A szegények evangélioma  

                         Máté 11. 2-10.
    
     A vakok látnak és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak feltámadnak és a szegényeknek evangéliom hirdettetik.
     Máté 11, 5.
    
     Jól jegyezzük meg és hirdessük mindenfelé, hogy Krisztus olyanok nyomorúságán akar segíteni, akiken a világ minden hatalma se tudna segíteni. Mert ugyan hol van az a híres doktor, aki a vakot látóvá, a poklost tisztává tudta volna gyógyítani. Aminthogy prédikátor sem akadt még, aki a szegényeknek evangéliomot tudott volna hirdetni, vagyis aki a megkeseredett, szorongó lelket önmagával tudta volna megvigasztalni s a szomorú szív fuldokló fájdalmát örömre tudta volna váltani.
     Mert csak egy örömhír van; az, hogy Krisztus megfizetett bűneinkért, s szenvedésével megváltott az örök haláltól. Az Ő országa és tiszte az, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdesse. Ezekhez jött, nem pedig a gőgös "szentek"-hez, akik nem tartják magukat bűnösnek s úgy érzik, hogy idei nem szorulnak.

    
          Csüggedt hívek, ne féljetek,
          Erősödjék meg lelketek;
          Viduljon föl bús orcátok,
          Szabadító jön hozzátok.

Add, hogy lássak, Uram!

Meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek. (Lk 2,30-32 )

A fásult mindennapok kergetik egymást: elfut egy nap, aztán még egy és még egy... De meddig? Meddig kell még számolgatnom? Meddig kell még szélmalomharcot vívnom az idővel? Az én időm is véges, most mégis siettetem... Kegyetlen feladat a várakozás: lassulnak a napok, egyre csak nyúlnak - egészen a sötétség mélyéig. És lassan én is belefáradok... Meddig még, kérdem egy éberebb pillanatban, meddig tűrjem még a hétköznapok lélekromboló ürességét?! Egyre feszültebben várom a csodát; lássak végre, legyen végre ünnep! De mintha hályog lenne szemeimen: nyitva vannak, de csak foltokat látok, három apró elmosódott fénypontocskát valahol távol. És a világból körülöttem csak pillanatokat tudok megragadni. Egyre inkább erőt vesz rajtam a késztetés, hogy letépjem szemeimről a hályogot, hogy még egy gyertyát gyújtsak, hogy lássak. Vagy rohannék a három távolban táncoló fénypont felé, szemben az idővel, térrel, szemben a Mindenséggel. Hiszen ott lehet valahol, ott a távolban. Csak odáig kellene elérnem. De csak botorkálok a sötétben, keresek valamit vagy valakit, aki segíthetne. Botorkálok egyedül a sötétben, néha átesem valamin, néha belerúgok valakibe... Pedig tudom: ha lehajolnék, le, csak egy kicsit, akkor lehullana a szemeimet fogva tartó hályog, és mindent beragyogna a Fény. És akkor csak ő lesz velem...

Ó, titkok titka: A földön ittlent, Belülről nézzen,
Mindenki mindent, Szemet és szívet, És harcot és
békét!- Áldja meg az Úr, Áldja meg az Úr, A belülről
látók Fényességét. (Dsida Jenő)

Atyám, légy velem a várakozás nehéz napjaiban, mikor a sötétben a világosság után kutatok. Ámen.


    ADVENTI VETKŐZÉS

"Vegyétek le róla a szennyes ruhákat!" Zakariás 3,4

Rólunk mondja az Úr, vegyétek le róla. Nekünk kell akarni, de aki leveszi, az mindig az Úr. Rajtunk nem csak egy szennyes ruha van. Az Ef 4,18-tól sorolja az Ige a szennyes ruhákat. Az első ruha az értelmünkről beszél. Le kell vetni a tudatlanságot. A mai világban elveszett az erkölcsi érzék. Nagy nyugalommal adja magát az ember erre a szennyre. Nem neki nyereség ez, hanem a Sátánnak. Ami mindent eltakar, egy nagy köpeny - a hazugság. A Biblia szerint a Sátán a hazugság atyja. "Ám haragudjatok" - ez nem felszólítás. Ha előfordul, "a nap le ne menjen a ti haragotokon. Se pedig az Ördögnek ne adjatok helyet." Az Ördögnek akkor adok helyet, ha a másik emberről rosszat mondok a háta mögött. Ha azt akarod, hogy igazi karácsonyod legyen, kezdj el vetkőzni. Az Úr segítséget ad. Szolgáinak mondja: "Vegyétek le róla!" Állj az Úr angyala előtt, és kérj segítséget, ha igazán akarsz vetkőzni. Egyetlen parancsot szeretnék mondani: Szeress! Amit csinálsz, nem szeretetből van. A szeretet ellentéte az önzés. A bűn gyökere az önimádatod. Engedd, hogy Isten fejszéje a gyökérre vágjon! "Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhába öltöztetlek téged." Levette - és hova tette? Jézus magára vette. Te vetkőzöl - Jézus a Gecsemánéban öltözik. Atyám! Ha lehetséges - ne! Te le akarod vetni az átkot - ő fölveszi. "Átkozott minden, aki fán függ" (Gal 3,13,b). Bűneidért függ a tiszta, a Szent. "Én Istenem! Én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Márk 15,34b). Egyvalaki tud rá válaszolni: te meg én. - Énértem, énmiattam. Engedd, hogy az Úr - Fia érdeméért - felöltöztessen tiszta, ünnepi ruhába.

Fény lesz még a sötétségből is

?...világos lesz még este is" (Zak 14,7).

   Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét. Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe. A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja. Mikor egyre elviselhetetlenebbé vált a téglavetés munkája, akkor jelent meg Mózes; amikor a legnagyobb a nyomorúságunk, akkor vagyunk a legközelebb a szabaduláshoz.
   Erősítse hát ez az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak. A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már. Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk.

   Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük.

Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.Máté 13,33
Uram!

Azt hiszem, csüggedt lelkű tanítványaidnak mondtad ezt a példázatot. Jó ideje veled jártak már. Átélték a tömegek lelkesedését, csak éppen eredményt nem láttak. Az ő csüggedésükkel állítottad szembe megingathatatlan meggyőződésedet: Isten igéjének diadalmaskodnia kell! Későbbi korok keresztyénei példázatodat sokszor igazolták az egyház növekedésének vagy újraébredésének a történetével. Joggal tették. Ez is benne van tanításodban.
Ma újra sok emberrel találkozom az egyházban, akik a kétségekkel teli tanítványokra emlékeztetnek, de nagyon kevés olyan embert látok, aki osztja a Te ragyogó hitedet.

Uram!

Most, az egyház szorongattatásának idején én nem a külső világban keresek bizonyítékokat. Könnyen téves következtetésre juthatnék. Inkább a lelkem szavát figyelem, és az örömmel tanúskodik melletted. Kegyelmeddel nekem adtad igédet, amely meghódította értelmemet, megtöltötte érzelmeimet, megmozgatta akaratomat. Pontosan úgy tett, mint a kovász: átjárt. Amíg az embereken ilyen hatalma van a Te igédnek, addig igaz a kovász példázata.

KÖZELEBB JÉZUSHOZ

"Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." (Jak 4:7-8)
 
  Amikor a kísértés ránk tör, lelki megfontolásra van szükségünk, hogy ismerjük Sátán hatáskörét, és közelebb lépjünk Jézushoz. Közeledj Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzád! Állj ellene az ördögnek, és elfut tőled! A hit szép harcát egy pillanatra sem szabad abbahagyni; ellent kell állni a kétkedésnek, és növelni kell hitünket. A kísértésben a vágyat az értelemnek felül kell bírálnia. Akaratunk hajlamos az engedékenységre, de ellent kell ennek állni és így győzni a kísértés felett.
  Az Úr figyelmeztet, bemutatja a menny alapelveit, melyeket minden kereszténynek el kell fogadnia és átvinnie a gyakorlati életbe. Akik figyelmen kívül hagyják a világosságot és Isten tanácsait, azok egyre önzőbbek és önelégültebbek lesznek. Akik nem akarnak Istentől függeni, azokat az ellenség biztosan legyőzi. Sátán minden elképzelhető eszközt felhasznál arra, hogy a maga soraiban tartsa azokat, akik az Úr oldalán állóknak vallják magukat. Szemeiket elvakíthatja annyira, hogy a világosságot sötétségnek, a sötétséget pedig világosságnak fogják nevezni.
  Isten világossága minden eddiginél fényesebb sugarakban ragyog, és a föld történelmének végéhez közeledve egyre tisztább fénnyel világít. Akik képesek lesznek különbséget tenni az igazság és a hamisság között, gyakran hullnak térdeikre, kérve az Istentől jövő bölcsességet. Csak az igazság Napjának fénylő sugarai képesek megvilágítani az ellenség számtalan és változatos cselvetéseit. A gonosz minden csalását és igazságtalanságát beveti, és ha nem is kell szemünket állandóan a sötétség erőin tartanunk, nem lehetünk eszközeit illetően tudatlanságban.

  De hitünknek Jézus Krisztusra kell összpontosítania. Rá kell tekintenünk, minden vészhelyzetre elégséges erejébe kell kapaszkodnunk, szívünknek szívéhez, életünknek biztos szálakkal az ő életéhez kell kapcsolódnia, és akkor - mivel Ő él - mi is élni fogunk. Ez a mindennapi élet vallása; mivel mi Isten erejével az üdvösségbe vetett hit által tartatunk meg. Közülünk senki sincs biztonságban, csak ha örök szövetségben az Úrhoz csatlakozunk, és erről nem felejtkezünk el. (Review and Herald, 1893. március 14.)