A SZŰZTŐL SZÜLETÉS IGAZSÁGA
„Íme, a szűz… fiút szül…” (Máté 1:23)
A menny ezekkel a szavakkal hirdette meg Jézus születését: „»Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek« - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Nem ironikus, hogy az első emberek, akik megkérdőjelezték a szűztől születés csodáját, vallási vezetők voltak? A farizeusok ezt mondták Jézusnak: „… „Mi nem paráznaságból születtünk…” (János 8:41). Célzásunk egyértelmű és kegyetlen volt. Végtére is Jézus nem tudott rámutatni Józsefre, és ezt mondani: „ő az apám”. Értsd meg ezt: Jézusnak embernek kellett lennie, hogy meghallhasson, és Istennek kellett lennie, hogy üdvözíthessen. Te egy földi apa gyermeke vagy, ezért bűnben születtél. Jézus azonban a mennyei Atya gyermeke, ezért megtörte a bűn átöröklését, mielőtt még megszületett. Az Ószövetségben az áldozati báránynak hibátlannak kellett lennie, minden fogyatkozás (születési rendellenesség” és folt (út közben szerzett sérülés) nélkül. Mivel Jézus nem örökölt és nem is követett el bűnt, ezért lehetett „istennek ama bárány, aki elveszi a világ bűneit” (János 1:29 Károli). A szűztől születés igaz, mert: a) az Úr angyala jelentette ki (Máté 1:20); b) Mária vőlegénye elfogadta (Máté 1:24); c) Erzsébet, Mária rokona, isteni kijelentés által felfogta (Lukács 1:41-42); d) a történetet egy nagy tiszteletben álló orvos írta meg, aki ismert minden érintett szereplőt: „miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked… hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot” (Lukács 1:3-4).
Amikor a csoda késik
„Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” (Lukács 1:18)
Amikor egy angyal azt mondta Máriának, hogy a méhében foganni fog, noha ez nem olyasmi volt, amiért imádkozott, mégis ezt mondta: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38). Amikor viszont Zakariásnak jelent meg egy angyal, ő „megrettent, és félelem szállta meg”. Amikor az angyal azt mondta neki: „meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked”, Zakariás ezt kérdezte: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Mit teszel akkor, ha Isten válaszol az imáidra, de te nem tudod, hogy még mindig képes lennél-e kezelni az új helyzetet? Ha egy fiút küld neked, akinek már ki van választva a neve, aki nem feltétlenül hasonlít rád, és akinek a sorsa már elrendeltetett? Vagy ha megadja neked azt az állást, amit mindig is szerettél volna, a kapcsolatot, amiről álmodni sem mertél, vagy a szolgálati lehetőséget, amiről nem gondoltad, hogy újra eljöhet? Mondhatod ezt: „Nekem ez nem fog menni” vagy pedig ezt: „Hozd csak, Uram, én készen állok!”
„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Galata 4:4) Jegyezd meg: Isten nem tanácskozik velünk, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az Ő tervei összhangban állnak-e a mi menetrendünkkel, vagy elnyerik-e a mi beleegyezésünket. Ő egyszerűen irányítja a lépteinket (Zsoltárok 37:23). Ő parancsol, még ha ez azt jelenti is, hogy nekünk futnunk kell ahhoz, hogy lépést tartsunk vele!
Néha azonban Isten megrendíti az alapokat, azért, hogy fejlessze a „főbb izmaidat”. Ha szoktál edzeni, akkor tudod, hogy a súlyemelés sokkal könnyebb, ha szilárd talajon állsz. Ha például labdán végzed a gyakorlatot, akkor sokkal nehezebb a súlyt megtartani, hogy ne zuhanjon rád, és ne törjön össze. Amikor a csoda késik, Isten ezzel a hitedet erősíti, és arra tanít, hogy nyomás alatt is kiegyensúlyozott maradj.
Amikor egy angyal azt mondta Máriának, hogy a méhében foganni fog, noha ez nem olyasmi volt, amiért imádkozott, mégis ezt mondta: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38). Amikor viszont Zakariásnak jelent meg egy angyal, ő „megrettent, és félelem szállta meg”. Amikor az angyal azt mondta neki: „meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked”, Zakariás ezt kérdezte: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Mit teszel akkor, ha Isten válaszol az imáidra, de te nem tudod, hogy még mindig képes lennél-e kezelni az új helyzetet? Ha egy fiút küld neked, akinek már ki van választva a neve, aki nem feltétlenül hasonlít rád, és akinek a sorsa már elrendeltetett? Vagy ha megadja neked azt az állást, amit mindig is szerettél volna, a kapcsolatot, amiről álmodni sem mertél, vagy a szolgálati lehetőséget, amiről nem gondoltad, hogy újra eljöhet? Mondhatod ezt: „Nekem ez nem fog menni” vagy pedig ezt: „Hozd csak, Uram, én készen állok!”
„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Galata 4:4) Jegyezd meg: Isten nem tanácskozik velünk, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az Ő tervei összhangban állnak-e a mi menetrendünkkel, vagy elnyerik-e a mi beleegyezésünket. Ő egyszerűen irányítja a lépteinket (Zsoltárok 37:23). Ő parancsol, még ha ez azt jelenti is, hogy nekünk futnunk kell ahhoz, hogy lépést tartsunk vele!
Néha azonban Isten megrendíti az alapokat, azért, hogy fejlessze a „főbb izmaidat”. Ha szoktál edzeni, akkor tudod, hogy a súlyemelés sokkal könnyebb, ha szilárd talajon állsz. Ha például labdán végzed a gyakorlatot, akkor sokkal nehezebb a súlyt megtartani, hogy ne zuhanjon rád, és ne törjön össze. Amikor a csoda késik, Isten ezzel a hitedet erősíti, és arra tanít, hogy nyomás alatt is kiegyensúlyozott maradj.
József
„Férje, József igaz ember volt…” (Máté 1:19)
József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!
József szerepe a karácsonyi történetben két dolgot tanít nekünk: 1) Istennek számít a jellemed; 2) Isten akaratát megtenni nem könnyű. Jézus földi apja egy falusi ácsmester volt, aki Názáretben élt, egy olyan kis településen, ami épp csak egy pont volt a térképen. Miért József? Istennek nem volt jobb alternatívája? A válasz nagyrészt József jó hírnevében rejlik, amit hajlandó volt feladni Jézusért. „Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Az a kifejezés, hogy „igaz ember” elismeréssel adózik József jellemének. Becsületes életével és kemény munkájával érdemelte ki. Bizonyára olyan tisztelettel tekintenénk rá, mint ahogyan egy elöljáróra, egy diakónusra, egy presbiterre vagy egy prédikátorra. De Mária bejelentése: „gyermeket várok”, mindezt kockára tette. Most mi lesz? Egyik oldalról ott van számára a törvény, másik oldalról ott van a szerelme. A törvény azt mondja: „kövezd meg”, a szerelem azt mondja: „mentsd meg”. József e kettő között őrlődik. Ha Isten akaratát teszed, az mindig elnyeri jutalmát, de ritkán könnyű megtenni! Miután az angyal elmagyarázta a szűztől születés csodáját, József még mindig nagy kérdéssel nézett szembe. Találjon ki egy hazugságot megőrizve ezzel megtisztelő helyét a közösségben, vagy mondja meg az igazat, és örökre búcsút mondhat jó hírének. De meghozta a döntést: „…magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Máté 1:24-25). József elcserélte mindazt, amit addig tanult és minden addigi előítéletét egy várandós menyasszonyra és egy nem tervezett fiúra. Ezzel meghozta a tanítványság nagy döntését. Mi is az? Az, hogy Isten tervét a magad tervei elé helyezed!
MI MOTIVÁL AZ AJÁNDÉKOZÁSRA?
„jótetteiteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket…” (Máté 6:1 NKJV)
Isten két dologgal méri adományaidat: a) lehetőségeiddel – hogy mennyid van; b) motivációddal – hogy mi indít az adományozásra. „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Máté 6:1-4). Íme két történet, ami rámutat arra, amiről Jézus beszélt.
Első történet: 1977-ben egy házaspár megegyezett abban, hogy három millió dollárt adományoznak arra, hogy egy új állatkert épülhessen gyermekek számára a New York-i Central Parkban. Problémák adódtak azonban abból, hogy a dísztábla, mely adományuk elismerésére készült, nem volt elég nagy, csupán 5 centiméternyi, ráadásul volt egy másik tábla, amely arról a házaspárról emlékezett meg, akik fél millió dollárt adományoztak harminc évvel korábban, az eredeti állatkert építésekor, és az ő táblájuk nagyobb volt. Valaki indítványozta, hogy cseréljék le a régi adományozók nevét az új adományozókéval. Amikor ezt a park vezetősége elutasította, a házaspár visszavonta az adományát. Második történet: Az a hír járta, hogy Charles Spurgeon és felesége mindig eladták a tojásokat, amiket a tyúkjaik tojtak, de soha nem adtak ingyen egyet sem. Még a közeli rokonoknak is ezt mondták: „Kaphatsz belőle, ha megfizeted az árát”. Emiatt Spurgeonékat tévesen pénzéhesnek tartották. Csak Mrs. Spurgeon halála után derült ki a teljes igazság. A tojáspénzt mind idős özvegyek támogatására fordították. Nyilvánvaló, hogy Spurgeonékat jobban érdekelte, hogy Isten mit gondol adományikról, mint az, hogy az emberek mit gondolnak róluk.
Isten két dologgal méri adományaidat: a) lehetőségeiddel – hogy mennyid van; b) motivációddal – hogy mi indít az adományozásra. „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom néktek: megkapják jutalmukat. Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.” (Máté 6:1-4). Íme két történet, ami rámutat arra, amiről Jézus beszélt.
Első történet: 1977-ben egy házaspár megegyezett abban, hogy három millió dollárt adományoznak arra, hogy egy új állatkert épülhessen gyermekek számára a New York-i Central Parkban. Problémák adódtak azonban abból, hogy a dísztábla, mely adományuk elismerésére készült, nem volt elég nagy, csupán 5 centiméternyi, ráadásul volt egy másik tábla, amely arról a házaspárról emlékezett meg, akik fél millió dollárt adományoztak harminc évvel korábban, az eredeti állatkert építésekor, és az ő táblájuk nagyobb volt. Valaki indítványozta, hogy cseréljék le a régi adományozók nevét az új adományozókéval. Amikor ezt a park vezetősége elutasította, a házaspár visszavonta az adományát. Második történet: Az a hír járta, hogy Charles Spurgeon és felesége mindig eladták a tojásokat, amiket a tyúkjaik tojtak, de soha nem adtak ingyen egyet sem. Még a közeli rokonoknak is ezt mondták: „Kaphatsz belőle, ha megfizeted az árát”. Emiatt Spurgeonékat tévesen pénzéhesnek tartották. Csak Mrs. Spurgeon halála után derült ki a teljes igazság. A tojáspénzt mind idős özvegyek támogatására fordították. Nyilvánvaló, hogy Spurgeonékat jobban érdekelte, hogy Isten mit gondol adományikról, mint az, hogy az emberek mit gondolnak róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése