INDULJ EL HITBEN, ÉS TEDD MEG!
„…hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)
Nem
arról van szó, hogy ne tudnád, csak éppen folyton elfelejted, és
emlékeztetni kell rá: Isten fel tud használni! Igen, ugyanaz az Isten,
aki Mózesen, Eszteren, Debórán és Pálon keresztül munkálkodott, ma is
munkálkodik olyan gyarló embereken keresztül is, mint te vagy. Győzelmet
tud adni a vereség helyett, és a múlt év megaláztatásait az idei évben
ünneppé tudja tenni. Egyvalami közös volt mindenkiben, akik a Bibliában
nagy dolgokat értek el: mind csak átlagemberek voltak, akik vállalták
annak kockázatát, hogy engedelmeskednek Istennek, hittek neki, és így
csodálatos dolgokat vittek véghez.
El tudod képzelni, milyen lehet Mózes cipőjében járni? Isten felhasználta őt, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, eltörölje az egyiptomi hadsereget, átadja a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen, és milliónyi izraelitát tápláljon minden áldott nap a pusztában. Hogy éreznéd magad, ha ilyen ember nyomdokába kellene lépned? Ez a gondolat nyilván mélyen megrendítette Józsuét. Isten azonban megnyugtatta őt: „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Amint meghallotta ezeket a szavakat, meglett a szükséges biztonságérzete ahhoz, hogy ott tudja folytatni, ahol Mózes abbahagyta. A Biblia azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” Az ördögöt nem zavarja, ha a hitről beszélsz, amíg nem teszel lépéseket is a hitben. Tehát bízz Istenben! Ha mond valamit, annak mindig jó oka van. Ha azt mondja, hogy tégy meg valamit, erőt is fog adni hozzá, és biztosítja a szükséges forrásokat is. Mit parancsol ma neked? Indulj el hitben, és tedd meg!
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Gondolj azokra a dolgokra, amik miatt tavaly aggódtál, vagy mondjuk, amik miatt a múlt héten. Mennyi történt meg közülük? A statisztikák azt mutatják, hogy legfeljebb 10%. És segített vagy rontott valamit az aggódásod? És vajon mekkora volt a fizikai és érzelmi megterhelés, amit az aggodalom okozott? Dr. Charles Mayo, a híres Mayo Klinika alapítója mondta: „Az aggodalom károsan hat a vérkeringésre, a szívre, a mirigyekre, az egész idegrendszerre. Teljesen aláássa az egészséget. Sosem láttam olyan embert, aki a túl sok munkába halt volna bele, de sok olyat, aki az aggodalomba.” Mikor nézel szembe a ténnyel, hogy túl sokat aggódsz, és mikor teszel ellene valamit? „Mit tehetnék?” – kérdezed. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá [Istenre] vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Ha minden napodat odaszánod Istennek, azzal rábízod magad, bízva benne, hogy előtted jár, és javadat munkálja. Csak így lehet élni!
Az aggodalom nem működik. Olyan, mint egy hintaszék: mozgásban tart ugyan, de nem jutsz vele sehová! Az élet túl nagy ahhoz, hogy egyedül tudjuk kezelni. Amikor tehát az aggodalom lecsap, hogy prédául ejtse gondolataidat, támadj rá Isten ígéreteivel! Rajta, vidd félelmeidet Isten elé, és figyeld meg, hogyan zsugorodnak össze és halnak meg! „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). Müller György* mondta: „Az aggodalom kezdete a hit vége, az igazi hit kezdete az aggodalom vége.” * George Fredrick Müller (1805-1898); az „árvák atyja” néven ismert prédikátor és misszionárius. Németországból származott, de fiatalon Angliába ment dolgozni, majd missziós munkát kezdett, Bristolban keresztyén árvaházakat és iskolákat alapított. 1882-ben Magyarországon is járt missziós úton, munkássága és könyvei révén hazánkban Müller Györgyként ismerik.
El tudod képzelni, milyen lehet Mózes cipőjében járni? Isten felhasználta őt, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, eltörölje az egyiptomi hadsereget, átadja a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen, és milliónyi izraelitát tápláljon minden áldott nap a pusztában. Hogy éreznéd magad, ha ilyen ember nyomdokába kellene lépned? Ez a gondolat nyilván mélyen megrendítette Józsuét. Isten azonban megnyugtatta őt: „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). Amint meghallotta ezeket a szavakat, meglett a szükséges biztonságérzete ahhoz, hogy ott tudja folytatni, ahol Mózes abbahagyta. A Biblia azt mondja: „hitben járunk, nem látásban.” Az ördögöt nem zavarja, ha a hitről beszélsz, amíg nem teszel lépéseket is a hitben. Tehát bízz Istenben! Ha mond valamit, annak mindig jó oka van. Ha azt mondja, hogy tégy meg valamit, erőt is fog adni hozzá, és biztosítja a szükséges forrásokat is. Mit parancsol ma neked? Indulj el hitben, és tedd meg!
Isten gondoskodni fog rólad
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)
Gondolj azokra a dolgokra, amik miatt tavaly aggódtál, vagy mondjuk, amik miatt a múlt héten. Mennyi történt meg közülük? A statisztikák azt mutatják, hogy legfeljebb 10%. És segített vagy rontott valamit az aggódásod? És vajon mekkora volt a fizikai és érzelmi megterhelés, amit az aggodalom okozott? Dr. Charles Mayo, a híres Mayo Klinika alapítója mondta: „Az aggodalom károsan hat a vérkeringésre, a szívre, a mirigyekre, az egész idegrendszerre. Teljesen aláássa az egészséget. Sosem láttam olyan embert, aki a túl sok munkába halt volna bele, de sok olyat, aki az aggodalomba.” Mikor nézel szembe a ténnyel, hogy túl sokat aggódsz, és mikor teszel ellene valamit? „Mit tehetnék?” – kérdezed. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá [Istenre] vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Ha minden napodat odaszánod Istennek, azzal rábízod magad, bízva benne, hogy előtted jár, és javadat munkálja. Csak így lehet élni!
Az aggodalom nem működik. Olyan, mint egy hintaszék: mozgásban tart ugyan, de nem jutsz vele sehová! Az élet túl nagy ahhoz, hogy egyedül tudjuk kezelni. Amikor tehát az aggodalom lecsap, hogy prédául ejtse gondolataidat, támadj rá Isten ígéreteivel! Rajta, vidd félelmeidet Isten elé, és figyeld meg, hogyan zsugorodnak össze és halnak meg! „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7). Müller György* mondta: „Az aggodalom kezdete a hit vége, az igazi hit kezdete az aggodalom vége.” * George Fredrick Müller (1805-1898); az „árvák atyja” néven ismert prédikátor és misszionárius. Németországból származott, de fiatalon Angliába ment dolgozni, majd missziós munkát kezdett, Bristolban keresztyén árvaházakat és iskolákat alapított. 1882-ben Magyarországon is járt missziós úton, munkássága és könyvei révén hazánkban Müller Györgyként ismerik.
Mit tenne Jézus?
„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.
NEM SZERETSZ VÁRAKOZNI:
„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet... " (Jakab 1:4)
Larry Moyer mondja el egy börtönőr történetét, aki megkérdezte a siralomházban az egyik elítélttől, hogy mit kér az utolsó étkezésére. Az elítélt így válaszolt: „egy nagy görögdinnyét". A börtönőr így szólt: „Ne vicceljen! December van, a görögdinnyét még el sem ültették, nemhogy leszüretelték volna!" A rab így válaszolt: „Nem baj, szívesen várok". Nos, íme a kérdés: te szeretsz várni? Hogy viselkedsz, amikor a dolgok nem olyan gyorsan történnek, mint ahogy te szeretnéd? Nagylelkűen vagy nem éppen nagylelkűen? Egy ismert lelkész írta: „Éppen egy boltban voltam, és egy nagyon lassan haladó sorban álltam már régóta, hogy megvegyek egy apróságot. Az előttem állók mind rengeteg mindent vásároltak. Ráadásul az eladó nem vett észre, és valaki mást szolgált ki előttem. Amikor végre rám került a sor, az eladó rám nézett, és így szólt: "Köszönöm a türelmét. Ön az, akinek gondolom... az a prédikátor a tévében? Abban a pillanatban felismertem, amikor belépett. Rögtön tudtam, hogy ön az.« Azt gondoltam magamban: »Mi lett volna, ha dühös lettem volna, vagy zúgolódtam volna azért, mert nem a megfelelő sorrendben szolgáltak ki?« A türelmetlen viselkedés károsan hat tanúságtételünkre." Ha Isten szemén keresztül nézed az élet zavaró körülményeit, ez megváltoztatja hozzáállásodat és érzéseidet olyan helyzetekben, melyek próbára teszik türelmedet. Elkezded barátoknak látni őket, és nem ellenségeknek. Felismered, hogy Isten azért engedte meg őket, hogy segítsenek neked éretté válni. Tehát: „...Engedd... hogy a türelem elvégezze benned teljes munkáját, hogy így... tökéletesen [hibátlanul] felkészült lehess, akinek nincs semmiben hiánya" (Jakab 1:4 TM).
Vezetők csapdái
„A szorgalmasak uralkodni fognak…” (Példabeszédek 12:24)
Ha vezető vagy, igyekezz elkerülni ezeket a kelepcéket:
1) Vezetés helyett aprólékos irányítás. Az emberek irányításához a legkisebb részletekre is odafigyelő szem kell, míg a vezetéshez a látás megosztása, célok kitűzése és a motiválás. Tisztában kell lenned a különbséggel! Amikor vezetés helyett mindent kézben akarsz tartani, a munkamorál zuhanni fog, mert az embereknek világos célok kellenek, és szabadság arra, hogy kitalálják, hogyan érhetik el azokat. Ne válaszd a mikromenedzselést; ezáltal a körülötted lévők és az alárendeltjeid nem fogják magukénak érezni a munkát, pedig arra szükség van a jó csapatdinamikához és a problémamegoldáshoz. Eisenhower elnök egyszer ezt mondta: „Húzd meg a zsinórt, és követni fog, ahová csak akarod. Nyomd, és sehová sem fog menni.”
2) A személyhez kötődő lojalitás összekeverése a csapatépítéssel. Jó, ha szoros munkakapcsolatban vagy bizonyos kulcsszemélyekkel, de az is fontos, hogy az emberek egymáshoz is kötődjenek (ld. Róma 12:5). Tégy meg mindent azért, hogy mindenki bekerüljön a csapatba, érezze, hogy értékelik, és megtanulja, hogyan tud együttműködni másokkal.
3) Félelem új dolgok kipróbálásától. Ha új területeken tesszük próbára az embereket, ez azt is jelenti, hogy hibázni fognak. Ha a megszokott dolgokhoz láncolod őket, az biztonságot nyújthat nekik (és neked), de ennek az ára az, hogy a motiváció szelét kifogod a vitorlájukból. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalod mások tévedésének a kockázatát, és összeharapod a szád, miközben hagyod, hogy „kitotyogjanak” az ismeretlenbe. Mint az a szülő, aki intenzívebben imádkozik, amikor tinédzser gyermeke először viszi el a családi autót, hogy vezessen egyet, el kell fogadnod, hogy bizonyos kihívások, amelyek téged megrémítenek, másokat felszabadítanak. Salamon azt mondta: „Dolgozz keményen, és legyél vezetővé”. Ez felvet egy kérdést. Ha te másokat vezetsz, téged ki vezet? A vezetés legjobb módja, ha Istent követed, és engedelmeskedsz Igéjének!
Ha vezető vagy, igyekezz elkerülni ezeket a kelepcéket:
1) Vezetés helyett aprólékos irányítás. Az emberek irányításához a legkisebb részletekre is odafigyelő szem kell, míg a vezetéshez a látás megosztása, célok kitűzése és a motiválás. Tisztában kell lenned a különbséggel! Amikor vezetés helyett mindent kézben akarsz tartani, a munkamorál zuhanni fog, mert az embereknek világos célok kellenek, és szabadság arra, hogy kitalálják, hogyan érhetik el azokat. Ne válaszd a mikromenedzselést; ezáltal a körülötted lévők és az alárendeltjeid nem fogják magukénak érezni a munkát, pedig arra szükség van a jó csapatdinamikához és a problémamegoldáshoz. Eisenhower elnök egyszer ezt mondta: „Húzd meg a zsinórt, és követni fog, ahová csak akarod. Nyomd, és sehová sem fog menni.”
2) A személyhez kötődő lojalitás összekeverése a csapatépítéssel. Jó, ha szoros munkakapcsolatban vagy bizonyos kulcsszemélyekkel, de az is fontos, hogy az emberek egymáshoz is kötődjenek (ld. Róma 12:5). Tégy meg mindent azért, hogy mindenki bekerüljön a csapatba, érezze, hogy értékelik, és megtanulja, hogyan tud együttműködni másokkal.
3) Félelem új dolgok kipróbálásától. Ha új területeken tesszük próbára az embereket, ez azt is jelenti, hogy hibázni fognak. Ha a megszokott dolgokhoz láncolod őket, az biztonságot nyújthat nekik (és neked), de ennek az ára az, hogy a motiváció szelét kifogod a vitorlájukból. Vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vállalod mások tévedésének a kockázatát, és összeharapod a szád, miközben hagyod, hogy „kitotyogjanak” az ismeretlenbe. Mint az a szülő, aki intenzívebben imádkozik, amikor tinédzser gyermeke először viszi el a családi autót, hogy vezessen egyet, el kell fogadnod, hogy bizonyos kihívások, amelyek téged megrémítenek, másokat felszabadítanak. Salamon azt mondta: „Dolgozz keményen, és legyél vezetővé”. Ez felvet egy kérdést. Ha te másokat vezetsz, téged ki vezet? A vezetés legjobb módja, ha Istent követed, és engedelmeskedsz Igéjének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése