Hogyan tedd túl magad a múltadon

„…boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézsaiás 51:11)
Mindannyiunk életében vannak fejezetek, melyeket szívesen átírnánk. Dr. Harold Bloomfields mondja: „A megoldatlan érzelmi fájdalmak pusztítóan hatnak az immunrendszerre, a szívműködésre, a hormonszintre és más fiziológiai funkciókra. Meg kell békülnünk a múltunkkal, mert szó szerint az életünk múlhat rajta.” Ahhoz, hogy túl tudd tenni magad a múltadon, először gondold végig újra, de most másként nézve! Fogalmazd át! Kérdezd meg: „Miben lettem erősebb általa? Mi az, amit akkor nem tudtam, de most már tudok?” Ne a veszteségre összpontosíts, hanem arra, amit nyertél. Másodszor: értsd meg, hogy különbség van a bűntudat és a szégyen között! A bűntudat az, ha rosszul érzed magad amiatt, amit tettél – ez egészséges dolog; a szégyen, ha rosszul érzed magad amiatt, aki vagy – ez mérgező hatású, és elveszi az erődet. Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amit szeretnénk megváltoztatni magunkban, de amikor Isten megteremtett minket, ezt mondta: „…igen jó…” (1Mózes 1:31), tehát kezdj úgy tekinteni magadra, amilyennek Ő lát! Harmadszor: ne büntesd magad tovább a „bárcsak…”-okkal! Miután csúfos bukása után Isten felemelte, Dávid ezt írta: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett… akinek az Úr nem rója fel bűnét…” (Zsoltárok 32:1-2). Bocsáss meg magadnak, hiszen Isten megbocsátott! Mivel Ő a kereszten át néz rád, ezért elfogad (ld. Efézus 1:5). Végül: indulj el a fájdalomtól a nyereség felé! A gyógyuláshoz idő kell, tehát fogadd el, hogy még érzel bizonyos haragot, félelmet és szomorúságot. Ne tagadd meg őket, ezek a folyamat részei. De ne is tedd őket magadévá, tudd, hogy mikor van itt az ideje továbblépni! Nem mehetsz háttal a jövőbe, és az Isten által neked készített jövő több boldogságot tartogat, mint amennyire a múltadból emlékszel.



„Íme, újjáteremtek mindent.” (Jelenések 21:5)
A múltad lehet egy fejed fölött köröző viharmadár, vagy lehet a szárnyaidat felemelő szél is. Tehát gondold végig, és fogadd el, ami történt. Ha ezt nem teszed, azzal újra és újra átéled. Mikor Kongóban dolgozott misszionáriusként, Helen Roseveare-t brutálisan megerőszakolták. Így ír erről: „Meg kellett kérdeznem magamtól: »Meg tudom-e köszönni Istennek, hogy rám bízott ilyen tapasztalatot, még akkor is, ha soha nem fogja elmondani, miért?«.” A bizalom titka nem a válaszokban rejlik, hanem az elfogadásban. A bizalom annak tudata, hogy bármi történt, történik vagy történni fog, Isten nem adja ki kezéből az irányítást. Vagy erre koncentrálsz, és elhatározod, hogy újra élni fogsz, vagy úgy éled le az életed, hogy közben azt érzed, soha nem kaptál igazi esélyt. El kell temetned a múltat, vagy együtt fogsz élni a kísérteteivel. A régi fájdalmak felemlegetése olyan, mintha újra meg újra végignéznéd ugyanazt a filmet, remélve, hogy más lesz a vége. Ez nem fog megtörténni! Tanulj belőle, és lépj tovább! Nem attól fulladsz meg, hogy vízbe esel, hanem attól, ha ott is maradsz! Hagyj fel az önmarcangolással és mások hibáztatásával is – ez csak időpocsékolás! Ha magadat hibáztatod, azzal megsokszorozod a bűntudatod, hozzáláncolod magad a múlthoz, és még jobban erősíted a már amúgy is alacsony önértékelésed. Ha Istent okolod, akkor elszakítod magad az Ő erejétől, a bizalmat kétség váltja fel, meggyökerezik benned a keserűség, és cinikussá válsz. Ha másokat hibáztatsz, csak tovább növeled a köztetek lévő távolságot, és elveszíted az egyetlen lehetőséget, amely működik – a megbocsátást. Ehelyett bízz Benne, aki megígérte, hogy mindent újjáteremt, és lépj tovább!

Köszönöm!

„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről… amikor a szenteknek szolgáltatok…” (Zsidók 6:10)
Azt mondod magadban: „Olyan sokat teszek másokért, igazán jól esne, ha kicsit értékelnének!” De úgy tűnik, senki sem mond köszönetet azért, amit teszel, ezért úgy érzed, túlságosan is természetesnek vesznek, és nem értékelnek. Egyszerű kis szó, mégis milyen sokat jelent: „Köszönöm!” Rég nem hallottad már? Ha igen, értsd meg ezt: mások talán elfelejtenek köszönetet mondani, de mennyei Atyád értékeli, amit teszel, és azt, aki vagy. Lehet, hogy senki sem ünnepli tetteidet, mégsem maradnak jutalom nélkül. Isten pontosan oda helyezett, ahol szüksége van rád. Minden nap az ő céljait teljesíted. Amint ezt elfogadod, munkád értelmet nyer, és meg fogod találni benne az örömöt. Amit teszel, azzal Istennek szolgálsz, mindenki más csak haszonélvezője. Ne engedd, hogy az emberek reakciói szabják meg örömöd mértékét! Az emberek talán észre sem veszik, mit teszel, de Isten látja. Ő minden napodat, életed minden részletét figyelemmel kíséri. „Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” Pál azt írja: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek…” (Kolossé 3:17). Ez a lényeg: Érte tedd! Imádkozz ma így: „Uram, mindent, amit teszek, érted teszem. Tudom, hogy te értékesnek tartasz, hiszen látom azokból az áldásokból, melyeket adtál. Ezért dicsőíteni és tisztelni foglak ma gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel. Krisztus nevében. Ámen.”

Még megteheted

Milyen gyakran nézel úgy valakire, hogy arra gondolsz, nem vagy annyira rossz, mint ő? Végül is nem csaltad meg sem az adóhatóságot, sem a házastársadat (vagy legalább is nem derült ki!)
Tévedés! Még ha talán nem is tetted meg ugyanazokat a dolgokat, bizonyára gondoltál már rá. És ha eddig még nem, van rá esély, hogy bizonyos körülmények között megteszed!

A Biblia azt mondja: "mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének."(Róma 3:23) Figyelj oda erre a szóra: "mindenki"! Megfelelő védelem nélkül mindannyian kudarcot vallunk. Mindaddig míg szembenézünk a velünk született bűnre való hajlamunkkal és elismerjük gyengeségeinket bizonyos területeken, mindig az ellenség célpontjai leszünk. És elbukunk!

A te problémád talán a harag, vagy a testiesség, vagy a féltékenység, de mindezek mögött a probléma világosan látható: a bün. Mi más venne rá egy házas embert, hogy úgy viselkedjen, mint egy éretlen kamasz? Vagy egy anyát, hogy semmibe vegye gyermekeit? Vagy egy kiváló diákot, hogy droghoz nyúljon?
A Biblia azt mondja:"...az ördög a bűnt cselekszi kezdettől fogva. Azért jött az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa." (1János 3:8)
Összegezve, a bűn késztet minket arra,hogy saját utunkon akarjunk járni Istené helyett.

Az ige egy kijózanító sorában Pál arról beszél, akiket "mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben," Isten kiszolgáltatta az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.(Róma 1:28)
Légy hálás azért, hogy Isten nem fordított téged saját magad ellen! Vagy legalábbis még nem! Vedd észre, hogy adott neked még egy lehetőséget! Tehát ismerd be bűnödet, fogadd el az Ő bocsánatát - fordulj hozzá, amíg még megteheted!

Mi az „áthozat”?

„…olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte…” (Prédikátor 2:21)

Az üzleti nyelvben beszélünk a nettó nyereségről, ami a végső tétel az elszámolásnál. Van egy igazság, amit tudnod kell, mielőtt aláírják a halotti bizonyítványodat, megszervezik a temetésedet, és virágokat helyeznek a sírodra: ha csak magadnak élsz, és nem töltöd be életed Isten által kijelölt célját, akkor az „áthozat” nem fog felérni a befektetéssel. Salamon azt írja: „Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt… Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez… értelmetlen… (Prédikátor 2:20-21 NIV). Vagy ahogy John Capozzi író fogalmazta: „Az a vállalatvezető, aki minden nap reggel 7-től este 7-ig dolgozik, nagyon sikeres lesz. A felesége következő férje is szeretettel fog gondolni rá.” Eljön az a nap, amikor semmit nem fog számítani mindaz, amiért küzdöttél, erőlködtél és megpróbáltál megszerezni. Az önéletrajzod és a beosztásod senkit sem fog lenyűgözni többé. Senkit sem fog érdekelni, hogy milyen ruhákat viseltél, milyen autód volt, kivéve a rokonaidat, akik azt tervezik, hogy azokat fogják viselni, és azt az autót fogják vezetni vagy eladni. Ha bölcs vagy, akkor úgy tervezed el az életből való eltávozásodat, hogy az „áthozat”-ban benne legyen ez a három dolog: a) elégedettség, ami abból ered, hogy betöltötted az Istentől kapott megbízatásodat itt a földön; b) siker, olyan, amit örökkévaló jutalommal mérnek, nem mulandóval; c) biztonság, amely abból adódik, hogy Jézus Krisztust mint Uradat és Megváltódat ismered. Csak ez az az „áthozat”, amiért érdemes élni!

OSZD MEG MÁSOKKAL AZ ÁLMODAT!

„…hogy mindnyájan… ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)
Ahhoz, hogy valóra tudd váltani álmodat, tudnod kell, hogyan oszthatod meg másokkal. Ahhoz, hogy ezt sikeresen megtehesd, négy módon kell kapcsolatban lenned velük. Először is kapcsolódnod kell hozzájuk ésszerűen. Amiben az emberek nem hisznek, arra nem lesznek vevők. Ezért az első lépés a hitelesség. Meg kell nyerned a bizalmukat, ha ez nem sikerül, nem fogsz tudni továbblépni. Hogyan érheted el? Ha a mostani helyzetedről annak teljes valóságában nyilatkozol. Minden alkalommal, amikor megosztod a jövőre vonatkozó látásodat, az első dolog, amit az emberek kérdezni fognak: „De mi van azzal, hogy…?” Ha nem is mondják ki hangosan, magukban biztosan megkérdezik. Folyamatosan kérdezni fogják, mindaddig, míg választ nem adsz aggodalmaikra. Ehhez pedig nagyon alaposnak kell lenned, amikor álmodról beszélsz; nem teheted meg, hogy csak a pozitívumokat hangsúlyozod, az akadályokat, kihívásokat elhallgatod. Másodszor: olyan józan tervet kell felmutatnod, amiben hinni tudnak. Ha az álmod túl nagynak, elérhetetlennek tűnik, az emberek elcsüggednek, és gyorsan elvesztik érdeklődésüket. Ha a nagy álmokat kisebb részekre bontjuk, és minden részt átadunk tehetséges személyeknek, a feladat sokkal inkább megvalósíthatónak tűnik, és mindenki, akit bevonsz, egyre inkább magáénak érzi azt. Valódi művészet mindezt hatékonyan átadni, anélkül, hogy elvesznél a részletekben és csak untatnád az embereket. Elegendő információt kell átadnod ahhoz, hogy a legtöbb ember elégedett legyen, de ne túl sokat, nehogy elveszítsd őket. Ehhez ügyesség, gyakorlat és Isten segítsége kell. Ahhoz azonban, hogy meg tudd osztani álmodat másokkal, meg kell ezt tanulnod.



„… társaimmá lettetek…” (Filippi 4:15 TLB)
Harmadszor: meg kell osztanod álmodat érzelmileg is. Pál tudta, hogyan tegye ezt meg: „Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy …az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül…. Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra.” (Filippi 4:15-17). Hadd örüljenek az emberek a várható jutalomnak! Az álmodat az szemszögükből mutasd meg nekik! Ralph Waldo Emerson egy kisborjút próbált bevonszolni a pajtába, és már jó ideje küszködött vele. Már éppen fel akarta adni a harcot, amikor egy ír szolgálólány odament, az egyik ujját a kisborjú szájába tette, az pedig, mivel erről az anyja jutott eszébe, szépen követte a lányt a pajtába. Az erőltetés és taszigálás nem működik az embereknél sem. Ám, ha segítesz,m hogy úgy érezzék, ők maguk is jól járhatnak, akkor valószínű, hogy veled mennek. Az emberek akkor tesznek meg valamit, ha megvan a jó okuk rá, és nem akkor, ha neked van rá jó okod. Legtöbbször pedig ez a jó ok az érzelmeikhez kötődik. Ne félj attól, hogy megmutasd az embereknek a szívedet! Az emberek először az álmodóra lesznek kíváncsiak, csak azután az álomra. Lehet, hogy el tudnád mondani az álmod lényegét néhány perc alatt, de az sokkal tovább tart, hogy meggyőzd az embereket arról, hol van a szíved. Ehhez türelem kell. Természetesen tele vagy lelkesedéssel, de lépteidet a tö9bbiek lassabb üteméhez kell igazítanod. Ha túlságosan előrerohansz, többé nem tudsz hatással lenni rájuk. Általában igaz, hogy az embereknek legalább hétszer kell hallaniuk az ötletről, mielőtt magukévá tennék, sajátjuknak éreznék. Az emberek tíz százaléka úttörő, hetven százalékuk letelepedő, és húsz százalékuk ellenfél. Az legyen a célod, hogy megnyerd magadnak az úttörőket, bevárd a telepeseket, és magad mögött hagyd az ellenlábasokat.



„… Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!…” (2Királyok 6:17)
Negyedszer: érzékletesen kell megosztanod az álmodat. Az emberek csak akkor lesznek vevők rá, ha „látják”. Az emberek a fontosságot, jelentőségteljességet keresik; azt szeretnék érezni, hogy valami náluk nagyobb dolognak a részesei. Studs Terkel jegyezte meg: „A legtöbben hivatást keresünk, nem állást. A legtöbbünknek …olyan állása van, ami túl kicsi a lelkünkhöz. „ Amikor egy álom igazán nagyszerű, az mindenkinek hasznára van. A te dolgod az, hogy segíts az embereknek meglátni azt, mi ez a haszon. Segítened kell, hogy meglássák benne a személyes növekedésük lehetőségét, hogy beteljesedésre találjanak, és önbecsülésük növekedjen. Minden okot meg kell adnod rá, hogy csatlakozni akarjanak. Ha nem tudsz kínálni bőven elég jogos indokot erre, akkor egyáltalán ne is próbáld beszervezni őket! Könnyen fog menni? Nem, sosem könnyű. Még ha az emberek azt akarják is, hogy vágyakoznak egy álomra, gyakran akkor sem akarják. Ők csupán az álom eredményét szeretnék, nem az árát, amit meg kell fizetni ahhoz, hogy az álmot elérhessék. Nézd csak a fogyókúrás reklámokat: az emberek látják az „előtte” és „utána” képeket, és az „utánát” akarják. Ha azonban megéled az álmodat, becsületesen élsz, és elérsz valamilyen sikert, az emberek látni fogják,. hová vezetett, mit tett érte d az álmod, ezért fogják ők is akarni. Honnan tudhatod, hogy sikeresen osztottad meg az álmodat mással? Abból, hogy ő is sajátjának érzi, hozzátesz, és szeretné, ha még nagyobb és még jobb lenne. Amikor ez megtörténik, az álom nagyobb lesz, mint te vagy a csapatod.