Elégedettség

„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” (1Timóteus 6:8)
Az elégedettség nem olyasmi, amit egy bizonyos célban majd megtalálhatunk, hanem olyan dolog, amit minden nap gyakorolnunk kell a cél felé haladva. Ha időnként eltévesztjük is az utat, gyönyörködhetünk a kilátásban a kitérő közben. Pál azt mondta: „Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek” (Filippi 4:11). Pál megtanulta, hogy ne hagyja annak, amije nincs, beárnyékolni azt, amije van. Hogyan találhatunk rá erre az elégedettségre?
Három dolog kell hozzá: 1) Keresd! Dönts mellette minden nap! Juss el odáig, hogy elhiszed, nem leszel boldogabb attól, ha több mindent birtokolsz. Néha az elégedettséghez az kell, hogy egyszerűsíts az életeden. Benjamin Franklin azt mondta: „Az elégedettség teszi a szegény embert gazdaggá, az elégedetlenség a gazdagot szegénnyé.” 2) Mondd ki! Fejleszd ki magadban a képességet a „van elég” kimondására! Told vissza, amit az élet asztala kínál, és mondd: „Köszönöm, elég!” Ha fizetésemelést vagy jutalmat kapsz, ne azon töprengj, mit vásárolhatnál rajta, inkább mondd ezt: „Megvan mindenem, Uram. Hogyan fordíthatnám ezt a te szolgálatodra?” 3) Elégedj meg vele! „Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!” (Zsoltárok 62:11). Ha mondjuk a világ összes tengerpartján lévő homok jelképezi az örökkévalóságot, akkor mondhatjuk, hogy egy homokszem jelképezi a te életed idejét. Gondold végig: te itt felőrlöd a magad kis homokszemét azzal, hogy éjjel-nappal gürcölsz, hogy a lehető legtöbbet kihozd belőle, és közben nem veszed észre, hogy Isten az örökkévalóság összes tengerparti homokját tartogatja számodra. Nem túl bölcs hozzáállás, igaz? Ahhoz, hogy elégedettek legyünk, az örökkévalóságra kell összpontosítanunk. Legyen elég az elég! Ha az életed az Igére alapozva akarod élni, koncentrálj az örökkévalóságra!

HA EGY GYERMEK MEGHAL

„Én megyek majd őhozzá... " (2Sámuel 12:23)

Dávid első Betsabétól született gyermeke csupán egyetlen hétig élt, aztán meghalt. Összetört
szívvel, de a mennyben járó gondolatokkal Dávid így szólt: Én megyek majd őhozzá".

Amikor egy gyermek meghal, rengeteg kérdés támad. Például elsőnek ez: fogok vele találkozni a mennyben? Igen, Dávid története a megerősítés erre. Képzelj el egy pásztort, aki nyáját zöldebb legelőkre tereli. Az út egy folyón át vezet. A juhok csak bámulják, a félelem megbénítja őket. Ezért a pásztor felvesz egy kisbárányt, átviszi a túlsó partra, aztán leteszi a földre. A szülei először nagyon feldúltak, de végül leküzdik félelmüket, és hajlandóak követni a pásztort a vízen át, a túlparti dicsőséges találkozás érdekében. Gondold végig: ha az, amit a legértékesebbnek tartasz, odaát van, a jelenvaló világ vonzereje minden egyes nappal egyre csökken. Másodszor lehet, hogy azt kérdezzük: fel fogom őt ismerni a mennyben? Igen. A megdicsőülés hegyén a tanítványok felismerték Mózest és Illést, annak ellenére, hogy ők évszázadokkal azelőtt éltek. Vagy talán a menny­ben kevesebbet fogunk tudni, mint amennyit itt e földön? Pál azt írja: „...akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is ismert az Isten" (lKorinthus 13:12). Harmadszor: a mennyben felnőttek lesznek? Harminchárom éves korában, élete virágjában Jézus meg­ halt, majd feltámadt, és felment a mennybe. János apostol azt írja, hogy amikor meg­ látjuk majd Őt hasonlóvá leszünk hozzá..." (1János 3:2). Végül talán azt kérdezzük:

Mit fognak csinálni a mennyben? A Biblia azt írja: szolgái szolgálnak néki" (Jelenések 22:3 Károli). Mondtad valaha magadban: „Bárcsak jobban tudnám csinálni"? A menny­ben menni fog! Ott a legjobb formádat fogod hozni - egy örökkévalóságon át!

Kilátás a hegyről

„Jézus… Pétert, Jakabot és Jánost… felvitte egy magas hegyre.” (Máté 17:1)

Figyelj meg három dolgot:

1) Nem mindenkit visznek fel a hegyre. Jézus hármójukat választotta ki. Nem mindenkit vitt magával, és nem magyarázkodott vagy mentegetőzött a többi tanítvány előtt, akik odalent maradtak. Isten mindannyiunkat egyformán szeret, de nem adja mindenkinek ugyanazt a megbízatást, és nem részesít mindenkit ugyanolyan átélésekben Ővele. A hívás Istentől jön, nem tőlünk, hát bízz benne – Ő tudja, hogy mit csinál!

2) Akik felmennek a hegyre, nem feltétlenül bölcsebbek vagy lelkibbek. Miután Jézust Isten dicsőségének ragyogásába öltözve látták, ez szaladt ki Péter száján: „Építsünk három sátrat, és maradjunk itt” (4. vers parafrázis). Péter őszinte volt, de nagyot tévedett. Állj ellene a kísértésnek, hogy beszélj, ahelyett, hogy meghallgatnád, amit Isten akar mondani, vagy hogy egy olyan istenélmény köré építsd a szolgálatodat, amelynek az a rendeltetése, hogy felkészítsen, nem pedig az, hogy az életed központi témája és fő hangsúlya legyen.

3) Isten terve szerint Jézus a főszereplő, nem te, és ezt a leckét újra meg újra meg kell tanulnunk. „Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: ’Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!’… Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.” (Máté 17:5-8). Az életben a legnagyobb kihívás eljutni arra a pontra, ahol egyedül Jézusra összpontosítasz. A legfontosabb kapcsolat az, mely Őhozzá köt. Az egyetlen terv, amely jól fog működni, az, amit Ő ad neked. És a terv kivitelezéséhez szükséges erő is egyedül csak Tőle jön.



„… ha hitetek lenne…” (Máté 17:20 NIV)

Amikor Krisztus tanítványai lejöttek a Megdicsőülés Hegyéről, egy epilepsziás fiúval találták szembe magukat, aki folyton tűzbe meg vízbe esett. Megtört szívű apja ezt mondta Krisztusnak: „Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani” (Máté 17:16). „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög…” (Máté 17:18). Jegyezd meg:

1) a hegytetői élmények azért vannak, hogy felkészítsenek minket a következő találkozásra az ellenséggel. Ha ezt nem érted meg, nem leszel felkészülve az előtted álló kihívásokra.

2) arra hívott el bennünket Isten, hogy olyan emberek felé szolgáljunk, akik folyton olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek ártanak nekik. És a személyiség erejénél vagy vallásos közhelyeknél többre van szükség ahhoz, hogy megszabadítsuk őket. Krisztus tanítványai tehetetlenek voltak, mert nem imádkoztak. Jézus azt mondta: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre” (Máté 17:21). Ha ugyanezt a régi módszert alkalmazzuk, akkor ugyanazt a régi eredményt fogjuk elérni. Az állhatatos, minden mást háttérbe szorító ima az az ár, amit meg kell fizetnünk, ha Isten erejében akarunk járni.

3) Felül kell emelkednünk a minket körülvevő viselkedésmintákon. Jézus a lényegi problémával szállt szembe: „Ó, hitetlen… nemzedék…” (Máté 17:17) Egy olyan nemzedék hitetlenségével küzdünk, amelyet a világi média és az istentelen értékek alakítottak. Ha hagyjuk, akkor ez teljesen lenyom és kifáraszt minket. De felülkerekedhetünk. Azon a napon Jézus ezt mondta: „…ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne…” (Máté 17:20). Figyelj meg két dolgot: a) „ha hitetek lenne”. Ahhoz, hogy meglásd az eredményt, nem kell, hogy körülötted mindenkinek hite legyen; b) nem kell szellemi óriásnak lenned – csak használd a kicsi, mustármagnyi hitedet és Isten majd elmozdítja a hegyet.

MI BŰZLIK?

„Uram, már szaga van.” (János 11:39)

Néha, amikor problémánk van, azt tesszük, amit Mária és Márta tettek testvérükkel, Lázárral, amikor meghalt. Eltemetjük, és egy nagy követ gördítünk elé. Aztán jön Jézus, és azt mondja, hogy vegyük el a követ, mert ő akarja kezelni a helyzetet, és meg akar gyógyítani minket. Őszinteség, alázat és bátorság kell a kő elhengerítéséhez egy makacs vagy szégyenteljes ügy elől. Ám sohasem leszel egész és egészséges, amíg nem vagy hajlandó megtenni ezt. El tudod képzelni, milyen állapotban volt Lázár négy nap után a sírban? Márta azt mondta róla: „…már szaga van”. Jézus mégis ezt mondta: „…ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét” (János 11:40). Ebben a történetben az a nagyszerű, hogy nem számít, mennyire előrehaladott vagy mennyire kellemetlen a helyzet, Jézus meg tudja fordítani érted. Neked azonban hajlandónak kell lenned elhengeríteni a követ, hogy Jézus elvégezhesse munkáját. Ha engeded, ő vissza tudja adni neked, amit az élet elvett tőled. Lehet, hogy az emberek már lemondtak rólad, de Jézus sohasem fog. Tettél már valaha tisztába kisbabát? Ha bármi más ilyen büdös lenne, egy ből a kukába hajítanád, igaz? A gyermekedet azonban nem; hiszen szereted őt, és tudod, hogy egy kis segítséggel képes lesz kinőni ebből, és valami jó lesz belőle. Lehet, hogy mint Mária és Márta, te is azt hiszed, hogy túl késő már a csodához, de ez nem így van. Lehet, hogy a pénzügyi helyzeted bűzlik, esetleg a kapcsolatod, vagy a kilátásaid a jövőre nézve, de „ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét”.