IDŐ
„…most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27)
Íme, egy ősi Ige modern üzenettel: „És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak… most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27) Manapság az emberek úgy gondolkodnak, hogy ahhoz, hogy sikert érjenek el, teljes sebességgel kell rohanniuk, amíg be nem esnek este az ágyba. Mi ennek a hátulütője? Kevesebbet, vagy egyáltalán nem foglalkozunk az Úrral. Az állandó elfoglaltság lelki kiszáradáshoz vezet. Lehet, hogy a hajszában való részvétel izgalmas vagy jutalmat ígérő, de nem hagy időt az Úrra, vagy csak nagyon keveset. Nem kell ehhez elfoglalt üzletembernek lenni. Nézd csak meg a kisgyermekes anyákat: minden percüket lekötik a cseppnyi teremtmények, akik húzgálják őket, összefirkálják a falat, sáros cipővel jönnek be, és még arra is képesek, hogy felébresszenek az éjszaka közepén. Ha veled is ez történik, neked is időt kell kérned, mint egy edzőnek a meccsen. Mondd ki: „Nem hagyom, hogy robotpilótára kapcsoljon a lelki életem, nem fogok semmitmondó imákat mormolni, és nem fogom csak úgy lapozgatni a Bibliámat anélkül, hogy valóban tanulmányoznám, vagy szerinte élnék. Kész vagyok megfizetni bármilyen árat azért, hogy Istennel tudjak járni.” Nem lesz könnyű. Azzal kell kezdened, hogy nemet mondasz bizonyos dolgokra, és vállalod annak kockázatát, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, amit teszel. De ez az egyetlen mód arra, hogy békességben élj Istennel, és lehetőséged legyen meghallani, ha szól hozzád. Soha senki nem mondta, hogy a keresztyén élet könnyű, de van-e bármi a világon, ami hosszútávon fontosabb vagy kifizetődőbb?
Íme, egy ősi Ige modern üzenettel: „És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak… most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.” (1Sámuel 9:27) Manapság az emberek úgy gondolkodnak, hogy ahhoz, hogy sikert érjenek el, teljes sebességgel kell rohanniuk, amíg be nem esnek este az ágyba. Mi ennek a hátulütője? Kevesebbet, vagy egyáltalán nem foglalkozunk az Úrral. Az állandó elfoglaltság lelki kiszáradáshoz vezet. Lehet, hogy a hajszában való részvétel izgalmas vagy jutalmat ígérő, de nem hagy időt az Úrra, vagy csak nagyon keveset. Nem kell ehhez elfoglalt üzletembernek lenni. Nézd csak meg a kisgyermekes anyákat: minden percüket lekötik a cseppnyi teremtmények, akik húzgálják őket, összefirkálják a falat, sáros cipővel jönnek be, és még arra is képesek, hogy felébresszenek az éjszaka közepén. Ha veled is ez történik, neked is időt kell kérned, mint egy edzőnek a meccsen. Mondd ki: „Nem hagyom, hogy robotpilótára kapcsoljon a lelki életem, nem fogok semmitmondó imákat mormolni, és nem fogom csak úgy lapozgatni a Bibliámat anélkül, hogy valóban tanulmányoznám, vagy szerinte élnék. Kész vagyok megfizetni bármilyen árat azért, hogy Istennel tudjak járni.” Nem lesz könnyű. Azzal kell kezdened, hogy nemet mondasz bizonyos dolgokra, és vállalod annak kockázatát, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, amit teszel. De ez az egyetlen mód arra, hogy békességben élj Istennel, és lehetőséged legyen meghallani, ha szól hozzád. Soha senki nem mondta, hogy a keresztyén élet könnyű, de van-e bármi a világon, ami hosszútávon fontosabb vagy kifizetődőbb?
ISTEN IGÉJÉBEN BÍZZ, NE A SAJÁT ÉRZÉSEIDBEN!
„…megerősödött a hitben…” (Róma 4:20)
Olvastad már azt a történetet, amikor Izsák idősen, majdnem teljesen vakon és a halálhoz közel megáldotta fiait? (ld. 1Mózes 27) Amikor Jákób, a fiatalabb fiú, meg akarta szerezni a bátyjának, Ézsaunak járó kétszeres részt az örökségből, anya Rebeka segített neki, hogy ellophassa. Így intézte: Ézsau szőrös volt, Jákób bőre pedig finom volt, ezért Rebeka Jákób karjára és nyakára kecskeszőrt tett, és odaadta Jákóbnak Ézsau ruháit, hogy azokat viselje. Amikor Jákób bement idős apjához, és Ézsaunak adta ki magát, az apja azt kérte, hogy jöjjön hozzá közelebb, hogy megérinthesse. Izsák azt mondta, hogy a hangja olyan, mint a Jákóbé, de a tapintása olyan, mint az Ézsaué, ezért úgy döntött, hogy inkább abban bízik, amit érez, és nem abban, amit hall. Így aztán az elsőszülöttségi jogot, ami Ézsaunak járt, a másodszülött Jákóbra adta. Tanulság: félrevezette őt az, amit érzett. Most azonban a lényeg ez: nem mindig bízhatsz meg érzéseidben, mert azok nem mindig vannak összhangban Isten Igéjével, és így félrevezethetnek. Azt mondod: „Úgy megbántották az érzéseimet, hogy már egy éve nem beszéltem a családommal.” Tedd túl magad rajta! Tanulj meg megbocsátani! Ne maradj sértődött! Gyakorolj szeretet! Ha hagyod, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor tönkre fogják azt tenni. Az érzelmek olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek: minél inkább kedvezek nekik, annál inkább uralkodnak rajtad. Nem kell elnyomnod az érzéseidet, vagy letagadnod őket, de nem engedheted, hogy irányítsanak.
Olvastad már azt a történetet, amikor Izsák idősen, majdnem teljesen vakon és a halálhoz közel megáldotta fiait? (ld. 1Mózes 27) Amikor Jákób, a fiatalabb fiú, meg akarta szerezni a bátyjának, Ézsaunak járó kétszeres részt az örökségből, anya Rebeka segített neki, hogy ellophassa. Így intézte: Ézsau szőrös volt, Jákób bőre pedig finom volt, ezért Rebeka Jákób karjára és nyakára kecskeszőrt tett, és odaadta Jákóbnak Ézsau ruháit, hogy azokat viselje. Amikor Jákób bement idős apjához, és Ézsaunak adta ki magát, az apja azt kérte, hogy jöjjön hozzá közelebb, hogy megérinthesse. Izsák azt mondta, hogy a hangja olyan, mint a Jákóbé, de a tapintása olyan, mint az Ézsaué, ezért úgy döntött, hogy inkább abban bízik, amit érez, és nem abban, amit hall. Így aztán az elsőszülöttségi jogot, ami Ézsaunak járt, a másodszülött Jákóbra adta. Tanulság: félrevezette őt az, amit érzett. Most azonban a lényeg ez: nem mindig bízhatsz meg érzéseidben, mert azok nem mindig vannak összhangban Isten Igéjével, és így félrevezethetnek. Azt mondod: „Úgy megbántották az érzéseimet, hogy már egy éve nem beszéltem a családommal.” Tedd túl magad rajta! Tanulj meg megbocsátani! Ne maradj sértődött! Gyakorolj szeretet! Ha hagyod, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor tönkre fogják azt tenni. Az érzelmek olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek: minél inkább kedvezek nekik, annál inkább uralkodnak rajtad. Nem kell elnyomnod az érzéseidet, vagy letagadnod őket, de nem engedheted, hogy irányítsanak.
Küzdj a családodért!
„…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)
Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?
Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?
„Tapadás-mentes” kapcsolatok
„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját…” (1Mózes 2:24)
Isten azt mondta: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté”. Isten ezt Ádámnak és Évának mondta, az első két embernek a földön, akiknek sem apjuk, sem anyjuk nem volt, akit elhagyhattak volna, és még nem voltak gyermekeik sem, akik elhagyták volna őket.
Elköltöztek már a gyermekeid otthonról? Ha igen, akkor már rájöttél, hogy nem tudsz egyik napról a másikra alkalmazkodni a veszteség érzéséhez. Végtére is odaszántad magadat, az idődet, a munkádat, a szeretetedet, a hitedet és a velük kapcsolatos reményeidet. Ők voltak a legértékesebb tulajdonaid, a büszkeséged és örömed; de elmentek, és magukkal vittek egy nagy darabot belőled. Az üres fészek megdöbbentő és nyomasztó lehet. De az Éden óta van egy Felhasználói Kézikönyv az élethez. Ezért fektette le Isten olyan hamar Ádám és Éva számára a szülők játékszabályait. Tudva, hogy az egyik legnehezebb része a szülői létnek az elengedés, Isten azt mondta: „Az elengedéshez idő kell. Kezdj rákészülni most, még mielőtt gyermekeid lesznek!”
A gyerekeink már úgy születnek, hogy távolodnak. Az első lépéseiktől fogva egyre távolodó pályát futnak be úgy, hogy időnként visszatérnek egy kis megnyugtatást (vagy pénzt) begyűjteni, aztán megint elmennek, hogy „önmagukká”, házaspárrá vagy családdá váljanak, ahogyan Isten tervezte. Tehát kezdd el korán „lazára engedni a kötelet”, fokozatosan növelve a szabadságukat, a szerint, ahogy a felelősséggel bánni tudnak. Isten két alapelvet adott az egészséges házassághoz az 1Mózes 2:24-ben: elhagyást és ragaszkodást. A gyermekednek el kell hagynia téged, hogy ragaszkodni tudjon társához, akit Isten ad neki. Fektess hát be a boldogságukba azáltal, hogy a saját életedet éled, és hagyod, hogy ők is éljék a sajátjukat. Ha könnyebbé teszed számukra, akkor saját magad számára is könnyebbé teszed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése