2017. január 20., péntek

Légy hálás az áldásokért!


„Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr.” (Ruth 1:21)

Ha igazán értékes, életre szóló leckékről van szó, akkor Ruth könyve a bestseller-lista élén áll. (Olvastad már?) A következő néhány napban nézzük meg közelebbről!

Amikor Betlehemben éhínség támadt, Naomi, a férje és két fia Móáb földjére költözött, ahol virágzott a gazdaság. A remélt rövid ott-tartózkodásból végül tíz év lett. A fiaik két helybeli lányt vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Aztán megtörtént az elképzelhetetlen: Naomi férje és fiai meghaltak. Vesztesége miatt az asszony megkeseredett. Amikor meghallotta, hogy Betlehemre jobb idők köszöntöttek, úgy döntött, hogy hazatér. Mikor hazaért, ezt mondta: „Tele mentem el, és az Úr üresen hozott haza…” (NKJV). Hogy értette ezt? Azt mondta ezzel, hogy az otthoni, betlehemi éhínség ellenére legalább megvolt a férje, és megvoltak a fiai, de Móáb területén, a „bőség földjén”, elveszítette őket.

Nem hiányolod a vizet, amíg ki nem szárad a kút! Az az igazság, hogy lehetsz úgy áldott, hogy nem is tudsz róla. Csak visszanézve jössz rá, hogy amid van, az sokkal fontosabb, mint mindaz, ami nincs meg neked. Amikor Naomi elveszítette, amit legjobban szeretett, ahhoz képest még az éhínség is jelentéktelennek tűnt. Mondtad már valaha: „Akkor leszek boldog, ha..?” Nem, a boldogságot nem az adja, ha megkapjuk, amit akarunk, hanem az, ha értékeljük azt, amit Isten megadott. Ahelyett, hogy azon nyafognál és panaszkodnál, hogy mi jutott neked az életedben, állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit fogadnék el cserébe azért, amim van?” Ha nem tudod a választ, kezdd el számba venni az áldásaidat, és adj hálát Istennek értük!

Nehéz döntések

„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)


A Biblia hősei nem voltak tökéletesek. Személyiségük is sokféle volt. De volt bennük valami közös: hajlandóak voltak nehéz döntéseket hozni. Figyeld meg:

1) A nehéz döntések kockázattal járnak. Amikor 1940-ben a Szovjetunió lerohanta Lettországot, az Egyesült Államok rigai alkonzulja aggódott amiatt, hogy az Amerikai Vöröskereszt készleteit a városban kifoszthatják. Engedélyt kért Washingtonból arra, hogy a vöröskereszt fölé kitűzhesse az amerikai zászlót, hogy ezzel elrettentse a fosztogatókat. „Ilyen lépésre korábban nem volt precedens” táviratozott vissza a külügyminiszter. Amikor az alkonzul megkapta az üzenetet, ő maga mászott fel, és tűzte ki az amerikai zászlót, majd táviratozott a Külügyminisztériumba: „A mai naptól van rá precedens, megteremtettem.”

2) A nehéz döntések igazi jellemet igényelnek. Chuck Swindoll írja: „A bátorság nem korlátozódik csupán a csatamezőkre, a veszélyes sportokra vagy arra, hogy elkapod a házadba törő tolvajt. A bátorság igazi próbái sokkal csendesebbek. Olyan belső próbák ezek, mint hűnek maradni, amikor senki sem figyel, elviselni a fájdalmat egy üres szobában, egyedül maradni, amikor mindenki félreért.” Akár egy családot, akár egy üzletet, akár egy gyülekezetet vezetsz, a panaszkodásra való kísértés könnyen jön. Adj hálát Istennek a nehéz időkért! Éppen a nehéz idők miatt vagy odahelyezve – hogy vezess. Ha minden jól menne, rád nem lenne szükség. Amikor nehéz döntéseket kell hozni, ezekben a szavakban találhatsz biztonságérzetet: „Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése