók… valószínűleg többet végzel, mint amire Isten kért. Imádkozz a megbízatásokért, mielőtt felvállalnád őket, így nem fosztod meg magadat, sem másokat a legjobbtól, amit Isten tervezett.” Jon Walker hozzáteszi: „Képzeld el, hogy Isten a mai kor Michelangelójának teremtett, de te annyira elfoglalt vagy mindenfélével – jó dolgokkal -, hogy nem is jutsz az ecset vagy a véső közelébe. Úgy végzed, hogy kimaradt az életedből a legjobb, mert mellékvágányra terelt a jó hajszolása- Mekkora csalódás… isten számára… és az emberek számára, akik áldást nyertek volna abból, ha arra összpontosítottál volna, amire Isten elhívott.” Tanuld meg átruházni a feladatokat! Engedd el a terheket, amikről Isten soha nem is akarta, hogy te hordozd őket, és összpontosíts arra, amire Ő hívott el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése